Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-18 / 195. szám

1998. július 18., szombat Háttér - Riport Dhnántúli Napló 9 Aki a szoborparkot kifaragta Egy nap Bocz Gyulával a hetényi diófától a villányi Spirálig Ki tudja, hogy hányán őrzik otthon a fényképalbumokban a villányi szoborpark fotóit, a furcsa, absztrakt kiáltójeleket, hányán emlékeznek arra, hogy amíg sétáltak a bányatérben, szorgosan dolgozott egy vagy két szobrász. Meztelen felsőtesttel, izzadva, kőporosán. A védőszemüvegben és a csiszolókorongot a sziklának nyomva vagy finom vésővel, kalapáccsal. Bocz Gyula számára - ha a látogatókra gondol - talán az a pár volt a legkedvesebb, akik az anyakönyvvezető előtt kimondott igen után jöttek ide ki, fényképezkedni. Bár megeredt az egymás mellé leszúrt mindkét nyírfavessző, az egyik a másikhoz képest meglehetősen satnya maradt, s mintha az erősebb oltalmát ke­resné, körbeöleli azt. A göcsör- tös nyírfavesszőket Bocz Gyula kapta, de ahelyett, hogy gyenge kérgüket lehántolta volna, kiül­tette a ház elé, hátha megered­nek. A nagyobbik koronája már az ereszt veri. Odébb a megdőlt diófa alatt, a hűsítő árnyék feloldást ad az embernek. A világból érkezni vágyó üzeneteket tompítja. Itt rendezte be műtermét a szob­rász, a maga esetlenségével: egy-egy tuskóra, tönkre, vagy csak úgy a földre letett kifara­gásra váró szikladarabok, hasí­tott márványtömbök között le­het igazán szépet álmodni. Itt, Hosszúhetényben, a közel százesztendős parasztház ol­talmában, ahol a nyugalom és a béke szigetének csöndjét ma­gányos fakopács-kopogással maga Bocz Gyula zavarja meg. Óvatosan, kicsiket ütve a vé­sőre, hogy alig-alig fogy az anyag. A „hűtlenséget” szeretné ép­pen kibontani rakacai már­ványból, de ahogy a kőből ki- sejlő női torzó úgy fordul, teke- redik, mint a göcsörtös fűz, idő­ről időre meg kell állnia, újra­fogalmaznia szándékát. Hiszen a hűtlenség amennyire bűn az Isten előtt, annyira belső gyöt­rődés, lelkiismeret-furdalás is. Megbánni való. Másrészt a ki­tárulkozó, önmagát felajánló nő és a mesterségét illetőlen kurva között - ábrázolva a dolgot - nem nagy a különbség, talán egy hajszálnyi. A művész hosszúhetényi otthonában Ma, ha a nemzetközi szem­mel mérve is csodaként, kurió­zumként említhető villányi szoborparkról esik szó, talán kevesen tudják, hogy Bocz Gyula érdeme az. Elsőként a Virág-ot faragta meg, az akkor működő bánya egyik zugában. Kora hajnalban érkezett, még mielőtt a bányászok felvették volna a munkát, és késő estig dolgozott az olykor a pokol hő­ségét okádó katlanban. Kétszer volt robbantás. Eleinte félve húzódott be a faházba, féltve a bontakozó Virág-ot a légnyo­mástól, a kövek jégesőpotyogá­sától. Később a szobrot kitá­masztotta a bányafal felől. Az emberek tiszteletét kitar­tásával, szívósságával érde­melte ki. Olykor a szőlőből is feljöttek, hogy megcsudálják: mit csinál a szobrász. Nem kér­dezték, kitalálták. A Spirál-ról a helyi traktoros azt mondta, hogy rugó, a Gömbhalmazról meg szinte mindenkinek - ge­nius loci - egy szőlőfürt jutott az eszébe, csak egy kisgyer­meknek szappanbuborék. Azért jöttem ki a hetényi öreg házba, hogy a villányi szoborparkról beszélgessünk Bocz Gyula szobrászművész­szel, akit a legkitartóbb és leg­nagyszerűbb emberek között tartok magamban számon. Hi­szen talán éppen ma harminc éve, hogy az akkor fiatal,' re­ményteljes jövő előtt álló mű­vész kikerült a siklósi művész­telepre, majd pedig a villányi kőbányába, hogy művészetéhez követ találjon. A miliő megfogta és egy pil­lanat alatt megfogalmazta: nem a követ kell innen Siklósra be­vinni, hanem a szobrászoknak kéne ide kijönni. A szobrász álma, mint min­denkié: ne tessék hiábavalónak mindaz, amit csinálunk. Az élet ne múljon el úgy, hogy tévedés legyen. Gyuszi - tegeződünk az évek hosszú ismertsége okán - elérte ezt. S bár nagyon rohan­nak a napok, pocakot eresztett, szakálla-haja fehérbe fordult, de lelkében ma is nagyon fiata­lon őrzi mindazt, amit szülei, s főleg nagyszülei átörökítettek számára. Naponta szembesül­het a múlttal, akár ha az öreg ház egyik sarkából a másik felé fordul. Hi­szen itt, ép­pen ebben az öreg, földből formázott falú hetényi ház­ban, s annak patakkal öve­zett udvarán gyerekeske- dett, a nagy- szülők ölelé- ^V"-civn S"t <i % ■ ra.i/o|t ^ ú-s­Wf JÉyg tcgctctt. jEgjjBHW? '• Nag\.tn\ i.i ■:;,i :V~r'\ clcinlc I N.il. ■ ,■ »- - - «Maar 1 . L aztan engedte , Tftirjyvr! csavarogni. ha az elébe---------------- -----------:—■ ■' tett képei, fő­zi villányi szoborpark egy részlete tót lerajzolta. Na gyobbacska fiúként a szom­szédok meghívására a házak verandájára festett tájképet, szarvast, csendéletet. Hatéve­sen, dicsérő szóért, sikerélmény gyanánt. Nagyapja a legbölcsebb em­berek közül való volt, ki­tartásra, élet­látásra ne­velte. Sokféle szerszámot készített uno­kájának, ásót, gereblyét, miegymást, éppen hozzá valót, gyer­mekléptékűt. S azokkal a szerszámok­kal éppen úgy kellett dol­goznia kint a mezőn, mint bárki másnak a nagyobbal. Jó itt, Gyu- fotó: Müller Andrea szi és szob­rainak társa­ságában. Bámulva egy óriási kőtömböt, ami talán sose lesz kifaragva. Méreteivel a szobor­parkba való; nem nyomná ösz- sze az az óriási plató, a kihara­pott hegyoldal, feleselhetne a környezettel, s ellátna jó időben akár a határon túlra. Mint akko­riban Bocz Gyula, ha kiült pi­henni a fűbe, hallgatva az esti tücsökciripelést. Én azt is tudom, hogy na­gyon régen járt már Villányban, s hogy most velem jön el meg­nézni a szoborparkot sok-sok évi távoliét után. Arról persze egyikünk sem beszél, hogy egy időben Bocz Gyulát a hatalom kitiltotta a kőbányából, rendőr­rel vezettetve el még a környé­kéről is. Ilyesmire egy olyan megbocsátó lélek, mint ami benne lakozik, nem is emléke­zik már. A helybeli emberekre in­kább. Akik azt mondták, nyu­godtan szedjen hagymát vagy paprikát a kiskertekből. Akik présházkulcsot adtak neki, csak úgy ott lent a Gyimóthy-villa alatt, hogy legyen hol laknia. Akik magukhoz hívták estére pincepörköltre, beszélgetésre, irigyelve talán azt a szabad éle­tet, amit maguk nem követhet­tek, de ami Bocz Gyuláé volt ott és akkor, a villányi szobor­park születésének idején. Harminc év nem nagy idő. Legalábbis a szobrokra nézve, hiszen a spirálon és a kőszőlő- fürtjein meg se kottyant. Csak mi változtunk meg. Kozma Ferenc Hodnik Ildikó jegyzete Vágyastársak A hő nyárban fellobbannak a vágyak is. Ha a hosszú téli es­téken nem is jut az emberek eszébe, hogy a macska meg a meleg papucs mellé kellene még valami, a nyár szaba­dabbá teszi a lebbenő ruhájú, napsütötte lányokat, s az arc­szeszektől messze illatozó férfiakat. Ismerkedni is sokkal egy­szerűbb. Bár vannak olyan szerelmesek, akik egy egész vakációt végigfagyiztak egy­másra bámulva, mire végül vették a bátorságot rá, hogy megszólítsák egymást. A lan­gyos éjszakákban hamarabb csattan az első csók, bár két­ségtelen, az első pofon is. Nem tudni, miért, de évek óta minden egyes nyáron egy pár egy teljes éjszakát átveszek­szik az ablakunk alatt. Haj­nalban mennek el. A zajokból ítélve addigra már megbékél­tem A rutinos nyári társkereső hirdet, vagy hirdetésekre je­lentkezik. Van olyan vállal­kozó, aki full extrás külföldi utat ajánl annak a vonzó, ma­gas, szőke, exkluzív megjele­nésű hölgynek, aki elvárásai­nak megfelel. Érdekesség, hogy még a szex sem köte­lező, elég, ha a hölgy a fotón is mellékelt autót ékesíti. Er­ről Rejtő Jenő sorai jutnak eszembe, arról az indiai ma­haradzsáról, aki élő leányfe­jekkel díszített határon utazza be Európát. Nyár ide vagy oda, vannak mégis, akik egyedül töltik magányos éjszakáikat. Néhá- nyan azonban annyira vágy­nak az igazira, hogy akár ház­falakon is feltüntetik fájdal­mukat, sőt újabban az is meg­történik, hogy sétálóutcák padjaira írva teszik közzé te- iefonszámukat. Aztán csak várni kell, mikor csörren a ké­szülék, s szól be a kagylóba ejy mély, izgalmas férfihang. És ha mégsem? Akkor marad a macska, meg a papucs. Napozásra készen FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Madonna „férfisúlyba” lépett Nagyon megváltozott az utóbbi időben Madonna. Nemcsak a 40. évébe, de „férfisúlyba” is lépett: annyit nyom, mint amennyivel magassága meghaladja a 100 centit. Kislánya, Lourdes születése előtt az énekesnőnek szuper alakja volt, naponta három órát töltött az edzőteremben. De ő is öregszik, és ahogy bölcsebbé válik, megváltozik az értékrendje is. „Más, fontosabb dolgok is vannak az életemben, mint a testem. Csak a lányom és a munkám számít, a férfiak csak utána jöhetnek. Éppen ezért egy kis túlsúly nem za­var, boldogabb vagyok, mint valaha” -jelentette ki. A londoni Nagy Fehér Elefánt Az angolok szerint az új év­ezred, természetesen, náluk kezdődik, egészen pontosan akkor, amikor Greenwich órája elüti az éjfélt. A Blair- kormány méltóképpen sze­retné megünnepelni az ese­ményt, ezért épül London­ban az óriási, legalább két futballstadionnyi méretű millenniumi dóm, amelynek külső szerkezete éppen mos­tanában készült el. Az eredeti tervben még az állt, hogy az épületmonstrumot egy évvel később lebontják, de Blair - valószínűleg a hatalmas épület látványának hatására - most már az ellenkezőjét hir­deti. Csak az nem derült még ki, hogy mire is használnák majdan a Nagy Fehér Elefánt­nak gúnyolt dómot? Az angolok különben sin­csenek oda az egész felhajtá­sért. Alig nyolc százalékuk he­lyesli a grandiózus építkezést, a milliárdokat az emberek 59 százaléka inkább kórházfelújí­tásokra, 29 százaléka pedig is­kolafejlesztésekre fordítaná. A brit kormányt az Economist is felelősségre vonta, mert „a vé­delmi célú költségvetés 12 szá­zalékának megfelelő összeget pazarol egy olyan építményre, amelynek értelmét és jelentő­ségét még senki sem volt képes világosan kifejteni.” A projekt felügyeletével megbízott tárcanélküli minisz­ter, Peter Mandelson azt nyilat­kozta, hogy „ha a dóm sikeres lesz, senki sem felejti el, - ha viszont sikertelen lesz, senki sem felejti el - nekünk”. Ferenczy Europress Tisztelt Előfizető! Megrendelő az Új Dunántúli Napló előfizetésére Örömünkre szolgál, hogy Ön már 1998 ....................................................-tói él vezi az Új Dunántúli Napló előfizetéssel járó előnyöket. Beszervező neve:......................................................................................................................... Most azt szeretnénk, ha ezt Előfizető címe:............................................................................................................................. megosztaná barátaival, ismerőseivel, Beszervezett neve:...................................................................................................................... akik még nem előfizetők, ezért kérjük, Előfizető címe:............................................................................................................................. győzze meg Őket a megyei lap előnyeiről. Előfizetési időszak: 1 hónapra 2 hónapra 3 hónapra A jelenlegi előfizetők közül hárman, Előfizetési díj: 795 Ft 1.590 Ft 2.385 Ft- akik a legtöbb új rendelést Megtakarítás a napi szervezik - 5000 Ft-os vásárlási vásárlás útján történő utalványt vehetnek át a kiadótól a beszerzéshez képest 390 Ft 780 Ft 1.170 Ft rendelésindítás hónapjának 5. napjáig. Kéijük, a megrendelőt kitöltve, zárt borítékban küldjék vissza címünkre: Érdeklődni a 06-80/200-089 számú Új Dunántúli Napló Kiadója 7623 Pécs, Rákpczi út 34. ingyenes telefonon lehet hétfőtől péntekig, 8-13 óra között. A borítékra nem kell bélyeget ragasztani, a postai díjat a kiadó fizeti. t >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom