Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-21 / 79. szám

1998. március 21., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Egy, a Magyarországot bemutató felvételek közül Kincseink Európa-szerte Csodás kiállítású könyvet la­pozok. „A világ természeti csodái és kultúrkincsei” sorozat két új kötete, melyet a pécsi Ale­xandra Kiadó adott ki magyar nyelven, rendhagyó bédekker­nek is tekinthető. A budai vár­negyedtől a Duna-deltáig, a szlovén barlangoktól a Hanza- városokig majd' mindenhova elkalauzol bennünket Európá­ban. Azokat az értékeket veszi sorra, amelyeket az UNESCO a világ kulturális és természeti örökségeként nyilvánított vé­detté, és közli a világörökség meghatározását is az 1972. évi párizsi egyezmény megfogal­mazása szerint. Épített környe­zetünk és a még nem tönkretett természeti tájaink létéről van szó, múlékonyságukra, védel­mük halaszthatatlan fontossá­gára ennek a századnak a tra­gédiái, civilizációs ártalmai döbbentették rá a világot. Az első kötetben Délkelet- Európában barangolhatunk. Ohridon, a szláv kereszténység bölcsőhelyén át a ciprusi Pap- hoszig, ahol Aphrodité kie­melkedett a habokból, harminc nevezetes hely került fel innen a listára. Itt kap helyet hazánk - a Baradla-barlang, a hévizek városa, Budapest és a faszer­kezetű házairól, mesés egysze­rűségéről híres Hollókő. A szerkesztőket dicséri, hogy a nyomdai munkálatok alatt védetté vált pannonhalmi bencés főapátság is bekerült a kiadvány utolsó oldalaira. A második kötet Észak- és Kö­zép-Európa kincseit szemlézi. Több száz oldalon több száz színes kép varázsol el bennün­ket, a fejezetek élén a szóban forgó helyet, tájegységet tér­képen is megtaláljuk. A kísérő szöveg is több szikár ismerte­tésnél - a hely szellemét a his­tóriai múlt rövid összefoglalá­sával, néha egy-egy legenda felvillantásával is felidézi. Szerzők ./. Lotz, dr. M. Schmidt, T. Veser és M. Szilas Katalin. A Spanyolországban készült könyvet Martiríkovics Katalin fordította. Mindkét kö­tethez dr. Brend von Droste zu Hülshoff, az UNESCO Világ- örökség Központ igazgatója írt előszót. A könyv megjelenésé­nek az ad különös időszerűsé­get, hogy Pécs is pályázott a világörökség minősítésre.B. R. Zománcművészek Kecskeméten A Tűzzománcművészek Ma­gyar Társasága a Bács-Kis- kun Megyei Önkormányzat Katona József Múzeumának és a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotó- műhelynek a közreműködé­sével kiállítást és szakmai ta­lálkozót rendez március 21. és április 26. között a város­ban. Az előadások sorában Lan­tos Ferenc pécsi képzőmű­vész Bonyhád és Pécs köztéri zománc alkotásairól tart elő­adást. A nagyszabású tárla­ton a már elhunyt Horváth Olivértől kezdve, Pinczehe- lyi Sándoron át H. Barakonyi Kláráig a jelentős baranyai művészek zománcmunkái is szerepelnek. B. R. Magyarul magyarán Ki beszél helyesen? Egyre többen teszik szóvá, hogy nemcsak a közmagya­rok a magánéletben, hanem a hivatásos beszélők, a köz- szolgálatiak és a nagy közélet szereplői is hibát hibára hal­moznak. A bírálóknak több­nyire igazuk van, mégpedig a normával, a helyessel való összevetés alapján. A helyes­ség mértéke a hangzós, az akusztikus nyelvhasználat esetében sokkal bizonytala­nabb, mint az írott, a látható nyelvhasználat tekintetében. Az elhangzó nyelv használa­tának ilyen, a helyesíráshoz hasonló szabályrendszere mind a mai napig nincsen. Ennek a fő oka az, hogy a hangok, hangkapcsolatok, hangsorok kiejtése egyéni, egyedi, csaknem olyan, mint az ujjlenyomat. Függ az egyes emberek beszélőszerveinek anatómiai fölépítettségétől (pl. fogazat, állkapcsok állása stb.), élettani (fiziológiai) működésétől, s nem utolsó­sorban idegrendszerétől. En­nek ellenére leírható az esz­ményi beszéd követelmény- rendszere a sok-sok egyediből elvont általánosítással. A nemzeti nyelv alakváltozatai (nyelvjárások, zsargonok, köznyelv stb.) közül a beszélt köznyelv a mérték, a norma. A gond ott kezdődik, amikor tisztázni akarjuk a köznyelv fogalmát. Erre a nehézségre utal az a sokszor föltett kér­dés, hogy tenyérnyi kis orszá­gunkban hol beszélnek a leg­helyesebben, a legszebben magyarul. Gondolatban, kép­zeletben mindenki elvégez­heti a következő kísérletet. Egyenest húzunk nyugattól kelet felé, határtól határig. A vízszintes tengelyen lévő vagy a közelébe eső települé­seken: Sopron - Győr - Bu­dapest - Debrecen - Nyír­egyháza - megszólaltatunk egy-egy azonos nemű, korú, képzettségű embert (tanárt, mérnököt, orvost) és azonos szöveget mondatunk el vele. Azt fogjuk tapasztalni, hogy beszédük eltér egymástól, mert az ún. köznyelv a való­ságban nem létezik, csak el­vontan mint absztrakció; ami érzékelhető, tehát hallható, az a regionális köznyelv. Jólle­het, minden megszólaló meg­győződéssel vallja, hogy ő köznyelven beszél. A különbözésnek csupán néhány jegyét, jelenségét em­lítem. Az első és talán a leg­fontosabb az e hangunk két változatának (nyílt e - zárt e) megléte vagy hiánya. A Du­nántúl nagy részén még ma is így beszélnek: embör, könyér, csöpög, csöndes stb. A Duna- Tisza közén a zárt ö-t még ma is gyakran felváltja az ö: em­bör, könyér, csöpög, csöndes. A Tiszán túl viszont csak a nyílt e hallható: Debrecen, veres, egyenes stb. Az egység ellen ható másik jelenség az i, u, ü hangjainak ejtése. A Dunántúlon szinte csak a rövid változatuk hall­ható: szín, kút, búza, túró, gyűrű stb. - az ország keleti felén viszont gyakran még a rövid i. u, ü is hosszan hang­zik: ige, dícsér, úral, útál. Mivel a magyar helyesírás első alapelve a kiejtés, az egység hiánya sok gondot okoz a helyesírás mindennapi gyakorlatában. Rónai Béla Pécsi hegedűművész Dél-Koreába Kétéves vendégprofesszori megbízást kapott a dél-koreai Taeguba Gy. Vass Agnes hege­dűművész, a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának tan­székvezetője. A Szöul melletti két és fél milliós város egyete­mén hegedűt tanít majd.- Nehéz ennyi idó't eltölteni a távolban - mondta. - Mindig is honvágyam volt, egy-egy utazás végén alig vártam, mikor indu­lunk hazafelé. Az utazásból mostanában ki­jutott, hiszen csak nemrég tér­tek vissza a zenekar első ame­rikai koncertturnéjáról. A zene nyelve szerencsére közös, de az ottani ízlés eltér az európaitól. Az építészetre az eklektikusság jellemző, az emberekre meg a szüntelen mosolygás, amiről nem tudni, őszinte-e igazán.-Sajnálok elmenni, különö­sen most, amikor sok fiatal, te­hetséges zenész érkezett a zene­karba - tette hozzá. - Szeren­csére ígéretet kaptam rá, hogy odakint játszhatom Szokolay Balázzsal, aki a szonátapartne­rem, s jelenleg ő is Dél-Koreá- ban tanít. Bár a március 30-ai utazás már közel, Gy. Vass Ágnes egy­előre nem bújja az útikönyveket. Most leköti dolgainak intézése, főiskolai és zenekari feladatai­nak teljesítése, és féijének, Gyermán Istvánnak az emlékére rendezett vonósverseny előkészí­tése, melyre április 21-e és 23-a között kerül sor Pécsett. A dél-koreai két év sok munkát, de sok új élményt is ígér. S hogy Gy. Vass Ágnes mit visz magával honvágy­csökkentőnek? A hegedűjét, természetesen. Hodnik I. Gy. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ A zene nyelve szerencsére közös Koch Valéria utolsó kötetéhez Decemberben jelent meg a Ki- olvashatatlan című kötet a vá­logatott és az új versekkel - március 7-én helyezték örök nyugalomra Koch Valériát. Egész pályáján két pólus kö­zött közvetített: baranyai német családba született, a Leőwey Gimnázum német tagozatán majd a szegedi egyetem német­magyar szakán végzett. Kezdet­től fogva magyar és német nyelven írta verseit. A hatvanas évek végén a hazai kisebbségi német irodalom egyik legjelen­tősebb szerzője lett. Kötetben először az 1974-es Tiefe Wurzeln című hazai né­met antológiában publikált, majd több hazai, külföldi közös könyv után 1982-ben jelent meg önálló kétnyelvű verses­gyűjteménye Zuversicht - Bi­zalom címmel. Az időfa címen gyűjti egybe gyermekverseit 1996-ban és magyar nyelvű líráját adja közre 1997-ben, a Kiolvashatat- lan című kötettel. Hagyatéká­ban válogatott német nyelvű versei és kisebb prózai írásai várnak kiadásra. Önéletrajzi ih­letésű német nyelvű regénye és egy magyar közéleti regénye maradt befejezetlenül. Harminc év verseit gyűjtötte egybe utolsó kötetében. Első költeményeinek alaphangját a fiatalos hit adja, amellyel neki­vág pályának, életnek, szere­lemnek. Aztán két szólam válik uralkodóvá verseiben: fanyar szkeptikus és naivan hívő egy­szerre. Egy nagyvárosi albérlet, szerkesztőség színtere mutatja a következő állomást. Vissza-visszatér egy „szél­fútta baranyai dombtetőre”, a gimnázium városába, Pécsre: „ömlesztetted rám a reményt” - írja az útnak indító várost kö­szöntvén. A vidékről induló naiv fiatal nő tekint ránk a ver­sek java részéből, aki aztán a nagyvárosi értelmiség életét éli. Koncertek, kiállítás-, vers- és útiélmények diktálják sok ver­sét. Johanna-ciklusában a ro­konnak érzett sorsot, a vállalt szenvedést szedi versbe. Pi­linszky, Németh László, József Attila, Rilke ihletik meg, to­vábbá Nyíri Tamás professzor és Balczó András. A kötet egy rövidre szabott, tragikusan záruló élet summá- zata, címével, a szürke lapon átütő kézírásos vallomásvers soraival: „tudod jól, rosszabb is lehetne...”, s a hátlapon a szerző szemünkbe tekintő port­réjával. Gállos Orsolya Galéria a város szélén A külföldi kapcsolatokért is „Kapocs” néven gyermekalko­tások galériája nyílt meg a pé­csi Apáczai Nevelési Központ Művelődési Házában. Az első tárlat a szervezők egyik szán­déka szerint a külföldi kapcso­latokat is erősíti, hiszen Eszék­ről, Pécs testvérvárosából ér­keztek az éppen most látható munkák. Arról, miért kell egy lakóte­lepen egy állandó kiállítás, a szervezők közül Ölbei László népművelő beszélt.- A lakótelepen tölti sok gye­rek az év nagy részét, s látjuk, hogy tíz-tizenkét éves korukig némelyek még a belvárosba is ritkán jutnak el a családjukkal. Az iskola által szervezett város- ismereti sétákra nem jönnek el, mert nincs jegyük, bérletük. A szociálisan hátrányos helyzetű családban ez további anyagi megterhelést jelent. Az állandó bemutatóhely a töredékcsaládoknak is progra­mot jelenhet szombatonként, mert tapasztalat, hogy az apák nemigen tudják hová vinni a gyerekeket a láthatás alkalmá­val. Az ANK, a pécsi önkor­mányzat Szabadművelődési Alapja és a Gyermek és Ifjú­sági Koordinációs Tanács Tit­kársága által támogatott prog­ram előnye lehet a nemzetközi kapcsolatok bővítése mellett az is, hogy helyben is növek­szik az alkotómunkába be­vonható gyermekek köre, hi­szen más, pécsi, baranyai is­kolákból is jöhetnek alkotó- csoportok. H. I. Gv. Hírcsatorna Hagyományőrzés Magyarmecskén. Ma 16 órakor népzenei találkozó lesz a helyi általános iskolában francia énekegyüttes, drávasztárai tamburazenekar, pécsi és gilvánfai cigány együt­tes, és az egyházasharaszti gyermektáncosok fellépésével. VIII. Pécsi dalosnap. Március 22-én 9 óra 45-kor a Pécsi Da­lárda emléktáblájánál, majd a Kodály-szobomál lesz koszorú­zás a Pécsi Nyugdíjas Pedagógusok Kórusa fellépésével. 10 óra 30-tól a Csontváry Teremben rendeznek hangversenyt. Építész a törzsasztalnál. Március 26-án 18 órakor Pécsett, a Művészetek Háza törzsasztalának Vadász György Ybl-díjas épí­tőművész lesz a vendége. Az est házigazdái Kúnos László, a Corvina főszerkesztője és dr. Bachmann Zoltán Ybl-díjas építész. Jazz az IH-ban. Március 26-án 19 órakor „Bohém” jazzfesz- tivál lesz Pécsett, az Ifjúsági Házban, amelyen a The Prague jazzPhonics és az amerikai Butch Thompson ad műsort. Továbbképzés hallgatók találkozója. Március 27-én 10 órakor a Baranya Megyei Zeneiskolák továbbképzős növendékei­nek a találkozója nyűik Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskolában. A hangszeres hangversenyen Walz Jánosné, a Baranya Megyei Ön- kormányzat Pedagógiai Intézetének igazgatója mond bevezetőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom