Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-04 / 181. szám
10 D^mántúli IHapló Kultúra - Művelődés 1998. július 4., szombat A régimódi ismeretterjesztés a televízió megjelenésével nehéz feladattá vált fotó: Müller a. A nép és akit művelni kell A hetvenes években épültek utoljára „régimódi” művelődési házak, indultak pályájukra azok a népművelők, akikben még égett a „világító fáklya” büszke öntudata. Majd a faluházak időszaka következett. A szakma régi és új képviselőinek tettük fel a kérdést - mekkorát fordult mára a világ? Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás ÖJ Hírcsatorna Koncertek a téren. A Pécsi Német Önkormányzat és a Pécsi Kulturális Központ „Térzenék a belvárosban” című koncertsorozatán, a Színház téren július 5-én 18 órakor a Véméndi Ifjúsági Fúvószenekar, 12-én az Ércbányász Koncert Fúvós- zenekar, 19-én a babarci Dorfmusikanten, majd 26- án a Babarci Ifjúsági Zenekar lép fel. Olasz dalest. Július 6-án 20 órakor Sümegi Mária és Massányi Viktor ária- és dalestjét rendezik meg a Dominikánus Házban, zongorán kísér Csipkay Éva. Másnap Kuncz László operaénekes ugyancsak 20 órától „Borok és bordalok” címmel ad műsort, közreműködik Fodor Gabriella zongoraművész. Gardróbszoba a Harle- kinban. Tegnap Pécsett, a Harlekin Galériában „Egy gardróbszoba látomása” címmel Száméi Judit ékszerkiállítását nyitotta meg Hunyadi László ötvösművész, az esztergomi bazilika kincstárvezetője. A tárlat augusztus 10-éig látogatható. Vízenjáró fesztivál. Július 11-én 11 órakor a Hotel Balkonban megnyitják az V. Harkányi Fürdőfesztivált. Szombaton 13 óra 30-tól a fürdő nagyszínpadán zeneiskolai bemutató, folklór- műsor, a gyermekmedencénél bábelőadás lesz. Vasárnap 9 órakor beatmisét tartanak a templomban, majd a programban nagyszínpadi néptáncműsor, ír és skót népzene szerepel. Fél évszázad a közművelődésért. A napokban ünnepelte 50. évfordulóját az egyházaskozári Domokos Pál Péter Közművelődési Egyesület. Az egyesület régi tagjai, Magyaroszágon tanuló moldovai barátai Szárászon megemlékeztek a névadó, hat éve elhunyt néprajztudósról, majd az Erdély Művészetéért Alapítvány díját adták át Albert Istvánnak, az egyesület vezetőjének, és köszöntötték a 90 éves Boda Róza tanítónőt, az egykori alapítót is.- Nekünk, gimnazistáknak, volt egy baráti körünk. A közösség, a település szeretete is vonzott, Kígyós Sándor szobrászművész is biztatott. Akinek nincs szervezőkészsége, nem marad a pályán - mondja Kovács Zita, a Pécsváradi Művelődési Központ népművelője. - A ház 1964-ben épült, nagyon büszkék voltunk rá, és Pécsvá- rad is büszke lehet az 1981-ben megalakult Várbaráti Körére. Ma egy kicsit más ez a munka, mások a fiatalok, ők már nem tudnak együtt énekelni. Fontosabb számukra a buli. A klasz- szikus közművelődési formák - csoportok, közösségek - nem működnek igazán, kivéve a nyugdíjasklubokat. Valamikor egymást követték a svábbálok, ma az intézmények megrendezik saját berkeiken belül.- 1972-ben kapcsolódtam a zengővárkonyi tánccsoport munkájába - mondja az 59 éves Töttös Sándor. - Majd a vezetését is megörököltem. Akkor még nem csapta agyon az esti beszélgetéseket a tévé, amiben vért, lövöldözést látni. A mai világot és régit nem lehet ösz- szehasonlítani. De tapasztalom, hogy a mai gyerekekkel nehéz bánni. Mindent megkapnak a szüleiktől, semmiért nem kell erőfeszítést tenniük. A diszkó dívik. Azért ma is gyöngyfűzésre tanítom a kisdiákokat, közben mesélek. A tánccsoporttal azóta sok szép sikert értünk el, bejárhattuk a világot, most Hollandiába készülünk.- Villanyszerelő az alapszakmám - mondja Bodnár László 41 éves siklósi népművelő. - Engem még a Pécs-Me- szesen dolgozó Dezső Attiláék „injekcióztak” be. Hiába lenne öt diplomám, nem biztos, hogy többre mennék. Hallgasd végig az emberek problémáit, elmesélnek mindent! Én szívesen figyelek mindenkire, hiszem, hogy igénylik néha, hogy vezessék őket, rábízzák magukat másra. Szerintem ez mindig is így működik. És nem lehet pénzért csinálni. Egy kislányunk van - nem tudom, hogy a bruttó 27 ezer és a boltos feleségem bruttó 18 ezerje - mit mond másoknak.- A régimódi ismeretterjesztés a televízió megjelenésével idejét múlta - mondja Páll Lajos, a Komlói Művelődési Központ nyugdíjas igazgatója. - Nálunk még a rugós ásó készítését is tanulni lehetett. Ma sok helyen a közösségszervezés funkcióját a civil szerveződések töltik be - és ma már az a szemlélet, hogy a „nép” is neveli a népművelőt.- A szakma kommunikációs, jogi, közgazdasági és más ismeretekből áll. Nem nélkülözhető az egyetemi szintű képzése - hangsúlyozza Bokor Béla, a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ igazgatója. - A 301 megyei településből 200 szolgáltatott adatot. Közülük 120-ban működik a művelődési ház, valamilyen művelődési forma minden faluban akad. Dráva- fok, Kétújfalu, Boda, Bicsérd, Mindszentgodisa, Alsómocso- lád vagy Szajk külön kiemelhető.- Úgy a 40-50%-unk tanul azzal a szándékkal, hogy népművelő lesz - mondja Teleki Beatrix Orsolya, a JPTE művelődési és felnőttképzési menedzser szakának hallgatója. Én is itt szerettem meg a szakmát, a szabadságát, kapcsolatát az emberekkel. És, hogy értékeket kell sokoldalúan képviselni. Ehhez az igényt és a közösséget is meg kell teremteni. Szívesen dolgoznék faluban, kisebb városkörzetben. Az emberekben, ha keveset beszélgetnek is egymással, van egy csomó ambíció, érték, amit jó céllal lehet táplálni bennük.- Az ideológiailag egyenirá- nyúsított pálya már a múlté, a görcsös küldetéstudat is. De a hagyományőrző, közösségteremtő feladat megmaradt - mondja Agárdi Péter irodalom- történész, aki Pécsett művelődéstörténetet tanít a népművelőknek. - A szellemi vagyonunk jelenti a legnagyobb tőkét. A népművelésnek, azon belül a felnőttképzésnek ezt a tőkét kell konvertálhatóvá tenni. Ez a kultúra átadásának új technológiáit feltételezi, de a népművelőt ma is éppúgy át kell, hogy hassa a küldetéstudat, csak a küzdelem már nem egy irányú, és az üzlet egyeduralmával, az individualizmussal kell szembefordulnia. Ez semmivel sem könnyebb. B. R. Újdonság, régiségekkel Tegnaptól új várostörténeti folyóiratot üdvözölhetnek Pécs múltra kíváncsi, jelenre nyitott polgárai. Az ezer példányban megjelenő Pécsi Szemle főszerkesztője dr. Romváry Ferenc művészettörténész. Mint megtudtuk, a folyóirat a Soproni Szemle mintájára született meg, a múzeum régi évkönyveit vagy az „Örökség” című periodikáját említhetjük még az előképei közt. Az első, összevont tavaszinyári számot egy őszi-téli követi majd, és jövőre remélhetően már negyedévenként kerül egy-egy új szám a standokra. A Polgári Kör Péccsel együttműködve adják ki. Három szerkesztője Huszár Zoltán, aki június 27-e óta a Janus Pannonius Múzeum új igazgatója, Rozs András levéltáros, valamint a kereskedelmi és iparkamarát is képviselő dr. Síkfői Tamás. A város egészében gondolkodó, annak ipar- és társadalomtörténetével, valamint sportjával is behatóan foglalkozó periodika a vállalkozások támogatására is számít. A nagy igényességgel öszszeállított első számot frappáns cikkek, rövid lélegzetű tanulmányok jellemzik. E szűkszavúság azonban néha egyenesen szenzációt takar. Kárpáti Gábor, a kiváló régész Zengői „sétái” egyikén „csak” egy bronz kapcsolótűt talál, de ez a „ziherájsztű” egy nagyobb ívű, históriai mélységű felfedezés kulcsa lehet, szemben az ott milliókért folyó ásatásokkal, s nagy valószínűséggel Janus Pannonius holttestét is sikerült azonosítania. Dr. Bezerédy Győző a város első hiteles pecsétábrázolását elemzi, dr. Erdődy Gyula a helyi iparoktatás kezdeteiről ír, B. Horváth Csilla a múlt századi nagy fotós, Zelesny Károly portréját vázolja fel. A szerzők közt ott találjuk a „pécsi tipográfia nekrológjáról” író Borsy Károlyt, Popo- vics Istvánt, a Sprske narodne novine újságíróját, az olimpikon Lauber Dezsőt bemutató dr. Bödő László sporttörténészt és másokat is. A szemle „Pécsett történt” címmel jubileumi visszatekintővel és az idei év eseményeinek sorolásával zárul. B. R. Megjelent az ECHO új száma A Pécsi Kritikai Szemle, az ECHO júliusi száma a jövő héttől kapható. Az Aknai Tamás főszerkesztésében megjelenő kulturális és művészeti lap rovatai a pécsi művészeti élet eseményeinek krónikáját és kritikáját közlik. Az „Elmélkedő”-ben a pécsi animációs film hőskoráról olvasható Pál Rita cikke, illetve ugyanitt egy fiatal pécsi szobrász, Rezsonya Katalin jelentette meg feljegyzéseit egy angol bábfilmben való részvételéről. Kovács Orsolya a Zsolnay-féle eozinmáz eredetéről, Aknai Tamás a PVSK-Dália kosárlabdacsapatának aranyérmeiről és kupáiról, valamint Pécs város Békedíj-szobráról értekezik. A „Portré” rovatban Cseri László mutatja be Neumayer Károlyt, a Vasutas Fúvószenekar karnagyát. „Fehéren-feketén” főcím alatt olvashatók a voltaképpeni műkritikák. Gönczy László a Pécsi Szimfonikus Zenekar, Szelényi Zoltán a Bach kórus, Weiss János a fiatal művészek, Fodor Gabriella, ifj. Várdai István, Ko- szits Attila a Bop-Art Orchestra, Leni Stern és Patrícia Beysens hangversenyéről ír értékelőén. Lőrinc Katalin a „Stílusok ’98” balettelőadást elemzi. P. Müller Péter, Nagy Imre és Balogh Róbert színházi előadásokat vizsgálnak, Bognár Józsefe „Dobogó” zeneitáncos rendezvényét kritizálja. A siklósi képzőművészeti szimpóziummal foglalkozik Sárkány József, Kész- mann József ped\g az egyetem művész szakos doktorandu- szainak, illetve mesteriskolásainak kiállításait értékeli, Várkonyi György a pécsi művészek lengyelországi kiállításáról szól. A „Kis Képes Krónika” veszi számba a képzőművészeti akciókat, mint Gaál Tamás, Ézsiás István bemutatóit, a „Déli Szél” rendezvényeit. Somogyi Krisztina „Térkép- zet” címmel számol be egy budapesti építészeti kiállításról, melyen egy pécsi is részt vett. Terjedelmes kritikai írás található a lapban Körtvélyesi László Pécsről megjelentetett képeskönyvéről és megemlékezést is olvashatnak Csorba Győző síremlékének avatásáról. F útnak a. képek FILM JEGYZET Az a szőke asszony... Nastassja Kinski egy másik világból érkezett a filmbe A sok nézhetetlen filmújdonság közül, amelyek mostanában Pécsett műsorra kerülnek, e héten aránylag még az Egyéj- szakás kaland (One Night Stand) tűnik a legkevésbé taszí- tónak. Nem a rendező (s mi több: író és zeneszerző) Mike Figgis miatt, akiről, bevallom, korábban nem hallottam, és a nevezett mű megtekintése után sem érzem úgy, hogy a nevét meg kellene jegyeznem. A történet, amit elmesél, többnyire érdektelen. Nem egyéb, mint elkoptatott fordulatok és közhelyek sorozata, amely kínos csattanóval zárul. Ha a vetítés alatt már eluntuk a bosszankodást, legfeljebb azon a képtelenségen mulathatunk magunkban, hogy a film hőse, aki Los Angelesből New Yorkba utazik, hogy meglátogassa AIDS-ben szenvedő, haldokló barátját, a tizenötmilliós nagyvárosban véletlenül és ismeretlenül éppen ennek sógornőjét szúrja ki egyéjszakás kalandjára. Ám ez még legfeljebb csak arra utal, hogy az író-rendezőnek nincs fantáziája, s nem tudja, mi fán terem a motiváció. Még nagyobb baj, hogy ízlése sincs, úgy tűnik. A film egyik jelenetében például összejön egy amerikai értelmiségiekből, reklámszakemberekből, menedzserekből álló társaság, akiknek a beszélgetése nagyjából olyan színvonalú, hogy nálunk nincs az a lerobbant, külvárosi kocsma, amelynek szakadt közönsége, ezt a csevegést hallva, ne botrán- kozna meg mélyen elpirulva. Szóval a rendezőt akár el is felejthetjük. Az operatőr munkájáról pedig elég annyit elmondani, hogy valahonnan megtudhatta: jobb helyeken néha az éles vágás helyett az el- sötétedés-kivilágosodás lassúbb, líraibb képkötését szokták alkalmazni, teszem azt, az idő múlásának érzékeltetésére. Ez neki annyira megtetszett, hogy nyakló nélkül alkalmazza a módszert, ha kell, ha nem, miáltal úgy kell néznünk a felvételeket, mintha folyton hunyorognánk. Nagyon eredeti! No de akkor, kérdézhetné valaki, miért ezt a filmet választottam? Azért, mert fellép benne az a szép, szőke asszony, akit úgy hívnak: Nastassja Kinski. Az ő tehetségét leginkább az a tény minősíti, hogy Wim Wenders alkotásaival vált világhírűvé. Szépsége beszédes, mint az igazán jó színésznőké. Törékenységet és testilelki finomságot sugároz. Ezáltal képes arra, hogy pusztán a gesztusaival, arcjátékával, de olykor csupán a pillantásával, emberi sorsot idézzen meg a vászonra. A minap meggyőződhettek erről mindazok, akik a televízióban szemtanúi voltak emlékezetes Tess-alakításának Roman Polanski Egy tiszta nő című Hardy-filmjében. Az Egyéjszakás kalandban Nastassja Kinski úgy jelenik meg, mintha űrhajós lenne egy ellenséges, primitív lények által lakott bolygón. Nem tudni, hogy ’ került ide, ám egy nemesebb világ üzenetét hozza, és amíg ilyen postások vannak, addig érdemes várni a csengetést. Nagy Imre L t k
