Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-15 / 162. szám

1998. június 15., hétfő Baranyai Tükör Dunántúli Napló 5 Nap '98 Szombaton a miénk volt a tér. A délutáni divatbemutatót figyelve. Mit is vegyünk fel szeles időben? FOTÓK: MÜLLER ANDREA - WÉBER TAMÁS Különleges nap, különkiadással Kézzel, lábbal. Egy igazán kreatív mozdulat Emlékképek a második Napló Napról Mert igazán van mire emlé­kezni! A pécsi Széchenyi tér ter­mészetesen a világ egyik leg­szebb tere, ám egy-egy jeles alkalom még hangulatosabbá tudja varázsolni. így történt ez szombaton is, amikor a második Napló Nap monstre rendezvényeire került sor, ahol kicsik és nagyok egy­aránt találhattak maguknak megfelelő szórakozást. A színes program, a fellépő vendégek, művészek névsora önmagáért beszélt, ezért ez alkalommal hadd említsük meg Keszi Erikát, a Városi Könyvtár munkatársát, aki mindezen események és sze­mélyek összeszervezésében oroszlánrészt vállalt. Mire is gondolhatunk visz- sza szívesen? Természetesen Pilári Gá- borék aranyos, morgó, sikol­tozó bábjaira, a szélkiáltósok töretlen lelkesedésére és gye- rekszeretetére, a profi bemu­tatók látványára. Rátgéber la­zának tűnő, mégis kemény nyilatkozatára. Markos gri­maszaira és dumájára. A ze­nészek és énekesek - D. Nagy, Somló és a meglepe­tésre felbukkanó Szűcs Judith - produkcióira, amelyek úgy voltak „odarakva”, ahogy az kell, és amiknek köszönhe­tően önfeledt buliba csapott át az este. Persze, ez a program hiva­talos része volt, és nem feled­kezhetünk meg a közönség­ről, az emberekről, az arcok­ról sem. A lufival botladozó kicsikről, az előadások köz­ben szüleikhez bújó gyere­kekről, a Vasárnap Dunántúli Napló különszámát komoly arccal bújó idősebbekről. Egyszóval arról a sok ezer emberről, akik ezen a hűvös­késnek indult, de fokozatosan meleg hangulatúvá váló na­pon úgy gondolták, hogy így vagy úgy, de velünk töltik az idejüket. Jó volt együtt! Méhes K. Somló kócosán: csak a mikrofont el ne fújja a szél! Megmutatom, melyik a kedvenc lapom! Jó Formában vannak Mi az, hogy a miénk? Az enyém! Ilyen még nem volt a téren: zenére komponált tűzijáték. A legnagyobb durranás t )

Next

/
Oldalképek
Tartalom