Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-17 / 285. szám
10 Dhnántuli Napló Kultúra - Művelődés 1998. október 17., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Kávéházi disputa. A Pécsi Nemzeti Színház ma esti programja, „A lovakat lelövik, ugye?” előadása után a mű színre állítói, Márton András rendező és kollégái várják kötetlen beszélgetésre a színház barátait a Morik Caffe-ban. Az előadások utáni, szombat esti kávéházi disputákat szeretnék hagyománnyá tenni. Szakácsné Kozári Piroska pécsi rajztanárnak, az Alkotó Pedagógusok Klubja tagjának tegnap kiállítása nyílt Kecskeméten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában. A több évtizedes munkásságának legjavát bemutató tárlat november 4- ig látogatható. Irodalmi est. Október 21- én 18 órakor a Művészetek Házában „Lehet vagy nem lehet” címmel rendeznek irodalmi estet, amelyen Be- ney Zsuzsa költő és Pécsi Katalin irodalomtörténész a Holocaust témakörében tart előadást. Jubileumi koncert. Az idén 40 éves Pécsi Kamarakórus október 24-én 19 órakor a Liszt Ferenc Hangversenyteremben ad jubileumi koncertet. Műsorukon gazdag repertoáijuk válogatása, főként CD-anyag szerepel, vezényel Tillai Aurél. A kórus sikereit közel harminc nemzetközi díj, számos koncertút, oratórikus művek sora fémjelzi. Tárlat a Gebauer Galériában. Háza Gebauer Galériájában október 21-én 17 órakor a paksi Halász Károly festőművész alkotásaiból nyílik tárlat, amely november 10-ig tekinthető meg. Elmarad a könyvbemutató. Október 21-én 17 órakor „Művészkönyv” címmel a székesfehérvári István Király Múzeum rendezett volna kiállítást Pécsett, a Művészetek Háza Martyn Galériájában. A rendezvény technikai okok miatt elmarad. A galériában október 23-ig a Deforma Alapítvány kiállítása látható. Az olvasást, az irodalmat már gyerekkorban meg lehet szerettetni illusztráció: Müller a. Könyvek nélkül nem megy A Baranya Megyei Könyvtári Hetek fő programja lassan befejeződik. Az irodalom, a könyvek életét olvasóik határozzák meg. Erről Kamarás Istvánt, a Janus Pannonius Egyetem Tanárképző Intézetének docensét kérdeztük, aki a hatvanas években olvasásszociológiai kutatásai révén vált ismertté. — Tanár úr, határkő-e az olvasásban a könyvnyomtatás?- A könyvnyomtatás csak lehetőség. Megjelenik nemzeti nyelveken a biblia, megszületik Angliában a lovagregény, a románc, de olvasóvá válásról csak a XVIII. század utolsó harmadától Angliában beszélhetünk. Londonban már kétezer kávéház van, bestsellereket adnak ki tízezrével, Fielding és mások könyveit olvassák.- Ez nálunk Mária Terézia kora.- Az angoloktól még messze voltunk, és ugyan Sue „Párizs rejtelmeinek” mintájára Báró Jósika is megírja Budapestét, de fővárosunk még nem fogható Párizshoz - könyve is csak halvány utánzat lehet. De még a reformkor olvasó közönsége is elfért volna a mai Népstadionban. Olvasókká a XIX. század végén, a polgárosodással válunk. Amerikai statisztika szerint 1750-tól 1950-ig a sikeres művek - döntően a regény - példányszáma ötvenévenként mindig a korábbi négyszeresére emelkedik, ezután a növekedés lelassul. Majd a médiák - rádió, televízió - hoznak változást.- -Önt a hatvanas években mi ösztönözte kutatásra?- Nem lehettem magyarorosz szakos hallgató. Ugyanis középiskolásként angolt tanultam, sőt egy katolikus kör tagja voltam. Magyar-könyvtár szakos lettem, de azért az orosz nyelvhez, az orosz kultúrához visszatértem később. A könyvtár szakon számomra az olvasó volt a legérdekesebb. Vargha Balázzsal, Fodor Andrással, Bo- dai Pállal, Papp Istvánnal dolgozhattam együtt a Széchenyi Könyvtár oktatáskutatási osztályán, amelynek később vezetője lettem. Nem szerénytelenség, de európai hírnevet szereztünk. Összehasonlítottuk Manchester és Miskolc olvasási kultúráját, elemeztük a lektűrt, az álirodalmat - Szilvásit, Berkesit. Évekig foglalkoztam Bulgakov Mester és Margaritájával, ami nálunk nagyon népszerű volt.-A társadalmi hovatartozás milyen mértékben befolyásolja az ízlést, az olvasóvá válást?- Meghatározhatja az olvasmányválasztást, de nem eleve elrendelésként. Például az érettségizett szakmunkások az átlagnál jóval nyitottabbaknak bizonyultak kutatásaink során. Lassan kialakult egy ízléstérkép - és persze, akkor voltak vágyálmok arról, hogyan és milyen könyvekkel kell befolyásolni az embert, hogy az a szocialista embereszménynek megfeleljen. De ami a fogékonyságunkat illeti, radikális változások az ízlés terén nincsenek, azon a politikai változások se módosítanak. Az is tapasztalat, hogy bármely ezres létszámú embercsoport közül mindig akad legalább 5-6, aki laikusként is profi szintű értelmezését adja egy-egy irodalmi műnek, legyen az hagyományos vagy formabontó alkotás.-A korábbi évtizedek olvasómozgalmai, ízlésdiktatúrája minden ellentmondása ellenére értékvédelemmel társult. Ma a piac „értékel".- Az olvasómozgalom - noha sok elemében bomírt volt - a brigádversenyekkel százezreket késztetett Móricz, Tolsztoj olvasására. Helyette nem jött más, ami az olvasást népszerűsítené. Az is igaz, hogy nagyon rossz krimi nem jelent meg, volt az értéknek valamiféle preferálása. Az persze semmilyen formában nem kívánható vissza, hogy az ízlést diktálják, hogy bármiféle ideologikus értékkijelölés létezzen. Most rengeteg a kiadó, drága a könyv, talmi keveredik az értékkel, és bizonyos rétegek ma sem lépik át a könyvesbolt küszöbét. De a leglényegesebb az, hogy a rendszeresen olvasók száma csökken. Holott a kultú- rálódás könyv nélkül ma sem megy. Az olvasás a saját szívverésem szerint történhet, alapvető a képzelet munkára kényszerítésében - ezt mással nem lehet pótolni.- Mini-fölmérésünk szerint az első éves, zömmel az egyetem természettudományi karára járó hallgatók 90 százaléka olvasta Örkény egyperceseit, 60 a Bűn és bűnhődést, Esterházy Hrabal- ját 6, Nádas Családregényét 2 százalék. De például a Micimackó a harmadik a népszerűségi listán. Ezer ember közül 7- szer többen mondják egy könyvre, hogy tetszett, mint azt, hogy nem, mert az olvasók többsége a választásnál biztosra megy. Ahogy nő az iskolázottság, úgy csökken a tetszés, azért is, mert a diplomás kockáztat, gyakrabban választ új, számára ismeretlen könyvet. B. R. Gyermeklapok a határon túl A Határon Túli Magyarok VII. Fesztiválján a „Gyereklapok a Kárpát-medencében” című tanácskozás ma zárul. A szlovákiai magyar lapokon kívül szinte valamennyi eljött. Bemutatkoztak már a legnépesebben érkező erdélyiek, a vajdasági Jó Pajtás, ma kerül sor a kárpátaljai Irkára, a burgenlandi Hírhozóra. Dr. Bartha Zoltán, a Tinivár Kiadó Kft. igazgatója a gyermeklapokat vállalkozásként működtető kiadó nevében elmondta, hogy Erdélyben a diákújságoknak nagy hagyományai vannak. Az alsó tagozatosoknak írott kolozsvári Napsugár most ötvenéves, havi 20-25 ezer példányban jelenik meg. A Szemfülesből 15-16 ezer példányt terítenek szét a felsősök közt, benne keresztrejtvénynyel, játékkal, irodalommal. De még a Benedek Elek-i hagyományt folytató Cimbora is 6-8 ezer példányos. Ez utóbbival veszi fel a kapcsolatot az ugyancsak igényes irodalmat kínáló, Szegeden szerkesztett Kincskereső. Elmondta azt is, hogy náluk a középiskolás lapok, azon belül a műszaki szaknyelv magyar nyelvű megfelelőjére is tanító tudományos- technikai, teljességgel hiányoznak. Ezért a Tinivár most Géniusz néven indít ilyen témájú újságot. B. R. Magyarul magyarán Hol van az IS helye? Egykori tanítványom, ma kiváló magyartanár kérdezi: Érvényes-e még az, amit az IS kötőszó szórendjéről, a mondatban elfoglalt helyéről tanultunk? Tapasztalatai szerint a mai magyar nyelvhasználat sem szóban, sem írásban nem tartja tiszteletben a magyar szórendnek ezt az IS-re vonatkozó szabályát, pedig a magyar nyelv állapotáról, sorsáról, jövőjéről nyilatkozó, idegenben híressé vált emberek (legutóbb Benyhe János) véleménye szerint az idegen hatás főként nyelvünknek az indoeurópai nyelvekétől különböző szórendjét kezdte ki. Annak idején a nyelvművelő órákon megkülönböztettük a kapcsoló-hozzátoldó IS kötőszót és az ún. megengedő IS-t. „Nem szólt, nem is nézett énrám” - közismert verssorban a szótlansághoz még hozzákapcsolja, toldja a Mama tekintetének elfordulását. Ebből egyfajta fokozás is kiérezhető, amely növelte a költő szomorúságát. - Szomorú volt, sírt is - mondatban szintén a hozzátoldó, fokozó szerep érvényesül. - Tanárunk a gyengébb eredményeket is értékelte - szövegrészben a jobb eredményekhez toldottuk a gyengébbeket. Hazament, meg is ebédelt - ebben az időbeli rákövetkezési jelöli az IS. A megengedő IS szabályosan nem a mondathangsúlyos szóhoz tapad, hanem a teljes nyelvtani állítmány után következik. Pl. Bármilyen jól tanul is, egyet - mást elhibázott - Azaz ismerjük, „megengedjük”, hogy jól tanul, az elismerést azonban mérséklik, korlátozzák, megszorítják az elkövetkezett hibák. A következő mondatokban ugyanez az IS szerepel: Nem maradhattunk ott, ha kedvünk lett volna is hozzá; Akármilyen jó idő van is, most feküdnöd kell; Elmegyek hozzá, akármilyen magas állásban van is. Igaza van a kérdezőnek. Egyre ritkább a példamondatoknak ez a szabályos szórendje. Sokkal gyakoribb az ilyen megoldás: . . .jól is tanul. . . ; ... kedvünk is lett volna. ..;... jó idő is van...; .. .állásban is van. - A megengedő IS a hangsúlyos mondatrészt követi, vagyis a szórendje megegyezik a hozzátoldó IS-ével. Ez a gyakorlat főként akkor érvényesül, ha a tagadószó és az ige, vagy az igekötő és az ige közé kerül az IS. Pl. Ha nem is figyelek rá, zavar a jelenléte. Szabályosan: ... nem figyelek is rá. - Ha meg is látott volna, nem futok el. - Szabályosan:. .. meglátott volna is... A nyelvművelők egy része szerint ritkán okoz félreértést, ezért ne ítéljük el egyértelműen. Ha azonban fennáll a félreértés veszélyes, ragaszkodnunk kell a szabályhoz. Pl. Ha hiba van is a cikkben, közölhető. Azaz: bár hiba van a cikkben, megengedhető a közlése. Más szórenddel: Ha hiba is van a cikkben... - ez úgy is értelmezhető, ill. csak úgy értelmezhető, hogy a cikk elfogadását, közlését elősegítené, támogatná az a tény, hogy hiba van benne. Lényegében tehát a valamikor régen tanult szabály nem változott. Az igényes irodalmi stílusban az IS kétféle szórendjét illik megkülönböztetni. Rónai Béla Futnak a képek FILM JEGYZET A cowboy és a kritikus A Nagy Lebowski (The Big Lebowski) keretjátékában egy cowboy tűnik fel a vásznon, akinek öltözékéből, valamint abból, hogy kizárólag közhelyeket mond, arra lehet következtetni, miszerint az amerikai átlagember szellemiségét, ízlését jelképezi. Nos, ez a derék cowboy a záróképen afféle re- zonőrré válik, kipillant a filmből, s közli annak nézőivel, hogy őneki nagyon tetszettek a látottak, „majd eldobta magát a nevetéstől”, bár annak nem örült, hogy Donny meghalt a végén, szegény fiú. Egyszóval remek másfél órát töltöttünk együtt, ugye, így van. Hát ha már ilyeténképpen meg lettem szólítva, akkor elmondom, Donnyt én is sajnálom, tényleg kár érte. Egész életében visszájára sültek el a dolgai, arról nem is beszélve, hogy mikor a barátai egy süteményes dobozból a tengerbe akarják szórni a hamvait, a szél csakazért is a szárazföld felé (és cimborái szeme közé) sodorja porait. Donnyt azért is szerettem, mert Steve Buscemi játszotta, úgy, hogy szinte szövege sem volt, mert haverjai folyton letorkolták. Mégis (vagy talán éppen ezért?) ő volt a nyerő, nálam is. De ami a filmet illeti, az bizony nekem kifejezetten nem tetszett. Sajnálom, hogy a Fargo után ezt kell mondanom a Coen-fivérek új munkájáról, de ez az igazság. Én ugyanis nem tudok mit kezdeni egy olyan filmmel, amelynek szinte nincs olyan mondata, amelyben valami trágár kifejezés ne fordulna elő. Ezt méltatlannak tartom, ráadásul még igen unalmasnak is. Meg aztán a jellem- ábrázolásról is más a véleményem, mint a film alkotóié: pusztán slampos öltözékkel, harsány ordítozással és kórlélektani eszközök alkalmazásával e kérdést, azt hiszem, nem lehet megoldani. Akkor már valóban kifejezőbb a hümmögés. Pedig az alaphelyzet, hogy van egy Nagy Lebowski meg egy Kis Lebowski, akiket a nevük alapján össze lehet téveszteni, aminek következtében előbbinek az ellenségei az utóbbinak a szőnyegén fejezik ki rosszallásukat, igen sajátos módon, szabad folyást engedve felgyülemlett indulataiknak, nos, ez ígéretes expozíciót képez, még a maga alpári módján is. Efféle mulatságos félreértésnek később, többek között, még egy autócsoda is áldozatul esik, mint ahogy hőseink élete - és ez már korántsem lenne tréfa tárgya - úgy egészében is egy nagy-nagy félreértés. Sőt, szerintem maga a film szintén az. Melléfogás. Az úgynevezett hatvannyolcas nemzedék látleletének ígérkezett, ehelyett három balek ízetlen sztorija lett belőle. Komédia, bosszantó félresiklá- sokkal, amelybe még egy gyenge show-műsor számait is belekeverték, ki tudja, miért. Hát, kedves cowboy, részemről ez a helyzet. De azért annak örülök, hogy neked, onnan belülről, tetszett a dolog. Nagy Imre A kis Lebowski, vagyis a , főszer” (Jeff Bridges). » T i
