Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-30 / 147. szám

8 Dunántúli Napló Háttér - Riport 1998. május 30., szombat A városszéli romvilla titka A házaknak is megvan a maguk sorsa. A pécsi Szabadság út 34. szám alatt agonizáló épületé egészen sajátos. Hajdan városszéli villa volt, s egyetlenként maradt fenn azok közül. Az önkor­mányzat tulajdonába került műemléki védelmet élvező ház a kilencvenes évekre olyan állapotra jutott, hogy életveszélyessé nyilvánították. Azóta is vegetál, noha új tulajdonosa van, és azóta megszületett a műemléki törvény is, amely elvileg hangsúlyosabb noszogatásra ad lehetőséget a szakhatóságnak a tulajdonossal szemben. Sztárpletykák Gere kampánya. Richard Gere AIDS-ellenes kam­pányba fogott Indiában, mi­után megtudta, hogy a csak­nem kontinensnyi ország­ban ötmillió fertőzött van. A filmsztár - aki az év jelentős részét az észak-indiai Dha- ramsalában tölti - két indiai színésszel együtt felvilágo­sító programokat szervez és adakozásra szólít fel. Nincs oka nevetni. Dud­ley Moore angol komikus­nak az utóbbi időben nincs sok oka nevetni. A 62 éves színész csődbe ment, beteg és magányos. A fő ok, hogy nemrégiben vált el tőle ne­gyedik felesége, a 32 éves Nicole és magával vitte két­éves fiúkat, Nicholast is. Dudley Moore-t a szakítás annyira megviselte, hogy súlyosan megbetegedett, a szívével operálták. A sztár már feladta a reményt: „azt hiszem, soha többé nem fo­gok tudni játszani” - mondta. Megváltozott. Hollywood „rosszfiúja”, Sean Penn el­határozta, hogy ezentúl hű­séges lesz. Hölgy rajongói­nak bánatára közölhetjük, álmai asszonyát már megta­lálta: Madonna után tavaly Robin Wright színésznőt vette el. Penn lehiggadásá- nak oka mindenekelőtt két gyermeke, a hétéves Dylan Frances és a hároméves Hopper, „ők változtatták meg az életemet. Korábban ha csak néhány dollár is csörgött a zsebemben, beül­tem egy bárba és egész éjjel ittam. Ma csak akkor hajtok fel néhány pohárral, ha a családom távol van és ma­gányosnak érzem magam. A verekedős korszakom is vé­get ért.” Csak a tinédzsereket szereti. Don Johnson útila­put kötött barátnője és Nash Brid, ges-béli partnemője, a 19 éves Jodi Lyn O Keefe talpára. A 48 éves színész a nála épp 30 évvel fiatalabb Kelly Phlegerre vetette ki a hálóját. A San Francisco egyik legbefolyásosabb csa­ládjából való csinos, barna hajú lány először Johnson három gyermekének a szí­vét hódította meg. A ház felújítására nem volt pénze az önkormányzatnak, csak a lakókat költöztették el. Megoldásként felmerült az épü­letfelújításhoz kötött eladása. A műemlékvédelmi hatóság nem járult hozzá, hogy a múlt szá­zad építészetéről tanúskodó vil­lát újra apróbb lakásokra „szabdalják” fel. Az önkormányzat végül lici­teljárással értékesítette az épü­letet. Igen megnyugtató ered­ménynek tűnt, hogy egy bank­hoz igencsak közel álló buda­pesti cég, a REÁL Szerviz Szolgáltató Közös Vállalat lett az új tulajdonos 1995 őszén. Ám az „eredményt”, illetve az eredménytelenséget bárki lát­hatja. A Polgármesteri Hivatal többször is emlékeztette levél­ben a tulajdonos cég igazgató­ját a szerződésben vállalt köte­lezettségekre. Továbbá arra is, hogy az ingatlant leromlott, életveszélyes szerkezettel érté­kesítette az önkormányzat, ab­ban a reményben, hogy a felújí­tása az új tulajdonos birtokában mihamarabb megtörténik. En­nek biztosítására az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Mű­emlék-felügyeleti Igazgatósága által kiadott szerződés záradé­kát a megállapodásban is rögzí­tették. Az új tulajdonos vállalta, hogy a szerződés aláírását kö­vetően 1995. december 31-ig építési engedélyért kérelmet nyújt be és azonnal állagvé­delmi munkákat kezd; az egész épületre vonatkozó felújítást pedig 1998. január 1-jéig befe­jezi. A szerződéskötés óta azon­ban nem történt említésre méltó munkavégzés, az épület szerke­zete tovább romlott. A határ­idők régen lejártak, ám ez az adásvételi szerződést nem érinti. Az önkormányzat már nem tulajdonos a Szabadság út 34. számú ingatlanon: az ügy és az épület sorsa kicsúszott az önkormányzat hatóköréből. Építésügyi hatóságként az Or­szágos Műemlékvédelmi Hiva­tal Műemlék-felügyeleti Igaz­gatósága az illetékes, amely már eddig háromszor szabott ki szabálysértési bírságot a tulaj­donos céggel szemben az ál­lagmegóvási munkák sürgeté­seként, beleértve ebbe azt is, hogy hatékony védelmet akar a rongálókkal és csövekkel szemben. Időközben a cég eladásra meghirdette az ingatlant. Jogi szempontból, telekkönyvbe be­jegyzetten a REÁL Szerviz Szolgáltató Közös Vállalat a hunyó, ám mögötte - és ez nem titok - a REÁL Bank Rt. áll. Az eredeti terv szerint a Szabadság út 34-ből akarták kialakítani új pécsi fiókjukat. A ház további sorsával kapcsolatos szándé­kokról tehát legilletékesebb­ként Egri László, a REÁL Bank Rt. bankfejlesztési főosztály vezetője szólhat. Megerősíti, amit a telek­könyvből már tudtunk: a házat nem sikerült eladni.- Komoly érdeklődők vol­tak, sokáig hitegettek minket, aztán valamennyi elállt a vásár­lástól. Pedig tetszett nekik az épület helye, és mi sem kértünk irreális összeget a házért. Nem írták le, de valószínű, hogy az érdeklődőket az épület műem­léki jellegéhez kapcsolódó kö­töttségek riasztották el. Az ilyesmi igen megemeli az át­alakítás, felújítás költségét. Rá­adásul a funkció is kötött, hogy mire használható az épület. Volt köztük olyan, aki irodát és lakásokat szeretett volna kiala­kítani a házban, de ez a műem­léki hatóság előírásai szerint nem lehetséges ez a vegyes megoldás - mondja Egri László. Hiába próbált tehát szaba­dulni a romos villától a bank, nem sikerült. Amikor a rég le­járt határidőket említem fel, a főosztályvezető a hosszan el­húzódó műemléki feltáró vizs­gálatra és tervezésre utal.- Különben is, elég furcsa, hogy ennek az épületnek a fel­újítása csak akkor vált ilyen sürgetővé, amikor a REÁL Szerviz Szolgáltató Közös Vál­lalat tulajdonába került. A ko­rábbi tulajdonos csak annyit tett, hogy kiköltöztette a lakó­kat az életveszélyes épületből. Mi eddig már kétmillió forint­nál is többet költöttünk rá, hogy megvédjük a rongálóktól, a csövesektől. Volt időszak, ami­kor őrző-védő szolgálatot bíz­tunk meg a feladattal, végül pe­dig - mivel a rácsok sem voltak elegendők - befalaztattunk minden ajtót és ablakot a há­zon.-Mi a tervük az épülettel? Tovább próbálkoznak az eladá­sával?- Néhány héten belül eldől ez a kérdés. Valószínűbbnek látszik, hogy mégis hozzákez­dünk a felújításhoz. Pécsi fió­kunk forgalma ugyanis indo­kolni látszik a tágasabb elhe­lyezést. Tisz­tességes re­konstrukciót akarunk, de persze semmi fényűzést, az nem illik a bankunkhoz: mi nem a fi­ókjainkra költjük az ügyfeleink pénzét. Az inflációi és az építőanyagok árának még azt is felül­múló emelke­dése azt sej­teti, hogy 70- 80 millió fo­rintba kerül­het a ház fel­újítása. Úgy hallot­tuk önkor­mányzati hír­forrásokból, hogy a bank az utolsó pil­lanatban dönt, ha így dönt, mert a műemléki hatóság megelé­gelte a halogatást. Levárdy Henriette, az OMvH Műemlékfelügyeleti Igazgató­ságának vezetője pontosítja az elhatározásról szóló hírt:- Mi a tulajdonos számlájára kizárólag állagmegóvást végez­tethetünk el, hogy tovább ne romoljon az épület. Nem ren­delkezünk olyan pénzeszkö­zökkel, hogy többet tudjunk tenni. Ez olyan jellegű épület, amelynél a további romlást meg tudjuk akadályozni: tető­javítással, szerkezeti megerősí­tésekkel még fenntartható bi­zonyos ideig. Amikor a műemléki megkö­töttségek miatti tulajdonosi pa­naszokat említem, a igazgató­ság vezetője visszakérdez:- Akkor ő miért vette meg? Tisztában volt vele, hogy mű­emléki épület. Direkt bevetet­tük a szerződésbe, hogy tudja­nak róla.- Mik a kívánalmak?-Hogy az eredeti állapotá­ban állítsák helyre az épületet. A funkció tekintetében nincs különösebb megkötés. A felújí­tás érdekében kompromisz- szumként az elmúlt években mi már olyan változatba is bele­mentünk, hogy öt-hat lakást alakítsanak ki benne, pedig az nem volt maradéktalanul meg­felelő a műemlékvédelem ér­dekeinek.- Amikor a bank vette meg, úgy gondolta, hogy egybe­nyitja a ház földszinti tereit. Mi ebbe is belementünk. E két véglet ismeretében nem tu­dom, milyen probléma lehet a hasznosítással. Az igaz: eme­letet nem lehet rá építeni, meg­toldani sem lehet, vagyis az alaprajzához képest nem vál­tozhat. ők kitalálták, hogy a tetőteret is hasznosítani akar­ják. Akkor persze meg kell erősíteni a födémet, egyébként nem kellene. A tető rendbeho­zatala látványként is nyilván­való, ahogy a homlokzat hely­reállítása is. A műemlékvé­delmi elvárás ebben csak az, hogy az eredeti formában és hagyományos technológiával történjen a felújítás. Ezek aligha eget verő kívánalmak egy műemlék esetében.- Mi próbáltuk bírsággal és tárgyalásokkal rávenni a tulaj­donost, hogy csináljon már va­lamit. Már a rendelkezésre áll másféle büntetés is, a műem­lékvédelmi bírság, de ha lehet, nem óhajtunk vele élni. A cé­lunk nem a büntetés. Úgyis sok vád éri a műemlékvédelmet, hogy sokba kerül. De az elhatá­rozott lépésünk így is elég szi­gorú lesz: ha ebben az évben nem csinálnak semmit, akkor kényszer-helyreállítással pró­bálkozunk. Énnek költségét a tulajdonosnak meg kell téríte­nie. Dunai Imre Bujócskázni már egész jól lehet a méteres gazban fotó: Tóm l. A társadalom lelkiismerete: a százak tanácsa Hasonló szervezetről nincs tudomásom: a magyar közéletiség egy merőben új formációja a Százak Tanácsa. Három bara­nyai tagja is van, dr. Andrásfalvv Bertalan ex-miniszter és néprajztudós egyetemi tanár, dr. Papp Lajos, a POTE intézet- vezető professzora, neves szívsebész és dr. Kellermayer Mik­lós, aki a POTE Klinikai Kémiai Intézetének igazgatója, egye­temi tanár, a Magyarok Világszövetsége elnökségének egyetlen vidéken munkálkodó tagja. A Százak Tanácsának szülőatyja Fekete Gyula író.- Milyen gondolat hozta létre a százak tanácsát?- Annyira elpolitizálódott Magyarországon az utóbbi idő­ben a közélet, hogy a pártoktól független ember szinte nem is tud megszólalni. Pedig gondol­juk csak végig: a pártok taglét­száma, a holdudvarokkal együtt is csak alig néhány százaléka a társadalomnak. Teljesen nyil­vánvaló tehát, hogy a civil tár­sadalom nagy része nincs poli­tikai párthoz kötve, s ezért az­tán a közéletben nincs igazán képviselője sem. Én ennek a képviseletnek a lehetőségét szerettem volna megteremteni.- Ezelőtt néhány évvel a Magyarok Világszövetségében létrehoztunk egy úgynevezett nemzeti együttműködési bizott­ságot, amelynek tagjai vagy 40-50 társadalmi, illetve kultu­rális szervezetből valók. A bi­zottságnak egyébként semmi­féle funkciója nincs, s feladatuk az, hogy különféle társadalmi kérdésekben bizonyos ajánlá­sokat tegyenek, amiket aztán a saját szervezeteikben feldol­goznak, megpróbálnak közös álláspontokat megfogalmazni. E szervezetek egyik ajánlásából született a „százak tanácsa”.-Milyen alapon kerülhetett be valaki e százak közé?- Az ajánlás szerint csak olyan emberekről csináltunk kollektiven egy névsort, akik az utolsó években-évtizedekben tisztán őrizték meg a nevüket, hiteles emberek, számítanak rá­juk abban a miliőben, ahol él­nek és dolgoznak. Tehát nem ilyen vagy olyan politikai meg­fontolások alapján. Persze, az sem volt kizáró ok, ha valaki éppen a maga posztján politi­kus. A dolgot nyilvánosságra hozva sok-sok civil szervezetet szólítottunk meg - köztük a nemzeti együttműködési bizott­ságok tagszervezeteit is -, hogy állítsanak össze egy névsort azokból, akikről úgy gondolják, hogy e százak tanácsa tagsá­gára méltók.- Hány névsor érkezett?-Legalább másfél száz, s mivel az volt az ajánlásban, hogy legalább húsz nevet je­löljenek országosan s legalább annyit a környezetükből is, rendkívül sok név jött össze. Akadt olyan lista, melyen több mint száz embert ajánlottak. Végül a listákat egyenként át­forgatva vagy háromezer je­löltből állítottuk össze, majd pedig véglegesítettük a százak tanácsát március végére. S ta­lán az összegezésből kitűnik, hogy az országosan is ismert emberek, a nagy nevek, termé­szetesen előnyben voltak a he­lyi jelöltekkel szemben. Talán ez lehet munkánk egyetlen hiá­nyossága: Budapest ismételt előnye a vidékkel szemben.- Milyen feladatot szánnak a százak tanácsának?- A célunk nem kevesebb és nem több: a meglehetősen po­litikai pártokhoz - és pártér­dekekhez - kötött közéletben a pártoktól és a mindenkori kormányoktól függetlenül dolgozzák ki a társadalmat legjobban érintő és égető kér­désekben állásfoglalásukat. A megállapodásunk szerint nyil­vánosság elé csak akkor lép­hetünk bármilyen állásfogla­lással, ha a százak tanácsából legalább hetvenötén azt meg­szavazzák.- Milyen a fogadtatás?- Úgy tűnik, hogy a sajtó el­hallgatja a dolgot, s egyelőre a pártok körében is nagy a félté­kenykedés. Készülünk már hét vagy nyolc olyan témában ön­kéntes munkacsoportok segít­ségével, mint például az ország népességének alakulása, a hon­védelem témaköre vagy például az állami oktatás kérdése.-Ne vegye okvetetlenkedés- nek a kérdésemet, de nemcsak a Magyarok Világszövetségének egy léggömbjéről van szó?- Szó sincs erről. A világ- szövetség egyelőre csak helyet ad a százak tanácsának. Remé­nyeim szerint a tanács a min­denkori kormányzat kontrollja­ként fejtheti ki a tevékenységét, mint a társadalom élő lelkiis­merete. Kozma Ferenc Néhányan a Százak Névsorá­ból a művészet, a tudományos közélet ismertebb személyei közül: Balczó András egykori olimpiai bajnok öttusázó, Bánffy György és Bessenyei Ferenc színművészek, Bíró Zoltán egyetemi tanár, Csete György és Makovecz Imre építészek, Eperjes Károly színművész, Fekete Gyula író, Csoóri Sándor költő, Czakó Gábor és Czine Mi­hály írók, Grosics Gyula a labdarúgó aranycsapat kapu­védője, Hegedűs Lóránt re­formátus püspök, Kopátsy Sándor közgazdász, Kádár Béla ex-külgazdasági minisz­ter, Kahler Frigyes bíró, Kol- tay Gábor és Kosa Ferenc filmrendezők, Kiss Gy. Csaba nyelvész, szlavisztikus, Kozma Imre a Máltai Szere­tetszolgálat elnöke, Kosáry Domokos akadémikus, Med- veczky Ádám karnagy, Mádl Ferenc ex-miniszter, Püski Sándor könyvkiadó, Pokol Béla politológus, Pozsgay Imre politikus és ex-minisz­ter, Pongrácz Gergely 56-os forradalmár, Pungor Ernő akadémikus, Sára Sándor filmrendező, Szervátiusz Ti­bor szobrászművész, Szent- mihályi Szabó Péter író, Sin- kovits Imre színművész, Szo- kolay Sándor zeneszerző, Szűrös Mátyás politikus, Tő- kéczki László történész, Vargha Domokos író. Akik megköszönték a jelö­lést, de visszaléptek: Glatz Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, Jankovics Marcell filmren­dező, Melocco Miklós szob­rászművész, Szörényi Le­vente zeneszerző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom