Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1998-03-21 / 79. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. március 21., szombat Hírcsatorna Sellers a Dominikánus Házban. Nemzetközi hírű zongoraművész, a Los Angelesben élő Michael Sellers magyarországi körútja során ma este 7 órai kezdettel Pécsett, a Dominikánus Házban lép fel. Műsorán Scarlatti, Chopin, Liszt és Gerschwin művei szerepelnek. Orosz táncok. Március 24- én 18 órakor Pécsett, a Szivárvány Gyermekházban az Orosz Állami Akadémiai Néptáncegyüttes ifjúsági „Umelici” Népitánc Együttese lép fel. Balettmester- rendező Jurij Csiviglin, Oroszország érdemes művésze. Tárlat a Pécsi Galériában. Március 26-án 17 órakor a Pécsi Galéria Széchenyi téri termében londoni képzőművészek tárlata nyílik Pentagram Design címmel. Az április 13-áig látogatható kiállítást dr. Paul Fox, a British Council igazgatója, kulturális attasé nyitja meg. Könyvbemutató. Március 24-én 18 órakor Pécsett, a Művészetek Házában dr. Gyúrok János „A magyarországi horvátok 1910-1990 között” című könyvét mutatják be. A szerzővel dr. Polányi Imre történész beszélget. A Tanac az Ifjúsági Házban. A délszláv Tanac tánc- együttes március 25-én 19 óra 30-tól Pécsett, az Ifjúsági Házban lép fel. Táncházvezető Szávai József, zenél a Vízin zenekar. A Kompánia Komlón. A fővárosi Kompánia kortárs táncszínházi társulat lép fel a Komlói Színházban március 26-án 18 órai kezdettel. Koreográfusuk a komlói Csaba Attila. Pécsi panorámák. Március 23-án délután 5 órakor Körtvélyesi László pécsi fotográfus tárlata nyílik az Arthus Galéria Ferencesek utcai kiállítótermében, ahol a művész a városát mutatja be „Pécsi panorámák ’97” címmel. Magyar-horvát Médeia Pécsett Kettős premier és könyvbemutató színhelye volt a pécsi Hor- vát Színház március 6-án. Előbb horvát nyelven, Adja Al- firevic fordításában mutatták be Göncz Árpád Magyar Médeiá- ját, majd a magyar eredetit láthattuk. A kettős premieren részt vett a szerző, a Magyar Köztársaság elnöke. A két előadás közötti könyvbemutatón is, hiszen Göncz Árpád Magyar Médeia című drámája egy horvát nyelvű magyar antológiában látott most napvilágot, Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjának Tahir Mujicic által készített átdolgozásával és Sárosi István Rákfene című szatírájával, amit Xénia Detoni fordított. A könyvpremieren részt vett Sárosi István is. A horvátra ültetett három magyar dráma az AGM Zágráb, a Pécsi Horvát Színház és a Csopor(t) Horda közös kiadása. Göncz Árpád magyar asz- szonysorsot és magyar családi tragédiát megjelenítő monodrámáját az 1976-os premieren Szemes Mari vitte sikerre. MéUhrik Dóra, a magyar nyelvű Médeia deia férje, akit az asszony a korábbi években karrierhez segített, akiért családját megtagadta, most egy fiatalabb, befolyásosabb nővel köt új házasságot. Az asszony keserű monológjaiban, képzelt párbeszédeiben, felolvasott régi leveleiben, telefonjaiban felsejlik a század magyar történelme, különös tekintettel az 1945^18-ban lezajlott társadalmi változásokra. A horvát színház szobányi helyiségében jól szereplő enteriőrt ad Bachmann Zoltán, előszeretettel használva áttetsző, átvilágítható műanyagfelületeket. Fontos díszletelem Médeia ugyancsak áttetsző ágya, a túloldalán megjelenő hűtlen férjjel (Lovas Pál táncművész), aki néma szereplőként tűnik fel Médiea álmaiban. A magára maradó asszony álmai, látomásai alatt a szoba bútorai kivilágítódnak. Kísérteties, elidegenítő hatásukat teszi teljessé a Kircsi László zeneszerző által komponált akusztikus burok, a drámát a kórus szövegeivel együtt végigkísérő zenei és hangeffektusok. Bagossy László rendezése e miliőben két nyelvre szól és két színésznőre. Göncz Árpád íróként, fordítóként is vallja, hogy a jó színpadi szöveget a szituáció hitelesíti. Helyzetet kell mondhatóan megírni, fordítani, így nézvést eleven, élő szöveget hallunk a horvát előadásban, az élő nyelvet, magyar jellegzetességeket, szlenget is sikerrel transzponáló átültetést. A horvát Magyar Médeia Vlasta Ramljak, a remek drámai színésznő, akit tíz éve láthattunk először Pécsett Krleza Kraljevójában. Most meggyőz e történet határokon túlmutató dimenzióiról. Ramljak fekete hajával, teljes megjelenésével érzéki, szenvedélyes, démoni. Görög főpapnőt, varázslónőt, a szenvedélyében mindenkit, gyermekét és önmagát is elpusztító, alvilági szellemekkel tárgyaló Médeiát alakít. Különleges a rendező választása a magyar eredetihez, amikor a Uhrik Dóra táncművészt bízza meg Médeia-Deák Magda eljátszásával. Az ő változatában érezzük igazán a Vi- dákovics Antal koreográfus által megkomponált színpadi mozgás fontosságát, súlyát és szépségét. Uhrik Dóra a magyar úriasszony Deák Magdát játssza el, a katonatiszt papával, a kitelepítéssel. Inkább a személyiség, alakítás, mozgás, játék, mint a mondott szöveg az ő Médeiájának erőssége. A két színésznő, a két előadás természetesen máshová helyezi a hangsúlyokat, kicsit másképp működnek a kellékek, a rendező is mást kér és kap a két színésznőtől. Ettől volt érdekes a március 6-ai bemutató, amely mindettől vált jelentős pécsi, magyar-horvát színházi eseménnyé. Gállos Orsolya Vasta Ramljak, a horvát nyelvű előadás címszereplője Valóság és fikció a vásznon Fekete Ibolya Boise vita című különös hangvételű filmje 1996-ban nagy sikert aratott itthon és külföldön egyaránt. Díjat nyert a 27. Magyar Filmszemlén is, a különböző nemzetközi fesztiválokon még 12 díjjal jutalmazták.-Váratlanul ért, hogy mindenhol ennyire értékelik a filmet - mondja a rendezőnő. - Nem könnyű a helyzetem, hiszen a szakma árgus szemekkel figyel, és magammal szemben is igényes szeretnék maradni. Mindenki csodálkozik, hogy miért nem lovagolom meg a sikert, de ha valakinek az első filmje ilyen jó visszhangot kap, nem kezdhet gondolkodás nélkül újabba: attól tartok, hogy a kapkodásból fiaskó születne.- Eredetileg forgatókönyvíró vagyok - boldogan írnék másoknak is, ha kémének! -, és most elkészült a következő munkám alapja, egy politikai kalandfilm forgatókönyve. A radikalizmus történetével foglalkozó sztori a hatvanas évek végén kezdődik valahol Latin- Amerikában, és a horvátországi háborúban fejeződik be. Valóságos eseményekből indultam ki, de természetesen a végkifejlet fikció. Futnak a képek Hajnalban friss, meleg zsömlére vágyunk A Lesz ez még így se (As Good As It Gets) című film három magányos emberről szól. Egy öregedő férfiról, egy fiatalasz- szonyról meg egy homokos festőművészről, de a történet szempontjából csak az első kettő igazán fontos. Melvin, a mese főhőse regényeket ír, afféle rózsaszínű szerelmi históriákat, amelyek főként a nőolvasók körében népszerűek. Éppen a hatvanharmadik opuszán dolgozik, miközben a sors (vagy inkább nagybetűvel, így: A Sors) már írja neki a következőt, ami azonban nem a hatvannegyedik sztori, hanem az egyetlen történet, az igazi, vagyis Melvin élete. Ez pedig egyre inkább egy szóban sűrűsödik össze, s ez a szó egy női név: Carol. (Ó, Carol...) Csak hát Melvint és Carolt ezúttal, ha nem is egy világ, de azért sok minden elválasztja egymástól. Van köztük vagy huszonöt év (ez a legkevesebb) meg hát a beteg kisfiát ápoló Carol tüskés természete, bizalmatlansága, no és egy kis helyesírási probléma is, merthogy a fiatalasszony, aki pincémő Melvin törzshelyén, nem tudja egész biztosan, hogyan is kell írni a „lelkiismeret” szót. (Sebaj, vannak, akik tudják, még sincs nekik.) Ám a legfőbb akadály, hogy Melvinnek, bár áldott jó ember, kibírhatatlanul rossz a modora. Átkozottul nehéz a természete, nem egyszerűen tüskés, mint Carolnak, hanem szörnyűséges, miként az igazán jó emberek egy tekintélyes hányadának. A filmben az a legszebb, ahogy a nagyvárosi ember kórságain, fóbiás önzésén és zárkózott magányán áttörnek a röstellt-vállalt érzelmek, a társ utáni vágy. Ez persze, nem új képlet, az amerikai vígjáték mindig erről szólt, mármint a java. S nem is veszélytelen a dolog, mert könnyen túlzásokra csábít. A történet romantikáját azonban itt fanyar humor ellenpontozza, józan emberismeret és a nagy gesztusoktól való jótékony tartózkodás. Amikor egy New York-i hajnalon Melvin Carollal betér egy pékségbe, hogy friss, meleg zsömlét egyenek, s a kép lassan rájuk sötétedik, az olyan keresetlenül szép, mintha egy francia filmet látnánk a harmincas évekből. A cselekmény néhány részlete nincs igazán kidolgozva, s a fényképezés is fantáziátlan kissé, ám a zökkenőkön átlendíti a filmet James L. Brooks színészcentrikus rendezői módszere. Jack Nicholson egyszerre tud tenyérbemászóan ellenszenves és szánnivalóan emberi lenni, férfias és esendő, kiábrándultán öreg és kamaszosan naiv. Hogy ő ezt meg tudja csinálni, arra lehetett számítani. De hogy Helen Hunt ennyire jó (őt legutóbb a Twister című ijesztgetős moziban láthattuk), az meglepetés, nem lehet köny- nyű ugyanis Nicholson egyenrangú partnerévé válni. Ez a nő mer csúnya lenni, elnyűtt és fáBábjátékosok nyara Tizenegyedik alkalommal rendezik meg az idén a Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivált. A Bóbita Bábszínház szervezésében június 25-e és 28-a között kerül sor a nagyszabású eseményre, melyre közel harminc együttest várnak. Sramó Gábor igazgató tájékoztatása szerint a külföldiek között lesz svájci, lengyel, angliai, spanyol, orosz- országi, horvátországi és német társulat, de a remények szerint szlovák, tajvani és indiai bábosok is érkeznek. Gyakorlatilag az összes számottevő hazai társulat részt vesz a pécsi seregszemlén. A programok nagy részét a Barbakánnál, a Sétatéren, a Színház téren és az Anna udvarban láthatja a közönség, illetve a bábszínház kamara- és nagytermében, a PNSZ kamaraszínházában, és a Művészetek Házában. H. I. Gy. Haza és szabadság Két antológiáról Az ünnepvárás reményénél és öröménél csak egyetlen érzés hevesebb: a félelem és szorongás az ünnepek hamisságától. Vajon nem válnak-e ünnepeink üres csigaházzá? Az idei március 15-ére két antológia jelent meg. Mindkettő a Hét Krajcár Kiadónál látott napvilágot. A Szabadság és halál (Varga Domokos szerkesztésében) kortársak vallomásait, szem- és fültanúk híradásait tartalmazza 1848 és ’49 dicső és gyászos napjairól. Naplók, levelek, visszaemlékezések részletei, csupa prózai szöveg sorakozik időrendben egymás után. Száz szemelvény háromszáz oldalon. A pesti március 15-étől a világosi katasztrófáig, Táncsics bujdosásáig. Ismert és kevéssé ismert szerzőktől ismert és kevéssé ismert szövegeket találunk a kötetben. A könyvet, mely másfél év magyar történetét beszéli el, mint egy regényt lehet végigolvasni. S közben felvillanyozó mondatokat találunk a nemzetiségi kérdésről Jósika Samutól („Mi lesz Erdélyben?”), politika és erkölcs viszonyáról Széchenyitől („A politikában a becsület nagyon meghatározatlan valami”) vagy az élet föláldozásáról Kutzka Mihály 49 éves fehérvári kovácsmestertől, aki 1849. aug. 14-én, kivégzése előtt négy órával ezt írta búcsúlevelében: „Tisztelt Barátaimat is tisztelem, bocsánatot kérek mindenkitől. Az Úr Isten legyen veletek. Amen.” A Piros és fekete című kötet (Benke László szerkesztette) ugyancsak antológia, de műfaját tekintve csupa verset tartalmaz, alcíme szerint: „válogatás a magyar költészetből Petőfi Sándor születésének 175. és 1848-49-es szabadságharcunk 150. évfordulója alkalmából”. A mintegy kétszáz vers nagyjában időrendben, hat ciklusban követi egymást. A fejezethatárok az 1807 és a jelen közti magyar történelem korfordulói: 1848-49, 1887, 1905, 1922, 1945—47. Talán emlékezünk még a költészet hajdani tematikai csoportosítására: szerelmi, hazafias, tájleíró, vallásos líra. Nos, ezek a versek azok, amelyeket egy hagyományos irodalomszemlélet alapján hazafias verseknek mondtak. Kiveszett a fogalom, de nem iktatható ki irodalmunkból a tény: a magyar költészet egyik meghatározó ere mégiscsak abból a forrásból táplálkozik, amelyet - illették bár más-más szóval - a hon, a nemzet, a haza, a nép, a szülőföld, a közösség sorsa és gondja jelentett a magyar költő számára. Ezért talán korszerűbb is, ha ezeket a verseket a nemzettudatot megfogalmazó verseknek nevezzük. Nemzettudat? Igen. Másmás korban ez izgatta Berzsenyit és Vörösmartyt, Petőfit és Aranyt, Adyt és József Attilát, Illyést és Csanádi Imrét. Forgatom az antológiát, és a sokszor olvasott, jól ismert nevek és versek (A magyarokhoz, Himnusz, Nemzeti dal, Szózat, Széchenyi emlékezete, A magyar Ugaron, Koszorú stb.) mellett az lep meg igazán, hogy olyan költők is szükségesnek látták a vallomástételt, akikről az első pillanatban talán nem gondolnánk: a „tiszta költészet” elvét valló Kosztolányi és Babits, a származása miatt megbélyegzett Füst Milán, Radnóti és Vas István. Az an- tógia valóságos „fölfedezése” Sinka István hangsúlyos szerepeltetése. A kötet egy irodalmi „téma”, a nemzet identitását kifejező (és formáló!) versek hitelét segíti visszaadni. Tüskés Tibor Film jegyzet Carol és Melvin: Helen Hunt és Jack Nicholson radt, miközben fiatal, vonzó és titokzatos. Egy férfi és egy nő. Ez a történet. Egy nagy színész és egy tehetséges színésznő. Ez az előadás. Régi recept, de mindig bejön. Most is. Nagy Imre
