Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-12 / 101. szám

1998. április 12., vasárnap TÉNYEK, TANÚK, TABELLÁK Fradi-vásár - ellenfélnézetben Mit szólnak hozzá a Vasasnál, az Újpestnél és Kispesten? Bemutatkoznak a vb csapatai (VI.) F-csoport Volt és van választék bőven. Mondhatni a ferencvárosi vezér­kar kezében a döntés, nem kell idegeskedniük, kérőkre várniuk, hiszen a kérők hetek, hónapok óta ott kopogtatnak, szerződé­seket lobogtatnak az Üllői úti stadionban. Vennék, vinnék a Fradit, s ez egyrészt hízelgő a Ferencváros, no meg az egész magyar labdarúgás számára (hányadikok is vagyunk a nemzetek közötti ranglistán...?), másrészt viszont elgondolkodta­tó. Hiszen egy üzlet rendszerint veszélyeket (is) hordozhat magában. Szóval az angol ENIC Befektetési Rt., esetleg az IMG, az amerikai reklám- és marketingcég, vagy a legnagyobb esé­lyesnek tartott olasz-amerikai Dicobe „kezébe kerül” a Ferencváros? Végleges döntés még nincs, bár (s ez már nem is titok) a Dicobe pályázik a legnagyobb eséllyel az üzlet lebo­nyolítására. Az a cég, amely 25 millió dolláros szerződéstervezettel próbálta megnyerni a Fradi vezetőit, no meg az április 2-án, csütörtökön ülésező Fe­rencváros egyesületi tanácsát. A dön­tés nem volt könnyű, hiszen óriási a felelősség a tanács tagjain. Nagy kér­dés, hogy valóban jövőformáló megál­lapodásra jutottak-e... Mindenesetre Szilvás Zoltán, a Dícdöe magyá.rprszági .képviselője így nyilatkozott a tanács tagjainak határo­zata után: „Elégedett és boldog va­gyok, hiszen úgy tűnik, hogy az utób­bi hetekben, hónapokban végzett munka nem volt eredménytelen. A kért négy okmányt - a szindikátusi szerződést, az alapító okiratot, a klub apportját képező névhasználati szer­ződést és a megalakuló részvénytársa­ság és a klub közötti szponzori szer­ződést - hátnarosan elkészítjük, j ^ittétdtíéfl" 'egy új klub, a Fradicobe... Lehet tehát irigyelni a Ferencvárost. De vajon valóban irigyek-e a vetélytár- sak? Ennek jártunk utána. Megkérdez­tük Gyalog Andrást, a Vasas SC ügyve­zető elnökét, Szabó Bencét, az UTE ügyvezető elnökét, valamint Komora Imrét, a Kispest-Honvéd FC klubelnö­két, mi a véleménye a Fradi üzleti ak­ciójáról és eladásáról? Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, készül-e hasonló „akcióra” a másik három fővárosi nagy klub vezérkara. íme, a válaszok: Gyalog András:- Mondhatnám azt is, hogy a Fe­rencváros belügye ez az üzleti akció, de természetesen mint mindenkinek, nekem is megvan a véleményem erről. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy az esetlegesen befolyó pénzt a sportra, a Ferencváros szakosztályaira használják fel. Ha ez így lesz, márpe­dig miért kételkednénk mindebben, akkor jó üzletet kötnek az Üllői úton. Persze az ember óvatos, s elgondolko­dik rajta, hogy mennyire biztos ez a beígért hatalmas összeg. Ahogy olvas­tam a híreket, úgy láttam, rengeteg a bizonytalanság ebben a bizonyos tranzakcióban. A Fradi így is remek körülmények között „élt” és gazdálko­dott. Ha további hatalmas pénzekhez jut, az kivételes helyzetbe hozhatja Magyarországon. Kívánom nekik, hogy sikerüljön. Ami pedig bennün­ket, a Vasast illeti? Egyelőre nincsenek ilyen álmaink. Nálunk is vannak ér­deklődők, bár ilyen óriási pénzekről szó sincs. Mi olyan befektetőket vá­runk, akik esetleg a Vasas Sportklub Fáy utcai sporttelepének a területét hasznosíthatnák. Szabó Bence:- Úgy gondo­lom, hogy öröm­teli mindaz, ami a Ferencváros háza táján törté­nik. Nem szabad ezen keseregni, sopánkodni, hi­szen azt kell nézni, hol áll a magyar futball. Ha ezt figyelem­be vesszük és nem feledkezünk meg a nyolcvanadik helyről, akkor igenis óriási dolognak kell tartani, hogy egy komoly befekte­tő cég hajlandó ennyi pénzt áldozni a magyar labdarúgásra. Ráadásul egy olyan futballkultúrájú nemzet egyik jeles képviselője dolgozna a Fradiban - gondolok itt Chinagliára -, aki nem­csak a sportmúltja, hanem üzleti tevé­kenysége miatt is „főnyeremény” le­het. Szerintem a Fradi-szurkolókat el­sősorban az érdekli, hogy a csapat to­vábbra is zöld-fehérben játssza mécs­eséit az Üllői úton, s ha lehet, egyre jobban. A többi nem számít. Újpesten valami hasonlót szeretnénk. Mi is szí­vesen vennénk egy ilyen több tízmilli­ós nagyságrendű pénzügyi akciót. Egyelőre csupán tapogatózó tárgyalá­sokat folytatunk. Szerintem szó sincs kiárusításról... Komora Imre:- Minden egyesület úgy él, ahogy tud. Megpróbál kimászni a kutyaszo­rítóból, levegőhöz, pénzhez jutni, és ez manapság nem könnyű. Ahogy hal­lom, az Üllői úton szó sincs a Fradi el­adásáról. Csupán részesedhetnek majd a befektetők az esetleges nyere­ségből. Szerintem az ilyen lehetőséget meg kell ragadni. Mi Kispesten is vala­mi hasonló üzleti akcióban gondolko­dunk. De ha nem jön valamilyen mul­tinacionális cég, akkor kis részvénye­sekből állítjuk majd össze a támogató­inkat. Bízom benne, hogy hasonló utat járunk majd be, mint amilyenre most a Ferencváros lépett. Az amerikai válogatott számára elsősorban a szereplés kiharcolása volt rendkívül fontos. A harmadik évét kezdő Major League Soccer szponzorai - áttételesen az egész amerikai soccer jövője - szempont­jából létkérdés volt a világbajnoki szereplés kiharcolása. Az 1994-es, ha úgy tetszik: Milutinovics-féle keret szinte minden „menője” át­mentette magát, a négy évvel későbbi tornára készülő US Teambe is. Marcelo Balboa így már például 125. válogatottságán is túl jár, Paul Caliguri is jócskán túllépte a bűvös határt, míg az Aranykupán Cobi Jones ünnepelte századik válogatottságát. De Európában a legismer­tebb „jenki” futballistának számító Alexi halas, valamint Eric Wynalda, Jeff Agoos, Tab Ramos, John Harkes, Roy Wegerle, Emié Stewart is „régi motoros”. Érdekes, hogy csapatukban akad egy-egy játékos, aki kötő­dik a két további ellenfél­hez. A veterán Thomas Dooley ugyanis Németor­szágban nőtt fel, s még ma is némi germán akcentus­sal beszéli az angolt, bár az utóbbi négy esztendő­ben már az Egyesült Álla­mokban él és futballozik. A hozzá hasonlóan jócs­kán harmincas éveiben já­ró Predrag Radoszavljevics, azaz Preki viszont Jugo­szláviából származik, csak két éve kapta meg az ame­rikai állampolgárságot. Egyébként pályafutása legelején még játszott együtt Drágán „Pikszi" Sztojkoviccsal is - utóbbi ma a jugoszláv válo­gatott kapitánya. Sztojkovics lesz egyébként a jugoszláv csapat, a kékek egyik front­embere, mellesleg azon kevesek egyike, aki a mai játékosok közül fontos szerepet játszott már a jugoszlávok legutóbbi vb-részvételét je­lentő, 1990-es Mondialén is. Ott a „plávik” súlyos vereséggel kezdtek (éppen a németek ellen), de aztán csak a későbbi döntős argentinok állították meg őket, a tizenegyes rúgásokat megnyerve. A Sztojkovicsot, Szavicsevicset felvonultató gárda nagyon erős volt - ám a mostani még acélosabb. Volt alkalma ezt a magyar válogatottnak a saját bőrén is tapasztalni. Ivica Kralj kapuson kívül szinte nincs is ott­hon futballozó a jelöltek közül, a csapat nyolcvan százaléka az olasz és a spanyol bajnokságban szerepel hétről hétre. Mijatovics a Real Madrid, Jokanovics a Tenerife, Djukics a Valencia, Vidakovics és Nadj a Betis, Bmovics az Espanyol, Mihajlovics a Sampdoria, Jugovics a Lazio, Szavicsevics a Milan tagja, s a névsor közel sem teljes! Egy gondolat erejéig érdemes kitérni az iráni válogatottra: furcsa véletlen, hogy éppen a németekkel kerültek egy csoportba, ugyanis a Bundesliga lett az iráni csillagok külhoni gyűjtőhelye. A három - két­ségtelenül legfényesebb - perzsa csillag: Karim Bagheri, Khodadad Azizi és Ali Daei már német klubcsapat (Arminia Bielefeld, 1. FC Köln) alkalmazottja, míg Mansourian már élénk tárgyalásban áll a dortmundiakkal. A csoport első számú gárdája a német csapat: 1986 óta a Nationalelf (az 1994-es világbajnokságot leszámítva) mindig leg­alább az elődöntőig jutott a világ- vagy Európa-bajnokságokon. A vá­logatott most is erős, az 1996-os Európa-bajnokság győztese március­ban a brazilok ellen veszítette csak el 22 mérkőzésen át tartó veret­lenségét. Ugyanakkor az is könnyen megjósolható: az egyébként is híres német küzdőszellemet néhány játékos esetében még az is meg­sokszorozza, hogy generációjának ez lesz, ez lehet az utolsó nagy fellépése. A hírek szerint ugyanis 1990 világbajnokai közül Jürgen Kohler és Jürgen Klinsmann biztosan, Stefan Reuter, Olaf Thon és Thomas Hessler valószínűleg végleges búcsút int a Nationalelfnek a torna után. F-csoport (Németország, Egyesült Államok, Jugoszlávia, Irán) Jugoszlávia-Irán: június 14., 17.30, Saint-Étienne Németország-Egyesült Államok: június 15., 21.00, Párizs Németország-Jugoszlávia: június 21., 14.30, Lens Egyesült Államok-Irán: június 21., 21.00, Lyon Németország-Irán: június 25., 21.00, Montpellier Egyesült Államok-Jugoszlávia: június 25., 21.00, Nantes Cav i Cf'CkinA ét er pc ltd /I \ CuT LcucNilA CLClKc KtL \»»/ Százezer dolláros ajánlat Öcsi az egyik megnyert Európa-kupával A Kispest egyre erősödött, és az 1946- 47-es bajnokságban már a második helyen végzett. A Bozsik és Patyi előtt játszó Béres, Budai l, Mészáros, Pus­kás, Babolcsay csatársornak kevés párja akadt akkor idehaza. Az 1947-es év első válogatott mérkőzésén (május negyedikén) a magyar csapat ismét az osztrákokat fogadta. Gallowich Tibor együttese - 37000 néző előtt - 5:2-re nyert az Üllői úton. Puskás immár a 11. percben „felavatta” Pelikan kapust. Egy héttel később Torinóba utazott a csapat, a Stadio Counaléban a világ- bajnoki cím védőivel, az olaszokkal játszott. A squadra azzurra pazar mérkőzésen, Lóik 89. percben szer­zett góljával győzött. Ritkaság, de szinte „klubmeccset” vívott a két csa­pat, az olaszoknál a Juventus kapusa, Sentimenti IV. mellett csupa Torino- játékos kapott helyet, míg a magyarok kezdő tizenegyébe kilenc újpesti mel­lé csak a ferencvárosi Rudas, illetve az akkor már kihagyhatatlan Puskás fért be. Puskás Ferencnek azonban más oka is van a mai napig pontosan emlékezni a részletekre:- Torinóban 3:2-re kikaptunk az ola­szoktól, az utolsó előtti percben sze­rezték a győztes gólt. A második félidő­ben, amikor 2:l-re vezettek az olaszok, berúgtam egy tizenegyest hetvenezer fanatikus néző ordítása közepette. Az olaszoknak lenyűgöző támadósora volt Valentino Mazzola vezetésével. Remek felépítésű, technikás középcsatár volt, aki szerencsétlenül fejezte be pályafu­tását: szinte pontosan két évvel ké­sőbb, Supergánál lezuhant a Torino csapatával. Mindenki szörnyethalt. Elég különös, hogy majdnem húsz év­vel később a fia játszott ellenem Bécs- ben, az Inter ellen elveszített, Bajnok- csapatok Európa Kupája-döntőben. A fiú, azaz Sandro Mazzola két gólt is szerzett azon a bizonyos mérkőzé­sen. 1964. május 27.-én az Internazionale 3:l-re győzött a Real Madrid ellen. Az volt egyébként Pus­kás harmadik - s egyben utolsó BEK- döntője. Az 1965-66-os sorozatban már csak a döntőig vezető úton játszott, a fináléban nem. Puskás Ferenc:- Nemcsak ezért emlékszem a negy­venhetes torinói túrára, hanem főleg azért, mert a mérkőzés után fantaszti­kus összeget, százezer dollárt ajánlot­tak, ha a Juventushoz szerződök. Egé­szen nyíltan, a legkisebb titkolózás vagy konspirálás nélkül két olasz férfi sétált hozzám. Lobogtattak egy papírt, azt mondták, ez az a szerződés, ame­lyen százezer dollár szerepel. Zavarban voltam, izgatott lettem és időt akartam nyerni. Megkértem őket, hogy írjanak a budapesti címemre és vázolják a részleteket is. Ez megtör­tént, néhány napon belül megkaptam az ajánlatot részletező levelet. Hatal­mas összeg volt ez egy olyan fiatalem­bernek, mint én, de valójában nem vol­tam abban a helyzetben, hogy komo­lyan mérlegelve az ajánlatot, szabadon döntsék. Nem is az volt a gond, hogy nem hagyhattam el az országot - akkor va­lószínűleg még meg lehetett volna ten­ni - de itt kellett volna hagynom a szü­léimét, a nővéremet és a rokonaimat. Azért sem volt ez egyszerű döntés, mert a családom német, pontosabban sváb származású volt, és a háború utá­ni légkörben mindenki félt a megtor­lástól. Attól tartottam, esetleg kitelepí­tik őket, vagy más módon büntetik meg szegényeket. Az én budapesti je­lenlétem ezt szinte kizárta, így aztán bármennyire is vonzott Olaszország, s csábított a pénz, nemet mondtam. Nem csináltam ebből nagy ügyet, így döntöttem és nem bántam meg. Na­gyon szerettem a családomat és nem akartam veszélynek kitenni őket. (Részletek a Puskás Marketing Tanács­adó kft. gondozásában megjelent Dénes Tamás-Jamrich Klára Egy legenda életre kel című könyvéből).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom