Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-05 / 94. szám
Filmforgatás galambokkal Az ötvenkét éves amerikai filmsztár, Goldie Hawn, aki pályáját Las Vegasban show-táncosnőként kezdte, majd 1969-ben A kaktusz virágáért Oscar-díjat kapott, most a színész-íré Steve Martinnal forgat New York egyik parkjában. Reményeik szerint közös mozidarabjuk legalább olyan sikeres lesz, mint az utóbbi években készült Palimadár, Megcsalatva, Jöttem, láttam, beköltöztem, Az elvált nők klubja. A hírek szerint Goldie Hawn a forgatás után visszatér a hatvanas évekről szóló filmjéhez. Nézze meg az ember Charlie volt angyala Egykor elképzelhetetlennek tűnt, hogy olyan névvel, mint (Arnold) Schwarzenegger vagy (Mary Elizabeth) Mastrantonio valaki karriert fusson be Hollywoodban. Jól tudta ezt Cheryl Stoppelmoor kisasszony, ezért az egyszerűség kedvéért Cheryl Ladd lett. Az 1951-es születésű színésznő a hetvenes évek elején kezdett filmezni. A csinos, szőke lányt elsősorban a televíziónál foglalkoztatták. Máig leghíresebb alakítása a Charlie angyalai című, nálunk is vetített krimisorozat egyik (magán) detektívlánya. Miközben a képernyőn sikert sikerre halmozott, a magánélete csődbe jutott. Mindent elölről kellett kezdenie. Szerencsére a rendezők nem feledkeztek el róla, így következtek filmjei: a Lisa, a Mérges szömörce és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde. A Keresztntak című minisorozatban (vasárnap, MTV1 21.00) Franciaország amerikai nagykövetének hitvesét alakítja, aki romantikus kapcsolatba keveredik egy rejtélyes amerikai acélmágnással. -szigHevesi-díj a Színházi Világnapon Bozsik Yvette másfajta stílusa Az idei Színházi Világnapon először adták át az újonnan alapított Hevesi Sándor-dí- Jat a magyar színházművészet külföldi elismertetéséért és megismertetéséért. A kitüntetést az idén Bozsik Yvette táncművész-koreográfus, Ascher Tamás rendező és Lakos Anna műfordító nyerte el.- Szöul, Edinburgh, London, Észtország, Erdély, Lisszabon, Bologna - csak röpke fölsorolása azoknak a színhelyeknek, ahol Bozsik Yvette és együttese az elmúlt évben Magyarországon kívül bemutatkozott, ahol megismertette és elismertette a modem magyar táncművészetet.- Örülnék, bár lehet, hogy ez különösen hangzik, ha kevesebb időnk maradna a külföldi vendégjátékokra, ha itthon több alkalmunk lenne föllépésre - vallja be. - A Katona József Színház állandó játszási helyünk, de ott legföljebb egy hónapban egyszer jutunk színpadra, s én még ezért is nagyon hálás vagyok. Tulajdonképpen, ha belegondolok, elszomorító: iszonyú erőfeszítéssel, rengeteg munkával, lelkesedéssel létrehozunk valamit, s azután kevés az alkalom, hogy előadjuk. Hozzáteszem, ha hívnak, szívesen megyünk a vidéki városokba is.- Éppen tíz esztendeje végzett az Állami Balettintézetben, s Árvái György képzőművésszel megalapította a Természetes Vészek Kollektíváját, amelynek táncosa és koreográfusa lett: Koreog- rafált a Szegedi Balett számára, s 1993 óta dolgozik önállóan, illetve saját társulatával. Vajon szívesen nyit, vagy inkább a zárt együttes híve?- Nem győzöm eleget ismételni: nyitott vagyok, engem nyugodtan meg lehet keresni, várok mindenkit, aki mást, többet szeretne, mint amit a klasszikus balett lehetővé tesz.- Többet?- A modern táncban sok mindenre szükség van, ami egyáltalán nem fontos a klasszikus balettben. Másfajta stílusról, másfajta technikáról van szó. A modern táncban nem lehet csak úgy, érzelmek nélkül, szenvedélyek híján megcsinálni valamit. Túlságosan gyorsan kiderül, ha a produktum csak külsőség, ha nem belülről jön.- Aki közelebbről ismeri, úgy mondja, Bozsik Yvette az a fajta művész, aki mindig megvalósítja álmait. Sok vágya van?- Hát persze. Néha arra gondolok, szeretném eltáncolni a Hattyú halálát, máskor egyre intenzívebb a vágy bennem, hogy bemutatkozzam színésznőként is. (róna) Hubay Miklós 80. születésnapjára A drámaíró „Fagyott embert életre kelteni, azt mondják, legjobban az eleven test melegével lehet. Élő ember feküdjék melléje, s addig ölelje az élettelent, amíg abba visszatér az élet. Hát egy agyonfagyott drámát hogyan lehetne életre melegíteni? Ugyanígy. Élő dráma hevével... ” Hubay Miklós a Színház a cethal hátán című színműve elé jegyezte ezeket a mondatokat. Egy alkotás elé, amely arra vállalkozott, hogy fölélessze az oly ritka magyar drámai hagyományok egy megmaradt, tán éppen első darabját, és közben új színpadi művet hozzon létre. Keretjátékot írt a „színház a színházban” szabályai szerint az 1560 tájáról származó darab köré, így keltve életre drámarestaurátorként és drámaíróként a Comoediát. Ki tenne meg ilyesmit a színház, a színjátszás, a drámairodalom érdekében, ha nem egy író, aki életét a színházra tette fel. Hubay Miklós sok évvel ezelőtt valahol azt mondta: „én vagyok az egyetlen drámaíró”. Furcsán hangzott. Volt, aki nem értette. Volt, aki nem is akarta érteni, valamiféle, Hubaytól egyébként idegen magamutogatást hallott ki belőle. Holott egyszerű volt a mondat értelme. Valóban, Hubay az az író, aki csak drámát, drámaelméleti munkát írt. Tudta már tizennyolc esztendős korától, mi az, ami számára fontos, egyedül lényeges. Nem kalandozott másfelé. Pedig tudta jól azt is, megélte nem egyszer: Magyarországon nem jut a kiválasztottak sorsa a drámaírás művelőinek. Gyakorta maradnak a színpadi művek íróasztalfiókban, a feledés homályába merülve. De Hubay hitte, ahogy bízza ma is, egyszer csak mind színre kerül, s nem is kell mindig négyszáz évet várni, miként a Comoedia várt. Az ünnepi pillanat tán számvetést kívánna, de aligha vállalkozhatunk Hubay drámáinak akárcsak fölsorolására is, valamennyinek a megnevezésére, amely történelmi tárgyat dolgoz föl vagy mai témájú, a múltból értelmezi a jelent, vagy éppen a mából pillant régi időkre. Ami azonban bizonyos, Hubay mindig, legújabb műveiben is, szenvedélyesen szól az emberről, azokról a harcokról, amelyeket a földi halandó sorsáért, sorsával vív.- A nemzeti dráma ügyét szem előtt tartani, ez napjaink színpadi íróinak feladata - mondta egy előadásában néhány esztendeje. S ha valaki, ő tényleg eszerint tevékenykedik. E gondolat jegyében tanította a magyar drámatörténetet Itáliában, szerettette meg Madáchot olasz színinövendékekkel. A születésnap talán megenged egy személyes történetet is: 1989-ben Rómában akadtunk össze, a Magyar Akadémia épülete előtt. Első szava az volt: De jó, hogy itt vagytok, ma este lesz Az ember tragédiája olasz nyelvű premierje. A színiakadémia növendékei adják Giorgio Pressburger rendezésében. Az egészet. Egyetlen sorát sem hagytuk el! Ennek a több mint hatórás Tragédiájának immár egy híján tíz esztendeje. Sem az előadást, sem Hubay természetes lelkesültségét nem lehet elfelejteni. Róna Katalin Hangját tán többen ismerik, mint az arcát. Am akinek a figurája mögé bújik szinkronszínészként - a kisfiús McGyver, vagy a Savannah vonzó Tomja - utal a személyére. Kautzky Armand színművész a magánéletben kiegyensúlyozott, nyugodt. Büszke arra, hogy a szülői házból magával hozott polgári értékeket képviseli a mai világban.- Szeretem a szépet, bár a szépség önmagában nem érdekel. Akkor vonz, ha valamit ki is fejez. Egy szép gondolat, egy szép ember, ruha, festmény, színdarab, bútor, belső igény kérdése nálam. A szüleim olyan környezetben neveltek fel, ahol sohasem a pénz volt a meghatározó, inkább a meghitt családi légkör.- Ezért rendezte be olyan körültekintően a lakását, azért olyan fontosak a tárgyak, amelyek körülveszik?- Olyan világot teremtek régi bútorokkal, textíliákkal, festményekkel, amelyből reggel feltöltődve indulok el a rohanó világba, és este örömmel térek.haza a nyugalomba.- Nem szereti ezt a mai világot?- Rettenetesen fáraszt. Menekülök a számlák, a zsúfolt határidőnapló, a mobiltelefonok világából. Ez a számítógépes kor engem nem érdekel. A számítógép a világ csodája és megrontója. Szerintem hideggé és közömbössé tesz, megszünteti az emberi kapcsolatokat.- Romantikus alkat?- Nagyon!- A főiskola elvégzése óta a Madách Színház „Az ember álmai mindig előbbre járnak, mint a valóság” A hangját többen ismerik, mint az arcát A komputerkor nem érdekli tagja. Szakmai szempontból azt kapta, amit elképzelt?- Voltak csalódásaim, de ez velejárója a pályának. Aki ezt nem tudja elviselni, boldogtalan lesz. Nekem szerencsém van. Nyolcadíziglen színészvér folyik az ereimben. Nemcsak a napfényes oldalt, hanem az árnyoldalt is láttam. Az ember álmai, vágyai mindig előrébb járnak, mint a valóság.- Társulati tag a Madáchban?- Igen, de játszom más színházban is mint vendég, de jólesik hazamenni a Madáchba. Nem vagyok szabadúszó. Pár éve még a szabadúszó- ság lenézett és kockázatos tevékenység volt, nem kértem belőle.- Sokat szinkronizál. Egy színésznek könnyű megszokni, hogy csak a hangját adja, de a közönség visszajelzését nem érzékeli.- Ez igaz. Ezért a nagy szerelem mindig is a színház marad. A szinkron kicsit olyan, mint a „mirelit”: félig főzötten kapjuk a szerepet és a szereplő színész gesztusai alapján kell megoldani. Ha a színész jó, akkor izgalmas a dolog. Igaz, az ember néha máskor emelné fel a hangját, máskor „gurulna be”, mint a vásznon, de nem változtathatja meg az eredeti filmet.- Megtalálja azokat az embereket, akik önhöz hasonlóan gondolkodnak?- Kevés embert engedek egész kö zel magamhoz. Igényes vagyok a tárgyak és az emberek megvá lasztásában. Nálam a terített asztalra gyertya kerül, a színek harmonizálnak. Ha meghívok valakit, megadom a módját. A kis örömök a legnagyobbak. Évek során alakult ki a baráti köröm. Mindent nekik köszönhetek. Az igényességet, a világ a felfedezni és megérteni akarását tőlük tanultam. Minden premieremen ott vannak, és tartjuk azt a klasszikus ha gyományt, hogy a premier ün nép, melyre virág, pezsgő, kis ajándék jár, amely később emlék marad.- Mit vár a jövőtől?- Csak jót. És hogy a színészet elkötelezettség, hivatás legyen (maradjon?), ne számlatömbök, adózás, levonás és könyvelés. Ebben reménykedem. (henyei) I i k
