Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-17 / 134. szám

HÍRCSOKOR Sikertelenül óvott az államtitkár. A nagykani­zsai választókerületben 57 szavazattal lemaradt a kis­gazdajelölttől és a harma­dik helyre szorult Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium államtitkára. A körzetben 485 érvénytelen szavazatot és 101, a válasz­tás napján jegyzékbe vett új szavazót rögzített a jegyzőkönyv, ezért a helyi szabaddemokraták úgy vél­ték, indokolt a voksok új­raszámlálása. A kérésnek a Választási Bizottság nem adott helyt, (dj) Délelőtti csillagászat. Nem tétlenkedik a Pécs- baranyai TIT csillagászati szakosztálya. Ma délelőtt 10 órától érdekes és min­den bizonnyal látványos előadást tartanak a pécsi Planetáriumban. (Id) Tombolámat egy lóért! Péntektől e hétvégére ismét a sörkedvelők vették birto­kukba a nagykanizsai Csó­nakázótavat. A három nap alatt számos könnyűzenei rendezvényt felsorakoztató eseményen többek között ma lesz az Erős emberek vetélkedője, valamint Viki­déi Gyula és a Budapest Ragtime Band koncertje is. A tombolasorsolás fődíja pedig egy igazi élő, belova­golt ló, amit az ugyancsak ez időben tartott lovastusa nagylelkű rendezői ajánlot­tak fel. (dj). Furcsa autóblokád Pé­csett. Lopóautó vitte el pénteken azt a bálicsi buszvégállomási fordulót eltorlaszoló személygép­kocsit, amely miatt két órán át nem ért célba a 36- os hegyi buszjárat. A tilos­ban parkoló jármű gazdáját hiába keresték a lakók és a rendőrök. (cs) Támogatás a pécsvá- radl fényhez. Haus­mannstätten, Pécsvárad testvérvárosának testületé úgy döntött, hogy 20 000 schillinggel támogatja a vá­ros templomának díszkivi­lágítását. Az összeget a na­pokban adta át az osztrák város küldöttsége, (ns) Megkerüli a Balatont hetven baranyai diák az érettségiszünetben - ke­rékpárral. A túrának hol­nap vágnak neki. (cs) Pókember a Magasházon Nagy Sándor elvesztette a csatát Végre történt valami a pécsi Magasház körül. Pénte­ken megmászták. De nem ám a lépcsőkön, hanem kí­vülről a falon. A fárasztó túra három órán át tartott. Serényi Balázs huszonkét éves alpinista a magyar zenetévé felkérésére vállalta a Nagy Ka­landot. Bevallása szerint in­gyen, de az attrakciót látva el kell gondolkoznia azon, meg­érte-e. Munkatársaink, akik­nek a rossz lift miatt a lépcsőn kellett felmászni a 25 emeletes tetejére, igazolhatják, az sem piskóta. Hát még kívülről! Serényi eddig csak buda­pesti gimnáziumát mászta meg - házakkal nemigen volt dolga. A túrának délután fél három körül vágott neki és csak közel három óra múlva tűzte ki a képzeletbeli zászlót a tetőn, igaz, a mászásban az erős szél és a pár emeleten­kénti riportok is akadályozták. Aggódni azért kár lett volna érte, nem csupán a szó szerint elengedhetetlen biztosítókötél, de hihetetlen ügyessége miatt sem. A produkciót a magyar „Pókember” úgy vállalta, hogy még életében nem látta az épü­letet. De nem ezért irigyeljük. Nagy „Alex” Sándor mű­sorvezető, az ötlet szülőatyja is igyekezett nyomába érni, de két emelet után elvesztette a fallal vívott csatát. Akik élő­ben lemaradtak az esemény­ről, kedden este pótolhatják mulasztásukat: kényelmesen, a tévé előtt. L. D. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ | ■ Serényi serényen halad a cél felé Újjáépítik a tihanyi kálváriát Újjáépítik az 1960-ban le­rombolt tihanyi kálváriát. Az erre vonatkozó tervet már engedélyezték, s alapítványt hoztak létre az újjáépítésre. A terv megvalósításához még nyolcmillió forint hi­ányzik. IV. Károly király itt töl­tötte utolsó magyarországi napjait, innen száműzték Madeira szigetére. AIV. Ká­roly Tihanyi Országos Em­lékbizottság szorgalmazta az emlékhely építését. A kálváriát 1927. augusz­tus 15-én szentelték fel, és 1960-ban bontatták le. A korpuszokat a sümegi teme­tőben őrzik, ahonnan csak akkor kapják vissza a tiha­nyiak, ha elkészítik azok hű másolatát. Ez növeli meg a költségeket. (MTI) A pécsi X-akták fehér férge (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Csontos Ferenc, a me­gyei ÁNTSZ parazitológusa, aki a lény elporladt maradvá­nyait vizsgálta, semmit sem talált, ami parazitára utalna. Az ügy, mondta, jelenleg az X-akták szintjén mozog, de ha sok embert érint, a városi ÁNTSZ-hez kell fordulni. Fa­zekas Imre komlói kutató biz­tos abban, hogy a galambban rengeteg tolltetű, atka és el­képesztő mennyiségű egyéb lény élhet, magában a tetem­ben is; ez esetben, javasolja, mindenképpen mikroszkó­pos vizsgálatra volna szük­ség. Horvátovics Sándor, a Janus Pannonius Múzeum természettudományi osztá­lyának kutatója azt taná­csolja, hogy vizsgálathoz hetvenszázalékos alkoholba kell a lényeket belerakni, de voltaképpen még az is meg­oldás, ha ötvenszázalékos pá­linkába teszik. Az egyik panel lépcsőhá­zában százszámra találhatók a fehér micsodák. A negyedik emeleti lakásban élő házas­pár panaszolja, hogy eleinte nem törődtek az „apróságok­kal”, de mostanában arra éb­rednek éjjel, hogy belefúród­nak a bőrükbe. A férj mutatja a hátát. A kis dudorok alól nyomásra kibújnak a csepp alakú valamik. A szerkesztő­ségben levő levelekben to­vábbi öt család tanúskodik hasonló jelenségekről. Ez pe­dig azt látszik alátámasztani, hogy nem képzelgésről van szó. Cseri László A csernobili kevesebb fiú éve Ismeretlen környezeti ártalmak befolyásolják a nemek arányát Szinte az egész világon úgy alakul, hogy 105-106 hímnemű születés jut 100 nőneműre, vagyis a szüle­tések 51,5 százalékában kisfiú jön a világra. Ez az arány lassan kiegyenlítődik, majd az ellenkezőjére fordul, mert a hímneműek hamarabb halnak meg. Miért születik több fiú, mint lány; és a hímnem miért ke­vésbé életképes? - erre még nincs igazi magyarázat. Az Egyesült Államokban és Kanadában viszont felfi­gyeltek arra, hogy újabban az újszülötteknél a fiúk ará­nya csökkent: 1970 és 1990 között 51,34-ről 51,21 száza­lékra, ahogy más fejlett or­szágokban is. A kutatók arra következtetnek, hogy még ismeretlen környezeti ár­talmak befolyásolják az új­szülöttek nemi arányát. A hímnemű magzatok érzéke­nyebbek a külső és a mér­gező anyagoktól származó, méhen belüli ártalmakra. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint nálunk a fiúszületések aránya 1970- ben 51,62, 1975-ben 51,44, 1980-ban 51,22, 1985-ben 51,32, 1990-ben 51,17, 1995-ben 51,38 százalék volt. Ez utóbbi adat egybee­sik az 1938-assal, és 1996-os 51,44 százalékával együtt cáfolja a csökkenés egyenes vonalát. A környezeti ártalmak te­kintetében figyelemre méltó, hogy a fiúk legkisebb aránya nálunk 1986-ban, Csernobil évében volt: 51,12 százalék, amit 51,33 száza­lékos év követett. Az 1990- es és 1991-es mélypontra még nem akadt ilyen egyér­telmű bűnbak. D. 1 Losonczi-kincsek raktárban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács egykori elnöke a rend­szerváltás után felajánlotta, hogy a birtokában lévő érdekességekből rendezzenek kiállítást. Azóta min­den a raktárba került. A néhai országelnök a nem­zetközi diplomácia íratlan szabályainak megfelelően számtalan külföldi útja során, illetve a hozzánk látogató ál­lamfőktől temérdek ajándé­kot kapott. Miután az államfői posztról távozott, a rendszerváltás után úgy érezte: tán mások­nak is érdekes lehet a sok régi kincs. A gyűjtemény értéke­sebb része Kaposvárra került, ahol külön termet kapott a múzeumban, ám a csekély érdeklődés miatt a kiállítást egykettőre lebontották, ami­nek nem titkoltan sértődés lett a vége. így minden visszakerült Barcsra, ahol szintén volt egy állandónak szánt tárlat a „maradékból”, de hogy, hogy nem, mára ez az anyag is a raktár foglya. Rózsás Márton, a Dráva Múzeum munkatársa a kö­vetkezőket mondta a Lo­sonczi-gyűjteményről a VDN- nek:- Bár sok grafika, érme és egyéb alkotás került a birto­kunkba, az hamar kiderült, hogy ezek művészi értéke csekély. Ami említésre méltó, az egy Kisfaludi Strobl Zsig- mond-szobor és az a Bartók- mappa, amit olyan alkotók készítettek, mint pl. Vasarely. Még az érméket lehet ide­venni, de a többi szocialista és államfői kitüntetések, em­lékek inkább az érdekesség kategóriába tartoznak. Az ira­tokról nyilvántartást veze­tünk, időszaki kiállításokhoz kérik kölcsön őket. M. K. A barcsi múzeumlátogatóknak évek óta már más, időszakosan látható kiállításokkal kell „beérniük” fotó: tóth l. Rádió mellett Mi van a tengeren táncoló üvegben? Valamikor - még az „átkos”-ban - a vendéglátó helyeket számokkal látták el, akár talponállóról, akár vendéglőről vagy étteremről volt is szó. Igaz, ér­vényben volt afféle osztályba sorolás: negyed-, harmad-, másod-, illetve első osztályú és osztályon felüli „vendéglá­tóipari üzem”. A besorolás bizonyos mértékben kordában tartotta az árakat, és az esetleges árdrágítás hallatán a Hatóság összehúzta szemöldökét. Hogy egy külföldi vendéget közel félmillióra vágjanak le fizetéskor, azt elképzelni sem lehetett, ahogy ez - mint ismeretes - előfordult két eszten­deje Budapest belvárosában egy hol­land turistával. A demokrácia megszüntette az osz­tályokat a vendéglátás területén is. Ma a vendéglős annyit kér - mondjuk, egy liter borért, amennyit akar vagy amennyit „kinéz” a vendégtől, esetleg amennyit nem szégyell. Kedvenc kis­kocsmám törzsasztalánál meséli egy barátom, hogy a napokban késő dél­után feleségével betért az egyik pécsi kisvendéglőbe - egyáltalán nem volt csicsás hely. A számla láttán kis híján leesett a székről: 1 liter borért - tessék, itt a számla - 800, azaz nyolcszáz fo­rintot számoltak neki, a négy kisfröcs- csért 320 forintot. „És milyen volt a pia?” - kérdeztük reménykedve, de ezt mondta: „Nem, hogy elviselhető, ha­nem egyszerűen rossz bor volt, még a kiskőrösi kannás boroknál is pocsé­kabb.” Érthető elégedettséggel vettük a hírt, miszerint életbe lépett egy tör­vény, amely komoly jogokkal ruházza fel az ellenőrző szerveket. Jogukban áll akár három hónapra is lezáratni a vendéglőt, a pénzbüntetés felső határát pedig eltörölték: nincs „plafon”, akár több százezer forint is kiróható az eszüket vesztett kocsmárosokra - tisz­telet a kivételnek, persze. Még a híres, kitűnő bortermelő villányiak sem kér­nek ekkora árat remek boraikért. A törvény idejében érkezett - közbevető- leg valószínűleg a külföldi budapesti nagykövetségek nyomására is - éppen most, az idegenforgalmi szezon indu­lásakor. Beígérték a rendszeres és sű­rűn gyakorolható helyszíni ellenőrzé­seket is. Az eredményre kíváncsiak vagyunk. Italról lévén szó törzsasztalunk tagjainak vitathatatlanul pontos megállapításának is helyet adok, mert itt mindent tudnak, akár politi­káról, akár ufó-járásról, akár mókás lányokról legyen is szó. Valameny- nyien okos, bölcs emberek. Nálunk aztán nincs kecmec. Nos, az asztalon könyökölve, napi sajtót olvasgatva-cserélgetve mondja egyikünk: „Tudjátok-e, ki a leghü­lyébb ember a világon?” Természete­sen nem tudtuk, mert mi eleve hülye körökben soha nem forgolódunk. Ugye.- Hát a Zwack Unicum reklámján a hajótörött hapsi. Tudjátok kiről van szó! Ázott vörös fejét kidugja a ten­gerből, és vigyorog, mert az orra előtt ott imbolyog egy gömbölyű unicumos üveg.- Miért lenne hülye, inkább szeren­csés főszer, aki nem süllyedt el a hajó­val, hanem ott van előtte az életmentő, nagyszerű pia. Ennek örül, mondtam szokásomhoz mérten okosan.- Azért hülye, mert egy üres üveg­nek örül. Ha tele lenne, lesüllyedne a tengerfenékre. „Meg én is” - mondtam magamban csüggedten, hogy én erre soha nem jöt­tem rá, pedig a reklám idősebb, mint én. Na jó, hát nem mindent tudhat az ember. Ugye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom