Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-30 / 147. szám

1998. május 30., szombat Háttér - Riport Dhnántúli Napló 9 Látogatóban a Május közepén, ragyogó napsü­tésben, amikor árnyékban 36 fokot mutatott a hőmérő, Eilat- nál, Izrael legdélibb városában, a Vörös-tenger északi Akabai- öblében, egy turistákat szállító vitorlás jachtról, melyet akkor a szélcsendben motor hajtott, a parttól egyre jobban távolodva tekinthettem vissza az ország egyik legbékésebb városának panorámájára. A tenger sima és haragoskék színű volt - a mon­dás szerint csak akkor vörös, amikor késő délután a lenyugvó nap sugarai kölcsönzik neki ezt a színt! Eilat rohamosan fejlődő vá­ros, mely földrajzi és természeti adottságait kihasználva az or­szág egyik fontos turisztikai központja lett. Néhány év alatt csodálatosan szép szállodák épültek fel, minden igényt ki­elégítő szórakozóhelyek, ét­termek, bevásárlóközpontok ta­lálhatók. A szállodák ugyan elég drágák, de luxuskivitelük és szolgáltatásaik vonzzák azo­kat, akik meg tudják fizetni. Többek között megtekintettem a Dán szállodalánc két éve épült létesítményét, melybe be­lépve kellemes hűs levegő fo­gad, több étterem, bár található, különböző mélységű úszóme­dencéi vannak, saját tengerparti pihenőhelyeket biztosít vendé­geinek, tetőteraszáról látható az egész város. A tenger kínálta kellemes fürdés mellett, hiszen már má­jusban 24 fok körüli volt hő­mérséklete, számtalan szórako­zási, sportolási lehetőséget ajánlanak: a vitorlázás, a ször­fözés, a víz alatti búvárkodás egyaránt lehetséges. Néhány száz méterre a város központ­jából delfineket bemutató szó­rakozóhelyet, majd egy tengeri akváriumot kereshetnek fel az érdeklődők, ez utóbbiban a víz szintje alá lehet lemenni és on­nan csodálni a fényárban úsz­káló halakat. Amikor a jachtunk néhány kilométert megtéve megállt és a kapitány bemutatta a bennünket körbevevő partvidéket, szinte az egész országra jellemző képpel ismerkedhettünk meg. Ellátnál Izrael közvetlen föld­rajzi szomszédai Jordánia, Szaud-Arábia, Egyiptom. Arab államok, melyekkel jelenleg békében él az ország, de még néhány évvel ezelőtt tartania kellett fegyveres támadásaiktól. Nem lehet elfeledkezni arról, hogy a Földközi-tengeri határ­oldal kivételével minden irány­ban olyan országok veszik kö­rül Izraelt, melyek állandóan veszélyeztetik békés létét. Elju­tottam az északi Metulla város­Vadásznapok Veszprémben Az Országos vadász napok ün­nepélyes megnyitójára készül­nek Veszprémben. Összeállítot­ták a részletes programot, amelyben első alkalommal sze­repel a vadászok nyilvános eskü­tétele. Az augusztus 29-én kez­dődő rendezvénysorozatra mint­egy ötszáz szakembert várnak Veszprémbe az egész országból. Reményeik szerint a látványos vetélkedőkre, műsorokra több tízezren lesznek kíváncsiak. Arra vonatkozóan, hogy miért éppen Veszprém megye pályá­zott a rangos esemény megnyitó­jára, a vadászkamara elnöke el­mondta: ezt a rendezvényt ösz- szekötik a most negyvenéves ál­latkert ünneplésével, másrészt pedig a Bakony és a Balatonfel- vidék vadászati értékei közis­mertek. Shalom al Izrael! megalapításának 50. évfordulóját ünnepló' országban kába, ahol német turistákkal együtt, a szögesdróttal jelzett határnál tekinthettem át Liba­nonba, ahonnan szinte állan­dóan érkeznek híradások a fegyveres összeütközésekről. Nem véletlen, hogy az ott lévő ajándéktárgyakat árusító, a leg­többet a terepszínű katonasap­kákból adott el, rajta a felirattal: „Israel Army”. Mindezek után érthető, hogy az országban miért köszönnek egymásnak leggyakrabban úgy az emberek: Shalom! - békét! A zsidó naptár szerint az 5708. év íjár hónapja 5. napján kiáltotta ki Izrael Állam függet­lenségét Tel-Avivban a nemzeti tanács ülésén Ben-Gurion. Ez a nap 50 éve 1948. május 14-én volt. Ez évben Ijár 5-e - naptári különbségek miatt - április 30-ra esett. Izraelben és világ­szerte ekkor emlékeztek meg az államalapítás 50. évfordulójá­ról. Májusban Izraelben járva le­hetőségem volt északtól délig végigutazni az országot, vala­mennyi nagyobb városát felke­resve. Az évfordulóról szinte egész hónapban megemlékez­tek, az épületekre kisebb-na- gyobb méretű nemzeti színű lobogókat helyeztek el, az au­tók ablakaira is felerősítettek kék-fehér Dávid-csillagos ki­csiny zászlókat. Izrael állam lakóinak van mire emlékezniük az évforduló alkalmából. Olyan eredménye­ket értek el 50 év alatt, me­lyekre méltán büszkék lehet­nek. Ötven év alatt a világ minden tájáról érkező bevándorlók megtízszerezték az ország la­kosságát, mely jelenleg eléri a 6 milliót. Sikerült lerakni a de­mokratikus jogállam alapjait, ez szinte egyedülálló ebben a térségben. Az ország lakossá­gának kb. 85 százaléka zsidó, de nem a kizárólagos vallási életforma jellemzi az izraeli társadalmat. A modern gondol­kodás, a polgári életforma a jel­lemző. Figyelemreméltó az emberek anyagi életszínvona­lának kedvező alakulása, annak ellenére, hogy jelentősek a va­gyoni különbségek. Az egy la­kosra jutó átlagos évi jövede­lem eléri a 17 ezer dollárt. Az országot járva elsősorban a mindenütt látható építkezések keltik fel a figyelmet. A váro­sokban újak, modemek a köz- és irodaépületek, vonzóan szé­pek a lakóházak. Az utóbbiak között egyaránt van a húsz emeletet elérő, de mindenfelé épültek egyedi tervezésű, fehér színű villák, alacsony sorházak, melyeket zöld kiskertek vesz­nek körül. Állandóan fejlesztik az or­szág úthálózatát, hiszen a nagy­számú személygépkocsi és a tömegközlekedést szinte kizá­rólag lebonyolító autóbuszok biztonságát csak így tudják le­hetővé tenni. Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy reggelente és a munkaidő befejezése után még így is a nagyvárosokba be­ás kivezető utakon olyan köz­lekedési dugók keletkeznek, hogy a járművek szinte csak lé­pésben tudnak haladni. Az utazások közben csodála­tot vált ki az emberben, hogy ötven év alatt az egykori kiszá­radt, homokos, sziklás földe­ken, milyen modem mezőgaz­dasági kultúrát alakítottak ki. Zöld erdőket, legelőket, na­rancs-, banán-, datolyafákat, zöldséget termelő fóliákat, üvegházakat lehet látni mindenfelé. Érthető, hogy mindezekből a keleties hangu­latú piacaikon bőséges a kíná­lat, s mint ismeretes, nagy mennyiségben kerülnek ex­portra is. Közel egyhónapi tartózkodá­som alatt nem kerülhették el a figyelmemet azok az esemé­nyek, melyek napjainkban so­kat foglalkoztatják az ország­ban az embereket, a médiákat. Kétségtelen, hogy a sok politi­kai és gazdasági eredmény el­lenére vannak máig is olyan problémák az országban, me­lyekben nehezen tudják elkép­zelni a megoldást. Ezek közül az egyik Izrael viszonya a palesztinokhoz. Az önálló államiságot, Izraeltől Je­ruzsálemet és újabb ciszjordá- niai területeket követelőkkel szemben nem látszik a meg­egyezés lehetősége. A május­ban folyó Netanjáhu és Arafat közötti tárgyalások eredmény­telenségének következményeit az emberek kiszámíthatatlan­nak tartják. Félnek az újabb ter­rorakcióktól. Erre figyelmeztet­tek azok a halottakat, sebesül­teket követelő összeütközések, melyek a Gázai-sávban, a nyu­gati partvidék palesztin váro­saiban május 14-én zajlottak le, mely napot az arab világ „Na- kaba” (szerencsétlenség) jelző­vel illet. A másik, az Izraelben élőket foglalkoztató probléma a világi szemléletűek és a hívők, a libe­rális felfogásúak és az ún. orto­doxok közötti viták, melyek napjainkban nyilvánosan zajla­nak. Náchmán Ben-Jehuda iz­raeli szociológus egyik nyilat­kozatában erről így fogalma­zott: „Az ultraortodoxok döntik el, hogy ki a zsidó és ki nem. Ha én nem vetem magam alá az ultraortodox rituálénak, zsidó­ként nem házasodhatok Izrael­ben, nem válhatok és nem te­methetnek el.” Májusban hoz­tak nyilvánosságra egy petíciót, melyben tiltakoznak az ellen, hogy elfogadhatatlanul mind nagyobb számban növekedik az ortodox (charédi) jesiva növen­dékek felmentése a katonai szolgálat alól. (Tavaly ez 28 376 főt érintett.) A vallási előí­rások egyesek szerint sokszor ellentétesek azzal, hogy Izrael úgy legyen zsidó állam, hogy egyben demokratikus is. Sike­rült szót váltanom Joszef Stasz- szer jeruzsálemi rabival - aki paksi származású, jól beszél magyarul - és megértettem ál­láspontját: természetes, hogy a hitélet magával hozhat értelme­zésében vitákat, de mindenki­nek magának kell megtalálnia útját és viszonyát a valláshoz, türelemre van szükség és a né­zetek közeledhetnek egymás­hoz. Mitzki Ervin Jeruzsálem óvárosának panorámája Egy kis erőgyűjtés FOTÓ: TÓTH L. A mamut nem dinoszaurusz Sokkal többet tudunk erről a mintegy 10 ezer évvel ez­előtt kipusztult hatalmas, bundás, óriás agyarú ele­fántról, mint a hatvanmillió évvel ezelőtt élt dinókról. Paul Bahn brit archeológus nemrég könyvet jelentetett meg ezekről az óriás száraz­földi ormányosokról, ame­lyek ábrázolásai megtalálha­tók az ősember sziklarajzain. Ha tetszik, eleink még láthat­ták, félhették, esetleg vadász­hatták is. A hajdanvolt mamutok leg­szebb ránk maradt példányá­nak még neve is van, így hív­ják, Dima. Arany után kuta­tók bukkantak rá a szibériai tundra mélyén. A mamutborjú beletévedt egy sárgödörbe és nem tudott kiszabadulni on­nan. A drámai eset 40 ezer évvel ezelőtt történhetett. Az örök fagy 40 évezreden át tartotta meg szinte sértetlenül, mély­hűtött állapotban az állat te­temét. Paul Bahn joggal állítja, hogy nincs még egy olyan ki­halt állatfaj, amelyről annyit tudnánk, mint éppen a ma­mutról, amely akárcsak az ember, a mamut is Afrikából származik. Genetikailag bi­zonyítható, hogy sokkal köze­lebbi rokona a ma élő afrikai, mint az indiai elefántnak. Mintegy 3 millió évvel ezelőtt keveredhettek át Európába az afrikai ősök, ahol ideális élet- körülményeket találtak, és a nagy jólétben négy méteres marmagasságot is elérő 10 tonnás kolosszussokká fejlőd­tek. Kétmillió évvel ezelőtt, amikor megkezdődött a jég­korszak, a mamut sikeresen alkalmazkodott a zord időjá­ráshoz, vastag bundát nö­vesztve vészelte át a hideget. A jégkorszak delén a tengerek szintje 100 méterrel csökkent. Valószínűleg ekkor sétáltak át a mamutok a kiszáradt Be- ring-szoroson Amerikába, ahonnan ugyancsak számos értékes mamutlelet szárma­zik. Nem tudni pontosan, mi okozta a vesztüket. A legva­lószínűbb, hogy a jégkorszak múltával legyőzte őket az erdő. A tundrák végtelen lege­lői helyén erdők nőttek, és az óriáselefánt ott nem tudott már megélni. Ferenczy Europress Turista kedvszegő A tanárnő német testvériskolai csoportot kalauzolt megyénk­ben, és elkeseredve meséli, hol, hogyan és hányszor vették őket palira. „Nem több száz­ezer forintos átveréseket él­tünk át, de a látszatra apró stik- lik is elveszik a külföldiek kedvét attól, hogy legközelebb is eljöjjenek hozzánk” - ösz- szegezi kellemetlen élményeit. Sorolja a velük történteket: az egyik helyen ebédszünetre hi­vatkozva délben kitessékelték őket a kiállításról, egy másikon úgy adtak vissza, hogy a két­színű százforintos pénzérmék között ott lapult egy ahhoz ha­sonló, de csak alig néhány fo­rintot érő külföldi pénz, a har­madik helyen a visszaadott öt- venforintos rollniban kakukk­tojásként ott volt egy tízes, a negyedik helyen nem hoztak ki a vacsorához vizet, mondván: nagyon klóros. Az ötödik he­lyen ... Zsebpénzt, de miből? A pedagógus házaspár na­gyobbik gyereke egyetemista, a középső gimnáziumba, a ki­csi általános iskolába jár. Most repes­hetnének az örömtől, mert a gimista gyermekük elnyert egy öthetes amerikai ösztöndíjat, amiben az utazás és a kinti el­látás költségei is benne foglal­tatnak. Az apa egyik szeme nevet, a másik meg sír.- Otthon mást se csinálunk, csak osztunk és szorzunk, ho­gyan és miből tudnánk előka- pami a gyerekünknek zseb­pénzre a legalább százezer fo­rintot. Félő, nem megy, és egy -életre furdalhat minket a lelki­ismeret, hogy egy ilyen lehető­ségtől fosztottuk meg a lá­nyunkat - kesereg a férj. Elkeseredetten érdeklődtek, van-e valamilyen részletfize­tési lehetőség. Ott tudták meg, hogy a pályázat kiírója gaval- lérosan a zsebpénzt is állja. Azóta röpködnek a boldogság­tól, mégis utazhat a középső gyermekük. Győzött a matematika Kajánkodva kérdi barátom a mostani választások kapcsán, hogy mi előbbre való: a nép­akarat avagy a matematika? Nem tudom, mire akar kilyu­kadni, így kivárom, hogy a lé­nyegre térjen.-A parlamenti választáso­kon 176 egyéni választókerü­letben a polgárok döntik el, kell-e nekik X-jelölt vagy nem. Rajtuk kí­vül a parla­mentbe 210-en úgy jutottak be most is a külön­féle listás és egyéb lehetősé­gek révén, hogy semmi közük nem volt a vá­lasztópolgárokhoz, de listás­ként olyan is képviselő lehe­tett, aki egyéni jelöltként si­mán megbukott a körzetében. Mondd, ebben a kis országban kell nekünk ennyi képviselő, és főleg így, többségében ma­tematikai alapon? - kérdezi értetlenül. Boldogan fújja A lány már tanárnő, de a zené­től nem akar elszakadni. Tanu­lóként még oboázott, okítói szerint igen tehetségesen. A zeneiskolát befejezvén vissza kellett adnia a kincstári hang­szerét. Azóta két furulyával jár zeneórára, mert nem szeretné abbahagyni a zenélést. A zene­tanár dicséri szorgalmát, kitar­tását és tehetségét. Ő meg sze­rényen jegyzi meg, hogy ezt a két hangszert még meg tudta venni a keresetéből, de a több százezret érő oboára már vég­képp nem telik. Ahogy az állványra felteszi a kottát, arca átlényegül. Mély lélegzetet véve gyönyörrel fújja, a kis helyiség megtelik furulyaszóval. Csodaszépen játszik. És boldog, mert ked­vére zenélhet. B. Murányi László Szálkák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom