Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-18 / 17. szám

1998. január 18., vasárnap Közelről Ötödik oldal Játsszon velünk hétszámra! December hetedikétől az Új Vasárnapi Dunántúli Napló számaiban találtak - a mostaniban kivételesen kettő - képdarabkát. Nem kell mást tenniük, mint a hét kivágott mozaikot összerakniuk egyetlen képpé, amely egy közismert pécsi épületet ábrázol. Amennyiben a képet levelezőlapra ragasztva elküldik - természetesen az épület helyes megnevezésével - szerkesztőségünk cí­mére, úgy esélyük van arra, hogy meg­nyerik a 270 000 Ft összértékű hét háztartási gép valamelyikét! Kér­jük, a levelezőlapra írják rá: VDN - 7-ről 7-re. Sorsolás január 17-e után 7 nappal. t Gyerekvásár T olnában „Fellázadt” néhány kisközség Hőgyész környékén, azzal rio­gatva az általános is­kolát és a pedagógu­sokat, hogy elviszik a gyerekeket más tele­pülésre, ha nem kap­nak kedvezményeket. Mucsiból 27 felsőtagozatos jár be Hőgyészre. A telepü­lés vezetése úgy döntött, hogy az iskolásokat átviszik Kisdorogra, mert ott a gye­rekek után csak az állam ál­tal adott fejkvótát kérik. Hőgyészen ez másképpen van, mivel az iskola korsze­rűtlen, elavult, és így többe kerül egy-egy gyerek okta­tása, ezért a kisebb önkor­mányzatoktól plusz fejkvó­tát kértek. A mucsiakon kí­vül Duzs 16, Murga 10, Ka- laznó 20 gyerek után már nem fizet többletköltséget. Az iskola igazgatója, Hor- váthné Hegyi Éva a VDN- nek elmondta, hogy a 73 gyerek távozása nagy gon­dot jelentett volna a falu­nak. Osztályokat kellett volna összevonni, és peda­gógusok válhattak volna fe­leslegessé. A kistelepülé­seknek szükségük volt a pénzre, némi zsarolással ezt a nagyközségen, Hőgyészen hajtották be - mondják a he­lyiek. Hazafi J. Tavaszi fesztiválok Bár elvileg csak most kezdődik az igazi tél, a hazai tavaszi fesztivá­lok programjai már el­készültek. A színvona­las rendezvényekre pedig nem árt időben jegyet venni. A tavaszi fesztiválokat Bu­dapesten kívül a Dunántú­lon Kaposváron, Szombat­helyen, Sopronban, Győr­ben és Szentendrén rende­zik meg. A fővárosban kon­certet ad többek között a Budapesti Fesztiválzenekar, a Magyar Virtuózok, A Nemzeti Filharmonikus Ze­nekar, az MRT Szimfonikus Zenekara, A Cseh Filhar­monikusok, a világhírű I Musici di Roma. Találkoz­hatunk Maxim Vengerov hegedűművésszel, a Golden Gate Quartettei, az Amad- inda ütőegyüttessel. Sor ke­rül a III. Nureyev Nemzet­közi Balettversenyre, a Ka­ukázustól a Lajtáig terjedő terület több, mint száz nép­zenészének bemutatójára, a XVII. Országos Táncházta­lálkozóra, az Interbalett Fesztiválra, számos szín­házi előadásra, kiállításra. Kaposváron a Győri Fil­harmonikus zenekar kon­certjével nyílik a fesztivál. A János vitézt mutatja be a Somogy Táncegyüttes, fel­lép a Benkó Dixieland Band, Nemzetközi Népzenei és Néptánctalálkozót szervez­nek. Érdekesnek ígérkezik a záróhangverseny, amelyen egy igen ritka kreáció, a Pécs-Kaposvár Egyesített Szimfonikus Zenekar lép fel. Cs. L. Fellendülőben az illemhelyek Néhány éve egy németországi nyilvános illemhellyel volt szerencsém közvetlen kapcsolatba kerülni. A rozsdamentes acélból készült, teljesen automatizált, szétverhetetlen berendezés a jövő századot idézte. Itthon egy kicsit más a helyzet. Szigetváron csupán a Kos­suth téren és a Piactéren mű­ködik télen-nyáron nyilvános vécé, a vár melletti a nyári rendezvények idején üzemel, mondja Láng János, a város- gondnokság vezetője. A belvárosból hiányzik egy illemhely, legalábbis a vállal­kozók panaszaiból erre lehet következtetni. Ugyanis a tu­risták sűrűn látogatják boltjaikat, lázasan keresve va­lamilyen megoldást sürgőssé vált dolgaik elintézésére. Ha a belváros szennyvízcsatorná­zása elkészül két-három év múlva, mondja Láng úr, ak­kor könnyen létrehozható az új objektum. Addig azonban erre várni kell. Siklóson négy is működik a város különböző helyein, s ezek jó állapotban vannak, vélekedik Mayer György, a városi önkormányzat mű­szaki irodájának munkatársa. Évente meszeltetnek, mind­egyiknek van kezelője, és az ÁNTSZ sem talált eddig semmiféle problémát. Az új autóbusz-pályaudvar és az új töltőállomás létrejöttével két újabb nyilvános vécé is „be­üzemel”, Siklós tehát nem panaszkodhat. Bár, mondja Mayer úr, hogy vécéből soha nem lehet elég, arra számos bizonyítékra lehet lelni az ut­cákon és a kapualjakban. Pécsett jelenleg tizenhá­rom található a Közüzemi Rt. üzemeltetésében, ebből nyolc működik nyáron, egy, a Kossuth téri, télen is, tájékoz­tatott Balog Gábor, a vízgaz­dálkodási osztály vezetője. Ezek változó műszaki álla­potban vannak, néhányat be kellett záratni vagy éppen megszüntetni. A meglévőket pályáztatás során kiválasztott gazdasági társaságok üzemel­tetik, a bérleti szerződésben meghatározott fenntartási fel­tételeknek megfelelően. Mohácson a legjobb he­lyen, a belváros szívében, a Széchenyi téren található a vécé a föld alá rejtve, tudtuk meg Pincei Józseftől, az ön- kormányzat osztályvezetőjé­től. A korábbiakat, a hagyo­mányos bitumenmázolásos, drágán fenntartható vizeldé­ket már lebontották. Mohá­cson úgy tűnik, ez az egy is elegendő. Bár fenntartása nem rentábilis, az üzemeltető vállalkozó bízik a fellendülé­sében. Cseri László HÍRCSOKOR Kampánykezdet Kani­zsán. Véglegessé vált, hogy Nagykanizsán a szabad demokraták or­szággyűlési képviselő-je­löltje Kovács Kálmán, a Közlekedési- Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium jelenlegi politikai állam­titkára lesz. Elkezdte kampányát Töröcsik Pál helyi vállalkozó is, aki az MDF-Fidesz közös jelölt­jeként indul. (dj) Fel- és betörés. A nyu­galmasnak mondott szombati nap ellenére azért érkezett két bejelen­tés a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságra. Kaposvárott az ablaküveg benyomásával egy gépko­csit törtek fel és lovasítot- ták meg a rádiósmagnót, míg a Bárdudvarnok mel­letti Bányán egy hétvégi házból vittek magukkal szerszámokat a hívatlan látogatók. (sz) Tulajdonosváltás a Ka­nizsa TV-nél. A város te­levízióját működtető kft. múlt évi gazdálkodása so­rán, pénzzavarait leküz­dendő, plusz 2 millió fo­rint vissza nem térítendő támogatást kapott a város kasszájából. Az anyagi nehézségekkel küzdő cégből ez év elején kivált a szegedi illetőségű DI- POL-H Kft. 390 ezer Ft-os tulajdoni részéért az ön- kormányzat 325 ezer fo­rintot fizetett. (dj) Japánra figyel a kaposvári Táncsics Japán küldöttség tárgyalt az elmúlt héten a Táncsics Gimnáziumban a japán nyelv oktatásáról, melyre közel száz jelentkező akadt a diá­kok közül. A nyelvoktatás az év végén, legkésőbb a követ­kező tanév második felében indulna egy tokiói önkéntes tanár vezetésével, aki a nyelv mellett a japán kultúra vala­mely más elemét is tanítaná. Az intézményben jelenleg hét idegen nyelvet tanítanak, a japán lenne a nyolcadik, egyben a legkülönlegesebb. A japán tanár utazási költsé­geit egy japán szervezet, a lakását a kaposvári önkor­mányzat biztosítja. Cs. L. Ellopták a ruhaadományt Még nem tudni, hogy ki lopott meg kit Tolnában tavaly decemberben. A la­kosságot ismeretlenek, vagy egy kft. károsította meg, amely visszaélt a Vöröskereszt nevével? Nyugati mintára egy székesfehérvári kft. arra kérte a lakókat, hogy rakják használt ruhaneműiket egy vörös felirattal ellátott zacskóba, és azt tegyék ki a lakás elé. Az adományt értékesítik, a befolyt összeget a Vöröskereszt támogatására fordítják. A kft. korábban Fejér és Veszprém megyében sike­res akciót hajtott végre. Lakatos Huba, a kft. szakembere szerint csaknem kétmillió forin­tot átadtak különböző vöröskeresztes szer­vezeteknek. Tolnában először 12 települé­sen - Szekszárd környékén - próbálkoztak. Erre szóban kaptak is engedélyi. Ám a falvakban zsigulisok jelentek meg a hivatalos összegyűjtés előtt, és felpakolták a kirakott zsákok egy részét. Ekkor derült ki, hogy a cégnek nincs írásos szerződése sen­kivel, sőt korábban Rózsa György, a Vörös- kereszt országos titkára megtiltotta ezt a fajta adománygyűjtést. A kft. szerint az or­szágos főtitkár útmutatásával kezdték a munkát Fejérben és Veszprémben. A bot­rány hatására azonnal felfüggesztették állá­sából a Vöröskereszt Tolna megyei titkárát. A megbízott megyei titkár, Váradi Jó­zsef né nem szívesen nyilatkozik az ügyről, mivel sok a homályos szál. Annyit tud, hogy a kft. 100 000 forintot átutalt Tolna megyének is. Egyébként szerinte visszaélés nem történt, csak a Vöröskereszt belső szabályzatát nem tartották be; Hollandiában például igen jó eredményeket érnek el hasonló módon. A ruhabotrány azért is folytatódik, mert a lopásokról és az átutalásról mostanáig nem közöltek információkat. Erre mondják azt a magukat megnevezni nem akaró, de a tűz közelében lévők, hogy személyes ügy van a háttérben. , Hazafi József Rádió mellett A pékek utálják a A rádióban egy Fősör sajnál­kozva nyilatkozta, hogy ismét csökkent a sörfogyasztás, és már majdnem megjegyeztem, talán azért, mert drága. Most valami 30-40 liter az egy fő­ként fogyasztott sör évente, másfél évtizede még 70 litert mutatott a statisztika, ám ak­kor meg az volt a baj. Mond­ván: „Az igazi magyar bort iszik!” Jól van. A hazai sör­ipart persze nem én lendítem fel - rám ne is számítsanak mert évi fogyasztásom jó, ha van hét-nyolc üveggel. De - most térek rá eredeti mondanivalómra - még én is innék sört kedvenc kiskocs­mámban (Rókus utca), ha ápolva a haladó hagyomá­nyokat, egy szép napon jó formájú kis fonott kosarak­ban, piros vagy kék textil­szalvétával letakarva sóspe­rec és sóskifli várná a szolid, tisztességtudó vendégeket. Ismétlem: sós péksütemé­nyekről van szó. Tudom, per­sze, az egészségügy felhör­dül: „Mi az, hogy sós?! Nincs elég magas vérnyomásos ál­lampolgár hazánkban?!” De van. Több is a kelleténél. De én akkor is a sósat szeretem. Amin nincs só - meg sem eszem. A házunkban lévő kis élelmiszerbolt reggelente kapja a kenyeret, zsemlét és kiflit. Talán két alkalommal sikerült sósat találnom, mert összesen vagy tíz sóskiflit hoztak, azt is véletlenül. De bemehet az ember bármelyik ABC-be, kisebb boltba, vagy bárhová, aligha jut sóskifli­hez. Vagy sósperechez. Vagy mákos bucihoz. (Ez egy fo­nott péksütemény, mákkal meghintve.) Ennek a boltnak kedves el­adónője mondta nemrég: „Azért nem sütnek sósat, mert a pékek vigyáznak az egészségünkre!” Aztán ko­molyan hozzátette: „Ha jön is ilyen kifli, néhány perc alatt elkapdossák...” Jó Apám, ha néha későn jött haza a kocsmából, he­tente négyszer, mondjuk, fölkeltett bennünket. „Na, mit hozott apátok?” - mondta nagy, olvadt szeretettel, és zakójának zsebét felénk for­dította. Ahogy illemtudó gye­rekhez méltó, örömteljes or­dítással hazudtuk neki: „Nem tudjuk!” - aztán kiemeltük a perecet. Ez a perec, azt hi­szem, tejfölös sóval volt meghintve, mielőtt belökték lapáttal a kemencébe. Min­den kocsma asztalán a kosa­rakban ott volt a sóskifli, meg a sósperec. Mire Apám estére hazatért a négy-öt pereccel, már nem ropogott, meg do­hányfüst szagot is árasztott, de mégis egyik legkedveltebb eledelünk volt, már csak azért is, mert a „fater” hozta. Vidéki szülővárosom uszodá­jának bejáratánál a félkezű Laci árulta óriási kosárból a sós micsodákat, az Opitz nevű híres pékség alkalma­zottjaként. Opitzéknek több boltjuk volt a városban, ők sütötték a legjobb kenyereket és a legfrissebb, legropogó- sabb péksüteményeket. Dél­előtt is, délután is sütöttek. Mindig friss volt minden. Most világosítson fel va­laki: derék pékjeink mi a fészkes fenének nem sütnek elegendő sóskiflit, és egyálta­lán: sósperecet és társait? A só olcsó. És van elegendő. Három kiló só - vagy legyen hat - az egész város kiflijére elegendő lenne. Vagy nincs aki sózza a hajnali tésztákat? Valami szakismeret - gondo­lom - kell hozzá. Talán ez az akadály. Vagy engedély kell hozzá? Vagy az összes pék egészségesen táplálkozik, következésképpen utálják a sót? Hát engem ne nevelje­nek. Sóskiflit akarok. Másnap meg sósperecet. A sört meg majd rádöntöm, ha akarom, hogy a Fősor ne siránkozzék. De bízzák rám, mit akarok. i I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom