Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-27 / 265. szám

Riport ™ Hatodik oldal 1998. szeptember 27. A műtét napján olyanná vált Kispereg, mint az angol-magyar idején Budapest. Embert nem lehe­tett a falu utcáin látni, mindenki a televízió és a rádió híradásait leste. Délután, amikor az első ki­szivárogtatott hírek eljutot­tak a peregiekhez is, élő­láncként továbbították azokat szérte a faluban. Aznap nemcsak az eső, hanem az öröm könnyei is áztatták a település utcáit. Aki csak élt és mozgott, szaladt Szabóék házához, hogy legalább egy-két biztató szót mondjon az izgalomtól már magán­kívül lévő édesapának. Brigi virággal várja húgait Szabóék csak a szülés előtt egy nappal érte­sültek arról, hogy nem egy, hanem két kis jö­vevény érkezik más­nap. Már meglévő gyermekük, Brigitta majd kiugrott a bőré­ből, amikor megtudta a hírt. Amióta kishúgai kórházba kerültek, sokszor beül az ágyacskájukba, játszik a babáikkal, beszél a fényképükhöz. Reméli, hamar hazakerülnek. Megígérte, saját kezé­vel szed mindkét test­vérének egy-egy cso­kor virágot, azzal fogja őket várni.- Ilyenkor a vasútállomástól jó, ha három-négy óra alatt hazaérünk, míg máskor ugyanezt az utat tizenöt perc alatt tesszük meg - me­séli az édesapa, miközben a két pici üres ágyára szegezi könnyes tekintetét. Egyet már most tud: ha meg­jönnek végre az ikrek - most már csak így, a sziámi jelző nélkül -, nagy ünnepséget csapnak majd, amire elvár­ják az összes rokonukat. Távozásunkkor egy gyerek- csapat veszi körül az autón­kat, akik jöttünkre odasza­ladtak és megkérdezték:- Ti Magyarból jöttetek? Megírjátok, hogy mi van a Brigi testvéreivel? Hála isten­nek, egyik kicsi babával sem történt semmi csúnya dolog! Amikor búcsút veszünk a minket kísérő falubeliektől, az egyik asszony megfogja a kezünket és könnyes szem­mel mondja:- Mindent nagyon köszö­nünk a magyar államnak. Megmentették ezt a két ki­csiny lányt. Az Isten áldja meg magukat! Major Zsuzsanna Fotók: Vörös Szilárd „Megmentették a két kicsiny lányt. Az Isten áldja meg magukat!” zett pénz felhasználásáról retne, ám a házaspár nem később döntenek majd. gondol több gyerekre. Szabó Imre és felesége, Zsu- - Ez a három nőjön fel épen zsanna már újra tud moso- és egészségesen - kívánják lyogni, kislányuk, Brigitta mindketten, miközben gyen- pedig már alig várja, hogy ő géden megölelik egymást. Kispereg. Néhány hete még azt sem tudták legtöbben, vajon hol lehet ez a község. Mára viszont mindenki megtanulta ennek a ro­mán-magyar határhoz kö­zel lévő kis településnek a nevét. A Szegeden sikeres szétvá­lasztáson átesett 4 hónapos ikerpár otthonának lakói szinte a műtét kezdetétől együtt lélegeztek a család otthon maradt tagjaival. Még a határőrök is készsé­gesen útbaigazítanak ben­nünket, amint elmondjuk nekik jövetelünk célját.- Aztán adják át a szülők­nek a jó kívánságainkat is! Nagyon izgultunk, hogy a két kislányt ne érje semmi probléma a beavatkozás alatt - mondja a román ha­tárőrtiszt, miközben jelt ad a sorompó felengedésére. Kisperegre érve hamar híre megy, hogy magyar újság­írók érkeztek a faluba. Jön­nek is az emberek, szeretet­tel megmutatnak mindent, elkísérnek Szabóék házá­hoz. Nem sokkal érkezésünk után befut az alpolgármester A faluban azóta is a két kis­lány sorsa a legfőbb beszéd­téma. Az iskolában - itt ta­karít Zsuzsa, a három nővér édesanyja - nem lehet úgy órát tartani, hogy előtte meg ne beszéljék a diákok a ta­nárral a legfrissebb híreket. A szomszédos falvak lakói szünet nélkül faggatják a hozzájuk átlátogató peregie- ket a kisbabák hogylétéről. Az alpolgármester, Veres Imre kijelentette: bár a köz­ségnek közvilágításra sincs pénze, de valamilyen jelké­pes összeggel az önkor­mányzat is segíteni akarja a családot. Annál is inkább, mert a mezőgazdasági mun­kás apa már több hónapja munkanélküli. Szabó Imre büszkén han­goztatja, bármilyen felada­tot elvállal, hiszen nem szé­gyen, ha valaki dolgozni akar! Most a ház körüli te­endőket végzi feleségével együtt, valamint kicsiny földjüket készíti elő a követ­kező évi vetésre. Amikor valamelyik család­tag hazatér Szegedről a kór­házból, a falubeliek azonnal megrohanják a legfrissebb információkért. is, valamint két nagynéni, akiktől megtudhatjuk végre, hogyan is éli napjait az ope­ráció óta Kispereg. Ők mesélik, amikor híre ment, hogy hamarosan mű­tétre kerül sor, a környék összes lakója összefogott, hogy az operáció költségeit előteremtsék a Szabó család részére. Bankszámlát nyi­tottak, amelyre folyamato­san érkeztek a különböző nagyságú összegek. A ma­gyar állam azonban magára vállalta a beavatkozás teljes költségét, így a már beérke­adhasson éjszakai puszit a hazatért hugicáinak. Már most közölte szüleivel: még legalább két kistestvért sze­A tragédiák vége Szomorú időszak járt a Szabó családra. Nemrégiben meghalt az édesanya testvé­re, majd az ikrek születése előtt négy nappal Zsuzsanna asszony édesapja is. Ezek után jött a világra a két ösz- szenőtt kislány. A peregiek nagyon remélik, hogy a sike­res műtéttel megfordul ajóravaló család sorsa is. A Műtétre Váró Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11735005 - 20804617 Műtét előtt Melinda és Izabella nyugodtan végigaludta a műtét előtti utolsó otthoni éjszakát, ám hajnali fél ötkor va­rázsütésre mindketten felébredtek, és keserves sírás­sal követelték reggelijüket. Napközben viszont pont ellentétesen viselkedtek. Ha az egyikük aludt, a másik biztos, hogy inkább nézelődött, vagy a testvérkével akart közelebbi ismeretséget kötni. így egy pillanatra sem lehetett őket magukra hagyni, valakinek mindig az ágyuknál kellett lenni. Keresztelő Mészáros József, a falu református lelkésze megkérte a két kislány szüleit, hogy a nehéz út előtt keresztel­jék meg őket. Bízott benne, a teljes gyógyuláshoz ez is hozzásegítheti a két csöppséget. Az ottani szo­kásoktól eltérően azonban akkor nem ünnepelték meg a keresztség felvételét, ám az édesapa ígérete szerint, ha lányai hazajönnek, sokszorosan bepótol­ják azt, amit akkor elmulasztottak. Már cumiból esznek az ikrek Jól töltötték az elmúlt napokat a múlt szerdán szétválasztott sziámi ikrek a szegedi Szent- Györgyi Orvostudományi Egye­tem Gyermekklinikáján. Katona Márta docens, az intenzív cent­rum vezetője elmondta: bár a csecsemők még mesterséges oxigénellátásban részesülnek, Pintér Sándor professzor, a klini­ka igazgatója péntek délelőtt úgy döntött, megszüntetik a két kislány vénás táplálását. A babák így most már kizárólag anyatejet kapnak, háromórán­ként 30 millilitert. Melinda nagyon ügyesen cumi­zik, és Izabellát is megpróbálják rászoktatni a cumisüveg használatára. Gondozóik azt tapasztalják, hogy mindketten egyre jobban figyelik a környezetüket, s felismerik édesanyjukat is. Kezelőorvosaik további jó jelnek tartják, hogy az ikrek egyre töb­bet sírnak, mert ez az egészsé­ges csecsemőknél természetes dolog. Fájdalomcsillapítót is csak alkalomszerűen, a monitorok jelzésére, vagy szemmel is látható fájdalom esetén adnak nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom