Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-30 / 328. szám
JRA VILÁGÁBÓL Régi nyarak máig eleven fényei A kaposvári Róma-hegyen magányos villa áll: Rippl-Rónai József lakhelye és műterme - felújítva Télen is, nyáron is csönd ran Rippl-Rónai József egykori kaposvári villájában. A valahai vidám művészélet néma tanúiként vigyáznak a bútorok. Ám az élet, a régi nyarak máig oly eleven fényei ott vibrálnak, ugrándoznak a falakon: a mester remekművein. Ha valaki közelről akarja látni a manapság jogos vagy jogtalan nosztalgiával vágyott század- fordulót, ide szinte kötelező eljönnie. A helyszín: a kaposvári Donner-városrészben, a várostól száz éve még messze kieső szőlős terület. A Párizsból már több, mint nyolc éve hazatért Rippl-Rónai József a végre-va- lahára beköszöntött fővárosi sikernek köszönhetően vehette meg 1908-ban a Róma-villát és a körülötte elterülő tíz holdnyi területet. A villa előtörténetéről annyit tudni, hogy az 1870-80- as években nagy népszerűségnek örvendő Gundy György operaénekes rendezett itt be afféle művészparadicsomot. Rippl-Rónaiéknak - a festő francia feleségével, Lazarine- nel és nevelt lányával, Páris Anellával költözött ki ide - jóformán semmit nem kellett a villán alakítani, egyedül a kerti vincellérházat rendezte be műteremnek, bár többnyire természetesen szabad ég alatt festett. És elkezdődhetett egy boldog, termékeny, majd’ húsz éven át tartó időszak. 1908 más miatt is fontos évszám a magyar kultúrhistóriá- ban. Ekkor alapítják A Nyugatot. Ady Endre, aki az új folyóirat egyik, mindenképp legvitatottabb vezéregyénisége volt, 1909-ben jött Kaposvárra egy költői estre. Itt ismerkedett meg vele Rippl-Rónai a Korona Kávéházban (a mai Kapos Hotel helvén állt), és természetesen meghívta magához a neves költőt. Mikor másnap Ady felsétált a Róma-hegyre, csak Lazarine-t találta otthon: mint kiderült, Rippl-Rónai egész délelőtt a várost járta, hogy Adynak ab- szintot szerezzen, ami sikerült is nagy nehezen. Ady ugyancsak szabadkozott e kedvesség miatt, és biztosította a háziakat, hogy tökéletesen megfelelt volna neki a gazda saját termésű bora is. A festőművész a teleket jobbára fővárosi lakásán töltötte, és a Japán Kávéházban is törzstagnak számított. Itt kötött szoros barátságot a Nyugat-nemzedék nagyjaival, amit tanúsítanak életének utolsó korszakában készült pasztellképei, többek között Babits Mihályról és Móricz Zsigmondról. Az ifjú Szabó Lőrinc szintén itt, a Róma-hegyen tette nála tiszteletét. Emlékezéseiben évtizedekkel később is bámulattal szól arról, hogy Rippl-Rónai együlésre, kétórai intenzív munkával készítette el arcképét. Ezt a módszerét a mester maga „egyszerre festésnek” nevezte, mindennél előbbre helyezve a készülő mű frissességét. Mindezeket a történeteket és történelmi tényeket Horváth János, a Somogy Megyei Múzeumok tudományos munkatársa osztja meg velünk, aki több mint két évtizede foglalkozik Rippl-Rónai életével és munkásságával. Fontos szerepe volt a múzeum kialakításában, mostani felújításában és nem utolsósorban az országban szerte megbúvó képek beszerzésében. Ez utóbbi persze, egyre költségesebb dolog, de a számos magántulajdonban lévő kép közül többnyire a kaposvári múzeumnak ajánlják fel elsőként őket, ha eladásra kerülnek - mint például a Károlyicsalád is tette. Sejteni lehet, hogy a művész mintegy 3300 művet alkotott élete során, amiknek csak töredéke van ismert helyen, múzeumban - mindössze 600-700 darab. 1906-ban, a Könyves Kálmán Műkiadó kiállítótermében 381 bemutatott festményével learatta az első babérokat. Ezután nem csupán a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Petrovics Elek - akit szintén lefestett - vásárolt tőle, hanem a legszélesebb, modem festészet iránt érdeklődő közönség is. A képek egyik legnagyobb becsben tartója a villa egykori lakója, a ma 93 éves dr. Martyn Róbert. Rippl-Rónai az általa sorozatban is megfestett Pia- csek Ferenc négy elárvult unokái közül kettőt, Martyn Ferencet és Róbertét nem sokkal a villába költözés után magához vette, és vállalta, hogy kitaníttatja őket. Martyn Ferencből, bár a kezdetekkor szinte megtévesztésig nevelőapja nyomdokain indult, egyéni, szuverén és nagyhatású művész lett Pécsett. Róbert orvosnak tanult, és - szinte hihetetlen - mikor látogatást tettünk nála, fehér köpenyben fogadott, mert ma is naponta felkeresik hűséges páciensei.- Arra emlékszem, hogy egy nagyon jókedélyű, eleven ember volt - mondta a festőről az idős orvos a VDN-nek a rendelési idő megkezdése előtt. - Egy reggel például rám nézett, és így szólt: „Ez a Vaszary engem egészen lemásol!” Hogy ezt miért velem közölte, máig sem tudom. Nagyon könnyedén dolgozott, engem is lefestett, de az valahol elkallódott. Nem úgy a többi festmény, mely Martyn Róbert lakását díszítik.- Ezek a képek már bejárták a világot. Nekem egyébként a nagynéném portréja (vagyis Pi- acsek Margit képmása) a kedvencem. A szobában látható Medgyessy Ferenc Szoptató anya címet viselő szobor eredetije (az 1000 forintos bankjegy hátoldaláról lehet mindenki számára ismerős). - 1913 nyarán Medgyessy itt töltött néhány hetet, emlékszem rá, és ez a szobor is itt készült. Nagy tehetségű ember volt, de nem úgy az orvosláshoz, ami a civil foglalkozása lett volna. Tipikusan az a fajta volt, aki úgy gyógyított: köldök felett aszpirin, köldök alatt hashajtó, és ezzel be is volt fejezve számára a medicina! - emlékezett Martyn doktor az orvosi példaképnek eszerint nem nevezhető szobrászra. Milyen élet folyt a Róma-villában holdvilágos nyári éjszakákon? Bizony előfordult, hogy a festő nagy házat vitt, ha meglátogatták barátai, már-már túlzásokba esve, de azért mindig a kulturált mulatozás szintjén. A földszinti szalonban szabály- szerű zongorakoncertek voltak műsoron, de a tárogatós Tóki cigány és a Simplicius művésznevű prímás is gyakori vendégnek számított. Ez utóbbinak halála után a festő szobrot kívánt állíttatni Kaposvárott, meg is indult a gyűjtés, de aztán a háború elfeledtette a tervet. A házban konyha nem volt, főzés, gazdálkodás a mellék- épületekben zajlott, az alkalmazottak egész kis uradalmat irányítottak. Olyan európai művészhangulat uralkodott a Róma-villai nyarakon, ami a kisvárosban teljességgel ismeretlen, és azoknak, akik kívülállóként értesültek róla, megdöbbentő is volt egyben. Ezzel együtt furcsa, hogy Rippl-Rónai egyedülálló jelenség maradt Kaposvár művészéletében. Követői, tanítványai nem akadtak, leszámítva a vele rövid időre kapcsolatba kerülő Bemáth Aurélt és Galimberti Sándort. A vincellérház-műte- remben ma is ott fekvő hatalmas fa palettát, amit Rippl-Rónai mesterétől, Munkácsy Mi- hálytól kapott, nem örökölte meg senki. Pontosan 70 évvel ezelőtt, 1927. november 25-én három agyvérzés után ismét rosszul lett, és földszinti kanapéra fektetve hunyt el. Mi lett a villa sorsa? Rippl-Rónai felesége 1947- ben bekövetkezett halála után örökölte a házat Martyn Róbert. Bár két évvel később a területet államosították és té- eszt alapítottak a parkban, csodák csodájára a villát és a festményeket nem vették el. így a környék legnépszerűbb orvosa voltaképp egy magánmúzeumot alakított ki, hiszen egészen addig, míg az állam meg nem vásárolta a Róma- villát, és nem nyílt meg hivatalosan a kiállítás, Martyn Róbert mindenkit szívesen körbevezetett, aki becsöngetett hozzá. Ma a megyei és városi ön- kormányzat és egy gyógyszergyár által finanszírozott 1996/97-es felújítás után a Rippl-Rónai villa tán szebb, mint valaha. A novemberi ködben, borongásban a kerítés felül nézve olyan egy kicsit az egész, mintha maga a mester, a néhai lakó festette vqlna ide, örökre. Méhes Károly
