Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-18 / 165. szám
1998. június 18., csütörtök Háttér - Riport Dunántúli Napló 11 Színes világ Csónakkal az óceánon át. Egy 35 éves amerikai nő kísérletet tesz arra, hogy - a nők közül elsőként - egymaga keljen át csónakkal az Atlanti-óceánon. Tori Mur- den vasárnap vágott neki hét méter hosszú csónakján az 5800 kilométeres útnak Észak-Karolina államból. Az elszánt amazon napi tíz órán át szándékozik evezni, és 100-120 nap alatt reméli elérheti Európát. Eltűnnek az erdőségek. A Föld erdőségeinek közel a fele eltűnik 2100-ra, ha az átlaghőmérséklet emelkedésének tempója nem csökken- mutatták ki japán tudósok számítógépes szimulációval. Az erdők kihalása maga is erősíteni fogja az üvegházhatás néven ismert természeti jelenséget, több - a Föld felmelegedését okozó- széndioxid kerül ugyanis majd a légkörbe. Érettségi 98 évesen. Eugenie Garside asszony 98 évesen szerezte meg az érettségit Bostonban. Története: 1909-ben, harmadik osztályos korában abbahagyta az iskolát, hogy segítsen nevelni 11 testvérét. „Iskolatársai” állva ünnepelték, amint járókeretével felbicegett a színpadra, hogy átvegye érettségi bizonyítványát. Eugenie Garside kisasszony dada és házvezetőnő volt, amíg nem került az aggok házába. Korrekorder a brit anyakirálynő. II. Erzsébet királynő édesanyja immár korrekorder a brit monarchia történetében 97 éves és 315 napos „teljesítményével”. Az anyakirálynő vasárnap döntötte meg az uralkodói családi korábbi élethosszcsúcsát. Az előző rekorder Victoria királynő unokája, Alice hercegnő volt, aki 1981. január 3-án szenderült jobblétre. Az anyakirálynő augusztus 4- én ünnepelheti 98. születésnapját. Tyúkok lízingre. Hollandiában tyúkokat is lehet lízingelni. A zseniális üzleti ötlet gazdája Miriam és Patrick Pronk. A házaspár De Klomp városkában él, és ott tartja tyúkjait. A lízingszerződés értelmében a lízingelő fél fizet mintegy háromezer forintnak megfelelő összeget. Ennek fejében ugyan a tyúkot nem viheti el magával, viszont korlátlan látogatási jogot szerez, és megkapja a tyúk összes tojásait. A gyermekek előadása nem csak a szülőket tölti el büszkeséggel FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A szeretet laktató szigete A 365 lélekszámú, zömében cigányok lakta Gilvánfán nem is oly rég a hajnali munkásbuszok hordták be Szentlőrincre, Szigetvárra és Pécsre dolgozni a munkaképes korúakat az építőiparba, a konzervgyárba __Azóta számukra végképp megszűnt ek a megélhetést nyújtó munkahelyek. A felnőttek többsége ilyen-olyan segélyen élő munkanélküli. A falu óvodája hét ember munkahelye. Negyven óvodásnak ők teremtik meg a szeretet és a biztonság szigetét a hivatalos étkezési normát jóval meghaladó mennyiséget kitevő reggelivel és ebéddel. A lurkóknak ez a legfontosabb, eleve, hogy szeretettel, törődéssel és az egyéni képességeiket fejlesztő foglalkozásokkal együtt kapják a kiadós étket. Az egyetlen foglalkoztató helyiségben beszélgetünk, néhány perc múltán orromat facsarja a penész szaga. A falakat víz- és salétromfoltok bontják. Szemérmességből a nagyobb foltokat faliszőnyeggel és az elé állított polcokon plüss állatfigurákkal takarták el.-Nincs pénz se felújításra, se új óvodára - mondja Orsós János polgármester. Szerencsére jó az idő, így a gyerekek az udvaron játszhatnak. A fiúk kakaskodnak vagy a mászókákon fitogtatják erejüket, a lánykák a műanyag fü- rösztőkád vizével pancsikolnak a tűző napon. Ebédidő. Attila mohón, marokra fogva a kanalát villámgyors mozdulatokkal tömi szájába a levest, majd a zöldborsó- főzeléket, kézből a fasírtot. Fél talán, hogy idő előtt megfosztják az evés lehetőségétől? Amíg Henrietta a legkényesebb igényt is kielégítő módon kanalaz, kérdésemre elsorolja, hogy vasárnap délben mi került otthon a tányérjába. Leves, uborka rizsával (talán azért mondja így, mert az a kedvence), kenyér, csokis meg lekváros kalács.- Hús nem volt? Rám néz csillogó bogár szemeivel, és a fejével nemet int. Tizenhárom testvér közül Erika és Zoltán nagycsoportos. A fiú büszke, hogy ősztől már iskolás lesz.- Ők ketten válogatás nélkül megesznek mindent. Hálás és farkasétvágyú kosztosaink - súgja nekem Bertalan Ká- rolyné (kis képünkön) vezető óvónő, aki annyi jó hírű pécsi óvoda alapítását követően nyugdíjasként, a napi kijárást is vállalja. Etnikai tanfolyamot is elvégzett, hogy felzárkóztathassa a gilvánfai gyerkőcöket.- Milyenek a gyerekek? - kérdezem az óvónőt.- Minden feladatot meg lehet velük csinálni, de lassabban, több szemléltetéssel és magyarázattal, mert a többségük hatványozottan hátrányos helyzetű. Különösen a gyűjtőnevekkel állnak hadilábon. Például lerajzolják a kanalat, de nem ismerik azt a fogalmat, hogy evőeszköz.- ő az utóbbi években az első, aki egy egész óvodai tanévet kibírt, és a következőbe is belevág - mondja az óvónőről elismerően Moldoványi Istvánná, aki már hetedik éve da- dusa a kicsiknek.- Kakaó és margarinos kenyér volt ma a reggeli. Háromszoros mennyiség fogyott. Nálunk hétfőn fogy a legtöbb étel - mondja Tóthné Bízó Zsuzsanna szakácsnő. A polgármester szerint a költségvetés majd egyharmadát fordítják az óvodára, éves szinten úgy ötmillió forintot. A rendszeres gyermeknevelési támogatás bevezetése óta fizetnek csak a szülők gyermekük óvodai ellátásáért. A jelképes összeg havi 1100 forint.- Ha mi ragaszkodnánk az étkezési normához, hol ehetnének jóllakásig a gyerekek? - kérdezi a szakácsnő. Az ebéd után jönnek a szülők, nagyszülők az ovisokért. Nikoletta pillanatok alatt magára ölti a szüleitől most kapott ballagási ruhát. Az óvónő kérésére szavalni kezdi a „Búcsú az óvodától” című verset, amivel majd elköszön az ünnepélyen. Ősszel iskolás lesz tizenhét társával együtt. Közülük hat kifejezetten jó képességű, a többi közepes, illetve három értelmi fogyatékos. A hetedik életévét mind betöltötte. Szeptemberre eddig harminchárom gyereket írattak be a gilvánfai óvodába. B. Murányi László Dunai Imre jegyzete Kis lépés a bitófához Hóhért keres Szváziföld. Az apró afrikai királyságban 14 éve nem volt kivégzés, így eddig fel sem merült a gond, hogy mégis milyen snasz egy hóhéron osztozkodni a közeli Lesothóval és Botswanával. Idén azonban már nyolc bűnöző „vár” az akasztásra. Szváziföldön hirtelen feltámadt az állami önérzet: teljes függetlenségre kell törekedni az igazságszolgáltatás ezen végletes gyakorlásában is. A hóhérkeresést hirdetés formában hajtották végre. A pályázati kiírás szerint nem alkalmazási feltétel a gyakorlat, vagy a szakmában való jártasság, az ajánlólevél. Állítólag mindenekelőtt azt vizsgálják majd meg a kiválasztásnál, hogy összhangban áll-e az illető lelkiismeretével a későbbi munkája. Érdekes, hogy ennek megítélését nem bízzák csak a jelentkezőre. Alighanem szeretnék elkerülni azt, hogy vállalkozó kedvű alkalmazott utóbb lelkiismereti okra hivatkozva kihátráljon a megbízásból:: Ám, hogy a lelkiismereti összhangot miből fogják megállapítani, az nagy rejtély. A bérek és az egyéb juttatások nem lettek nagydobra verve: az ilyesmi Afrikában még nem szokás. Ámbár érdekes információ lenne, hiszen valami vonzó mégiscsak lehet ebben az állásban, mert a hírek szerint nem kevés pályázó van. Még Kenyából, Namíbiából és Dél-Afrikából is jelentkeztek a sajátságos munkára, ami ismét felvetheti a nemzeti önérzet kérdését az álláshely betöltésénél. Ám ennél jóval izgalmasabb, hogy az emancipáció is megméretik a szváziföldi hóhérválasztásnál, mert két nő is akadt az érdeklődők között! Vajon vesztesként a férfi döntőbírók elfogultságát hibáztatják majd? És netán győztesként? Nem szeretnék a történetnél is morbidabb lenni a találgatásban, de az állami ítéletvégrehajtó hölgy akár a Holdra elsőként lépő űrhajós szavait is kopíroz- hatná: Kis lépés egy nő életében, de hatalmas lépés a női egyenjogúság történetében. Szerintem már a jelentkezések ténye is az. Most azon tűnődöm: szegényebb lettem-e megint egy illúzióval, vagy már nem is volt mit tőlem elvenni? Sziget tizenhat lakóval A sziget csak a részletesebb térképeken van rajta. Ez nem is csoda. A németországi Schleswig-Holstein tartomány legészakibb földdarabkáján még egy vendéglő sincs, sőt autók sem járnak ott. A zord szigeten meglehetősen hallgatag a rajta élő tizenhat ember. A terület három négyzetkilométer és ennek egy részét is évente átlag negyvenszer önti el a tenger. Az errefelé meglehetősen tarajos víz mellett, az ónszürke égbolt alatt öt házacska dacol az elemekkel és a múló idővel. Voltaképpen három família, a Momsenek, a Petersenek és a Rickertsenek „klánja” él itt. A nevükből is szinte csak úgy süvít az észak hidege. A szigetfőnök és korelnök, a 76 éves Bernhard Rickertsen, akinek 1962-ben csaknem az egész házát elvitte a vihar, 1976-ban pedig alig tudta kimenteni otthonából feleségét és kutyáját. Mind a tizenhat északi Robinsonnak bőven vannak ilyen élményei, mégis maradnak a szigetükön, szeretnek itt élni. Pedig nem ritkák az olyan napok, amelyeken Grödet meg sem lehet közelíteni. Még helikopterrel sem. A postahaj ö igyekszik mindennap kikötni, de a vihar miatt ez gyakran nem sikerül. Az itteni tizenhatok megszokták az ilyesmit és mindenkinek van némi élelmiszer- tartaléka. Havonta egyszer vasárnap idejön Langenessből Matthias Kramer lelkész és istentiszteletet tart a kis grödei kápolnában. Üdülés luxusvonaton Nagy utazási irodák tényekkel és számokkal bizonyítják, hogy az idei főszezonban terebélyesedő divat lesz a luxusvonatozás a különleges, egzotikus útvonalakon. Az E & O Délkelet-Ázsia jelentős részén patinás fogalom. Ez a két betű az Eastern and Oriental Express rövidítése. Az elegáns, a brit gyarmati idők stílusát és hangulatát felidéző szerelvény 1993 óta közlekedik Szingapúr és Bangkok között. Érthető, hogy a két étkezőkocsi közül az egyiket Sziámnak (ez Thaiföld régi neve), a másikat pedig Szingapúrnak hívják. A főszakács, Kevin Cape, elvégezte a francia kulináris akadémiát, a világ talán legjobb gasztronómiai tanintézetét. Minden vagonon ott a társaság emblémája, a bűvös két betűvel, felettük pedig, stílszerűen, egy tigrissel. A vonatozás egy híján ötven órája a viszonylag egyszerű fülkében bármelyik irányban (tehát nem retur) 2190, a drágább fülkében 3250, az úgynevezett elnöki lakosztályban pedig potom 6070 márka. Ennél jóval drágább az Ausztráliát átszelő híres Ghan-expressz, amely 1929 óta közlekedik Adelaide és a kontinensnyi ország szívében lévő Alice Springs között (amit mellesleg akkor még Stuartnak hívtak). Korábban ezen a fantasztikus útvonalon kizárólag Afganisztánból, Pakisztánból és Indiából importált tevéken, az Ázsia jelentős részén jól ismert karavánokkal lehetett eljutni. Ma az ötszáz méter hosszú vonat minden kényelemmel, mindössze húsz óra alatt teszi meg az 1555 kilométeres utat úgy, hogy az utazó közben valóban képet kap a titokzatos földrész ismeretlen belsejéről. A legszebb táj a harmadik luxusvonaton, a Skeena-ex- pressen tárul a szemlélő elé. Az indián szó jelentése önmagában is gyönyörű: folyó a hajnali ködben. Ez a vonat a kanadai Brit- Kolumbia tartományban lévő Jasper állomásról indul 1160 kilométeres útjára, többek között a Sziklás-hegység mentén és 34 óra múlva éri el a kanadai vadnyugaton, a Csendes-óceán partján lévő Prince Rupertet, a másik végállomást. A három csodavonat közül ez a legolcsóbb, ugyanis a többiekkel ellentétben félvagy egész panzió nélkül is lehet rajta utazni. Egy út (tehát megint csak nem oda- vissza) első osztályon mind- összesen négyszáz márka. Ehhez már csak azt a „kis pénzt” kell hozzácsapni, amiből az ember eljut Jas- perbe és vissza. 4 í A ___am__IMI Kl a főnök? FOTÓ: WÉBER TAMÁS
