Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-18 / 17. szám

Közelről MAGYARORSZAG - DEL-DUNANTUL | Negyedik oldal A sorozatos meglepetések után a legnagyobb megrázkódtatás akkor érte, amikor kiderült, hogy nem csupán a bébi, de a háziúr Is vágyott némi gyengédségre, ráadásul az ágyban illusztráció: wéber tamás Szekszárdon kidobtak az ablakon 19 milliót A megyei kórház 157 dolgozója fordult bíró­sághoz 1997 elején, hogy részükre fizesse­nek munkahelyi pótlé­kot, mivel egészséget károsító munkakörben dolgoztak 1992-93-ban. A dolgozók követelése fejenként 18 hónapi Időtartamra havi nyolc­ezer forint volt. 1994 július 1-jétől egy kor­mányrendelet alapján jár ez a pótlék, és a szekszárdi kór­házban is fizetik a röntgenes, a tüdőgondozó, az izotópla­bor, a kórbonctan, a vér­transzfúziós állomás és a diagnosztikai labor dolgozói­nak. A kórház vezetése tisztá­ban volt a per kimenetelével, mivel 1996 március 6-án a Legfelsőbb Bíróság a kártérí­tést megítélte egy nyugdíjba ment dolgozójuknak. Az úgynevezett próbaper alap­ján, mondja dr. Balás András, a dolgozók ügyvédje, a kór­háznak nem kellett volna ki­fizetnie a 19 millió forint ka­matot (ami már az alapösszeg 90 százaléka), valamint a perköltségeket. A jogerős ítélet 1997 no­vemberében született meg, ami szerint decemberben a kórháznak ki kellett volna fi­zetnie a munkahelyi pótlékot és annak kamatait. Dr. Sülyi József, a megyei kórház meg­bízott igazgatója azonban azt közölte, hogy nem tudják elő­teremteni a 40 millió forintot. Ekkor a dolgozók úgy döntöt­tek, hogy ragaszkodnak a bí­rósági végrehajtáshoz, ez alapján zároltatták volna az intézmény számláját. Ezután a vezetés értesítette az érin­tetteket, hogy február 17-én fizetnek, amit a 157 dolgozó elfogadott, mondván: nem szeretnék, ha a munkahelyük - a kórház - működésképte­len lenne. Az ügy tehát meg­oldódott - de miért ilyen áron? Hazafi József Hová lett a sok-sok pénz? A rokonok dühösek a SECAB-rablds fővádlottjára Legyen szabad előrebocsá­tani: a tudósító nem jogi té­nyekre, hanem a múlt heti pécsi tárgyalás során elka­pott pillanatokra alapozza tételét: az elrabolt, közel 400 millió forint túl nagy pénz ahhoz, hogy sima bíró­sági ügy legyen váddal, vádlottakkal, védelem­mel, tanúkkal, szakér­tőkkel. A bűncselek­mény holdudvarában másoknak is lenniük kell. A tárgyalóterem padjaiba húzódott, ám a szünetekben az USA-ból bő másfél éve hazaérke­zett I. rendű vádlott felé gyilkos pillantásokat vető rokonok élesen rea­gálnak egy-egy, „az más balhéj a”-j ellegű vallomásra. A szilágypusztai, múlt év január 16-án elkövetett pénzrablás bármelyik vád­lottját kérdeznénk arról, hová tűnt a meg nem térült kárnak minősített, több mint 10 millió forint, senki sem ad választ. Az I. rendű vád­lott ugyan szólt arról, hogy már a rablás másnapján vá­sárolt Budapesten 4 millióért egy Volkswagent, vett kar­A körözés alatt állóknak az útlevél a tízszeresébe kerül órát is magának, ékszert a II. rendű vádlottnak, további kétmilliót adtak a hamis út­levelekért - ez azonban még mindig nem fedi az eltűnt összeget. A betyárbecsület is megkopóban. Amikor az ügy vádlottjai közül ketten útlevelet akartak szerezni, darabonként 100 000 forint­ról szólt az első alku. Csak­hogy közben a tettesek képe már megjelent - mint körö­zötteké - a televízió képer­nyőjén, és az útlevélszállí­tók egyből kétmillióra emelték a tarifát. Az I. rendű vádlott vélhetően az előzetes­ben érzi magát a legjob­ban - védett környezet­ben. A tárgyalási napon, amikor őt hallgatta meg a bíróság, elegánsan öl­tözött, és ettől messze különböző ellenfelei is jól érzékelhetően meg­fenyegették, amikor a szünetben kivezették a te­remből. Amúgy szerzett már tapasztalatokat amerikai börtönben is, annyira tehát nem kell félteni. Az USA-ban fegyverrel összefüggő bűn- cselekmény miatt ültették le másfél évre. M. A. Nem megrendezett a jelenet: e felvétel alapján úgy tűnik, hogy az ebek, minden tudományos megállapítással el­lentétben, mégis képesek két dimenzióban is látni. Lehet, hogy a modell volt rájuk ilyen hatással? Vagy sokkal prózaibb a dolog: egyszerűen csak szagot fogtak? FOTO: MULLER A. Fájdalmas átalakulás (Folytatás az 1. oldalról) Az itteni nevelésre nem mindenki alkalmas, ugyan­akkor fontos a gyerekek megkímélése mindenféle traumáktól. Sokan próbál­koztak itt, azt gondolván, hogy könnyű munkakörről van szó. A gondok ellenére a pszichológus amerikai tesz­tekkel állapította meg, hogy az itteni gyerekek sokat fej­lődtek az utóbbi időben. Az új gyermek- és ifjúság- védelmi törvény teljes struk­túraváltást eredményezett, mondja Platthy István, aki tíz éve munkálkodik a kul­túra megszerettetése érde­kében az intézményben. Májusban megszűnik a központi konyha, valamint a szakácsnők, az élelme­zésvezető státusa, minden külön-külön, a csoportok­ban fog önállóan megtör­ténni. Véleménye szerint Nagy Imre volt az, aki meg­szüntette az intézményben a korábbi állapotot, mely­ben a gyerekeket a vezetők megfélemlítették, és nem­egyszer testi fenyítésben ré­szesítették. Akiknek ez nem tetszett, azok elmentek. Patói József 1965 óta ne­velő az otthonban. Ő úgy gondolja, hogy az igazgató túl jó ember. Nagy Imréné- nek pedig csupán szakmai elvárásai vannak a saját csoportjában, amely függet­len attól, hogy ő a vezető fe­lesége. Az igazgatónak, mondja, az átalakulás érde­kében elkerülhetetlen sze­mélyi döntéseket kell hoz­nia, s ez természetszerűleg sérüléseket okoz. Ám a gye­rekek érdeke az, hogy a legmegfelelőbb emberek maradjanak. Egy nevelőott­hon, vélekedik, amúgy is speciális intézmény, amely naponta szül újabb és újabb problémákat. Cseri László Fekete István múzeumai Kevés magyar író em­lékét ápolják egy­szerre három múze­umban Is. Márpedig Fekete István hagya­tékán AJka, Géllé és Dombóvár osztozik. Bodó Imre, akárcsak a népszerű író - a Tüskevár, A koppányi aga testamen­tuma - szerzője, szintén a Somogy megyei Gölle szü­lötte, és 44 éves korára már komoly tapasztalato­kat szerzett a Fekete Ist- ván-múzeumok alapításá­ban. Bár kedvenc szerző­jét személyesen sajnos nem ismerhette, az író özvegyével, majd Ameri­kában élő fiával ápolt jó kapcsolatokat. Ennek kö­szönhető, hogy a szülőhe­lyen 1987-ben megnyílha­tott az első emlékhely.- Mivel a Fekete család eredendően Dombóvárról indult, azon voltam, hogy itt is legyen egy kis mú­zeum. Házam 25 négy­zetméteres melléképüle­tébe 1995-ben szereztem néhány vitrint, tárlót, és a könyvek, kéziratok, leve­lek mellé megkaptam Fe­kete István íróasztalát, a székét, a rádióját, vala­mint az összes bizonyít­ványát, az elemitől a gaz­datisztképzőig. Időközben a kis mú­zeum udvarán már fel­avatták az író bronz mell­szobrát is, és Bodó Imre lelkes idegenvezetése mellett 1997-ben mintegy ezren tekintették meg a tárlatot. Méhes K. Szeretettel köszöntjük névnapjuk alkalmából PIROSKA nevű kedves olvasóinkat. A Nap kél 7.27 nyugszik 16.22 órakor Hírek, tudósítások, események közölhetők 14-től 16 óráig az 505-000-ás telefonszámon. Hírszerkesztő: Méhes Károly lottószámok Ötös lottó: 39, 49, 52 66, 70 Hatos lottó: 4, 30, 33 35, 38,41 Pótszám: 26 Jokerszám: 081785 A komlói nörsznek nem a bébit kellett dédelgetnie Az Internet remek dolog. Akár külföldi gyermekfelü­gyelői állást is lehet szerezni a segítségével. Csak­hogy az ilyen munkavállalásnál a garanciák hiányoz­nak, ezért aztán - főleg ha szépecske a magyar lány - könnyen szexuális zaklatás is lehet a történet vége. Akkor aztán lehet menekülni Angliából egészen Kom­lóig, elveszítve százezer forintot. Tisztelni kell Bármennyire is „ősmagyar­nak” tűnik, bizony a Piroska női nevünk is latin eredetű, a Prisca magyaros olvasata. A név latin jelentése: régi, tisz­teletre méltó. Fejlődési sora: Piriska, majd Piroska. Szép dolog a bátorság, de a meggondolatlanság megint más. Egy komlói lány nem­zetközi számítógépes levele­zéssel kapcsolatba került egy angliai családdal, sőt két órán át telefonon is elbeszélgettek. Ezzel minden kétsége elosz­lott: a tisztes polgár gyerme­keinek iskolába kísérése és a házimunka neki való dolog. Nosza, kapta magát, vásá­rolt egy repülőjegyet Lon­donba, és az új esztendő má­sodik napján el is utazott. Az első kellemetlen meglepetés akkor érte, amikor a világvá­ros repülőterén senki sem in­tegetett feléje, nevét nagy táb­lán felmutatva. Telefonon viszont azt ta­nácsolták neki, üljön taxiba, és meg se álljon a pályaudva­rig. Pattanjon vonatra, South- end állomáson céljához ér. Itt törött el először a lány­nál a mécses, mert egy ilyen kis állomáson már nehéz lett volna elkerülni legújabb munkaadóját, aki ismét cser­ben hagyta. Végül mégis ha­záig fuvarozták, bár a háziak megjegyzése szerint nincs szállítási vállalatuk. Az épület kívülről lehan­goló, belülről egészen vissza­taszító volt. A csikkeket a szőnyegen taposták el, a mo­sogatót az üres üvegek miatt alig lehetett megközelíteni. A legnagyobb megrázkód­tatás mégis csak ezután kö­vetkezett. A háziúr ugyanis a rendetlenséget jól tűrte, de a lány engedetlenségét annál rosszabbul. Néhány nap el­teltével ugyanis némi gyön­gédségre vágyott az ágyban, amit legnagyobb bánatára nem kapott meg. Ennek már fele sem volt tréfa, öt nap után végképp be­telt a pohár, úgy váltak el egymástól, hogy még búcsú­csókok sem cuppantak. Sze­rencsére a repülőjegy egy évig bármikor érvényesíthető volt, így a történet nagyobb tragédia nélkül ért véget. Aki hasonló útra indul, az legalább az idegen ország magyar nagykövetségének te­lefonszámát vigye magával. Ajánlatos előre kikötni, hogy a megérkezés után a munka- vállaló napi kapcsolatban le­hessen valakivel. Erre a leg­jobb egy közvetítőiroda. Ami mindenképpen olcsóbb lesz, mint egy ilyen kaland. P. P. i á I

Next

/
Oldalképek
Tartalom