Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-10 / 278. szám

4 Dünántúli Napló Magazin 1998. október 10., szombat Himnusz és zászlófelvonás - naponta ötvenszer Amikor egy külföldi hajó beúszik a hamburgi kikötőbe, ha­gyományosan, évtizedek óta hangszórókból fölcsendül annak az államnak a himnusza, amelynek zászlaja leng a hajón. Egy­koron hanglemezről szólt a zene, később magnószalagról, egy ideje pedig számítógép-merevlemezről. A hamburgi Willkom Höftről, az üdvözlő vártáról naponta (szigorúan napkeltétől nap­nyugtáig) akár ötven alkalom­mal is elhangzik a világ akár­hány nyelvén: „Isten hozta Hamburgban. Örülünk, hogy kikötőnkben köszönhetjük!” Eközben a schulaui révház előtti teraszon Hamburg város­állam zászlaját is felhúzzák a 40 méter magas árbocra, mi­közben a himnusz szól. Szívet­lelket melengető, kedves szo­kás, turistalátványosság egy­aránt. A világon egyedülálló hajó­köszöntő intézmény 1952 óta működik Hamburgban. Az 500 bruttóregisztertonnánál na­gyobb hajóknak nem csupán érkezéskor, hanem távozáskor is kijár a ceremónia. Az elmúlt 46 évben vagy 800 ezer alka­lommal csendült föl himnusz és kúszott le- meg föl a hanzavá­ros lobogója az Elba-torkolat közelében. Kezdetben a kö­szöntőkapitányok távcsővel fürkészték az érkező óceánjá­rókat, hogy idejében kideríthes­sék: melyik ország nemzeti himnuszát kell majd megszólal­tatniuk. Természetesen még így is előfordultak tévedések. Egy izraeli hajó egyszer pél­dául a belga himnusz hangjaira úszott el az üdvözlő várta előtt. A horizontot fürkésző ügyele­tes ugyanis a hajó neve - Ant­werpen - alapján tájékozódott, és nem vette figyelembe, hogy az Antwerpen izraeli zászló alatt közlekedik. Ilyen kelle­metlen helyzetbe ma már nem kerülhet a tengerek és viharok által próbált Willkom Höft szolgálattevő csapata, közte két volt hajóskapitány. Az érkezése előtt fél órával már tudhatják, hogy milyen zászló alatt közle­kedik egy-egy Hamburgba ér­kező hajó. A komputer merevlemezén 150 ország nemzeti himnuszá­hoz „hozzárendelték” az üd­vözlő mondatokat is. A digitális technikának köszönhetően még rossz időjárási körülmények között is tökéletesen hallható az „Isten hozta” és az „Isten önök­kel” kezdetű köszöntés a várta előtt elhaladó hajók fedélzetén. Ferenczy Europress Színes Világ Negyvenéves a ritmus­szabályozó. Napjainkban szinte mindennapos, hogy pacemaker segítségével sza­bályozzák a szívizom műkö­dését. Amikor azonban negy­ven évvel ezelőtt, 1958. októ­ber 8-án Aake Senning pace­makert ültetett halálos beteg honfitársának, a 40 éves Ame Larssonnak mellkasába, mindez úttörő eljárásnak szá­mított az orvostudományok területén. A svéd közvéle­mény ismételten követelte, hogy jutalmazzák orvosi No- bel-díjjal Senning eljárását, de ezt nem kapta meg. A jeti csak medve. Egy ti­roli világjáró szerint a Hi­malája legendás majomem­bere, a jeti csupán jól meg­termett medve, s legalább ezer „jetimaci” cammog Ti- betben és Nepálban, általá­ban éjjelente. Reinhold Messner - így hívják a sza­kállas tirolit - a frankfurti könyvvásáron jelentette be a rejtély megfejtését. Messner - aki 1978-ban oxigénpa­lack nélkül mászta meg a Mount Everestet - azt ál­lítja, hogy a jeti, azaz a tibeti medve hasonló az észak­amerikai grizzlyhez, ám bundája hosszabb szőrű. Gyilkolt a sorozat. Egy floridai fiú megölte az any­ját, mert az túl sok szappan- operát nézett a tévében, és nem volt hajlandó átkap­csolni valami másra. A Í7 éves fiú a végzetes napon azt ugyan nem tudta meg­mondani, hogy mit akar nézni a tévében, csak azt, hogy mit nem. Anyja vi­szont kitartott a sorozatok mellett, mire fia egy kala­páccsal agyonütötte, majd a holttestet egy közeli erdős területen elrejtette. Millennium viking módra Az egyvitorlás bárka szaggatott mozgással araszolt előre a taj­tékos hullámokon, ahogy a tör­zséből kiálló nyolc hosszú eve­zőlapát csapásai meg-meglódítot- ták. A part köze­lébe érve kidob­ták a horgonyt, és a marcona külsejű, állat­bőrbe öltözött hajósok a ten­gerbe vetették magukat, hogy az utolsó méte­reket már úszva tegyék meg a hí­vogató partig. Átázva és dide­regve, de szeren­csésen megér­keztek egy ismeretlen új vi­lágba, az újvilágba, arra a földre, amelyet felfedezése óta Amerikaként ismer a világ. A filmbe illő jelenet eredeti­leg éppen ezer esztendővel ez­előtt játszódhatott le ugyanitt és ugyanígy, amikor Leif Eriks­son, a legendás Viking Erik először jutott el Amerikába ha­jója, a „Snorri” fedélzetén. Vál­lalkozó kedvű kései utódai a je­les millennium tiszteletére most, a második évezred kü­szöbén mindenben lemásolták a vakmerő tengeri utazó ezer év­vel ezelőtti útját. . A grönlandi Nuukból vágtak neki az Atlanti-óceán viharos északi vizeinek, hogy kikösse­nek Új-Fundlandon, L’Anse aux Meadowsnál. Itt lehetett a vikingek első amerikai telepü­lése. A „Snorri” utóda sem kí­nált a viking imitátoroknak semmiféle huszadik századi kényelmet. Nem volt vécé, nem volt kajüt, még fedélzet sem volt, hiszen a tengerjáró ős-dánok lélekvesztője valójá­ban csak egy túlméretes csó­nak, amelyben eső és szél ellen legfeljebb egy kifeszített ponyva nyújthatott némi vé­delmet. A „könnyebbség” kedvéért az újkori vikingek is lemondtak a tengeri navigáció valamennyi modern eszközé­ről, csak a Nap és a csillagok szerint tájékozódtak a végtelen vízen. Csak zárójelben jegyez­zük meg, hogy biztos, ami biz­tos alapon azért velük utazott két lap-top, amelyen keresztül, ha esetleg eltéved­nek, felvehették volna a kapcso­latot a GPS mű­holdas navigá­ciós rendszerrel, de végül is az ez­redvég szuper- technikáját csak arra használták, hogy útjukról rendszeres be­számolókat to­vábbítsanak az Internetre (csak a rend kedvé­ért, íme a „vikingek” hompé­dzse (honlapja): www. beyond.landsend.com. Sokan követték nyomon a „Snorrit” a világhálón, így azután a kíván­csiak szinte naprakészen tud­ták, hogy merre járnak a „vi­kingek”. Előbb végigsiklottak a Baffin-sziget partjai mentén, majd dél felé fordultak, végig­eveztek a Labrador-félsziget előtt, hogy végül horgonyt vessenek ugyanott, ahol az igazi Viking Erik emberei tet­ték egy évezreddel ezelőtt. Ferenczy Europress Az eredetivel megegyező hajót építettek fotó wéber t. A flört tartósítja a szerelmet Ahhoz, hogy egy szerelem va­lóban nagy és tartós legyen, szenvedélyes flörtökre is szük­ség van - állapította meg a stockholmi egyetemen Dr. Magnus Equist professzor és kutatócsoportja. Majd sokak nagy megrökönyödésére hozzá­fűzte: akkor tartósan boldog egy kapcsolat, ha a nők időn­ként másra is rákacsintanak. Miért van erre szükségük? Azok a nők, akik időnként más­sal is flörtölnek, férjüket össze­hasonlítják az ismeretségi kö­rükben előforduló, más lehet­séges partnerekkel. Viselkedé­sükkel kimondatlanul is azt su­gallják a férjnek: ne merj elha­nyagolni, mert látod, mennyien kapnak utánam! A svéd pszichológus mostani megállapítása új megközelítés a párkapcsolatok kutatásában. Eddig ugyanis úgy vélték a tu­dósok, hogy a házasságban hűt- lenkedő asszonyok tudat alatt gyermekeik számára keresik a jobb génekkel rendelkező, megfelelőbb apát. Most azon­ban úgy tűnik: a kis kalandok­kal a nők társukat igyekeznek jobban magukhoz láncolni. Törpecsúcs Ez a 27 éves jordán férfi ki­csisége révén próbál „nagy- gyá” válni: szeretné, ha hiva­talosan a világ legalacso­nyabb felnőttjének nyilvání­tanák. Az illető - akit megle­hetősen röviden csupán Kayedként említ a Reuters je­lentése - 65 centiméter magas (természetesen állva), s leg­hőbb vágya bekerülni a Guin­ness rekordok könyvébe. Fi­vére szerint Kayed 65 centi­méternél is kisebb. A Guin­ness részéről azt mondták, hogy jó lenne több napszak­ban is pontosan megmérni a jordán minicsúcsjelöltet, és a kapott eredmények átlagát ki­számítani. Kayednek jó esé­lye van a rekorderi címre, mi­vel a Guinnessnél közölték: nincs feljegyzésük, vagy tu­domásuk olyan felnőttről, aki 65 centiméternél is alacso­nyabb lenne. Orvos a világ végén Anya és fia két teljes napon át gyalogolt a zord hegyek kö­zött Nepál tájain. Á vidék szépségét csak az anya látta, a 14 éves Udam Rai sajnos nem. Ú, annyi honfitársához hasonlóan, szürkehályogban szenvedett, és anyja vezette kézen fogva a nemegyszer veszélyes ösvényeken. Hima­lája egyik falujába, Lahanba tartottak. Itt dolgozik a környék jóte­vője, a helybeliek által szent­ként tisztelt német doktor, dr. Albrecht Hennig. Az ötven­éves szemész sok ezer ember látását adta vissza. A földte­kén - mondja - vagy 40 mil­lió világtalan él, többségük az elmaradott országokban. Húszmilliónak van szürke há­lyogja, ami viszonylag egy­szerű tízperces műtéttel gyó­gyítható. A Mount Everesttől kétszáz kilométerre lévő la- hani klinikán egész nap futó­szalagon folyik a műtétek sora. Évente tízezer operációt hajtanak itt végre. A jótékonysági pénzekből létesített 280 ágyas kórház természetesen mindig színül­tig tele van. Hajnalban már sorban állnak a bebocsátást kérők. Többségük valóban a világ végéről gyalogolt ide út- talan utakon, várva a csodát, aminek híre persze régen el­terjedt. És a csoda menetrend­szerűen be is következik. Hennig doktor 1983 óta naphosszat és nemegyszer éj­szaka is a műtőasztalnál áll, az utóbbi időben már egy ne­páli kollégával, dr. Pradhan- nal együtt. Fizetniük csak a tehetősöknek kell. Udamnak a műtét ingyenes, és az azt kö­vető kétnapos klinikai utóke­zelés is. Visszafelé a fiú már csak megszokásból és szere- tetből fogja meg anyja kezét. Látja a fölé magasodó hegye­ket és a mélyben tátongó sza­kadékokat. Bálnamatuzsálemek A grönlandi bálna matuzsá­lemi kort él meg. Egyre több jel és vizsgálati eredmény utal arra, hogy ezek az óriá­sok 150 évnél is tovább él­nek. A grönlandi bálna feltűnően hosszú életére csak akkor te­relődött a kutatók figyelme, amikor a nyolcvanas évek ele­jén az északi vizeken bálnára vadászó eszkimók egy frissen elejtett állat fejében kézzel készült, hasított kőből való szigonyhegyeket találtak. A szigonyok csak a 19. század vége óta készülnek vasból, azelőtt előfordultak kő- és elefántcsont hegyek is. Az említett bálna fejében talált vadászszerszámok tehát leg­alább 150-180 évesek. A lelet értékét növeli, hogy a grönlandi bálna, amely 18 méter hosszúra is megnőhet, súlya pedig elérheti a 70 ton­nát, más fajtársaitól eltérően nem rendelkezik egyetlen olyan szervvel sem, amelynek állapota megadná az állat életkorát. A többi bálnafajta fülkagylói, illetve fogai kö­vetkeztetni engednek az állat életkorára. A grönlandi bál­nának azonban se foga, se füle nincs, ezért csak közve­tett módszerekkel, leginkább a szemszövetben felhalmo­zódó aminosav alapján lehet megítélni az életkorát. Ez a mérési módszer elég pontat­lan, 12-50 év tévedés is lehet­séges. De még így is megálla­pítható, hogy 10 százalékuk jóval idősebb 100 évesnél. Léghajók a brit hadseregben A léghajók az első világháború után eltűntek a brit hadsereg­ből, ám a légierő vissza akarja hozni az óriás-szivarokat. A most tervezett új léghajók több mint 200 m hosszúak, 30 méter szélesek lesznek s így több ter­het tudnak szállítani - 30 tonnát - mint a legnagyobb katonai gépek. Üzemanyag fogyasztá­suk alacsony és a lényegében rezgésmentes üzemmód kitűnő lehetőséget ad arra, hogy a lég­hajókat megfigyelésre, adatto­vábbításra használják. Ellentét­ben hajdani elődeikkel, az új léghajóknál nem kell robbanás­tól tartani. A hélium ezernyi ki­csi, zárt és nyomásmentes cel­lában van, így a repülőtest ak­kor is folytatni tudja útját, ha egyik-másik részét lövedékek érnék. Nagy nehézségek árán volt csak hajlandó ez az elefánt teherautóra szállni, pedig csak így tudják vidéki otthonába szállítani. Gyaníthatóan gazdája sem repes az örömtől, mert Bangkokban sok pénzt tudott keresni turistaattrakió-elefántjával. feb-reuters I k í 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom