Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-20 / 348. szám
10 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. december 20., szombat Hírcsatorna Első hely Vilninsból. A napokban Vilniusban megrendezett nemzetközi jazzorgonista versenyen a pécsi Szabó Dániel, a fővárosi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-tanszakos hallgatója kategóriájában a verseny abszolút győztese lett. Gonda János tanítványát az iskola benevezte a Magyar Rádió januártól induló országos jazz-orgona versenyére is. Karácsonyi gyertyafény. Pécsett, az Ifjúsági Házban vasárnap 15 órakor a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat pécsi csoportja ad műsort „Karácsonyi gyertyafény” címmel. Koncert Sásdon. A Sásdi Vegyeskar december 21-én 17 órakor a helyi katolikus templomban hangversenyt ad. (h) Új programajánló. Megjelent a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ új, 1998. évi programajánló füzete. Januárban a megyei borhetek keretében gasztronómiai estéket rendeznek Pécsett. Áprilisban hatodszor rendezik meg a megyei gyermek- és ifjúsági fesztivált, júliusban Pécs néptáncfeszti válnak, augusztusban Mohács fazekasok találkozójának ad otthont. Vers- és prózamondó találkozó. Tavasszal nyolcadik alkalommal rendezik meg a Magyar nyelvű Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozót Erdőkertesen, az Ady Endre Művelődési Házban többek közt a helyi Kulturális Közhasznú alapítvány, valamint Szada és Veresegyháza támogatásával, „Anyám fekete rózsa” címmel. Az amatőr versmondók édesanyák tiszteletére rendezett versenyére a határon túlról is várnak érdeklődőket, jelentkezési határidő január 31-e. Matiné a Vasvári Kávéházban. Pécsett, a Király utcai Vasvári Kávéházban délelőtt fél 11-kor új matinésorozat indul. Első alkalommal „Elmúlt pécsi karácsonyok” címmel régi hangulatokat, emlékeket, érdekességeket idéznek fel a résztvevők dr. Bezerédy Győző történész kalauzolásával, aki Angster Margittal és Mártával beszélget majd. A matiné háziasszonya Köveséi Ibolya. Kistelepüléseken az összefogás is lehet teremtő erő. Jó példa erre a közelmúltban átadott óbányai falumúzeum főtök: Müller andrea Törvény - némi garanciával A napokban jelenik meg a közlönyökben az új kulturális törvény, amely a gyakran mostoha sorsú közművelődésnek jelenthet a korábbiaknál nagyobb támaszt. A törvény az önkormányzatok számára kötelezővé teszi a közművelődési feladatok ellátását, másik fontos eleme, hogy az évről-évre változó, 150-250 forint közt ingadozó fejkvótát most 555 forintban határozta meg. Kerekes László, a törvény- előkészítők egyike, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy mint volt népművelő, személyesen is harcolt azért, hogy a köz művelése kötelező feladat legyen, s hogy a kistelepülések esélyei legalább kismértékben közeledjenek a városokéhoz. Magát a feladatot legtökéletesebben egy intézmény - művelődési ház - töltheti be. Tovább élő hagyomány Azokban az érvekben, melyek szerint a kérdést a civil társadalom megoldja, cinizmust érzett. Országos tapasztalat, mondja a főosztályvezető-helyettes, hogy korántsem zártak be annyi házat, mint ahogy jósolták. Szívósan ragaszkodnak a lakók a maguk teremtette vagy tovább élő hagyományaikhoz. A művelődési ház mint tanfolyamok, nyugdíjas és ifjúsági klubok színhelye, alapvető a népesség megtartása szempontjából, elemi érdeke a falusi önkormányzatoknak is. És a „kincses” Baranyában?- A kedden este született törvény gyűjtőtörvény. A fejkvóta is a kulturális ellátás egészére - múzeum, könyvtár, levéltár, művelődési ház - vonatkozik, mondja Bokor Béla, a Baranya Megyei Idegenforgalmi és Kulturális Központ igazgatója, aki maga is részt vett a törvény-előkészítő munkában. ő is azt hangsúlyozza, hogy a törvényalkotók felismerték; a kultúraközvetítés jogi Siklóson aggódnak a város széttagolt intézményei miatt és anyagi feltételeit is garantálni kell. Most végre nevesítve van, és a feladat ellátása az önként vállalhatóból kötelező lett! De, hogy ennek milyen keretet teremt az önkormányzat, azt a helyi viszonyokat, az állampolgár esélyeit elemezve döntheti el. Ahol lemondtak a kulturáló- dás esélyeiről, ott a falu utcaképe is olyan. Ott a törvény sem fog segíteni. Viszont az önkormányzatok többségének tisztességét eddig is jelezte - ez Baranyáról is elmondható - hogy például 1995-ben az államtól kapott pénznek átlagosan a négyszeresét fordították közművelődésre. Tehát sokkalta többet vállaltak ezekből a terhekből, mint az állam. Nem szabad elfeledkezni arról sem, mondják a szakemberek, hogy a megyék az említett kvótán kívül 238 forintos kiegészítő normatívát is kapnak, amellyel a hátrányban lévőket segíthetik. A megye szerepe tehát megmarad! Az optimisták... A Mohácsi Művelődési Központban úgy érzik, a 22 ezer lakosú város eddig is áldozatkész volt a kultúra ügyeiben, vegyes kára, ifjúsági fiívósze- nekara, néptánccsoportjai vannak, és a megye egyik legkié- pültebb kiállítótermi hálózatával rendelkeznek. A házba most kötötték be az Internetet. Úgy vélik, az önkormányzat a megemelt normatívákban többlet- lehetőséget és nem a kuporgató takarékoskodás esélyét látja. ... és a kétkedők Siklóson már aggódnak a jóval kisebb költségvetésben gondolkodó város széttagolt intézményei miatt, hiszen itt a művelődési központ mellett a dzsámit, könyvtárat, a Simon Béla Galériát, a Várgalériát is fenn kell tartaniuk az adófizetők pénzéből. A pénzhiánnyal küszködő Komlón már évekkel ezelőtt létrehozták az intézmények érdekszövetségét, hogy legalább a bérleti díjakkal ne egymás zsebeit forgassák ki. Ez persze, önmagában nem csökkenti a színvonalas előadásairól ismert Színház- és Hangversenyterem, a hétvégeken tinédzserektől zsongó Ifjúsági Ház vagy a Május 1. Művelődési Központ fenntartási költségeit. B. R. Mozart és Beethoven A Pécsi Szimfonikusok koncertje Szellemesen szerkesztett hangversenyprogram, igényes megvalósítás, virtuozitás és művészi önfegyelem egyensúlya - így sommázhatnám röviden a Filharmónia bérleti koncertjén fellépő Pécsi Szimfonikus Zenekar (vezényelt Howard Williams, zongora szólista Király Csaba) elmúlt csütörtökön, a Pécsi Nemzeti Színházban lezajlott koncertjét. A színház sajátos akusztikai körülményeihez hozzászokva kiegyensúlyozott hangzásképpel szólalt meg a zenekar Rossini: Az olasz nő Algírban című nyitányában. Precíz vonós pizzicatók fölött gazdag dinamikával rajzolta dallamát az oboa. Élénk tempóvétel, virtuóz fafúvós szólók, jó együttjáték jellemezte az előadást. Howard Williams elegánsan mértéktartó, az olasz bel canto modorát idéző pillanatnyi lassításai tették az ínyenc szellemnek is élvezetessé a művet. Mozart: d-moll zongora- verseny (K.V. 466) talán a legtöbbet játszott Mozart versenyművei között. Népszerűsége nyilvánvaló: ez az első moll-ban írott koncert az 1780-as években született 15 versenyműből. Sajátos hangulata különösen az elmúlt században tette közkedveltté. Tematikájában, drámaiságá- ban azonban a Don Giovan- nit engedi sejtetni. Zongora és zenekar kettőse már nélkülözi az e műfajban eleddig kíáfakuli konvenciókat. Nem a formai Leieteket tagadja, de előrelépést képvisel a ritmikai mozgás állandó növelésében, a feszültség és izgalom megteremtésében. Ugyanakkor a stílus keretein belül maradva a drámaiság belső koordinálásának művészi megteremtésével a műfaj egyik -csúcsát jelentheti. Beethoven is eljátszotta, ka- denciákat is írt hozzá, ezért is telitalálat Beethoven II. szimfóniájával befejezni a koncertet. Király Csaba interpretációja pontosan ezt a fent említett egyensúlyt tudta érzékeltetni. Tudott végletes feszültségeket teremteni a dinamikában - már amennyire a hangversenyzongora fénytelen hang- zárképe engedte -, ugyanakkor kiegyensúlyozott tempói, hallatlanul precíz ritmikája belső rendet teremtett. Szólista és zenekar kamarazenei ! igényekkel mért együttjátéka is az előadókat dicséri. A zongoraversennyel szemben Beethoven II., D-dúr szimfóniája viszonylag ritkán kerül műsorra. Pedig különleges, hatalmas alkotás. Beet- ! hoven sajátos hangja ebben a műben szólal meg először igazán. Sodró lendület, invenciógazdagság, váratlan fordulatok, a konvenciókkal való teljes szakítás jellemzi a művet. Megszólaltatása minden zenekar számára valódi feladatot jelent. Világos, élvezetes előadást hallhattunk. Howard Williams a kis részletek kidolgozottságán, költőiségén kérész- ’ tül nagy ívű dinamikai építkezéssel, következetes tempókkal tette az interpretációt mindvégig feszültté. Úgy éreztem, a zenekar is szívesen azonosult karnagya elképzeléseivel. Tulajdonképpen minden együttesnek javára válik, ha több időt, jelen esetben több évet tölthet egy koncepciózus, nágy zenéi műveltségű karmester irányítása mellett. A hangzásarányok megteremtése, egységes hangképzés kialakítása nem egyszerű és nem gyors folyamat. De túl a belső technikai részleteken beszélhetünk csak zeneiségről, művekről. És ez a hangverseny rtióst ezt tette lehetővé. v ‘ Kircsi László Pécsiek a Kempinskiben A főváros egyik legelegánsabb hoteljének galériájában nyílt pénteken öt pécsi festőművész közös tárlata. A Kempinski Galéria a karácsonyi, év eleji időszakban hagyományosan mindig másmás vidéki galériát, múzeumot lát vendégül. Az idén a szálloda falaira a Pécsi Galéria művészeinek alkotásai kerülnek. Velük külön-külön budapesti kiállításokon már találkozhattak az érdeklődők, de együtt először most láthatók. Erdó's János, Geller B. 1st- í ván, Lantos Ferenc, Pincze- helyi Sándor és Valkó László a felkérésre legfrissebb munkáikból három-öt művet válogattak ki. A bemutatkozási lehetőség nagy megtiszteltetés, különösen így, hogy az elsők között kaptak helyet a pécsi művészek. A kiállítást Kovalovszky Márta művészet- történész nyitotta meg. M. K. Filmjegyzet Karácsonyi zsoltár Futnak a képek Kérem, kedves olvasóim, jól jegyezzék meg ezt a nevet: Sandrine Veysset! Azt hiszem, még majd hallanak róla, legalábbis remélem. Ő egy fiatal, francia elsőfilmes rendező, aki, dacolva mindenféle divattal, elkészített egy nagyon-nagyon egyszerű és szívszorítóan szép alkotást. A címe: Lesz-e hó karácsonykor? Csak nézem, nézem a szinte eszköztelenül megfogalmazott, keresetlen bájukban szerénykedő képeket, és nem akarok hinni a szememnek. Lehetséges ez? Én azt hittem, ilyen filmet már nem tudnak csinálni. Kik is lennének erre képesek manapság? Kaneto Shindo Kopár sziget-e jut eszembe. Az európaiak közül meg az olaszok, a neorealisták. És Ermanno Olmi! ő tudott ilyen kristály- tiszta remekeket formálni, a Facipőfájá-t például, a paraszti lét felejthetetlen eposzát. Az újabbak közül csak Gianni Amelio merészkedett a keveseknek erre a keskeny ösvényére. De a franciáknál ez a szinte dokumentarista hangvétel eléggé szokatlan jelenség a költői realizmus kezdeti évei óta. Még Tavernier is más, mert mívesebb, polgáribb. Aztán jön ez a nő, ír egy forgatókönyvet, filmet rendez belőle, és bebizonyítja, hogy ilyen mozgókép igenis van. Létezik. Csak tudnám, hogyan csinálja? A kamera szinte mozdulatlan, a felvételek olyanok, mint a tőmondatok, az elbeszélés puritán, mint egy szerszám, a dramaturgia meg a lehető legegyszerűbb: az idő múlása, az évszakok váltakozása adja nyártól karácsonyig. Csak ott vannak a dolgok a vásznon, mint Van Gogh bakancsai. A téma: egy parasztcsalád élete. Munka látástól vakulásig, tengernyi gond, vesződség, család, hét gyermek. Mindenki dolgozik, kell a pénz. Az apának azonban van egy másik, „hivatalos” családja is, ahová esténként, hétvégén, ünnepeken hazatér. A film hősnője a férfi egyik tanyáján él a gyerekekkel. Róluk szól ez a történet. Arról, hogy a robot, a távlat- talannak látszó élet és a családját keményen dolgoztató, önző férfi által okozott sérelmek miként érlelik meg az asszonyban azt a sokáig szófián kétségbeesést, amely aztán egy karácsonyéji párbeszédben mégis hangot kap, miközben a gyöt- relmesen hosszú másodpercekre elsötétedő vászon koromfekete felületét látjuk. És ez már olyan, mint egy profán legenda. Égi és pokoli erők mérkőznek egy anya sebzett szívében. És az egyszerű tárgyakat és arcokat mutató képeken át létünk egzisztenciális mélységeibe látunk. Lesz-e hó karácsonykor? Ha nem volna ilyen alázatosan és szemérmesen visszafogott és hétköznapi ez a film, azt mondanám, vetítése ünnepi esemény, karácsonyi ajándék. De kinek szántad, kedves Sandrine Veysset, kiknek, a te szépséges ajándékodat? A bemutató estéjén Pécsett négyen ültünk a moziban ... Nagy Imre Az anya szerepében: Dominique Reymond
