Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-10 / 9. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. január 10., szombat Oldalszerkesztő: Hírcsatorna Micimackó filmklub. Pécsett, az Apolló Klubmoziban hétfőn 20 órai kezdettel Sadiue Veysset „Lesz-e hó karácsonykor?” című filmjének vetítésével kezdődik a Micimackó Filmklub téli programja. Február 16-ig hetente egy alkotást mutatnak be, a filmklub vezetője dr. Stark András. Emlékverseny Mohácson. Január 16-án 9 órai kezdettel Pécsett, a Szivárvány Gyermekházban lesz az országossá szélesült Schneider Lajos Dél-dunántúli Népdaléneklési Verseny megyei válogatója, amelyre negyvenkét 10-13 éves kisdiák jelentkezett. A zsűri elnöke dr. Várnai Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozatának tanára lesz. A február 21-ei, mohácsi területi döntőre öt énekes jut tovább Baranyából. Fúvóskoncert Bolyon. Önálló koncertet ad január 10-én 19 órától a helyi Erzsébet Vigadóban a bólyi Ifjúsági Zenekar. A jótékony célú rendezvény bevételével a zenekart támogatják majd; a koncertet a fúvós baráti kör hálj a követi. (sn) Szál éve hunyt el B Tassai. A pécsi Szivárvány Gyermekház a magyar forradalom és szabadságharc 150. és Brassai Sámuel polihisztor honvédtiszt elhuny- tának 100. évfordulója alkalmából tavaly decembertől 1998 júniusáig tartó csapatversenyt hirdetett kolozsvári és pécsi intézmények támogatásával. A versenyre január 16-áig még lehet nevezni öttagú, 6-7-8. osztályos csapatokkal, a gyermekház címén, a Veres Endre u. 6. sz. alatt. A legjobb hét csapat jutalomúton vesz részt Brassai szülőföldjén, Erdélyben. Koncert a POTE Aulában. A Pécsi Szimfonikus Zenekar a bérleti hangversenyen január 15-én 19 óra 30-tól a POTE Aulában Weber, Lendvay és Dvorák egy-egy művét adja elő. Vezényel Fiamar Zsolt. Minisztériumi segítséggel Bukta Imre-művel is gyarapodott a közelmúltban a Modern Magyar Képtár anyaga, mely méltó helyszínre kerül majd a Papnövelde utcába fotó: TÓTH Nem adják el a Zsolnay-múzeumot Ésszerűsítések a hálózatban - Értékesítik a Rákóczi úti épületet A pécsi múzeumok sajátossága, hogy a bővülő gyűjtemények újabb és újabb épületekbe kerültek. Az ingatlanok felújítása és ésszerű átszervezése halaszthatatlan feladattá lett. 1993-94 óta ez a munka évről évre eredményeket hoz. A Baranya Megyei Múzeumok ingatlanai közül a legnagyobb gondot a pécsi, Papnövelde utcai épület jelentette. Mára azonban sikerült elérni, hogy a szétázott földszintet megmentették, teljes födémcsere történt, tanulmányi raktárt, kiállítóhelyet hoztak létre. Az igazgató, dr. Ecsedy István elmondta, hogy ide kerül majd a Modem Magyar Képtár anyaga, a Szabadság úti házba pedig a természettudományi gyűjtemény megy át. A most üres épületet idén kezdik el felújítani. A költözködés után a Rákóczi úti ingatlan felszabadul, és a fenntartó értékesíteni fogja. Ugyancsak eladják a harkányi bolgár múzeumot, amely az épület leromlott állaga miatt a 80-as évek óta üresen áll. A tavaly Pécsett megnyílt kiállítás mutatja be a bolgár-magyar kapcsolatok évszázadait, ezt az anyagot az elképzelések szerint később a siklósi várban helyezik el. A Baranya Megyei Önkormányzat határozatot hozott arról is, hogy az ingatlanok eladásából származó bevételt a múzeumi épületek felújítására kell fordítani. Az igazgató cáfolta azokat a híreket, melyek szerint a Zsol- nay múzeumot is értékesíteni akarnák.- Soha nem merült fel, hogy ezt az épületet pénzzé tegyük - szögezte le. - A házzal kapcsolatos soron következő feladat a homlokzat felújítása. Az igazgató szerint az elmúlt évek legfontosabb eredménye, hogy az ingatlanracionalizálási programmal a gyűjtemények jobb helyzetbe kerülnek, miközben az elért eredmények is megmaradtak, sőt megnyitotta kapuit az új néprajzi gyűjtemény vagy a Múzeum Galéria, restaurálás után pedig új kiállításon látható a Marcus Aurélius portré. Az eredményes munkára jellemző, hogy a múzeum a költségvetési támogatás mellé növelte saját bevételeit, és több sikeres pályázat révén új kiállításokat hozhatott létre.- A helyzet áttekinthetőbb lett - tette hozzá dr. Ecsedy István -, .v bár továbbra is csak lépésről lépésre tudunk haladni, azért minden pénzt célszerűen fel tudunk használni. Hodnik Ildikó Gy. Magyaroknak magyar történelmet Ötéves a Duna Televízió - Erősségük a filmkínálat Fennállásának rövid ideje alatt is országos elismerést érdemelt ki, s határainkon túli népszerűsége sem csak technikai adottságaival magyarázható. Sára Sándorral, a Duna TV elnökével azonban nem a múltról, hanem munkastílusunkról és a jövőről váltottunk szót.- Szokásunk, hogy évente legalább kétszer elmegyünk Erdélybe, a Felvidékre, a Délvidékre. Ez élő, eleven visszacsatolás a munkánkhoz. Postabontás című műsorunk kifejezetten a levelekkel foglalkozik - hangsúlyozza az elnök. - Munkatársaink egy részét is a határon túlról választjuk, hogy a néző érezze: közülük való ül a kamerák előtt. A kábelhálózatok elterjedésével létrejöttek a kis stábok, amelyeket mind a mai napig tudatosan foglalkoztatunk. Ők a mi tudósítói hálózatunk, mert az is alapelvünk, hogy lehetőleg ne Budapestről szerkesszük a műsorokat.- Milyen tehát a műsorpolitikájuk?- Amit jónak, értéknek tartunk, vagy a nézők igénylik, beépül a műsorokba. Nyilvánvalóan, hírműsort, tájékoztató műsort, sportot szolgáltatni kell! Ám, hogy ezen túl milyen kulturális és ismeretterjesztő értékeket sugároz a tévé?! Azt gondolom, minősít bennünket, hogy amíg a közszolgálati és kereskedelmi televíziók műsorát elárasztja az amerikai film, mi az elmúlt évben 71 ország filmjeit sugároztuk.-És a magyar nyelv ápolása?-A másik kötelességünk: a magyar nyelv és irodalom terjesztése. Nagyon erős az igény a határon túl a történelmi műsorok iránt. Ez határon belül sem árt, mert a történelemoktatás negyven év alatt hagyott maga után némi kívánnivalót. Földolgozzuk a magyar film történetét neves szakértők közreműködésével. Több mint száz filmet már vetítettünk. Ez megvan kazettán, és eljuttatjuk az oktatási intézményekbe. Bisztray Ádám: Rózsafanyelű pisztolyok Kezdetben ketten voltak, mint Csínom Jankóék dali pár pisztolya, ezért is szerettem ezt a bujdosóéneket. A családi szájhagyomány szerint atyai ükapámra viseltek gondot a 48-as időkben. Éberségükre Világos után lett szükség. Naiv a mese, de így örököltem. Ha Ignác apót megidézik Haynauhoz személyes kihallgatásra, a pisztolyok tudják dolgukat. Azokban a hónapokban pedig örökös készültségben várták a szólítást - megtöltve, felporozva. Volt rá ok, barátját, a későbbi nászuramat már elfogták Makón, s Josefstadtba vitték. Nehézvasban. Kossuthék vendéglátása miatt. Ignác bűne a toborzás lehetett, aki mint görögkatolikus pap a szószékről is a honvédekhez szólt. Először a vitrinben kutatva találkoztam az öreg pisztolyokkal.- Az Istenért, ne nyúlj hozzájuk, apád megtudja. Szinte meglőtte Haynaut. Megijedtem, nagyanyám állt mögöttem. Aztán, amikor a pincébe kellett leköltöznünk, apám rongyokba csavarta, és a szén mögé rejtette. Az egyik pisztoly az ostrom végén idegen kézre jutott, a másik hűséges maradt. A hajlott pisztoly agy rózsafa gyökeréből faragtatott, kézbe simuló, erezete - ahogy ideje volt beérni - mint a vörösmárványé. Kurta duplacsöve felett hüvelykujjal felhúzható két kakas, alul pedig a kipattintható ravaszok. Füstös lőpor, ólomgolyó, fojtás kellett működéséhez valaha. Mestermű a javából, rontha- tatlan, ép és éber maradt másfélszáz esztendőn át, mióta a famíliánk sorsát ügyelte a vitrinből, a majdnem feledésből vagy olajos rongyba burkolva alkalmi rejtekhelyén azokban a vissza-visszatérő időkben, amikor idegen katonák mindenféle lőfegyver után kutakodtak. Első gazdája ükapám lehetett, a kilencvenévesen is hatalmas termetű és bozontos szakállú férfiú, aki nemcsak híve a kormányzónak, de Kos- suth-i körmondatokat is írt az enyészetnek jutó lúdtollal. Felfoghatatlan, néhány levélmásolatán kívül - a paptól! - mindössze szabadság- harcunk alig veszélyes kézifegyvere maradt fenn mint tárgyi emlék. A béke első éveiben volt egy veszélyes-kedves mindennapos vendégünk, Imrei bácsi. Alacsony, zömök, apám- korú ember, féllába fából. S a szomszédból esténként becsöngetett. Nagyanyám már terítékkel várta, hogy megkínálja paprikáskrumplival vagy tökfőzelékkel, bundás- kenyérrel. A szomszéd a helyet rögtön elfogadta, aztán a kanalat is, vacsora után pedig átölelte apánk vállát.- Nálunk az MDP-ben ilyen kiváló szakemberekre van szükség. Hoztam belépési nyilatkozatot, én ajánllak téged. Anyánk a váll-átölelés pillanatában alig titkolt pánikkal vitt ki bennünket vagy parancsolt a konyhába, lecke mellé. Bárhogy füleltem, bentről inkább Imrei bácsi sűrű szövésű beszéde hallatszott ki. Mintha apám csak hallgatott volna, legfeljebb a török kávé ügyében szólt ki hozzánk. Amikor pedig vége- szakadt aznapra az agitáció, anyám tudakolta apámtól, nem lesz-é börtön ebbed, nem lenne-é tanácsos igent mondani.- Vagy az adóval ütnek agyon minket, vagy elveszik a műhelyt, nem hosszabbítják meg az iparengedélyt. Másnap kezdődött elölről a felemás dialógus, a vacsora, kínálásnál az erőtlen szabó- dás, lassú kanálmerítés, törö- köskávé, fülelés a konyhából.-Tudod, fiam, a mi családunk utoljára Kossuth pártján volt. Az a pisztoly vigyázott Ukapádra, talán miránk is. Imrei ért hozzá, megint a tányérja mellett felejtett egy jelvényt. Emlékszem, apánkat nem hagyta el nyugalma, a félmosoly derűje áradt rövidre nyírt szőke bajuszáról, barna szeméből. Álla alatt összekulcsolt kezét, tudott türelmesen hallgatni, ha kellett, súlyosan szólni. Furcsálltuk és féltük szavajárását. Amikor mindenki elvtárs volt, ő szaktársnak titulálta a hatalmasságokat, ha tárgyalnia kellett vagy leveleznie. Ez a különcségnek tűnő szaktársi stílus volt az ő szuverénitása, amit elérhetett, amit elfogadtak. Olykor ma is eszembe jut nagyanyám szava, SZINTE MEGLŐTTE Haynaut. Mivelhogy a személynek kijáró tisztelettel emlegetett fegyver szinte történelmet csinált ebben a szinte-országban. Végiggondolni is reménytelen, mi minden és ki minden létezett, cselekedett a históriai feltételes mód törvényei szerint. Egy meg sem írt történelemkönyv hasábjain minden bizonnyal óaranymetszetként ragyognának szinte győzelmeink, a szinte pusztulás, függetlenség és felemelkedés krónikája. Futnak a képek Filmjegyzet Casanova lepkehálóval Fontos jelenet, mint később kiderül E sorok írója ismételten bevallja, hogy kedveli a jó krimiket, regényben, filmen egyaránt. Újra és újra leköti figyelmét a bűn és az igazságszolgáltatás küzdelme, szereti a rejtvényfejtés izgalmát, élvezi az író finom, elterelő és rávezető gesztusait, játékos mérkőzését az olvasóval. Chandler műveit például Amerikában klasszikusokat megillető formájában adják ki, Asszony a tóban című regényének legfrissebb magyar kiadását nálunk is figyelmére méltatta az egyik irodalmi lap. Egy-egy új bűnügyi film bemutatójára mindig várakozással készülök. Még az sem szokta elvenni a kedvemet, hogy ezeket a műveket manapság nem egyszerűen kriminek nevezik, hanem pszichothril- lemek, sőt akciópszichothril- lemek. Ami körülbelül olyan, mint ha a kocsmát pub-nak, az éjszakai mulatót nigh club-nak, az áruházat city-shopping-cen- ter-nek, az üzletet pedig nemes egyszerűséggel fashion-des- sign-shop-nak titulálják. Kicsit gyanús a dolog, no de lássuk a portékát! A gyűjtő (Kiss the Girls) is ilyen akciópszichothriller. Ami ez esetben csupán azt jelenti: közepes krimi. A tárgyául szolgáló történet elég izgalmas, bár nem eredeti, erősen hajaz Fow- les Lepkegyűjtő című munkájára, amiből a film magyar címváltozata nem is nagyon csinál titkot, annak mintegy felhígított változata. De azért lehet drukkolni az elrabolt lányokért, akik egy pokoli hárem odaliszkjaiként hegedűszó mellett várják szabadulásukat ördögi (s mint később kiderül, meglehetősen dilettáns) Casanovájuk karjai vagy inkább karmai közül. (Az odaliszk nem a kritikus nagyzolásának eredményeként került az előző mondatba a „rabnő”, esetleg a „kéjhölgy”, „ágyas” helyett, a filmben is így nevezik a lányokat, leszámítva az egyik rendőrt, aki obeliszk-e t mond.) A nyomozó ezúttal egy pszichológus (Morgan Freeman játssza), ennek a ténynek azonban a végkifejlet szempontjából nincs különösebb szerepe, minthogy a gyilkos végső leleplezését nem lélektani elemzéssel, hanem egy véletlenszerű megfigyelés által érik el. És ez már Gary Fieder rendező számláját terheli. De ha már a szakmai hibáknál tartunk, nem értem, hogy dr. Cross (még ha pszichológus is) miért úgy tartóztatja fel pisztolyával a menekülő bűnözőt, hogy annak az autója elé áll, szinte felkínálva, hogy legyen szíves, üsse el. Továbbá: miért nem hív rendőri segítséget, mikor megtalálja az erdei rejtekhelyét, s miután, mint ahogy az várható volt, menekülnie kell onnét, miért üzeni meg, hogy hamarosan visszajön, s majd jól elfogja a bűnöst, ha az megválj a őt. Lennének még kérdéseink, ám ezeket, most jut eszembe, legfeljebb egy krimivel kapcsolatosan érdemes feltenni, ak- ciópszichothrillerre nem vonatkoznak, úgy látszik. De azért izgalom akad bőven. S aki izgul, az nem kérdezősködik, aki viszont kérdez, az ne izguljon. Nagy Imre
