Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-04 / 181. szám
1998. július 4., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Kutyák, kocsik, felügyelők Rendszeres akciókat szervez a pécsi közterület-felügyelet Még csak néhány hete kezdődtek el a közterület-felügyelet civilruhás akciói, Pécs városában máris érezhető némi javulás - állítják a szakemberek. A felügyelők rendőrökkel, az önkormányzat hatósági embereivel járják a várost, s megpróbálják kordában tartani a kutyásokat, szemetelőket, parkrongálókat, tiltott helyen parkolókat. Egy-egy akció több óráig is eltarthat, mi az egyik átlagos napot követtük végig. Délután fél ötkor már népes tömeg fogad a közterület-felügyelet Rét utcai irodájában. Egyenruhában és anélkül álldogálnak fiatalabb és idősebb, de jókötésű, katonás férfiak. Egy rendőr is cigarettázgat az egyik sarokban. Hamarosan szólnak, menjünk be az eligazításra.- Nem először csináljuk már ezt a fajta akciót, remélem, mindenki tisztában van a feladatával - kezdi a tájékoztatót Gayer Jenő, a felügyelet helyettes vezetője. - Éppen a hatékonyság miatt civil ruhás kollégák is a csapattal tartanak, de természetesen lesz egyenruhás felügyelő és rendőr is az akció- csoportban. Nagyon fontos, hogy a kollégák határozottan, de udvariasan lépjenek fel a vétséget elkövetőkkel szemben. Nem kell azonnal büntetni, létezik szóbeli és írásbeli figyelmeztetés is. Ezután megtudjuk, ma mely területek kerülnek be a szórásba, hol, mire kell leginkább figyelni. Majd a csapat útra kel. A kocsiban, ahol Szabó Györggyel, a mai akció vezetőjével, Kerekes Gáborral, a Közüzemi Rt. munkatársával és a rendőrség képviselőjével ülök együtt, leginkább a munkáról folyik a beszélgetés.- Először a Magasház mellé megyünk, a füves területen múltkor is rengeteg kutya szaladgált póráz és szájkosár nélkül - szól hátra hozzám Gyuri, miközben cigarettára gyújt. - Az a legrosszabb, hogy a veszélyes kutyákat is elengedik, a közelben meg ott a játszótér, tele kisgyerekkel. A „tetthelyre” érkezve a civil ruhás felügyelők elindulnak a park irányába.- Ne felejtsétek, hogy ha intézkedtek, azonnal fel kell mutatni a fényképes igazolványt! - int a távozó fiatal kollégák után Gyuri. Az első „fogás” mégsem nekik, hanem az egyenruhában álldogáló csoportvezetőnek jut. Az éppen nyitás előtt álló sörözőből rohan ki két fiatal vadászkutya. Gyuri és Balázs, a fiatal rendőr kényelmesen ballagva közelednek az üzlethez. A tulajdonos már sejti, miről van szó.-Már megint maguk azok, miért nem foglalkoznak az autósokkal?! - hangzik az ingerült kérdés. — Ezek pici kutyák, egyáltalán nem fogom őket megkötni. Bezzeg akkor nem voltak itt, amikor a saját költségemre kitisztítottam a bolt előterét. Gyuri nem törődik a hangos kiabálással, személyi igazolványt kér.- Meg akar büntetni? Nyugodtan, írjon csekket húszezerről, adok rá még ötezer jattot!- Na, ez az, amit nem szabad meghallani... - szól hátra Szabó Gyuri, amikor beszállunk az autóba. - Egyébként nem büntettem, kapnak egy írásbeli figyelmeztetést. Igaz, utána már nincs pardon. Hasonló figyelmeztetést kapott az a két hölgy is, aki a Magasház alatt engedte szabadon az ebeket. Igaz, itt egészen más volt a hangnem.- Tényleg nem tudtam, hogy szájkosár is kell vadászkutyára - mentegetőzött a fiatalabbik asszonyka. - Nem is itt szoktam őket sétáltatni, hanem fent a futtatónál. A feddés mellett dicséret is jár a két gazdinak, hiszen a nejlonzacskó, amivel a blökik „aknáit” lehet felszedni, már ott van a kézben. Amint megtudom, ez a menet nem volt még túl „erős”, a legtöbb szabálytalanság a Kertvárosban fordul elő. De előbb még be kell ugrani az uránvá- rosi részbe, ahonnan lakossági bejelentés érkezett szabadon tartott pitbullokról. Pitbullt ugyan nem találtunk, bár bejártuk a környék összes zöldterületét. Igazából ilyen harci kutya nem is lehetne, hiszen a nagyjából egy évvel ezelőtti összeíráskor mindössze ketten (!) jelezték Magyarországon, hogy ezt az ebet tartják. A többi jószág békésen megbújt más törzskönyv alatt. Ez azért is könnyű, mivel a szakembereknek sem egyszerű megállapítani, valójában milyen fajtájú kutyáról van szó. Kertvárosban már tömegesen találunk kutyákat, igaz, a legtöbb jószág pórázon és szájkosárral sétál.- El sem hiszik nekem bent a többiek, ha elmondom, milyen rend van - csodálkozik az akciócsoport vezetője. - Úgy látszik, az eddigi civil ruhás, ösz- szehangolt fellépésünknek már volt foganatja. Persze, azért megesik, hogy egy-egy kutya gazdája nem tartja be az önkormányzati rendeleteket. így járt az a hölgy is, aki Staffordshire terrierjét - amely egyébként hasonlít a pit- bullra - sétáltatta szájkosár nélkül. Viktor, a felügyelet fiatal munkatársa 500 forint helyszínbírság kiszabása mellett dönt. Amíg a „vétkes” a közeli házba felmegy az irataiért, a lépcsőházban beszélgetünk.- Úgy látom, jó a viszonyuk a rendőrséggel.- Igen, félig-meddig kollégáknak tekintenek minket. A cél ugyanaz: vigyázni a város rendjére - mondja az egyik idősebb, rutinos felügyelő. - De nincs ez mindenhol így. Veszprémben például ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol tudnak. Pécsett azonban már közös akciókra is sor került. Nemrég egy tolvajt fogtak meg a felügyelőség női tagjai, s nem is engedték el, amíg a rendőrök ki nem értek a helyszínre. Más alkalommal pedig egy fiatal lányt kis híján megerőszakoltak, ám a felügyelők közbelépése meghiúsította a bűntettet.- S hogy látja, mennyi eredménye van a civilruhás akcióknak? - faggatózom tovább.- Biztos, hogy jobb, hiszen az egyenruhában nagyon feltűnőek voltunk. Ámbár én már olyan régi bútordarab vagyok, s annyian ismernek, hogy akár zöldre is festhetném magam, akkor is felismernének - neveti el magát a több mint egy évtized óta szolgáló felügyelő. Természetesen nem csak a kutyásokkal van gond a Kertvárosban: hazafelé még látunk néhány autót, amelyek a füvön parkolnak, a tulajdonosok egy kis cédulát találnak majd a szélvédőjükön. A kocsikról fénykép is készül, hogy a szabálysértést igazolni lehessen.- Összességében eredményes volt az akció - értékel Szabó György már „otthon”, a felügyelőség előtt. - Az viszont látszik, hogy javultak az állapotok. Mi pedig hétről hétre kint leszünk a terepen, hogy a város még rendezettebb legyen. Az akciót lezáró jelentés szerint ezen az átlagos napon nyolc esetben büntettek kutyásokat a felügyelők, a póráz és a szájkosár hiánya miatt. Összesen 12 ezer forint helyszínbírságot vetettek ki. Három szabálysértő hamarosan írásos figyelmeztetést talál majd a postaládájában. Az iratot a felügyelőségen is lefűzik, a következő esetben már csak büntetni lehet az elkövetőt. Csaknem tucatszor szóban is figyelmeztették a kutyásokat a rend őrei, legtöbbször a tisztasági szett (nejlon- zacskó, kislapát) hiánya miatt. Több autóst is megbüntettek, parkrongálásért. Ennek ellenére - úgy tűnik - már javul a helyzet. Nyaka Szabolcs A homokozóba, a gyerekek közé ne engedjük a kutyát! Dunai Imre jegyzete Az igazság szájában Rómában a Santa Maria in Cosmedin templom előcsarnokában van egy kerek ókori kőlap. Majd két méteres férfifejet ábrázol, amit már évszázadok óta az Igazság szájának neveznek. A templom előtti térnek is ez lett a névadója: Piazza della Bocca della Ve- rita. A középkorban állítólag úgy eskették meg a peres feleket a vallomásukra, hogy a kezüket be kellett dugniuk a kőmaszk szájába. A hiedelem szerint a hamisan esküvő kezét a kőszáj leharapta. Egy ismerősöm nemrég Rómában járt, és felkereste ezt a nevezetességet is. Innen mentette az ötletet, hogy szigorítani kellene a választási szabályainkon. Még az is megérné az országnak, ha államköltségen utaztatnánk el Rómába a pártvezéreket és a képviselőjelöltet, hogy először az Igazság szájába dugott kézzel mondják el a választási ígéreteiket. Ha merik. Azt találtam mondani neki, hogy akinek ilyen érzéke van a teátrális népbolondításhoz, jó esélyű lehet a politikusi pályán. Ä kőszáj meséje azonban csak azzal a legendával együtt tanulságosan kerek, hogy mitől is vesztette el harapós kedvét. Hajdan a féltékeny férjek is vele akartak meggyőződni feleségük hűségéről. Ám egy ravasz menyecske ebben is túljárt a férje eszén. Szeretőjének meghagyta: őrültnek tettetve magát, az összegyűlt tömeg előtt támadjon rá és ölelgesse. Utána az asszony nyugodtan esküdött meg arra, hogy a férjén és azon a félnótáson kívül senki nem ölelte meg őt. Ezért épen húzhatta ki a kezét a kőfej szájából. Ám ettől az esettői az Igazság szája végleg megmerevedett és már nem harap: belátta, hogy a kijátszott igazság szájának bizonyságtételével lehet legbiztonságosabban hazudozni. Nem hihető, hogy politikusaink ügyetlenebbek lennének a hajdani ledér római asz- szonynál. Az igazság-száj történet egyébként a parlamentarizmus őskorát is jóval megelőző nemzetközi vándoranekdota: már a Trisztán- mondában is szerepel. Kaján állítások szerint e lovagrománc feldolgozásai már most egyre kapósabbak a könyvtárakban, és aligha a szerelmi bájital receptje miatt. Fejreállt világ fotó: müller andrea Slágergyártó robot A jövőben már zeneszerzőre, sőt előadóra sem lesz szükség a slágerlisták meghódításához. Egy brit egyetem kutatói ugyanis kifejlesztették a slágergyártó robotot. A Reading Egyetem programozói több ezer világslágert tápláltak a készülék memóriájába. A Gershwyn névre keresztelt szerkezet emlékezetébe vésték a sikerdalok dallammintáit, s ezekből új, fülbemászó melódiákat képes összeállítani. Futószalagon szállíthatja a toplistás számokat. A slágerrobot először a BBC egyik show-mű- sorában vizsgázik, ahol a nézők szavazataikkal bírálják el zeneszerzői képességeit. A géptől nem lehet elvárni, hogy eredeti kompozíciókkal, merész újításokkal gazdagítsa a könnyűzenét, de készítői szerint ez korántsem előfeltétele a sikernek. Kiscicák Anyu és apu a gyereküket babakocsiban tolják a kertes családiházas városrész fák árnyékolta járdáján. Ráérősen sétálnak, beszélgetnek. Az egyik kerítésnél meglátják a három gombócnyi kölykével játszadozó macskamamát. Megállnak, a kocsit úgy fordítják, hogy csemetéjük is láthassa a cicákat. A gyerek végre észreveszi az ugrabugráló kis cirmosokat, nézi, nézi, a látvány gyönyörűségétől még a nyála is kicsurran, aztán lelkesen kapálózni kezd feléjük, de kis keze állandóan beakad a drótkerítésbe. Artikulálatlan sikító hangok törnek ki belőle, két keze jár, akár a motolla. A két lábacskája eközben meg sem mozdul, élettelenül lóg alá a kocsi ülőkéjéről. A sikítozásra kijön a közeli házból egy nagymama korú nő, s amikor észreveszi a gyerek béna lábát, odaszól a szüleiknek, a kiskapun jöjjenek be nyugodtan a cicákhoz. A szülők zavarba jönnek, majd az újabb szíves invitálásnak eleget tesznek. A cicák azonnal körbeugrál- ják a babakocsit, a gyerek utánuk nyúló kezecskéit hol kikerülik, hol játékszernek vélik. Önfeledt játékukat a három felnőtt meghatódva nézi.- Ha a gyerekük ennyire rajong értük, ajándékba az egyiket elvihetik - mondja a háziasszony. A házaspár összenéz, látszik, hogy jól esik nekik ez a kedves ajánlat, aztán a férj szomorúan válaszol:- Köszönjük, de az albérletünkbe már egy kiscica sem férne be. Erre nem számított a macskás nő. Zavarában lehajol, megsimogatja a gyerek buksiját, majd újabb ajánlatot tesz:- Ha nem vihetik el a cicát, az más. Akkor jöjjenek bármikor, ha a gyereküket ilyen boldognak akarják látni. Az ígéret szép szó-Még ma délelőtt okvetlenül visszahívom - fejezi be az általam kezdeményezett telefonbeszélgetést X. Sürgős, mert még ma meg kell írnom, le kell adnom az anyagot. Telnek a percek, az órák, közben hívok másokat is. És egyre feszültebbé válók. Déltájban ismét hívom. Ő nyugodtan közli, hogy mivel nem tud mindenre részletesen kiterjedő információt adni, gondolta, majd holnap. Magamban káromkodok és udvariasan elköszönök. Hiába is magyaráznám el neki, hogy napilap vagyunk, ahol egy elfogadott és a szerkesztő által várt tippel nem várhatunk a végletekig. Különben is, ha az általa ígért időben visszahív, és akkor közli, hogy sajnálja, de nem jött össze a dolog, még menthető a helyzet. Csak azt nem értem, miért ígérget, ha ő maga sem veszi komolyan az adott szavát. Szavatossági idő Lánykáim újabban a felbontás előtt kíváncsian olvassák le egy-egy kefires, joghurtos vagy tejfölös dobozon, tejeszacskón a lejárati időt. Ha aznapi a dátum, elhúzzák a szájukat, mert szerintük a termék már ehetetlen. Nemegyszer felbontatlanul dobtuk ki délután a reggel vásárolt tejterméket, mert néhány nappal korábbi volt rajta a dátum. Tudom, mielőtt a bolti kosárba emelünk a pultról bármit, győződjünk meg, hogy az még hány napig fogyasztható. Jó, de ha sietve vásárol be az ember, netán nincs nála a szemüvege? Minden bolt a bizalom elvére épül, ahol a vevő joggal hinné, véletlenül se akarnak rásózni romlott élelmiszert. Avagy mégis? B. Murányi László Szálkák 4 i
