Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-27 / 265. szám
1998. szeptember 27. Magyarország - Dél-Dunántúl ötödik oldal A nyertesek 1 A kosárlabda büntetődobó | verseny győztese Somlai Pé- | tér ifjú pécsi olvasónk lett, a 1 helyszínen megkapta a 10 I ezer forint értékű ajándé- I kot. 1 A süteményverseny első | díját, s vele a 11 000 forintos 1 ajándékcsomagot ananá- | szos krokánt tortájáért I Reisz Sonnberger Jutta i székelyszabari olvasónk I kapta. A második Laboréi 1 Zsaúett lett, a kozák-sapka j I fantázianevű finomságáért f 1 vehette át a 7000 forintos f 1 ajándékot. A „bronzérem” | Borza Endrénének jutott, a § | jutalma a finom sajtos ruda- | j kért 5000 forintos ajándék- | | csomag. A középiskolásoknak | | meghirdetett „EzüstToll”- | 1 pályázatunk első díját (10 1 j ezer forintos ajándék), és a f S Magyar Újságírók Országos I Szövetsége dél- du- | nántúli irodájának I különdíját is Szűcs | Bálint pécsi gimna- j zista kapta. A máso- I dik helyezettnek já- | ró 8000 forint érté- ( kű ajándékot Szán- § tói Dóra, míg az | 5000 forintos har- j madikat Tóka Eszter 1 nyerte el. A Napló-totó j 3000 Ft-os ajándékát tegnap Kis Józsefné pécsi olvasónk vehette át, míg az utolsó Naplótombola húzásánál Gulyásáé Erdélyi Mária pécsi lakosnak kedvezett a szerencse, nyereménye 5000 forintos ajándékcsomag. Kellemes, napsütéses idő és sok-sok színes program fogadta tegnap is azokat, akik délután kilátogattak a Sétatérre, megtekinteni lapunknak a Pécsi Napok keretében tartott Napló-varázs című műsorát. Ismét nagy sikert aratott a Napló-totó és a -tombola, olvasóink folyamatosan hozták pavilonunkhoz a helyes megfejtéseket. Egy órától már a labda is pattogott a színpad mellett elhelyezett kosárpalánk körül. Lapunk ugyanis büntetődobóversenyt hirdetett. A versengésnek valóban szakavatott bírája volt, Váradi György, nemzetközi minősítésű játékvezető fújta a sípot. A délután háziasszonya Erős Antónia, az RTL Klub televízió munkatársa volt, ő konferálta fel - többek között - a süteményversenyt is. A 7 tagú zsűrinek nehéz dolga akadt, lapunk olvasói ugyanis finomabbnál finomabb édességeket tálaltak eléjük. A legízletesebbnek végül egy ananászos krokánt torta bizonyult. Miközben a zsűri kipihente magát, a színpadon a Fagyöngy együttes játszott, folklórzenéjüket nagy tapssal fogadta a közönség. Ezután beszélgetős műsor került a középpontba, lapunk főszerkesztőjét, Pauska Zsoltot Bükkösdi László, a Pécsi Napok főrendezője faggatta. Nagy tömeg gyűlt már a színpad köré, sokan izgalommal várták az eredményhirdetéseket, valamint a Pécsi Napok utolsó Napló-totó és -tombola sorsolását. Ekkor adtuk át a középiskolásoknak szóló „EzüstToll”-díjunkat, amellyel a legjobb cikket író diákot jutalmaztuk. A süteményverseny győztese és helyezettjei is itt kapták meg az ajándékcsomagokat. Ezután divatbemutatót tekinthettek meg az egybegyűltek, az Aramis férfidivat-kollekciója után Frank Adél zsűrizett iparművészeti és esküvői ruhái szerepeltek a programban. Zsúfolásig megtelt az alkalmi nézőtér már hosszú idővel a következő beszélgetés előtt, ugyanis valóban illusztris vendége volt lapunknak: dr. Papp Lajos szívsebésznek dr. Kozma Ferenc, a Napló újságírója tette fel kérdéseit. A Pécsi Napok tegnapi programja csak éjszaka ért véget. A Sétatéren sporttáncbemutató és „Vivat Bacchus!” címmel bor- dal-előadás volt látható. A borkultúra máshol is szerepelt, a Nemzeti Színházban a bordalfesztivál gáláját rendezték. A nagyközönség pedig hajnalig mulathatott a Széchenyi téri koncerten. Ny. Sz „Leanyázott” bölcsészek Akik a JPTE Bölcsészettudományi Kara 1998-as tantervébe belelapoztak, éppenséggel a nyelvészet résznél megdöbbentek: bölcsész- gyalázó kitételek virítanak a sorok között. A „Magyar mint idegen nyelv” vizsgarendjét taglaló passzus épp odaér, hogy „A kisgyermek második nyelv-elsajátítása” - majd rögtön ezután a tetves bölcsészek ilyen meg olyan anyukájára történik félre nem érthető megjegyzés; ezt a „Felnőttek nyelvtanulása” tétel követi. Néhány lappal odébb, ezúttal az „Alkalmazott nyelvészet az idegen nyelvek oktatásában specializáció” témakörében is szigorú vizsgarenddel találkozhatunk. Itt meg a „Nyelvelsajátítás” után jön a bölcsészeket orális szexre felszólító markáns kitétel, majd így folytatódik a vizsgarend eredeti szövege: „Gyermeknyelv; Nyelvpolitika”. A szöveg tördelője korántsem tördelte, hanem mosta kezeit. Szerinte a tanterv két kor-. rektúrán is átment, így nem érti, miként következhetett be a nyílt színi anyázás. Nem bizonyos viszont, hogy kik férhetnek hozzá a szöveghez. A tan- terves számítógépes file évről évre öröklődik, ezt javítgatják, egyeztetik. A kötetet felelős kiadóként jegyző kari dékán, dr. Kunszt Márta annyit tudott közölni, hogy mivel a számítógéphez túl tág kör fért hozzá, már lehetetlen ellenőrizni, ki „viccelődött”. Állítólag az utolsó korrektúra szövegében már ott voltak a beszúrások, de a kötet szerkesztője - akit egyébként a beszámoltatás után figyelmeztetésben részesítettek - nem vette észre, ahogy Clinton elnök mondaná, a „nem helyén való” megjegyzéseket.- A munkát végző iskolaszövetkezethez kártérítési igényt jelentettünk be - mondta a dékánasszony ami bizonyos számú újranyomást, illetve a hibás oldalak teljes példányszámú újranyomását jelenti, hibajegyzékként. Méhes K. A vizsga témája: Az egész negyedik tantárgycsoport (hungarológiai tantárgyak); A magyar mint idegen nyelv tantervei és tananyagai; A magyarmiat idegen nyel módszertana; vagy A kisgyermek második nyelv-elsajátítása kurva anyátokat tetves bölcsészek másodiknyelv, vagy felnőttek nyelvtanulása; vagy Kontrasztív nyelvészet és tanítása, vagy Fordítástan és tanítása; vagy Szociolingvisztika, vagy Nyelvpolitika. A vizsla részei: szóbeli ésirásbeli.___________________________________ Elúszott a támogatás Hírt adtunk már róla, hogy Mátyás János komlói önkormányzati képviselő lánya lakástámogatásért folyamodott a Szociális Bizottsághoz. Ám mielőtt még eldőlt volna a dolog, befutott egy névtelen levél - idézzük az aláírót - „olyan lakásigénylőktől, akiknek nincs összeköttetésük”. No, erre június 16-án felkérték a jegyzőt, Somogyi Károlyt (képünkön), hogy vizsgálja meg a helyzetet Mátyás Edit ügyében. Arra jutott, hogy a kérelem nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, s ezt egy héttel később már közölte Szántó Judit bizottsági elnökkel, aki mindezt ismertette az ülésen is. Ezzel együtt a képviselők két nappal később 200 ezer forintot mégis megszavaztak Mátyáséknak. A szabadságáról visszatérő jegyző úgy döntött, hogy törvényességi észrevételt tesz a Közigazgatási Hivatalnál. Itt pediglen hamarosan meghozták az immár megfellebbezhetetlen verdiktet: a lakásigénylők elbúcsúzhattak a pénztől, és a testületnek is felül kellett bírálnia önmagát. M. K. Vivien, a titokzatos „ufo”-lakó Kedves kis kolléganőm - még tavaly - összehúzta a szemét és vadul nézett ki a résen, majd fojtott hangon ennyit mondott: „Ellopták a kiló babomat a kocsiból!” És mert jó-rossz sorsát a szívemen viselem, mindjárt együttérzőn megkérdeztem tőle: „A kocsival együtt?” - „Azt meghagyták” - mondta flegmán. „Hát akkor?” - néztem rá érthetetlenül, mi a gond? „Az, hogy a kocsi be volt zárva, az ablakok épek, és mégis valahogy valaki benyúlt, és vitte a zacskó babot.” Az ügyet azóta is homály fedi, ami nem is csoda, ilyen zilált közbiztonság mellett. „Ufók!” - mondtam magabiztosan, erre csak ők képesek, mert éppen akkoriban hallottam a Petőfi adó éjszakai műsorában egy asszony vallomását, aki tévénézés közben kiment a konyhába egy pohár vízért, majd kilépett a tornácra, elállt-e az eső, és akkor őt elrabolták az „ufók”, fura szerkezetbe beültették, a falu fölött leírtak egy-két kört, majd visszavitték az udvarra. Férje és fia tanúsíthatja. Azóta persze nem kerültem közelebbi kapcsolatba ufó-ügyekkel, egészen az elmúlt napokig. Amikor is egy Éva nevű ifjú hölgy a következőket mesélte el nekem telefonon. Panellakásában egyedül él, ám a közelmúltban három kopogtató cédulás borítékot talált postaládájában, egyiket az ő címére, a másikat a szomszédja fiának küldték, a harmadikon pedig egy szlávos vezetéknevű - Vivien névre hallgató - hölgy szerepelt, ám mindegyik Éva lakásának címével.- A szomszédokkal valahogy tisztáztuk a tévedést úgy-ahogy, ám ki a titokzatos harmadik, a Vivien? Aki ezek szerint az én lakásomba van bejelentve ... Éva asszony igazi barát és hű állampolgár, így hát másnap felkereste az önkormányzat illetékes osztályát, jelezve, hogy az ismeretlen Vivien nem tud majd szavazni októberben, ha téves címre küldik a kopogtatót. Vagyis, eme megállapítása nagyon helyénvaló, ám a Hivatalban a számítógéppel azonnal nyomozni kezdtek, amiből kiderült: változtatni nem lehet az ügyön, mert a gép szerint Éva lakásába nyert bejelentést Vivien is. Hiába mondta, hogy őnála senki más nem lakik, a számítógépes előadó széttárta a karját: „A gép nem hazudik!”- Jól van, tegyük fel, hogy hozzám jelentkezett be az a nő. Hát hol van a bejelentő papír, amelyen nyilván az én aláírásomnak is szerepelnie kell, ha már egyszer én vagyok a szállásadója? Kiderült: ilyen nincs. Vagyis, az ilyen adatok - számítógép segédletével - felkerülnek Pestre, valami központi nyilvántartóba, ők viszont nem adják ki idegeneknek az adatokat, mert a személyiségi jogok védelmezik Vivient. Csak Évát nem. Ezek szerint. A nevét minden bizonnyal aláhamisítot- ták, de soha nem tudja meg, hogy kik és miért? Egyfelől a „személyiségi jog” vált immár közhellyé, másfelől viszont káosz uralkodik a bürokratikus gépezetben. Ez a „Kafka-i” misztikum egy bizonyos szint fölött már arcnélkülivé varázsolja az „ügymeneteket”, végül is bárki bárhova bejelentkezhet mint bérlő, hamisíthat nevet, címet, rangot, amit csak akartok. Amit a számítógép egyszer elnyel, az el van nyelve, végérvényesen. Éva asszony most azon tűnődik, hogy új zárat - de talán még keresztpántot is - szereltet az ajtajára, különben még megéri, hogy hazatérve egy ufo-polgár nyit ajtót, és megkérdezi: „Kit tetszik keresni?” És akkor még finom volt.
