Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-22 / 80. szám

1111 1998. március 22.. vasárnap Arcok, képek, pillanatok A vidéki fiatalember negyven percig alkudozott sa Szabadság hídon a tűzoltókkal, azután ugrott... A Halálugrás ezt a pillanatot örökíti meg FOTÓ: KOVÁCS BENCE Tán az ugrás is világbajnoki lenne? Ko-Ko - így egyszerűen. Ennyi a képaláírása az ökölvívó-világ­bajnokot megörökítő sportfotónak FOTO: NÉMETH FERENC A köztársasági elnök egy mordulással tréfálja meg a sminkest az újévi köszöntő előtt a televízióban. A kép a Göncz újévi köszöntője a TV-ben címet kapta FOTÓ: KOVÁCS ATTILA A Magyar Újságírók Országos Szövetségének nagydíját kapta a Pető Intézet munkájáról valló, Megyünk címet viselő zsánerkép FOTÓ: IFJ. SOPRONVI GYULA Egy tekintet. Egy mozdulat. Egy helyzet. Amit a kamera megörökít. A fotó művészetének lényege. Úgy mondják, az információ fölgyorsult világában a fotóriporter, a pillanat művésze mindig ott van, ahol a fontos dolgok megesnek. A fotós valóban a pillanat művésze a szónak nem abban az értelmében, amint a színész, akinek művészete az előadás nem ismételhető, többé vissza nem hozható pillanatának szól, épp ellenkezőleg, a fotós a pillanatot teszi örökkévalóvá, hogy megőrizze későbbi időkre. Legyen az politikai vagy kulturális esemény, hétköznapi történés. Drámai, netán komikus kép, szociográfikus ihletésű helyzet vagy éppen egy arc hirtelen rezdülése. Az igazi elkapott, ellesett, elért pillanat a teljességet képes hordozni, olyasmit is elmond, ami szavakba csak hosszan, körülményesen foglalható. A kép sokszor a szavak helyett is képes beszélni. A világ fotóművészeinek hagyományos versenyével, az amsz­terdami World Press Photoval párhuzamosan versengenek a magyar fotóriporterek is a hír, a zsáner kategóriájában éppúgy, mint a kulturális és művészeti területen, a sportfotók világában. Képeink az idei díjnyertesek közül valók, amelyek a többiekkel és a World Press Photo legjobbjaival együtt láthatók a Tavaszi Fesztivál idején a budapesti Néprajzi Múzeumban. (r) Március 27.: nyitott teátrumok Színházi az egész Világnap Ebben az esztendőben ünnepli fennállásának ötvenedik évfor­dulóját az UNESCO égisze alatt életre hívott Nemzetközi Szín­házi Intézet, az ITI. S immár an­nak is harminchét éve, hogy az ITI 9. világkongresszusán 1961- ben, Bécsben elfogadták a Színházi Világnap gondolatát. 1962-ben, a párizsi Nemzetek Színháza Fesztivál megnyitásá­nak napján, március 27-én Jean Cocteau ünnepi üzenetével indult hódító útjára a Színházi Világnap. Azóta minden esz­tendőben a világ valamennyi színházában egy időben hang­zik el az arra az évadra született Üzenet, amelyet egy ideje az adott ország önálló levelének fölolvasása követ. Az idén a ma­gyar színházi köszöntőt a drámaíró-köztársasági elnök, Göncz Árpád írja. A legifjabb, éppen egyéves színházi műsorújság, a Súgó ötle­tére az idén új arcot kap a rendezvény. Azt javasolták, legyen az egész nap a színházé, a némileg kitekert shakespeare-i mondás­sal szólva: legyen színházi az egész Világnap. Harminchét ha­zai teátrum - a budapestiek mellett a Békés megyei Jókai, a debreceni Csokonai, a pécsi, a szegedi, a miskolci és a győri Nemzeti, a nyíregyházi Móricz, a soproni KAS, a szegedi MASZK, a tatabányai Jászai Mari, a zalaegerszegi Hevesi Sán­dor Színház - csatlakozott az elképzeléshez. Több helyen egész napos programot kínálnak az érdeklődők­nek. Lehetővé teszik, hogy a közönség bekukkanthasson a színház máskor közönség elől elzárt kulisszái mögé, megismer­hessék az érdeklődők a színpad hátterét, a próbatermeket, be­járhassák a műhelyeket, részt vehessenek a próbákon, belülről lássák, hogyan születik a varázslat. A nyitott teátrumi nap délelőttjén először adják át a színház- művészet új elismerését: az ITI, a Tavaszi Fesztivál és a Művelő­dési és Közoktatási Minisztérium által alapított Hevesi Sándor-dí- jat annak a művésznek, színházi embernek, aki a legtöbbet teszi a magyar színház külföldi megismertetéséért, elismertetéséért. A színházi világünnepet követő nap másnapján helyezi el Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter a Nemzeti Színház alapkövét az Erzsébet téren. (rk) Nézze meg az ember! Az álommanó Götz George neve összeforrt Schimanski felügyelő alakjával. Amolyan anti-Derrick: loboncos haj, farmerszerelés, lezser föllépés, ugyanakkor rámenősség jellemzi. Derrickkel ellen­tétben az öklét is „elengedi”, sőt a pisztolyát sem csak dísz­ként hordja. Az idén a hatvanadik születésnapját ünneplő színész ne­vét a hatvanas évek eleje óta jegyzik a „filmtőzsdén”. Kari May indiántörténeteinek romantikus hőseként lett ismert. Az igazi népszerűséget a televízió hozta meg számára. Többször megkapta Az év színésze címet. A Tetthely mellett sok más sorozat főszerepét játszotta el (A felügyelő, Schulz és Schulz, Morlack), számos másikban vendégszerepeit. A legjobban annak örül, ha kibújhat a rendőrszerepből, ideig- óráig megszabadulhat a krimisorozatok jelentette skatulyá­tól. Több nagy visszhangot kiváltó filmet is készített, mint a Lefelé, a Kék szemű, a Sorozatgyilkos, valamint Az álomma­nó (vasárnap, MTV1 21.00). Ebben a most látható filmben a sikeres írót alakítja, akiben lehet, hogy szörnyeteg lakozik. Sz. G. G. Hallotta? Koltai Róbert rendezé­sében mutatta be Mol­nár Ferenc A testőr című komédiáját Szombathe­lyen a veszprémi szín­ház társulata. Az elő­adás, amelynek főszere­peit Gáspár Tibor, Kóti Helga és Bakai László játssza, Szombathelyről majd visszatér a Bakony fővárosába, ahol ez a harmadik Molnár-Kol- tai-premier a Játék a kastélyban és az Olympia után. A népsze­rű színész, aki aktorként egyetlenegyszer találko­zott Molnár-darabbal, amikor Kaposvárott a Li­liomot alakította, úgy vé­li, rendezőként többet ért Molnár Ferenc külö­nös varázslatából, szelle­mes helyzeteiből és pár­beszédeiből, mint színészként. Hanyatt fekszik és bámulja magát a tükörben... Férfipanziót nyitott a nők kedvence FOTÓ: PHOTOS INTERNATIONAL George Clooney napjaink legfel­kapottabb amerikai színésze. Hír­nevét a világsikerű Vészhelyzet so­rozat alapozta meg, azóta három mozifilmben játszott főszerepet.- Nem okoz nehézséget a hirtelen jött népszerűség? Úgy gondolja, hogy 36 éve­sen lehet még szexszimbólum?- Nem csak lehetek, hanem szexszim­bólum is vagyok! Otthon sokszor fek­szem hanyatt az ágyban és bámulom ma­gam a tükörmennyezetben. Igazi George Clooney-rajongó vagyok.- Ön külsőre nagyon emlékeztet egyko­ri hollywoodi hősökre, Cary Grantre vagy Steve McQueenre. Ez segítette a pályáján?- Az említett színészekkel az a közös bennünk, hogy én sem tudok megvál­tozni. Képtelen lennék annyi arcot ölte­ni, mint De Niro vagy Dániel Day-Lewis.- Milyennek találja Batman figuráját?- Szerintem sokkal szexisebb vagyok benne, mint az elődöm, Val Kilmer. Per­sze vannak, akik az ellenkezőjét vallják. Ha valamiért erotikusabb ez a történet, mint az előző, az Urna Thurmannak és Alicia Silverstone-nak köszönhető. Egyéb­ként az igazi Batman Michael Keaton volt. Bárki is jön utána, már nem lehet az iga­zi. így volt ez James Bond figurájával is. Sean Connery után csak halvány utánza­tok születtek.- Ön is, filmbéli partnere, Schwarze­negger is tréfamestemek számít Holly­woodban. Gyakran ugratták egymást?- Amikor magamra húztam Batman iz­moktól duzzadó gumijelmezét; Amié megkérdezte, hogy érzem magam benne. Egészen természetesen - válaszoltam. „No látod, akkor már te is tudod, hogy ér­zem én magam minden reggel, amikor felébredek” - mondta ő.- Akár tetszik, akár nem, tény, hogy Ön a hölgyek kedvence. Válása után még­is kijelentette, hogy nem alkalmas a há­zasságra. Valóban így van? Vagy kolléga­nőinek, Nicole Kidmannek és Michelle Pfeiffemek lesz igaza, akik 10 ezer dollár­ban fogadtak, hogy négy éven belül el­kapja valaki a frakkját?- Jelenleg semmi okom a nősülésre. Az ember akkor alapít családot, amikor gye­reket szeretne. Akkor viszont száz száza­lékban csak annak él. Jelenleg erre nem vagyok alkalmas, bár az idők változnak.- Igaz, hogy férfipanziót nyitott?- Felajánlottam néhány barátomnak, akik mostanában váltak el, hogy lakhat­nak nálam. Én meghallgatom és vigaszta­lom őket, ők pedig hetente négyszer ko­saraznak velem.- Az elmúlt két évben három filmet for­gatott.- Bolond lennék, ha nem használnám ki a lehetőségeket. De még mindig csak tévésztár vagyok, aki megpróbálkozott a filmmel. Majd a közönség eldönti, hogy érdemes volt-e átpártolnom a filmhez. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom