Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-17 / 285. szám

1998. október 17., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Bóbita, bábállapotban- Életemben nem tanultam varrni! - mosolyog rám Bódiné Kövecses Anna a varrógépe mögül. - Korábban zöldértes voltam, a szülés után nem vet­tek vissza. Kos Lajos - Lulu bá’ - szólt, hogy jöjjek ide bá­bot készíteni egy kolléganő he­lyére. Tizenegy éve ennek?- Kiderült, Ancinak ügyes keze van a hungarocell faragá­sához - mondja munkatársa, Várady Zsóka. - Festeni is ta­nult. Én építésztechnikus va­gyok eredetileg, de szívesen váltottam. Ez a munka min­dennap egy kicsit más, szeretni való benne a játék, a színház - lelkesedni lehet érte. Otthon mondják is, na, anyu kijátsz- hatja magát. Rám a textileket bízzák. A színek, a selymek megválasztását, varrását.- Minden egyes darabhoz rajzos látványterv készül a bá­bokról. A rendező választja ki a tervezőjét, de a hagyományos „én megmondom, te meg vég­rehajtod” típusú munka nem megy - magyarázza Nagy Ko­vács Géza, aki tervezi is a ki­csiket ámulatba ejtő, mesebeli figurákat és megálmodója dísz­leteknek is. Kevesen gondol­nánk, hogy szakmája szerint a autószerelő. Öt éve volt olyan évada is a Bóbitának, hogy hét bemutatót tartottak - mondják. Nem volt leányálom heteken át túlórázni, éjszakánként a varrógép, mun­kaasztal fölött görnyedni.- Máig kedves bábom a Kiskacsa szivacsból, Kós La­jos „Séta az állatkertben” című darabjából - réved el Bódiné. - És „A hatalmas szénrabló” is milyen csapatmunka volt! A báb tulajdonképpen csak a színpadon lesz készen.- Gyakran többet is csiná­lunk egy-egy szereplőből, az­tán a próbák közben módosul - teszi hozzá Kovács Géza. A „Micsoda zsibvásárhoz” sok­száz báb kellett!- Ekkora ejtőernyőt kellett faragnom - öleli át a levegőt karjaival Anna. Volt benne westem-jelenet, üldözés, síkbáb, ámyjáték - sorolják. Több hónapos ke­mény munka. De tüzet kell okádnia a sárkány orrának a Já­nos vitézben is; az Alomútvesz­tőben viharnak kell rengetnie a színpadot; és a csoda szakértő gyártása elég kockázatos is. Ha megjelenik a színpadon a dzsinn vagy egy felhőnyi ma­dár, a pityergőket ki kell vezetni a nézőtérről, avagy; hiába dol­goznak egy hétig azon, hogy a hölgy szemei mozogjanak, ha igéző pillantásából lentről semmit sem látni. Mindhárman családosak, ki­csiny vagy lassan serdülőkorba jutó gyerekkel, akik itt szerez­ték első színházi élményeiket. A szülői szeretet és a szakma találkozása is szóba kerül. Csak a nettó 31 ezer forintos fizetésük tükrözi kevéssé, hogy azért ebben a különös szakmá­ban, - amit sehol nem taníta­nak - kreativitás és odaadás van. Anna azt mondja, neki ta­lán könnyebb; a férje festő­mázoló, de már Zsókáé rok­kantnyugdíjas, és Zoltán fele­sége gyeden van otthon három kicsivel. Azt is kevesen tudják, hogy éppen az elmúlt 10—15 év az, amióta a pécsiek szakér­telme országosan is keresetté vált. Egyre többször kapnak megrendelést Győrből, Kecs­kemétről és máshonnan is. Nagy Kovács Géza búcsú­zóul még megmutatja a na­gyobbik műhelyük kellékeit. A gépeket, a felhalmozott, leme­zeit fát, hungarocellt. A terem egyik traktusában egy nyalka hungarocell huszár mentéjén csillan a beszűrődő fény. Fellépésre vár. B. R. Kezük által megvalósulnak az álmok illusztráció: Müller a. Szalon a kertben Különös kiállítást talál a látogató Pécsett, a Szigeti városrész egyik családi házának kertjében. A galéria tulajdonosa dr. Futó László egykori pécsi diák, Svájcból mostanában hazatért mérnök és festő. Sajátos elméletet dolgozott ki és ültetett át a gyakorlatba: az anaglyphen-módszert, a térhatású festészetet. Ábrázolás és látvány háromdimenzióban - és, mint mondja: annál is tovább.- Pécsett születtem, a mai Szé­chenyi, az egykori Gyakorló Reáliskolában érettségiztem, aztán erdőmester lettem Pécs város erdőhivatalában - meséli dr. Futó László. - A Soproni Erdőmémöki Főiskolán előbb hallgató voltam, majd tanárse­géd, ábrázoló geometriát taní­tottam. Itthon Gebauer Ernő privát iskolájában ismerkedtem a portrérajzolással: rajz- és geometriatanár akartam lenni. 1956-ban aztán, amikor Svájcba került, Zürichben, egy faipari laboratóriumban dolgo­zott, majd doktorált, habilitált: egyetemi magántanár. A festészet és az ábrázoló geometria irányából indult, azon gondolkodott, miképpen lehetne az anaglyphet - amely mint módszer korábban is is­mert volt már, tekintélyes szak- irodalma van - felhasználni a térbeli látás nehézségeinek át­hidalására. Hogy miképpen le­hetne ezt a technikai területet felhasználni a festészetben. 1974-ben készítette az első ilyen képet, és számos tanul­mányban is kifejtette elméletét és tapasztalatait a módszer gyakorlatáról.- A technika lényege: az áb­rázolt képet - formát, motívu­mokat - két kiegészítő színnel festem meg, két, egymáshoz közel eső központú perspektí­vában. A kép így is élvezhető, hagyományos szemlélettel mintegy hozzáképzeljük a mély­séget, a harmadik dimenziót. Ha azonban egy olyan szemüvegen át nézzük a művet, amelynek két üvege a két kiegészítő színt fog­lalja magában - a látvány há­romdimenzióssá válik. Ez egy plusz információt, plusz élveze­tet ad a szemlélőnek. Az átlag tárlatlátogató azonban nem szí­vesen veszi igénybe a szemüve­get, mint szükséges segédesz­közt a műélvezethez.-Az anaglyph festészetnek éppen az a lényege, hogy szem­üveg nélkül is teljes értékű, él­vezhető a mű - a színek, a for­mák meghatározott rendje szemüveg nélkül is ábrázol, ki­fejez valamit az alkotó szándéka szerint a műélvező számára. Hu­szonhat éves munkálkodásom alatt éppen arra jöttem rá, hogy az anaglyph szabályai megha­ladhatok. Hogy sok lehetőség van a színek és formák variálá­sára, hogy e szabályok alkalma­Bach, minden mennyiségben Rendkívüli feladatra, Bach valamennyi szonátájának előadására készül Drahos Béla fuvolaművész. A világ nagy hangversenytermeiben fellépő fuvolaművész ka­posvári születésű. Szóló fu- volistája volt a Magyar Rá­dió Szimfonikus Zenekará­nak, az Állami Hangver­senyzenekarnak, asszisz­tense Kobayashi Ken-Ichi- ronak. Versenydíjait felso­rolni sincs helyünk, játéká­nak szépségéről hétfőn Pécsett, a Liszt Teremben győződhetünk meg. Az első hetvenperces előadás 19 óra 30-kor kezdődik. Második „felvonása” november 23- án lesz ugyanitt. Közremű­ködik Horváth Anikó csem­balóművész. B. R. zásával, tökéletesítésével és meghaladásával a puszta szem­nek is tetsző festmények készít­hetők. A galéria első termében a „klasszikus” anaglyph festmé­nyek találhatók. Azonkívül van­nak itt az egész színskála alkal­mazásával készített képek is, ezek szintén lehetővé teszik a térbeli hatás elérését. Szemüveg nélkül is elszórakoztat a formák gazdagsága, ötletessége, s az, hogy a kék és piros színű szem­üveg hogyan hoz elénk új lát­ványt. Az újabb teremben azt láthatjuk, a képek - madarak, fák, virágok, életképek mértani idomok és foltok olajban, pasz- tellben, akvarellben - hogyan változtatják formáikat, később már nem a színes, hanem az amerikai lézer-showhoz hasz­nált színtelen szemüveg segítsé­gével.- Íme, egy relief, amely ha­gyományosan a három dimenzió hatását kelti. A szemüveg a ne­gyediket adja hozzá - mondja a házigazda. - Ez pedig, íme, egy elektromotor segítségével még mozog is, tehát ötdimenziós. A képek alatt rövid magyar és német nyelvű ismertető szöveg olvasható. Svájcban egyébként működik a Térhatású Művésze­teit Társasága. Dr. Futó tagja ennek is, a Zürichi Művészeti Egyesületnek is. A tárlókban ta­nulmányok, cikkek, amelyek Svájcban dr. Futó kísérleteivel és eredményeivel foglalkoznak. Az utolsó teremben „elgon­dolkodtató, meditativ képek” vannak, mondja a házigazda. A falon függő művek arról szólnak — Erich Munk svájci újságíró, dr. Futó barátja megfogalmazása szerint -, hogy az emberiség „a messiási állapotokat” váija, a béke, a szeretet, a jólét, a meg­becsülés eljövetelét. A festő szándéká szerint a képek színei­nek, geometrikus formáinak sa­játos jelentésük van: az egyik az alázatot, a szeretetet jelenti, a másik a hatAlfná't, az erőszakot. A műteremlátogató újságíró itt úgy érzi, ez már más világ, amelyhez egy másmilyen, egy- képzeletbeli szemüveg kellene. Az azonban bizonyos, hogy ér­dekes kísérleteknek lehet szem­tanúja az, aki elmegy dr. Futó László galériájába. Érdekes, egyetértésre vagy vitára sarkalló a látnivaló.- Ez nem múzeum, sváci szóhasználat szerint művészeti szalonnak nevezném legszíve­sebben. Svájcban éltem, négy éve meghalt a feleségem, egye­dül éreztem magam, bár a gye­rekeim is ott élnek. Pécsett van­nak még ismerőseim, barátaim, vettem ezt a házat, és berendez­tem a galériát.- Sokan meglátogattak már. Csak meghívottakat, előre beje­lentett vendégeket fogadtam, a galériát még nem nyitottam meg. Szívesen látnék művészeti iskolásokat vitára, eszmecserére, beszélgetésre. De bárki jöhetne: meghatározott napokon tartanék nyitva, és belépődíjat nem kér­nék. A Jelenkor októberi száma A Pécsett szerkesztett Je­lenkor fennállásának negy­venedik évfordulóját ün­nepli, első száma 1958 ok­tóberében jelent meg. A mostani októberi szám Ber­ták László verseivel kezdő­dik, majd a versrovatban a továbbiakban Bállá Zsófia, Kovács András Ferenc, Ba- ránszky László, Kukorelly Endre, Szilágyi Eszter Anna, Makay Ida, Pálinkás György, Szakács Eszter és Meliorisz Ééqjvérséívej ta-! lálkozhat az olvasó. A prózarovatban Láng Zsolt Bestiárium Transylva- niae és Darvasi László A könny mutatványosok „le­gendája című regényének újabb részlet, Forgách And­rás Az angyalarcú kígyó című prózájának részletei, valamint Méhes Károly Nem vész el, csak átalakul című elbeszélése olvasható. Folytatódik Zeke Gyula Franki Aliona budapesti fo­tóihoz írott sorozata. A má­sik város. A tanulmány-rovatban ezúttal Sándor Iván A ve­szendő személyiség nyomá­ban (Proust és a huszadik századi regény) című esz- széje és Somos Róbert Ke- rényi Károly és a platoniz­mus című előadásának írá­sos változata kapott helyet. Itt említjük meg az egyéb­ként a lapot záró vitairatot, melyet Lengyel Balázs Szi­tás Erzsébetnek a lap nyári számában olvasható Nemes Nagy-Ágnes - dolgozatával kapcsolatban tesz közzé. A kritika-rovatban Nagy Boglárka Bertók László Deszkatavasz című verses­kötetét, míg Bombáz Attila Kukorelly Endre H. Ö. L. D. E. R. L. I. N. című ver­seskötetét méltatja. Nagy Imre Tüskés Tibor könyvé­ről, a Csorba Győző kései költészetét elemző Az utolsó évszakról. Medve A. Zoltán a Kappanyos András által szerkesztett és fordított T. S. Eliot-kötetről, az El­veszett költeményekről írt kritikát. P. Müller Péter re­cenziója Szendi Zoltán Thomas Mann-kötetéről, Czigány Ákosé A. E. Taylor Platón-monográfiájáról szól. A jubileumi lapszám fényképösszeállítással, va­lamint a Jelenkor négy évti­zed alatt folyamatosan vál­tozó impresszumainak is­mertetésével idézi fel az el­múlt negyven évet. Hírcsatorna Véménden a nemzetiségi kultúráért. Október 17-én 13 órakor a Véméndi Faluházban tartják a német nemzetiségű fiatalok kultu­rális vetélkedőjének országos döntőjét hat csapat - zömmel közép- és felsőoktatásban tanuló diákok - részvételével. Az eseményt a Magyarországi Ifjú Németek Közössége rendezte. Magyar egyetempolitika. Pécsett, a Dominikánus Házban októ­ber 20-án 18 órai kezdettel dr. Szögi László, az ELTE könyvtárá­nak igazgatója „Magyar egyetempolitika és nemzetközi tudomá­nyos kapcsolatok a XIX-XX. században” címmel tart előadást. Orgonakoncert a Bazilikában. Október 20-án 19 órakor Rup- pert István orgonaművész, a Zeneakadémia tanára és Kovács Ist­ván énekművész, többszörös versenygyőztes basszista ad koncertet Pécsett, a Bazilikában. Pécsi egyetemisták Szentendrén. A Vajda Lajos Stúdió Kul­turális Egyesületnek lesz a vendége a közeljövőben a pécsi Kö­zelítés Művészeti Egyesület. Az egyesület a Janus Pannonius Tudományegyetem bölcsész hallgatóinak kezdeményezésére jött létre 1995-ben, évente szervezi az Alaprajz Projekt esemé­nyeit. Október 18-án 11 órakor Szentendrén, a stúdió Péter-Pál utca 6. sz. alatti pinceműhelyében kilenc Pécsett tanuló fiatal képzőművésznek nyílik kiállítása. A tárlat november 4-ig láto­gatható. G. T. Finn művészek tárlata - Kirsti Carlenius, Sakari Matin- lauri és Jaakko Pernu kiállítása látható a pécsi Parti Galériá­ban. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ i k I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom