Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-08 / 216. szám
1998. augusztus 8., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Színes világ Ledől az utolsó tabu Is? Egy új televíziós reklám az utolsó tabukat is ledöntötte Nagy-Britanniában. A hatvan másodperces reklámban két férfi vetkőzik, csókolózik és ölelkezik. A feltehetően nagy megbotránkozást keltő képsorokat a brit Négyes csatorna sugározza majd rendszeresen augusztus 8-ától, éjjel 11 óra után. A hirdetés az óvszer-használatot népszerűsíti a melegek körében. Haj, de drága! Michael Bolton énekes árverésre kívánja bocsátani néhány hajfürtjét. Ennek kapcsán a Focus magazin lajstromba vette, hogy az utóbbi időben egy- egy aukción mennyiért is keltek el a hírességek tincsei. Nos, a lista legvégén a legendás Beatles dobosa, Ringó Starr kullog, az övéért csak 400 dollárt kellett fizetni. A színészóriás Humprhey Bo- gart hajszálai 500-at, míg JohnLennoné 1700-at kóstáltak. Az egykori amerikai elnök, George Washington tarifája 2750, kortársáé, Nelson admirálisé pedig 3400 dollár. A csúcstartó Napóleon, akinek egyetlen tincséért 9200 dollárt fizetett egy gyűjtő. Bémapolajozók. Nyilván mindenki ismeri azt a kellemetlen helyzetet, amikor egyedül fekszik a strandon, és nincs, aki bekenje a hátát napolajjal. Erre épül egy ifjú olasz pár, Fabio Omodei és Concita Ciciliana üzleti ötlete. A fiatalok naphosszat róják Jesolo strandjait, és a rászorulóknak néhány ezer líráért kellemes masszázzsal egybekötve bekenik a hátát. Sokan már lekoppintották az ötletüket, az Adriai tengerparton valóságos üzletág lett a „bémapolajozás”. Első volt a sörsorban. Nagy-Britanniában leállították a világ legerősebb sörének gyártását. A Santa Claus nevű ital a legmagasabb alkoholtartalmú sörként került be a Rekordok Könyvébe. Nevét onnan nyerte, hogy csupán az esztendő egy napján, december 6-án főztek belőle kisebb mennyiséget. A 14 százalékos alkoholtartalommal előállított sör-ritkaságot 1979 óta hozták forgalomba és azóta nem akadt párja a világon. Most azonban értelmét vesztette az amúgy sem túl nagy üzletet jelentő vállalkozás: nemrégiben a svájci Hurlimann sörfőzde nyilvánosságra hozta, hogy kirukkol Feldschlossen nevű italával, amely erősebb lesz a brit riválisnál. A lóvá tett falu Amikor megkapták a fővárosi termékbemutatóra és dunai sétahajókázásra invitáló szórólapot, sokak szíve repesett az örömtől. A felkínált egy híján ezer forintos részvételi díj ugyan néhány atyafi kedvét szegte, de félszázan boldogan küldték vissza a jelentkezési lapot. Örömmel vállalták a kü- lönbuszos oda-vissza zötykö- lődést, mert a bolondnak is megéri ilyen olcsón eljutni Budapestre és hajóról is alaposan szemügyre venni a városnak csakis a Dunáról látható új arcát. Irigykedtek a szomszéd falubeliekre, mert közülük már így jutottak el vagy félszázan a fővárosba, és azóta ki sem fogynak a kalandos élményeikből és áldják a jó sorsukat azért az útért. A megadott nap hajnalán, A baranyaiak csodaszarvasa Meglehetősen hosszú idő után, kemény képviselő-testületi vitákat, némi jogi és anyagi zavart követően most már eldőltnek mondható: mi lesz Baranya megye emblémája. A csodaszarvas része a megye arculatának kialakítását célzó programnak, amely a címertől az akusztikai megjelenítésig terjed. Mi legyen a „szőlőemberkével”, s a busók álarcára emlékeztető „mütyürtervvel”. Amikor még a múlt év első felében a megyei közgyűlés képviselőtestülete elé került a téma — „Baranya megye PR-rendszere és arculata ” -, sokan szóltak mindkettő ellen. Mert - vélték - a busóálarc csak egy településhez, annak is egy különleges napjához kötődik, a „szőlőemberke” pedig csak a siklós-villányi vidéket reprezentálná. Volt persze a tervezetnek előzménye. Először a megyei területfejlesztési koncepció kidolgozásakor merült fel, hogy szükség van Baranya arculati programjának kidolgozására.- A múlt év elején bízta meg a közgyűlés a JPTE urbanisztikai tanszékét - mint nyertes pályázót -, készítse el Baranya PR-program- ját - hallottuk Varga Istvántól, a közgyűlés hivatala irodavezetőjétől —, a közgyűlés pedig a Területfejlesztési Tanácshoz pályázott támogatásért, hogy ezt finanszírozhassa. A szerződés szerint elkészült egy felmérés a közgyűlés és működése, vezetői ismertségéről, egy sajtó- és kommunikációs vizsgálat, illetve megtervezték az arculati elemeket. Ezt követte a már említett „szőlőemberke-vita”. A hivatal kiírt egy újabb, meghívásos pályázatot a lógó megalkotására. Közel egy tucat munka érkezett, a nyertes - egy független fővárosi zsűri döntése értelmében - a pécsi művész, Gellér B. István lett. Elnyerte az I. díjjal járó 150 ezer forintot, illetve költségtérítés címén további 20 ezret. A most már nem lógónak, hanem emblémának nevezett arculati elem a csodaszarvas lett. Bár kétségtelen: a Meotis mocsarain nem csak a baranyaiak elődeit vezette át a csoda- szarvas, a művész indoklása szerint azonban a pécsváradi hímzéses folklórnak jellemzője a motívum. Ezt különösebben a közgyűlés nem vitatta, más oldalról viszont hozzáteszi Varga István:- Miután a megyék és a városok között is tudtommal elsőként Baranya dolgozta ki arculati programját, a későbbiekben, amikor esetleg nagyobb, s nem csak megyényi térséget kell szimbolizálnia egy emblémának, a csodaszarvas erre nagyon is alkalmas. Ez pedig annak tükrében, hogy a területi szerveződés egyre inkább a kisrégiók felé mutat, s ilyenként most egy önálló megyei arculatot kialakítani talán feleslegesnek tűnhet, szükséges érv a szarvas, mint a teljes magyarság eredetmondájának kulcsszereplője mellett. A csodaszarvas nem sétált be simán Baranyába. Időközben ugyanis kiderült, a pályázati díj nem azonos a felhasználás árával. Ilyen igényét a művész be is jelentette, mint a szerzői jogok tulajdonosa. Végül kiegyezés született: 400 ezer forintot kap - plusz áfa -, illetve elkészíti az úgynevezett arculati kézikönyvet. Ez lényegében az arculati elemek felhasználhatóságát szabályozza. Május 18- ára kötelezettségét teljesítette, várható hogy a közgyűlés a következő ülésén tűzi naprendre, s ha elfogadja, zöld utat kap a csodaszarvas. Illetve: a felhasználóknak három körét különböztetik meg. A közgyűlés és intézményei, a megye önkormányzatai ingyen használhatják, jelképes összeget kell ezért fizetniük a nonprofit szervezeteknek, a baranyai lakosoknak, s térítés ellenében használhatják az emblémát az üzleti világ cégei. A díjat a közgyűlés költségvetési bizottsága állapítja meg. Ilyen módon kerülhet például egy villányi borospalackra a szkíták földjéről Baranyáig vándorolt csodaszarvas. A megye egyébként marad címerénél, azaz hivatalos iratain az új emblémát nem szerepelteti. Szerepelhet ellenben - az arculati könyv tervezete szerint - a pólótól a sapkáig, az öntapadós levélzáró matricától a névjegykártyáig mindenütt, ahol arra van szükség: ha valaki rápillant az emblémára, Baranya jusson az eszébe. Sőt: az arculati elemek a megye kellemes arcát juttassák az eszébe. Mészáros A. A vélemények tükrében A Közigazgatási és Informatikai Szolgáltató Iroda „A helyi elit szerepe a kelet-közép- európai demokráciák önkormányzati életében” címet viselő, 1996 tavaszán befejezett vizsgálati anyagából: : A felmérés szerint a lakosság 38 százaléka nem tudja eldönteni, hogy kellenek-e megyei önkormányzatok. A megkérdezettek 36,1 százaléka szerint szükség van a köztestületre, 25,3 százaléka ellenzi fennmaradásukat. : Az elutasítók egyik alapvető érve, hogy a megyei ön- kormányzatoknak nincs funkciója, a feladatokat helyi szinten kell elvégezni, ezért felesleges vezetési szint. A megyei szint támogatása, illetve elutasítása az ország különböző vidékein más. Erőteljesen megyepárti például Somogy, Csongrád, megyeellenes Tolna, Nógrád. Baranya a középmezőnyben van, mérsékelt többséggel a megyei önkormányzat szükségessége mellé álltak. A felmérés fontos tanulsága volt, hogy a lakosság általában csak igen szerény információkkal rendelkezik a megyék szerepéről, feladatairól. A PR-rendszer kidolgozásakor a megyéről kialakítandó arculatban igen fontos szerepet játszó lakosságra csak bizonyos korlátok között támaszkodhat. KINCSES BARANYA Dunai Imre jegyzete Szemfényvesztés Hajdani híres bűvészünk, Rodolfo végigbeszélte a műsorait. A „Mindig a kezemet figyeljék, mert csalok” szlogenjén felül sok mindent mondott; még azt is, hogy „csiribi- csiribá”. Ám olyasmit soha nem hallottam tőle, hogy „varázsoltam”. Nem hirdette magáról, hogy varázsló. A fogalom három - de különböző árnyalatú - megnevezéséből inkább a bűvészt választotta, nehogy a csalóval közel egyenértékű szemfényvesztőnek kiáltsák ki. Rodolfó ideje azonban elmúlt. Újabban szinte minden varázslatosabb lett: ügyesnek, kiválónak, szépnek, sőt gyönyörűnek lenni már nem elég a „varázslat”, illetve a „varázslatos” (ön)minősítés nélkül. Ebben a világelsőség dicsősége az amerikai reklámszövegíróké. Találmányukat nálunk a sportriporterek terjesztették el. Mostanra úgy leértékelődött a jelző, hogy gyakran az igei változata helyettesíti. Például: ha egy labdarúgó úgy adja be a labdát, hogy azzal tud valamit kezdeni a kapu előtt helyezkedő játékostársa, akkor a kommentár szerint a „fejére (lábára) varázsolta”. Az szinte már magától értetődő a tévéreklámokban, hogy a nyalánkságokat „varázsolj el!” óhajjal kell noszogatni; hogy a háziasszonyok az új vegyszerekkel újjávarázsolják a piszkos ruhát, a pecsenyezsíros tálat, a vízköves zuhanyrózsát; a fiatalító kozmetikumok pedig az ő bőrüket. A nagyzoló nyelvi divatnál sokkal veszedelmesebb, hogy a használata talaján egy ördögi körbe lépett jelenség tenyészik. Ez a stílus maga a társadalom. Aki ma a varázslatos hatásnál kevesebbet ígér, számoljon azzal, hogy mértéktartásával nem tudja oltani a fogyasztó, illetve a politizáló állampolgár csoda- szomját. A két minőség között ugyanis szoros az összefüggés; csak hát művészet lenne azt kibogozni, hogy vajon a reklám utánozza-e a politikát, vagy a politika a reklámot a „varázslatos” megoldásokkal. Mindkettőre érvényes azonban, hogy amikor az újdonság elkopik róla, a csodáról kiderül, hogy szemfényvesztés volt már ígéretként is. Vagy mindössze egy próbára érdemes pudingrecept. Ám ha nem ilyen trükkösen csomagolják, akkor nincs rá kereslet ebben az elvarázsolt világban. Patt. Egy jó barát mindig biztos támasz fotó: wéber t. fél hatkor negyvenhármán várták a buszt útielemózsiával felpakolva. A szerencsésebbek, akik annyi pénzt áldozhattak a kirándulásra, akik szabadságot vehettek ki arra a napra, akik át tudták szervezni a korábban arra a napra beütemezett tennivalóikat, programjaikat. Teltek a percek, busz sehol. Egyre többen türelmetlenkedtek, kételkedtek az egészben, volt aki már dühöngött. Két óra múltán a nagy útra induló diadalmas sereg vert hadként, hoppon maradva, lógó orral távozott a gyülekezési helyről, ahová még akkor sem futott be az ígért busz. Megfogadták: soha többé nem ülnek fel semmilyen csábító ajánlatnak. Kilopott virágok A középkorú nő hetente, kéthetente kimegy a temetőbe édesanyja sírjához, hogy rendben tartsa azt, és beszélgessen vele. Időnként a gyermekeivel és férjével látogat el oda. A halottat még életében mindannyian nagyon szerették anyaként, anyósként, nagymamaként. A feleség minap igencsak lehangolva tért haza magányos sírkerti vizitjéről. A férje faggatta, mi bántja. A nő hallgatott egy ideig, aztán az újabb kérdésre sírva fakadt.- Ellopták anyu virágait. Szálkák Tövestül - mondta, és rázta a zokogás.- A kukacvirágokat? - csodálkozott el a férj.-Igen, azokat. Mind az öt tövet - szipogta a felesége. A férfi nem hitt a fülének. Már azokat a tövenként ötven forintért vásárolt, kiültetett és gondosan ápolt kis semmiségeket is kilopják? És arra gondolt, milyen jó, hogy tiltakozott az igen csak drága virágpalánták kiültetése ellen. Azok még annyi ideig se díszíthették volna az édesmama sírját. Aztán halkan megkérdezte a nejét: anyu ezt hagyta, miért nem csapott a tolvaj kezére? A nő először megdöbbent, aztán valamelyest megkönnyebbülve, még mindig könnyes szemmel nézett a férjére, és tettetett szigorral a távol pihenő, de továbbra is családtag édesanyjától kérdezte: anyuci, miért hagytad? Pénzautomata Pénzt kellett kivennem a bankautomatából. A gép nem működött. Vártam egy ideig, aztán bementem a bankba, tudván, ott is kapok a kártyámra pénzt. Adtak. Kifelé jövet egy fiatalembert láttam toporogni az automatánál, úgy tűnt, ő is pénzt akar kivenni, de hiába. Na, ez várhat még egy ideig - gondoltam, s nem álltam meg, hogy ne közöljem vele, kár az időt vesztegetnie, menjen be, ha pénzhez akar jutni. Erre ő: „Uram, kösz hogy aggódik, de én az automata szerelője vagyok.” Hirtelen zavaromon a mosolya segített át. B. Murányi László A jódvegyületek is károsítják az ózonréteget A Földet védő ózonréteg - sajátos módon - a sarkvidékek felett is ritkul, ahonnan pedig nem kerülnek ki a földi civilizációval járó gázok, káros anyagok. Amerikai kutatók megállapítása szerint a jelenség magyarázata az, hogy a jód is felelős az ózonréteg rombolásáért. Túlnyomórészt az óceánokban tenyésző algák és planktonok révén szabadulnak fel jódtartalmú vegyületek, a becslések szerint évente egymillió tonnás mennyiségben. E gázok ugyan viszonylag rövid élettartamúak a légkörben, de a kutatók vizsgálatai szerint jód- szénhidrogéneket a felszálló felhők feljuttatnak a sztratoszférába is, s ott a gázok károsítják az ózonréteget. t »
