Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)

1998-07-18 / 195. szám

10 Dünántuli Napló Kultúra - Művelődés 1998. július 18., szombat Hírcsatorna Orgonakoncert a Bazi­likában. Idén nyáron már negyedik alkalommal lesz hangverseny pénteken a pé­csi Bazilikában. Július 24- én 20 órakor Kovács Endre orgonái, Gregor József pe­dig énekel. A műsorban Bach, Händel, Mendels­sohn, Guilmant és Verdi egyes művei hangzanak fel. (ly) Útravaló. Ez a címe annak a kiállításnak, melyben Pán- czél Róbert mutatkozik be Pécsett a Nevelők Házában, július 23-án, 18 órakor. A tárlatot az alkotó Lao Ce szavaival ajánlja. (ly) A csíksomlyói Ezer szé­kelylány elnevezésű nem­zetközi kulturális találkozón is részt vett a bodai nép­táncegyüttes, amely Csíkrá­kos testvértelepülés meghí­vására erdélyi falvakban szerepelt egy héten át. A ba­ranyai 14 tagú öntevékeny csoport vasárnap érkezett haza. (cs) János vitéz. Az ismert és kedvelt daljáték, a János vi­téz lesz a következő prog­ram a Pannon Nyár Pécs- Tettyei Művészeti Fesztivá­lon. Heltai Jenő-Kacsóh Pongrác-Petőfi Sándor há­rom felvonásos darabjában ezúttal a Magyar Állami Operaház, a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar művészei működnek közre. A karmes­ter Witterle Gábor, a ren­dező Frigyest Tibor. Az első előadás július 21-én lesz, 21 órakor. A daljátékot 22-én, 23-án és 25-én is láthatja a közönség, az esőnap 26-a lesz. (ly) PA-DÖ-DÖ vasárnap. Jubi­leumi, 10 éves koncertjét tartja a PA-DÖ-DÖ együttes vasárnap, a pécsi szabadtéri színpadon 21 órakor. Mórocz Sándor fafaragó és a Vasutas Művelődési Ház díszítőművész szakkö­rének kiállítása nyílott meg a pécsi MÁV-pályaudvar kultúrtermében. A tárlat - amelyet Nagy József festő nyitott meg - július 30-áig tekinthető meg hétköznapo­kon, 14-18 óra között. (aa) Kárpáti Gábor mutatja a sírbolt helyét a Bazilika altemplomában FOTÓK: laufer LÁSZLÓ Janus Pannonius azonosítása Janus Pannonius sírját megtalálni van olyan nagyszabású ese­mény, mint mondjuk, királysírokat felfedezni. Biztosnak lát­szik, hogy Pécsett ráleltek a humanista püspök földi maradvá­nyaira. A feltárásról idáig jószerivel csak a szakma tudott. A munkák még 1991-ben kez­dődtek meg a pécsi Bazilika al­templomában, amikor fűtésre­konstrukcióba kezdtek. A 120 centiméter széles árokban azonban összesen nyolc telje­sen ép csontvázat fedeztek fel. Kárpáti Gábor, a Janus Pan­nonius Múzeum régésze nem először foglalkozott már a hu­manista költővel, korábban ő találta meg zsebnapóráját is.- A lelet több szempontból is különleges - mesélte - , hiszen általános nézet, hogy az al­templomokban nincsenek sírok. Itt azonban tipikus középkori sírokra bukkantunk, némelyiket többször is használták. A dél­nyugati pillér tövében, egy fa­lakkal kiépített sírban találtuk meg egy fiatal férfi csontvázát. Jobb combcsontja fölött, a bal keze alatt egy pápai bulla volt. A Czopf Nóra restaurálta ólompecséten többek között II. Pál pápa látható, s valószínű, hogy Janus Pannonius ezt az A pápai bulla a sírból 1465-ös pápai követsége al­kalmából kapta. De hogy kerülhetett a holt­test a Zágráb fölötti Medvevá­rából Pécsre? A régész szerint egy évvel az ottani temetés után egyik pécsi híve hozta ide a püspököt, de még itt is rejteget­nie kellett, egyesek szerint 4, mások szerint 7 évig. A sírban talált kátrányozott koporsó is erre utal. Mátyás megbocsátott a költőnek, s az akkori pápával együtt méltó temetést rendelt. A testhez ekkor kerülhetett iga­zolásként a pápai bulla.- A sír helye is fontos sze­mélyre utal - folytatta Kárpáti Gábor. - Az oltár és a templom főtengelyének közelében, kie­melt ponton helyezkedik el. A rajta lévő' emlékmű ugyan már a török korban eltűnt, de rajz született róla. Különössé teszi a leletet a már sokat emlegetett pápai bulla is. A régész szerint nincs példa rá, hogy ilyen tárgyat sír­ban találtak volna. Janus eseté­ben azonban valószínű, hogy a bulla egyfajta személyi igazol­ványként szolgálhatott, de sze­mélyes életében is fontos sze­repet játszott, hiszen egyházi karrierjének csúcsa volt, hogy egy ország küldöttségét a pápá­hoz vezethette.- Fontos lenne egy alapos antropológiai vizsgálat mind a nyolc maradványt illetó'en - tette hozzá Kárpáti Gábor. - Erre a feladatra Czoffman Zsu­zsa vállalkozott. A vizsgálat megmondhatja a kort, a nemet, a betegségeket, Janusnak pedig voltak is ismert betegségei. Száz százalékosan soha nem állíthatjuk, hogy a pécsi Bazi­lika altemplomában fellelt sír­ban a csodálatos tehetségű hu­manista költő és nagylátókörű politikus nyugodna. De annyi biztos: az időpontok, a tárgyak, a körülmények erre utalnak.- Mint egy krimiben vagy egy tárgyaláson - mondta a ré­gész. - Ott ezek lennének a köz­vetett bizonyítékok. H. I. Gy. A költő és politikus útja Janus Pannoniust, aki mind­össze 37 évet élt, rokona, a váradi püspök, Vitéz János taníttatta ki a királyi kancellá­ria vezető emberévé. A kora­érett ifjúban hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a köl­tői tehetség is a reneszánsz Ferrarában. A pécsi püspöki székre 1459-ben emelték, an­nak ellenére, hogy II. Pius pápa túl fiatalnak és versei alapján túl könnyednek ta­lálta. Janus Vitéz János mel­lett alkancellárként is műkö­dött. Mátyás bizalmával tün­tette ki, s 1465-ben a II. Pál pápához indított követség tag­jává tette. Ez az út új alkotói periódust nyitott, de a politikai életben is nagyobb szerepet vállalt, Mátyást a török elleni fellépésre sürgette. Az 1467-es Mátyás-ellenes felkeléstől tá­vol tartotta ugyan magát, de az 1471-es főúri zendülésnek már ő volt az egyik szervezője. Az összeesküvés leverésekor Pécsre húzódott, tüdőbaja is egyre súlyosbodott. Teste már nem bírta a viszontagságokat, s végül menekülés közben Medvevárott halt meg 1472. március 27-én. Ha péntek, akkor Villány! Finn, görög, török táncosok és a Mecsek Táncegyüttes szereplésével vette kezdetét a korábbi évek jó hagyomá­nyait folytató „Ha péntek, ak­kor Villány!” című rendez­vénysorozat tegnap. Idén ok­tóberig tartanak a programok, melyekről a művelődési ház vezetője, Romfeld Ákos szá­molt be. Legközelebb július 24-én 18 órakor lép fel Villányban a Máré Táncegyüttes, kontyfel- tűző, hagyományőrző műso­rukkal. Augusztus 20-a csü­törtökön lesz ugyan és nem pénteken, a Szent István-ün- nep azonban nem marad el. Négy csoport is szerepel: a Lippói Fúvószenekar, a Kő- vágószőlősi Nyugdíjas Ének­kar, a Villányi Német Asz- szonykórus és a Villányi Nyugdíjasklub Kórusa. Hangulatosnak ígérkezik a programok díszének szánt kétnapos fesztivál október 2- án és 3-án, ekkor kezdődnek ugyanis a Bacchusi napok, hintós felvonulással, bortün­dérrel, borkirálynővel. Romfeld Ákos szerint ugyanis a jó bor mellé kell valami különleges élmény is, így lehet vonzani igazán a hazai és külföldi látogatókat. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a villányi péntekek a falu közösségét is összeko­vácsolják. így nem volt vé­letlen, hogy többen elkese­redtek, amikor idén pénzhi­ány miatt átmenetileg ve­szélybe került az eseményso­rozat. Az önkormányzat azonban végül mégis támo­gatni tudta a programot. Idén ez félmillió forintot jelent, még úgy is, hogy a fellépők díjai, útiköltsége tekintetében a legnagyobb takarékossággal jártak el a szervezők. Hodnik I. Gy. Pillantás Indiára címmel népzenei és néptáncestet tartottak a pécsi IH-ban a hatalmas ország északi és észak­keleti részeiből érkezett táncosok és zenészek. A Pannon Nyár '98 fesztiválnyitó koncertjén Tommy Vig (felvételünkön) nemzetközi együttese mutatkozott be a tettyei romoknál. fotók: tóth László Futnak a képek filmjegyzet Jelenet a filmből: Elisabeth Shut és Woody Harrelson Tábornagyok, századosi szerepben Nem vagyok biztos abban, hogy éppen Volker Schlön- dorffnak, a német film egyik kiemelkedő mesterének, a Bá­dogdob egykori rendezőjének, akit néhány héttel ezelőtt a Rémkirály kapcsán méltathat­tam olvasóimnak, kellett légyen krimit forgatnia. Az ellenben kétségtelen, hogy ezt a felada­tot (kényszerű penzumot?) is kiválóan megoldotta. A Pal­metto, szerintem, az utóbbi évek egyik legjobb teljesítmé­nye a műfajban. Schlöndorff munkáján kívül leginkább talán azért, mert tisz­tán klasszikus módszerekkel dolgozik (miközben a mai em­ber kiszolgáltatottságát ábrá­zolja). Mellékszálról indítja a történetet, megtévesztően ko­mótos tempóban, látszólag csu­pán egy imitált emberrablás históriájáról van szó, hogy az­után váratlanul átrendeződjön a kép, s mikor aztán azt hisszük, készen vagyunk a kirakójáték­kal, az utolsó, fergeteges fél­órában csak kapkodjuk a fejün­ket a váratlan fordulatok hatá­sára. ínyencfalat a krimit kedve­lőknek! Olyan, mintha Chand­ler írta volna, s ezt azért is mondhatom nyugodt lélekkel, mert a film alapjául szolgáló regény írója, James Hadley Chase a nagy előd iskolájában tanult. Tudja, hogy a jó bűn­ügyi történethez nem elég az izgalmas sztori (de persze nél­külözhetetlen), szükséges, hogy az egésznek hangulata, leve­gője legyen. És kell egy kép, ami benne marad a szemünk­ben, mint Crystal Kingsley le­begő holtteste a tóban Chand- lemél. Schlöndorff mindezt a kisuj- jából kirázza. Palmetto, ez a floridai kisváros, olyan hitele­sen jelenik meg a vásznon, mintha magunk is jártunk volna itt (jártunk is: Jarmusch Flori­dájában!), s az a tengerparti fa­ház, ahol megjelenik a csábító szépasszony Rhea Malroux személyében, olyan „sugalla- tos” helyszín, amiről rögtön sejtjük, tartogat még meglepe­téseket számunkra. Schlöndorff, mint mindig, ezúttal is jó színészekkel dol­gozik. Woody Harrelson egy balek-szerepre szánt újságírót játszik, idegesen, hajszoltan, esendően, ahogy kell, Élisabeth Shue pedig mindenre elszánt, közönséges és vonzó, ahogy a műfaj törvényei megkövetelik. És aztán ott van Rolf Hoppe a beteg milliomos szerepében, akit a magyar közönség legin­kább a Mephisto Tábornagy fi­gurájának alakítójaként ismer, most mindössze néhány percig van a vásznon, ám azoknak a perceknek, nem tudom hogyan, de hirtelenül fontosságuk tá­mad. Istenem, Rolf Hoppe. .. Mekkora színész, s most egy krimi epizódszerepében lép fel. És Schlöndorff ül a rendezői székben! Tábornagyok, amint századosi egyenruhában masí­roznak egy menetgyakorlaton, miközben a Müncheni Filhar­monikusok muzsikálnak. Mi­csoda luxus! Nem túlzás ez, kérdem én, még akkor is, ha lá­tom, hogy az álruhás hadvezé­rek így is megnyerik a csatát, ha nem is Austerlitznél. Nagy Imre i y < i

Next

/
Oldalképek
Tartalom