Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-15 / 162. szám

4 Dunántúli Napló Baranyai Tükör 1998. június 15., hétfő Deákné vászna A Fiatal Értelmiségi Klub és a Pécsi Egyetemi Klub hol­nap, június 16-án este 7 óra­kor ismét bemutatja a De­ákné vászna show-t. A Pécsi Egyetemi Klubban megtar­tandó műsor vendégei: dr. Veres Pál orvos-szexológus, Pócsik Anita, a Cosmopoli­tan főszerkesztője, Philip, a Z+ sztárműsorvezetője, Rát- géber László, a PVSK-Dália kosárlabdacsapat mester­edzője és Kovács Ákos, ze­nész-költő. (sz) Mély fájdalommal tudat­juk, hogy szeretett édes­anyánk, nagymamánk és dédink özv. WEIXL JÓZSEFNÉ Gasteiger Mária pécsváradi lakos 87 éves korában elhunyt. Teme­tése június 16-án, kedden délután 17 órakor kez­dődő gyászmise után lesz a pécsváradi temetőben. A gyászoló család Vissza oda, ahonnan végkielégítéssel el lettek bocsájtva Van, akiknek még dolgozik az uránbánya Közel száznyolcvan embert alkalmaz a Mecseki Ércbányászati Vállalat jogutódjaként létrejött Mecsekére Környezetvédelmi Rt. azok közül, akiket korábban a Mecsekurán Kft. felszámo­lása nyomán vaskos végkielégítéssel küldtek el a cégtől, ők azok, akik nem jártak rosszul a bánya bezárása miatt. A reha­bilitált dolgozók jövője közel sem ilyen rózsás. PÉCS A Mecsekurán Kft. jogutód nélküli felszámolása tavaly de­cember óta tart, ezt a Vectigalis Rt. végzi. Az innen elbocsájtott dolgozók törvény szerinti vég- kielégítése nem kis summát, mintegy másfél milliárd forin­tot emésztett föl. Amint azt Somogyi Ferenc, az rt. vezetője jellemzi, a tervszerűen és fo­lyamatosan végrehajtott fel­számolás július-augusztus kör­nyékén fejeződik majd be. Idő­közben május elsejével a Me­cseki Ércbányászati Vállalat egyszemélyes részvénytársa­sággá alakult, Mecsekére Kör­nyezetvédelmi Rt. néven, száz- százalékos állami tulajdonnal. A jogutód a bányabezárás föld alatti és külszíni, rekulti­vációs munkáihoz - a helyzet faramucisá­gából adó­dóan - éppen azok egy ré­szét alkal­mazza, akik a Mecsekurán- tól nemrég nem kevés végkielégítés­sel voltak kénytelenek távozni. A kézhez kapott összegeket aszerint kalkulálták, hogy ki mennyi időt töltött el a bányá­nál, például tízéves föld alatti munkaviszony után 24 havi fi­zetésnek megfelelő pénz járt, a végkielégítések összege (kiegé­szítésekkel együtt) a műszakiak esetében akár a három-négy­millió forintot is elérhette. A Mecsekére most külön­böző területeken összesen mintegy száznyolcvan embert alkalmaz az elbocsájtottak kö­A sötétebbik oldal Bár vannak, akik az elmúlt évek munkaügyi sikerei között emlegetik az uránbányászok sorsának rendezését, mások sze­rint a járadékos rehabilitáltak sorsa meglehetősen bizonyta­lan. A havi maximum bruttó 41 ezer forintos összeg miatt nem sok cég alkalmazza szívesen őket (bár előfordult, hogy néhányuk éppen az itt dolgozó őrző-védő kft.-nél kapott fel­adatot). A leszázalékoltak életét nem könnyíti meg különös­képp, hogy az egészségügyi felülvizsgálatok során előfordul­hat, csökkentik a leszázalékolás mértékét - és ezzel járadéku­kat is. Öt-tíz év múlva pedig még kevésbé lesz egyszerű mun­kát találniuk.----------------------------------------------------------------------*-------------------­El menőben. A szerencsések visszatérhettek. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ zül. Igaz, az újonnan felvett dolgozókkal maximum hathó­napos, határozott idejű szerző­déseket köt a vállalat. Amint azt Benkovics István igazgató (képünkön) elmondta, már a tavalyi év elején elké­szült az a tanulmány, amely a bányabezárás utáni folyama­tokhoz kapcsolódó munkák ütemezésére és az ezeket végző szakemberek alkalmazására vonatkozik. Kétségkívül furcsa kényszer, hogy azokat, akiket egy másik cég hasonló munka­körből nemrég elbocsájtott, azok most tiszta lappal indul­hatnak egy új munkáltatónál. Közel százharminc főt a föld alatti és külszíni tevékenységek kapcsán alkalmaznak, köztük fizikai és műszaki dolgozókat egyaránt. Számuk mintegy másfél év után kezd majd csök­kenni, a dolgozók várhatóan jövő év vége felé lesznek kény­telenek új munka után nézni. Az ércdúsítási és a vízkezelési munkák miatt nagyjából ötven fő jutott kenyérkereseti lehető­séghez, ők biztatóbb jövő elé néznek, valószínűleg 2002-ig lesz állásuk. Benkovics István azzal ma­gyarázza a határozott idejű szerződések és a munka vár­ható befejezése között lévő lát­szólagos ellentétet, hogy a munkák fázisait bizonyos idő­közönként újra át kell gondolni és így elképzelhető, hogy bizo­nyos emberekre nem, másokra viszont akár „újoncként” is szükség lehet. Az; hogy a dolgozókat előbb a MÉV, majd a Mecsekurán, végül a Mecsekére Rt. alkal­mazza, kétségkívül furcsa hely­zet, ugyanakkor összhangban van a törvényi szabályozások­kal. Azokat, akik most újra munkát kaptak, más cégek - mint például a Paksi Atom­erőmű Rt. - hasonló munka­körben akár még nagyobb fize­tésért alkalmazhatnák. A történet tanulsága, hogy öt-hat évvel ezelőtt átgondol­tabb tervezéssel elkerülhető lett volna az a bizonytalanság, amely a sorozatos átalakításo­kat eredményezte. Lendvai Dávid Német vállalkozók a domboldalon Az üdülőfaluban évek óta törzsvendégnek számító németek úgy döntöttek: megépítik saját „telepüket” a tó feletti egyik domboldalon. ORFŰ Kovács Dezső (kis képünkön) polgármester vezetésével ha­marosan delegáció utazik Né­metországba. Megnéznek ott egy, a gyógyturizmusra alapo­zott idegenforgalmi centrumot. Meghívójuk az üzemeltetője, s évente mintegy 500 ezer ven­déget fogad. Az ekkora forga­lomnak természetesen az egész éven át tartó üzemeltetés, ennek pedig többek között a meleg víz a feltétele. A vállalkozó kinézte magá­nak a Pécsi-tó partjának egyik szép, erdős domboldalát. Itt OTP- és ön- kormányzati területek hú­zódnak, ösz- szesen több mint 20 hek­táron. 200 ezer vendéget akar itt fo­gadni a német üzletember. ■ (Jelentkeztek egyébként hasonló céllal hol­landok is, de ők a napokban visszaléptek - egyelőre magya­rázat nélkül.) A területből az OTP tulajdo­nában 10, az önkormányzaté­ban 13 hektár van. A vállalkozó tudná az egészet „használni”. Az ötlet márciusban kezdett körvonalazódni, a német part­ner azt ígéri: idén augusztusra tervszinten már el tudja kezdeni a beruházást. Elképzelése sze­rint 4—5 év alatt be is fejezné. Mészáros A. (Äi Kommentár az 1. oldalon) Mennyit ér ma egy lyukas kétfilléres? PÉCS A kérdésre a választ vasár­nap délelőtt a Baranya Me­gyei Érmegyűjtők összejöve­telén kaptam meg: tulajdon­képpen semmit. De ha a lyu­kat félrenyomták a pénzver­dében, akkor akár ezer fo­rintot is megadnak érte. A numizmatika reneszánszát éli, különösen ma, hogy a nagyvilág is kinyílt. Világpi­aci áron kel el már a rómaiak rézpénze és Napóleon aranya. Minderről is szót váltottam a hozzáértőkkel, akikre köny- nyű volt találni, hiszen több százan összejöttek a Király utca 13-ba. A megyei egyesü­let titkára, Hágen József sze­rint milliónyi, kincset érő pénz, érme, kitüntetés, medál lehet az embereknél otthon a lomtárakban. Lehet, hogy nem is tudnak róla. Például az 1950-ben kiadott alumínium tízfilléres a legritkább kincsek közé tartozik. Nos, ennyit a mi pénzeink­ről. Ugyanis fut, halad a világ, s Grünhut Gábor gyűjtő sze­rint megjelentek már a színes fémpénzek is. Panau egy csöpp állam, alig 4000 lakosa van, s a numizmatákat azzal lepte meg, hogy a világon el­sőként megszínezte a fémet. Pénzverdéjük piros, zöld, kék apróval rukkolt elő. K. F. Irány-ár a fürdőben HARKÁNY Egy olvasónk hívta fel a fi­gyelmet arra: nem mindegy, honnan közelítjük meg a hí­res fürdőt. Az egyik oldalról ugyanis 50 forinttal többe kerül a belépőjegy, mint a másikról. Ennek azonban technikai oka van. Három különböző belépő váltható a harkányi fürdőbe. Ha valaki csak a strand hul­lámai között keres enyhülést, 320 forintot kell fizetnie a kasszánál, nyugdíjas- vagy diákigazolvánnyal 180 forin­tot kell leszurkolni. Van cso­portos kedvezmény is, 15 fő felett 10 százalékkal olcsóbb a jegy. Az esti fürdőzés - a romantika mellett - szintén megéri, hiszen olcsóbb. Bonyolultabb a helyzet, ha valaki a strandfürdő mellett, a gyógyfürdő vizében is meg akar merülni. Ha a főbejára­ton megyünk be, akkor 900, ha a déli kapun, akkor csak 850 forintot kell kipengetni, ráadásul ezen az oldalon visz- sza is kapunk pénzt, ha három óránál kevesebbet tartózko­dunk bent. A fürdőtársaság illetékesé­től megtudtuk, a strandfürdő irányából „technikai költsé­gek miatt” drágább a jegy, a vendég több ellenőrzési pon­ton halad át. Kár, hogy erről, s a visszatérítési lehetőségről csak egy szerény felirat tudó­sítja a fürödni vágyót a pénz­tár üvegén. Ny. Sz. Zavaros postai Nem kis fába vágta a fejszéjét a Magyar Posta Rt. A vezérigaz­gatóság Stratégiai Fejlesztési Intézete úgy határozott, végre ki­deríti, mennyi idő alatt jutnak el a levelek a feladótól a tisztelt címzettig. Hogy egyszerűbb és érthetőbb megoldást is választ­hattak volna, aligha kérdéses. PÉCS - BUDAPEST Levelet kapni öröm, pláne, ha maga a Magyar Posta a fel­adója. így érezhette az a pécsi olvasónk is, aki májusban egy szívélyes levélben felkérést ka­pott arra, hogy vegyen részt a cég által szervezett - idézet - „levélátfutási idő mérésben”. A levélben a felkérésen kívül egy kérdőív és egy jelentkezési lap is szerepelt. Előbbi nem túl sok (szám szerint kettő) kérdésből áll, s azt tudakolta, hogy vajon mennyi idő alatt ér a címzetthez egy egyszerű levél, majdan pe­dig azt, hogy mennyi idő alatt kellene. Igaz, hogy a lehetséges válaszokban nem különböződik meg a helyi és helyközi levelek átfutási ideje, de biztosan hasz­nos információkhoz juthat a posta. Olvasónk ugyan már ennek komolyságát is megkérdője­lezte, ennek ellenére tovább hajtotta a kíváncsiság, és je­lentkezett tesztlevél-küldőnek. Kérése szíves meghallgatásra talált és május végén újabb tesztlevél-akció küldeményt talált levélszekré­nyében, ismét a Magyar Postá­tól, ismét a Stratégiai Igazgató­ságtól. A levélben a cég a teszt­levelek küldéséről és érkezésé­ről tájékoztat, meglehetősen érthetetlen formában. Annyi bizonyos, hogy a nagyszabású akcióban az or­szág több pontjáról jelentkezett - valószínűleg tettüket azóta szánó és bánó - delikvensek vesznek részt, akik egymásnak küldözgetik a leveleket, isme­retlenül. Igen ám, de a felké­résben azt írja a cég, hogy a le­veleket nekik küldjék vissza, a mellékelt információs lapon je­lezve minden fontos paramé­tert. Olvasónk erőteljes kon­centráció és többszöri átolvasás után sem értette teendőit, és sajnos mi sem tudtunk érdem­ben segíteni neki. Az akció - amely ebben a formában aligha éri el célját - az év végéig tart, és a Magyar Posta minden bi­zonnyal értékes információkat remélne tőle, amelytől majd ja­vulhatna a levelek átfutási ideje. Hogy miképpen, az egy­előre rejtély. A cég egyik budapesti illeté­kese - aki lapunktól neve mellő­zését kérte - úgy fogalmazott, ha ez az akció eléri a célját, azon ő is csodálkozni fog. Hozzátette, a levelek átfutási idejének javítása kétségkívül időszerű feladat, de inkább a szállítási gyorsaságot és a levélszekrény-ürítések gya­koriságát kellene a postának többet és gyakrabban ellenőriz­nie. Lendvai D. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom