Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-10 / 9. szám

10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. január 10., szombat Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Micimackó filmklub. Pé­csett, az Apolló Klubmozi­ban hétfőn 20 órai kezdet­tel Sadiue Veysset „Lesz-e hó karácsonykor?” című filmjének vetítésével kez­dődik a Micimackó Film­klub téli programja. Feb­ruár 16-ig hetente egy al­kotást mutatnak be, a film­klub vezetője dr. Stark András. Emlékverseny Mohá­cson. Január 16-án 9 órai kezdettel Pécsett, a Szivár­vány Gyermekházban lesz az országossá szélesült Schneider Lajos Dél-dunán­túli Népdaléneklési Verseny megyei válogatója, amelyre negyvenkét 10-13 éves kis­diák jelentkezett. A zsűri el­nöke dr. Várnai Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatának tanára lesz. A február 21-ei, mohácsi területi döntőre öt énekes jut tovább Baranyá­ból. Fúvóskoncert Bolyon. Önálló koncertet ad január 10-én 19 órától a helyi Er­zsébet Vigadóban a bólyi If­júsági Zenekar. A jótékony célú rendezvény bevételével a zenekart támogatják majd; a koncertet a fúvós baráti kör hálj a követi. (sn) Szál éve hunyt el B Tas­sai. A pécsi Szivárvány Gyermekház a magyar for­radalom és szabadságharc 150. és Brassai Sámuel po­lihisztor honvédtiszt elhuny- tának 100. évfordulója al­kalmából tavaly december­től 1998 júniusáig tartó csa­patversenyt hirdetett ko­lozsvári és pécsi intézmé­nyek támogatásával. A ver­senyre január 16-áig még lehet nevezni öttagú, 6-7-8. osztályos csapatokkal, a gyermekház címén, a Veres Endre u. 6. sz. alatt. A leg­jobb hét csapat jutalomúton vesz részt Brassai szülőföld­jén, Erdélyben. Koncert a POTE Aulá­ban. A Pécsi Szimfonikus Zenekar a bérleti hangver­senyen január 15-én 19 óra 30-tól a POTE Aulában Weber, Lendvay és Dvorák egy-egy művét adja elő. Ve­zényel Fiamar Zsolt. Minisztériumi segítséggel Bukta Imre-művel is gyarapodott a közelmúltban a Modern Ma­gyar Képtár anyaga, mely méltó helyszínre kerül majd a Papnövelde utcába fotó: TÓTH Nem adják el a Zsolnay-múzeumot Ésszerűsítések a hálózatban - Értékesítik a Rákóczi úti épületet A pécsi múzeumok sajátossága, hogy a bővülő gyűjtemények újabb és újabb épületekbe kerültek. Az ingatlanok felújítása és ésszerű átszervezése halaszthatatlan feladattá lett. 1993-94 óta ez a munka évről évre eredményeket hoz. A Baranya Megyei Múzeumok ingatlanai közül a legnagyobb gondot a pécsi, Papnövelde ut­cai épület jelentette. Mára azonban sikerült elérni, hogy a szétázott földszintet megmen­tették, teljes födémcsere tör­tént, tanulmányi raktárt, kiállí­tóhelyet hoztak létre. Az igazgató, dr. Ecsedy Ist­ván elmondta, hogy ide kerül majd a Modem Magyar Képtár anyaga, a Szabadság úti házba pedig a természettudományi gyűjtemény megy át. A most üres épületet idén kezdik el fel­újítani. A költözködés után a Rákóczi úti ingatlan felszaba­dul, és a fenntartó értékesíteni fogja. Ugyancsak eladják a harkányi bolgár múzeumot, amely az épület leromlott ál­laga miatt a 80-as évek óta üre­sen áll. A tavaly Pécsett meg­nyílt kiállítás mutatja be a bol­gár-magyar kapcsolatok évszá­zadait, ezt az anyagot az elkép­zelések szerint később a siklósi várban helyezik el. A Baranya Megyei Önkor­mányzat határozatot hozott ar­ról is, hogy az ingatlanok el­adásából származó bevételt a múzeumi épületek felújítására kell fordítani. Az igazgató cáfolta azokat a híreket, melyek szerint a Zsol- nay múzeumot is értékesíteni akarnák.- Soha nem merült fel, hogy ezt az épületet pénzzé tegyük - szögezte le. - A házzal kapcso­latos soron következő feladat a homlokzat felújítása. Az igazgató szerint az elmúlt évek legfontosabb eredménye, hogy az ingatlanracionalizálási programmal a gyűjtemények jobb helyzetbe kerülnek, mi­közben az elért eredmények is megmaradtak, sőt megnyitotta kapuit az új néprajzi gyűjte­mény vagy a Múzeum Galéria, restaurálás után pedig új kiállí­táson látható a Marcus Aurélius portré. Az eredményes mun­kára jellemző, hogy a múzeum a költségvetési támogatás mellé növelte saját bevételeit, és több sikeres pályázat révén új kiállí­tásokat hozhatott létre.- A helyzet áttekinthetőbb lett - tette hozzá dr. Ecsedy Ist­ván -, .v bár továbbra is csak lépésről lépésre tudunk ha­ladni, azért minden pénzt cél­szerűen fel tudunk használni. Hodnik Ildikó Gy. Magyaroknak magyar történelmet Ötéves a Duna Televízió - Erősségük a filmkínálat Fennállásának rövid ideje alatt is országos elismerést érdemelt ki, s határainkon túli népszerűsége sem csak technikai adottsá­gaival magyarázható. Sára Sándorral, a Duna TV elnökével azonban nem a múltról, hanem munkastílusunkról és a jövőről váltottunk szót.- Szokásunk, hogy évente legalább kétszer elmegyünk Erdélybe, a Felvidékre, a Dél­vidékre. Ez élő, eleven vissza­csatolás a munkánkhoz. Posta­bontás című műsorunk kifeje­zetten a levelekkel foglalkozik - hangsúlyozza az elnök. - Munkatársaink egy részét is a határon túlról választjuk, hogy a néző érezze: közülük való ül a kamerák előtt. A kábelhálóza­tok elterjedésével létrejöttek a kis stábok, amelyeket mind a mai napig tudatosan foglalkoz­tatunk. Ők a mi tudósítói háló­zatunk, mert az is alapelvünk, hogy lehetőleg ne Budapestről szerkesszük a műsorokat.- Milyen tehát a műsorpoli­tikájuk?- Amit jónak, értéknek tar­tunk, vagy a nézők igénylik, beépül a műsorokba. Nyilván­valóan, hírműsort, tájékoztató műsort, sportot szolgáltatni kell! Ám, hogy ezen túl milyen kulturális és ismeretterjesztő ér­tékeket sugároz a tévé?! Azt gondolom, minősít bennünket, hogy amíg a közszolgálati és kereskedelmi televíziók műso­rát elárasztja az amerikai film, mi az elmúlt évben 71 ország filmjeit sugároztuk.-És a magyar nyelv ápo­lása?-A másik kötelességünk: a magyar nyelv és irodalom ter­jesztése. Nagyon erős az igény a határon túl a történelmi műso­rok iránt. Ez határon belül sem árt, mert a történelemoktatás negyven év alatt hagyott maga után némi kívánnivalót. Föl­dolgozzuk a magyar film törté­netét neves szakértők közre­működésével. Több mint száz filmet már vetítettünk. Ez meg­van kazettán, és eljuttatjuk az oktatási intézményekbe. Bisztray Ádám: Rózsafanyelű pisztolyok Kezdetben ketten voltak, mint Csínom Jankóék dali pár pisz­tolya, ezért is szerettem ezt a bujdosóéneket. A családi szájhagyomány szerint atyai ükapámra viseltek gondot a 48-as időkben. Éberségükre Világos után lett szükség. Naiv a mese, de így örököl­tem. Ha Ignác apót megidézik Haynauhoz személyes kihall­gatásra, a pisztolyok tudják dolgukat. Azokban a hóna­pokban pedig örökös készült­ségben várták a szólítást - megtöltve, felporozva. Volt rá ok, barátját, a későbbi nász­uramat már elfogták Makón, s Josefstadtba vitték. Nehéz­vasban. Kossuthék vendéglá­tása miatt. Ignác bűne a to­borzás lehetett, aki mint gö­rögkatolikus pap a szószékről is a honvédekhez szólt. Először a vitrinben kutatva találkoztam az öreg piszto­lyokkal.- Az Istenért, ne nyúlj hoz­zájuk, apád megtudja. Szinte meglőtte Haynaut. Megijedtem, nagyanyám állt mögöttem. Aztán, amikor a pincébe kellett leköltöznünk, apám rongyokba csavarta, és a szén mögé rejtette. Az egyik pisztoly az ostrom végén idegen kézre jutott, a másik hűséges maradt. A hajlott pisztoly agy ró­zsafa gyökeréből faragtatott, kézbe simuló, erezete - ahogy ideje volt beérni - mint a vö­rösmárványé. Kurta dupla­csöve felett hüvelykujjal fel­húzható két kakas, alul pedig a kipattintható ravaszok. Füs­tös lőpor, ólomgolyó, fojtás kellett működéséhez valaha. Mestermű a javából, rontha- tatlan, ép és éber maradt más­félszáz esztendőn át, mióta a famíliánk sorsát ügyelte a vit­rinből, a majdnem feledésből vagy olajos rongyba burkolva alkalmi rejtekhelyén azokban a vissza-visszatérő időkben, amikor idegen katonák min­denféle lőfegyver után kuta­kodtak. Első gazdája ükapám lehetett, a kilencvenévesen is hatalmas termetű és bozontos szakállú férfiú, aki nemcsak híve a kormányzónak, de Kos- suth-i körmondatokat is írt az enyészetnek jutó lúdtollal. Felfoghatatlan, néhány le­vélmásolatán kívül - a pap­tól! - mindössze szabadság- harcunk alig veszélyes kézi­fegyvere maradt fenn mint tárgyi emlék. A béke első éveiben volt egy veszélyes-kedves minden­napos vendégünk, Imrei bá­csi. Alacsony, zömök, apám- korú ember, féllába fából. S a szomszédból esténként be­csöngetett. Nagyanyám már terítékkel várta, hogy megkí­nálja paprikáskrumplival vagy tökfőzelékkel, bundás- kenyérrel. A szomszéd a he­lyet rögtön elfogadta, aztán a kanalat is, vacsora után pedig átölelte apánk vállát.- Nálunk az MDP-ben ilyen kiváló szakemberekre van szükség. Hoztam belépési nyilatkozatot, én ajánllak té­ged. Anyánk a váll-átölelés pil­lanatában alig titkolt pánik­kal vitt ki bennünket vagy pa­rancsolt a konyhába, lecke mellé. Bárhogy füleltem, bentről inkább Imrei bácsi sűrű szövésű beszéde hallat­szott ki. Mintha apám csak hallgatott volna, legfeljebb a török kávé ügyében szólt ki hozzánk. Amikor pedig vége- szakadt aznapra az agitáció, anyám tudakolta apámtól, nem lesz-é börtön ebbed, nem lenne-é tanácsos igent mon­dani.- Vagy az adóval ütnek agyon minket, vagy elveszik a műhelyt, nem hosszabbítják meg az iparengedélyt. Másnap kezdődött elölről a felemás dialógus, a vacsora, kínálásnál az erőtlen szabó- dás, lassú kanálmerítés, törö- köskávé, fülelés a konyhából.-Tudod, fiam, a mi csalá­dunk utoljára Kossuth pártján volt. Az a pisztoly vigyázott Ukapádra, talán miránk is. Imrei ért hozzá, megint a tá­nyérja mellett felejtett egy jel­vényt. Emlékszem, apánkat nem hagyta el nyugalma, a félmo­soly derűje áradt rövidre nyírt szőke bajuszáról, barna szeméből. Álla alatt összekul­csolt kezét, tudott türelmesen hallgatni, ha kellett, súlyosan szólni. Furcsálltuk és féltük szavajárását. Amikor min­denki elvtárs volt, ő szaktárs­nak titulálta a hatalmasságo­kat, ha tárgyalnia kellett vagy leveleznie. Ez a különcségnek tűnő szaktársi stílus volt az ő szuverénitása, amit elérhetett, amit elfogadtak. Olykor ma is eszembe jut nagyanyám szava, SZINTE MEGLŐTTE Haynaut. Mi­velhogy a személynek kijáró tisztelettel emlegetett fegyver szinte történelmet csinált eb­ben a szinte-országban. Vé­giggondolni is reménytelen, mi minden és ki minden léte­zett, cselekedett a históriai feltételes mód törvényei sze­rint. Egy meg sem írt történe­lemkönyv hasábjain minden bizonnyal óaranymetszetként ragyognának szinte győzelme­ink, a szinte pusztulás, függet­lenség és felemelkedés króni­kája. Futnak a képek Filmjegyzet Casanova lepkehálóval Fontos jelenet, mint később kiderül E sorok írója ismételten be­vallja, hogy kedveli a jó krimi­ket, regényben, filmen egy­aránt. Újra és újra leköti fi­gyelmét a bűn és az igazság­szolgáltatás küzdelme, szereti a rejtvényfejtés izgalmát, élvezi az író finom, elterelő és ráve­zető gesztusait, játékos mérkő­zését az olvasóval. Chandler műveit például Amerikában klasszikusokat megillető for­májában adják ki, Asszony a tó­ban című regényének legfris­sebb magyar kiadását nálunk is figyelmére méltatta az egyik irodalmi lap. Egy-egy új bűnügyi film bemutatójára mindig várako­zással készülök. Még az sem szokta elvenni a kedvemet, hogy ezeket a műveket manap­ság nem egyszerűen kriminek nevezik, hanem pszichothril- lemek, sőt akciópszichothril- lemek. Ami körülbelül olyan, mint ha a kocsmát pub-nak, az éjszakai mulatót nigh club-nak, az áruházat city-shopping-cen- ter-nek, az üzletet pedig nemes egyszerűséggel fashion-des- sign-shop-nak titulálják. Kicsit gyanús a dolog, no de lássuk a portékát! A gyűjtő (Kiss the Girls) is ilyen akciópszichothriller. Ami ez esetben csupán azt jelenti: közepes krimi. A tárgyául szol­gáló történet elég izgalmas, bár nem eredeti, erősen hajaz Fow- les Lepkegyűjtő című munká­jára, amiből a film magyar címváltozata nem is nagyon csinál titkot, annak mintegy felhígított változata. De azért lehet drukkolni az elrabolt lá­nyokért, akik egy pokoli hárem odaliszkjaiként hegedűszó mel­lett várják szabadulásukat ör­dögi (s mint később kiderül, meglehetősen dilettáns) Casa­novájuk karjai vagy inkább karmai közül. (Az odaliszk nem a kritikus nagyzolásának ered­ményeként került az előző mondatba a „rabnő”, esetleg a „kéjhölgy”, „ágyas” helyett, a filmben is így nevezik a lányo­kat, leszámítva az egyik rend­őrt, aki obeliszk-e t mond.) A nyomozó ezúttal egy pszi­chológus (Morgan Freeman játssza), ennek a ténynek azon­ban a végkifejlet szempontjából nincs különösebb szerepe, minthogy a gyilkos végső lelep­lezését nem lélektani elemzés­sel, hanem egy véletlenszerű megfigyelés által érik el. És ez már Gary Fieder rendező szám­láját terheli. De ha már a szakmai hibáknál tartunk, nem értem, hogy dr. Cross (még ha pszichológus is) miért úgy tartóztatja fel piszto­lyával a menekülő bűnözőt, hogy annak az autója elé áll, szinte felkínálva, hogy legyen szíves, üsse el. Továbbá: miért nem hív rendőri segítséget, mikor megta­lálja az erdei rejtekhelyét, s mi­után, mint ahogy az várható volt, menekülnie kell onnét, miért üzeni meg, hogy hamarosan visszajön, s majd jól elfogja a bűnöst, ha az megválj a őt. Lennének még kérdéseink, ám ezeket, most jut eszembe, legfeljebb egy krimivel kapcso­latosan érdemes feltenni, ak- ciópszichothrillerre nem vonat­koznak, úgy látszik. De azért izgalom akad bőven. S aki iz­gul, az nem kérdezősködik, aki viszont kérdez, az ne izguljon. Nagy Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom