Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-16 / 224. szám

I998. augusztus 16., vasárnap Atlétikai Európa-bajnokság Kezdődik az évezred utolsó nagy hazai sporteseménye a Népstadionban „Az évszázad sporteseménye Magyarországon” - a szervezőbizottság e hangzatos szlogennel hirdeti a kedden kezdődő és vasárnapig tartó atlétikai Európa-bajnokságot. Ha a mondat tartalmaz Is némi szubjektivitást, az nem vitatható, régen látott, nagyszabású sporteseménynek ígérkezik a sportok királynőjének magyarországi parádéja. A kontinens atlétikai elitje négyévente randevúzik egymással, így aztán - persze, nem feledve, hogy a „köztes időszakban” világbajnokságokat és olimpiát is rendez­nek - az aranyak értéke meglehetősen nagy. Minden idők legjobb Európa-bajnoksá- gát ígérik a szervezők, s erre akkor is re­mény van, ha a sztárok közül például Szergej Bubka, Sztefka Kosztadinova, Maríe-Jo Pérec vagy Ludmilla Engqvist ki­hagyja a pesti fellépést. Érdekes, hogy a „cár”, azaz Bubka távol­létében is a férfi rúdugrás ígérkezik az egyik leglátványosabb és legérdekesebb számnak, nem kevesebb mint három „hat­méteres” ugró randevúzik majd egymás­sal. De nyilván külön figyelmet érdemel majd a női 1500 méteren az olimpiai, világ­Negyvenöt éves a Népstadion Az ötven esztendővel ezelőtti, 1948-as londoni olimpiát követő eufóriában határozták el a stadion építését, aztán a Helsinkiben nyert tizenhat arany­érem lázában kézzelfogható közelség­be került a megvalósulás is. 1953. au­gusztus 20-án megnyílt a Népstadion, a magyar sport első számú otthona. Az évek, évtizedek távlatából sok mindent mondanak rá: van aki szerint nem eléggé praktikus az építése, mások szerint a gigantománia jegyében készült. Lehet, sőt majdnem biztos, hogy igaz. Ezekben a napokban, amikor Buda­pest történetének eddigi legnagyobb szabású sporteseményének megrende­zésére készül, a 45. születésnapját ün­neplő Népstadionról egyre több szó esik. Kérdések sorára keresünk, s hely- lyel-közzel nemigen találunk választ. Mikor fogja újra egy sportesemény (s nem egy rockkoncert vagy egy térítő prédikációja) újra színültig tölteni az arénát? Az átépítések után százezer ember - mint régen - már el sem férne, de mikor lesznek újra legalább ötvenez­ren? Mikor tud a magyar futball megint tömegeket a stadionba vonzani? Leg­utóbb 1986 márciusában, a magyar-brazilon telt meg a futball mi­att a Népstadion. Megérjük-e még, hogy újra tele legyen? (d. t.) és Európa-bajnokok csatája is. Pazar a női hármasugrás mezőnye, míg a férfi 400-on megdőlhet akár az Európa-csúcs is. Egy világverseny, persze hangulata szempontjából akkor igazán jó, ha a hazai versenyzők is eredményesen szerepelnek. I Szabó Zsuzsa néhány nappal az Európa-bajnok- I ság előtt ugrott nagyszerű országos csúcsot A magyar atléták ugyan az elmúlt években nem kápráztatták el a világot, ám az elmúlt hónapokban, az Eb rajtjának közeledtével, érezhetően javultak eredményeik. A biztos éremesélyt a szerdai kalapács- vetés jelenti, amelyben az olimpiai bajnok Kiss Balázs és a kétszeres vb-bronzérmes Gécsek Tibor révén két olyan magyar is in­dul, aki akár a dobogó legfelső fokára is felállhat. Kettejükön kívül érmes reményekkel in­dul csatába női 800-on a fedett pályás Eb­bronzérmes Varga Judit, aki a nyáron kitű­nően szerepelt, a tízpróbázó Szabó Dezső, a rúdugró Szabó Zsuzsa és gyaloglónőink ­Mindent a nézőkért Az atlétika az elmúlt években nem tar­tozott a legnépszerűbb magyar sport­ágak közé. A szervezőknek ezért nagy gondot okozott, hogyan tudnának mi­nél több nézőt becsalogatni, hogyan lehetne „megtömni” a lelátókat. A jegyárakat igyekeztek a magyar pénztárcákhoz szabni, a délelőtti ese­mények már néhány százforintos jegy­gyei is megtekinthetők, de a délutáni programra sem kell ezreket költeni, ha­csak nem akar az ember a „főhelyre”, a célegyenes fölötti lelátóra ülni. A tíz éven aluli gyerekek délelőtt in­gyen mehetnek be a Népstadionba, s ki­adtak úgynevezett kedvezményes csa­ládi jegyeket is. A MÁV és a GySEV vál­lalta, hogy az Európa-bajnokságra vi­dékről utazó nézők részére 50 százalé­kos menettérti kedvezményt ad, amely bármelyik vonat 1. és 2. osztályára is érvényes. A bilétát a MÁV Népstadion­ban felállított alkalmi pavilonjában le­het lebélyegeztetni. Ugyancsak a szurkolók kiszolgálásá­ra épült az Európa-bajnoki Park. A Népstadion tőszomszédságában, az Olimpiai Csarnok előtti hatalmas terü­leten létrehozott ideiglenes „vásárterü­leten” szórakozni és vásárolni is lehet majd. A versenyek után, esténként, is­mert és népszerű könnyűzenei előadók szórakoztatják a nagyérdeműt, fellép többek között a Pa-Dö-Dő és Fenyő Miklós is. Szebenszky Anikó és Kosza Mária. Jó sze­replés várható a férfi 800-as triótól (Árpási, Korányi, Tölgyesi), a távolugró Vaszi Tündétől. A felsorolásban a végére maradt a 4x100 méteres férfiváltó: a leglát­ványosabb futószámban éremben remény­kedik a magyar kvartett. Az Európa-bajnokság éremtáblázatának élére minden bizonnyal a három nagy at­létanemzet, a német, az orosz és a brit ke­rül majd. A németek „frontemberei:” - a diszkoszvető Lars Riedel, a súlylökő Sven- Oliver Buder és a távolugrónő, Heike Drechsler. Az oroszoknál Szvetlána Masztyerkova (1500), az egyébként Buda­pesten élő Makszim Taraszov (rúdugró) és Tatjana Sikolenko (gerelyhajítónő) viszi a prímet. A britek ászai: Jonathan Edwards (hármasugrás), Mark Richardson (400 mé­ter) és a 4x400-as váltó. Budapest az évszázad, sőt az évezred utolsó atlétikai Európa-bajnokságát rende­zi. Az utolsón lesz egy első is: itt tartják meg először a női kalapácsvetést. A spor­tok királynője is „beleerősített”. Bicskei Bertalan főpróbája Következik az Európa-bajnoki megmérettetés Egyetlen mérkőzés választja el a magyar labdarúgó­válogatottat a portugálok elleni Eb-selejtező nyitánytól: Bicskei Bertalan együttese szerdán, Zalaegerszegen, a szlovének ellen lép pályára. A hajdani jugoszláv tagköztársaságok - futball szempontjá­ból - leggyengébbike nem túlságosan magasan jegyzett a FIFA világranglistáján, de egyáltalán nem ígérkezik könnyű ellenfélnek. Két okból sem: egyrészt az elmúlt két évben a hajdani jugoszláv futballkultúrát képviselő ellenfelek (Hor­vátország, Jugoszlávia) ellen nem sok babér termett a ma­gyar válogatottnak, másrészt a szlovén gárda - akárcsak a pe­rui válogatott - százszázalékos mérleggel bír a magyarok el­len. A délnyugati szomszédnak ehhez elégséges volt meg­nyerni az eddigi egyetlen magyar-szlovén válogatott mérkő­zést 1994. április 6-án, Szombathelyen. Akkor a találkozó egyeüen gólját a szlovén futball utóbbi húsz évének első szá­mú csillaga, az egykoron a VfB Stuttgartban és a Sampdoriában is szerepelt Srecko Katanec szerezte. Katanec most is egyik főszereplője lesz a meccsnek, igaz ma már más minőségben: ő dirigálja a válogatottat. A mind­össze 35 éves szakvezetőnek e találkozó jelenti kapitányi be­mutatkozását. Ma már - ahogyan a régió szinte minden ország|ban - Szlovéniában is a légiósok jelentik a válogatott fő erejét.’ Külö­nösen öt játékosra érdemes majd figyelni: Dzoni Novak a fran­cia Le Havre, Ermin Siljak az ugyancsak francia SEC Bastia, Robert Englaro az olasz Foggia, és Matjaz Florjancic az ugyan­csak olasz Empoli játékosa. Hírnévben viszont valamennyi­ükön túltesz Zlatko Zahovic, az FC Porto középpályása, aki egyébként Lipcsei Péter és Fehér Miklós klubtársa, s a jelen el­ső számú szlovén futballistája. Katanec a légiósokon kívül a sorozatban másodszor is bajnok Maribor Teatanic együttesé­re építi a válogatottat. Némi pikantériája az ügynek, hogy a legerősebb szlovén klubcsapat edzője Bóján Prasnikar, a ko­rábbi szövetségi kapitány. Bicskei Bertalan ezúttal csak a hazai bajnokságban szerep­lő játékosokat veti be. A magyar válogatottnak az egerszegi ta­lálkozó már az ötödik mérkőzése lesz. Az előző négyen pél­dátlanul jó szériát ért el a gárda: három győzelem, egy döntet­len, ráadásul azzal a bizonyos, macedónok elleni döntetlen­nel - a 90 percet követő tizenegyes párbajban - tomagyőzel- met harcolt ki a megfiatalított magyar legénység. Az eredmények biztatóak - de mindenki tudja, semmit sem érnek, ha a portugálok ellen nem rajtol jól a csapat az Eb­selejtezősorozatban. A színhely, Zalaegerszeg, mindenesetre egyszer már sze­rencsét hozott a magyar válogatottnak: 1974. március 31-én a ZTE stadionjában nyert az akkor IUovszky Rudolf vezette gár­da a bolgárok ellen. Orvosa szerint meggyógyul a francia rendőr Az élet egyik szomorú igazsága, hogy a tragédia megelőzését rendszerint tragédia előzi meg. Miért lenne ez másként a sportban? Június 21-én a Németország-Jugoszlávia lab­darúgó vb-mérkőzés után a német horda öt tagja vasrúddal kis híján agyonvert egy 43 éves francia csendőrt. Bő hat hét kellett, hogy a szerencsétlen kétgyermekes családapa fel­ébredjen a kómából. Daniel Nivel mellett a vi­lág is ébredezik a maga kómájából, hiszen az emberi élet nem nivellálódhat tovább. Tiltakozott, bírált és fenyegetőzött megany- nyi szervezet, közöttük a FIFA és az Európa Tanács is. És láss csodát világ: a szavakat vi­harsebesen váltották a tettek. Schengeni egyezmény ide, schengeni egyezmény oda, visszaállították 'a német-francia határellenőr­zést. Az elkövetők közül hármat gyorsított el­járással már elítéltek, a két főbűnös akár élet­fogytiglani is kaphat. Húszezer német szurko­ló „Pardon, France” trikóban nézte csapata következő meccsét, a császár, Franz Beckenbauer pedig jótékony célú meccset szervezett a Nivel-család megsegítésére. Tehát a világ legalább utólag megpróbálta megtenni azt, amit előtte kellett volna. Menteni a ment­hetőt és megnyugtatni mindenkit, de legin­kább önmaga lelkiismeretét. Daniel Nivel fel­nyitotta szemünket, majd végre felnyitotta sajátját is. 44 nap után visszatért a másvilágból. Talán egy más világba. Hajdú B. István Szombaton késő este sikerült beszélnünk Daniel Nivel kezelőorvosával. A Hopital Regional de Lille nagy tapasztalatú szakem­bere, dr. Riegel elmondta, hogy az augusztus 7-én magához tért beteg rehabilitációja megkezdődött, s várhatóan két hónapig tart. Több operációt már nem kell elszenvednie. Jelenleg még nem beszél és nem is érti, ha beszélnek hozzá. A CT-vizsgálatok alapján az agyi működése rendben van, valószínűleg az elszenvedett trauma okozza a jelenlegi ren­dellenességeket. A doktor szerint leginkább a pszichológu­sok segítségére lesz szükség a felépülés során, mert igaz, hogy Nivel mozgáskoordinációja még nem állt helyre, de minden eddigi vizs­gálat azt mutatja, hogy nem szenvedett maradandó testi, illetve agyi károsodást. így minden bizonnyal járni, sőt talán dolgozni is képes lesz. Dr. Riegel szerint a kómából való ébredés ennyi idő után mindig számtalan kockázattal jár, amelyről jelenleg még nem lehet tudni. Hasuly Mónika Elszállt egy legendás álom (csapat) Az 1992-es, barcelonai olimpián szem­besült a nagyvilág a csodával: minden idők legerősebb kosárcsapata, az NBA aktuális szupersztárjaiból összeállított amerikai olimpiai válogatott cipóra verte minden ellenfelét az ötkarikás játékokon. Larry Bird, Michael Jordan, Magic Johnson, Scottie Pippen, Charles Barkley és a többiek ün­neppé varázsolták még a legnagyobb különbség­gel megnyert csoportmeccseiket is. Európa meg újra rájöhetett: az NBA ha némi nagyképűséggel nevezi is a saját bajnokságát világbajnokságnak, az ottani sztárok fényévekkel jobbak a többieknél. Aztán a FIBA és az NBA hidegháborújának le­zárultával a világbajnokságokon, s az atlantai olimpián is megjelentek az újabb Dream Teamek, s az eredetinél gyengébb alakzatok ellen sem volt fikarcnyi esélyük sem ‘a korábbi a világbajnok­ságokon az élen járó nemzeteknek. Rossz volt a Dream Team jelenléte, mert egy- esélyessé tette a tornát, s nagyon jó volt, mert rit­ka sportélményt adott a nézőknek. S még valami: a világ- (vagy éppen az olimpiai) bajnoki aranyér­met valóban a legerősebb kosarasnemzet tagjai akaszthatták a nyakukba. Ennek immár végérvényesen vége: az athéni férfi kosárlabda-világbajnokságra az Egyesült Álla­mok szövetsége egyetemistákból és Európában játszó légiósokból összeállított csapatot küldött. Az amerikai gárda így is nagy esélyese volt a tornának, de a csoportmérkőzéseken kikapott a litvánoktól, majd az elődöntőben két ponttal az oroszoktól, s a gárda a harmadik lett. Ez jó a töb­bi csapatnak, amely így esélyt kapott az arany megszerzésére. így például a jugoszlávoknak. Akik - bár ugyancsak közel nem a legerősebb csa­patukkal érkeztek Athénbe - megszerezték az aranyérmet. Biztos nagyon örülnek neki, néhány játékosuk számára talán e diadal jelentheti a még zsírosabb (esetleg éppen egy NBA-klubbal kötött) szerződés lehetőségét. De aligha jó mindez a kosárlabdának. Mert az soha nem jó, ha a világbajnok közel sem a világ legjobbja. ■■■■■■■■■■■■■■■■■ A Dream Team jelenléte egyesélyessé tette a tornákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom