Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-16 / 314. szám
Séta a világörökség részévé lett bencés kolostor falai és kincsei között Hogy igaz-e a történet, ma is vitatott, mindenesetre Géza fejedelem és Szent István királyunk meg voltak győződve arról, hogy a franciaországi Tours városának püspöke, Szent Márton e „szent hegy” közelében született, s erre voksoltak 996-ban az itt letelepedni vágyó bencés szerzetesek is. Pannonhalma másik (nagyon szomorú) története, hogy 1944-ben a község téglagyárában töltötte utolsó éjszakáját halála előtt Radnóti Miklós. Pannonhalma (és ezúttal nem a hegy lábánál elterülő, 3700 lelkes községről, hanem az apátságról van szó) más-más arcát * mutatja az érkezőknek, attól függően, hogy mi járatban vannak. Azonban akár egyházi méltóság, akár turista a látogató, egyet nem feledhet, hogy több mint ezer esztendeje a magyarok számára a kereszténység és a honi kultúra bölcsője ez a hely. Gyönyörű örökség, melynek falai között őrződött meg például a magyar nyelv egyik becses emléke, a Tihanyi apátság alapító levele, a fehérvári hadi útra, s többek között egy körtefára is utaló mondataival az alapvetően latin nyelvű sorokban. És persze egy korabeli, kőbe firkantott graffi- tit (hic fűit) is őriznek a kiállító- termek egyikében, amit a lengyel Viesovski Polonus 1590- ben vésett a kolostor egyik falára, tanúsítva azóta se múló szokás szerint, hogy itt járt és ezt az utókor számára megörökíteni óhajtotta. Várszegi Asztrik főapát vallja, hogy ez a templom és ház ablakként szolgál Isten valóságára és az egyetemes emberi kultúra értékeire egyaránt. Kimondja, hogy a monostor ma is őrzi a kereszténység ősi, ugyanakkor mindig friss és elevenítő üzenetét, hogy Isten a szeretet, s vele mindenütt, itt, e kiváltságos helyen is lehet találkozni. Ma. ha az épületegyüttes lakóinak mindegyike együtt van, közel félezer lakóját számlálhatjuk össze az apátságnak. Legtöbben a gimnázium diákjai, s kisebbségben a bencés szerzetesek és a szociális otthon lakói. A szerzetesek életét mai is a rendet alapító Szent Benedek regulája irányítja, mely a bencések alaptörvénye, s mely megfogalmazása idején napi három óra olvasást írt elő e rend követőinek (529-ben!), s beismerve azt is, hogy a borozgatásnak sokan hódolnak, ezért aztán engedélyezi azt, a mértékletesség szerint. Persze, nem ezek a legfontosabb mondandók. Óra et la- bora! - Imádkozzál és dolgozzál! - szól a jelmondat. Az apátság nyitva mindenki előtt. A kora-gót stílusú bazilikát 1224-ben szentelték fel. A templombelső mai bútorzatát az 1870- es években, Storno Ferenc vezetésével formálták. Igaz azt is tudjuk, hogy a jelenlegi templom helyén már Szent István idejében kőtemplom állt. Orgonájába 3300 sípot építettek be, s talán akkor szól a legszebben, ha esti 7 órakor megkezdődik a gregorián dallamokat hordozó vesperás, az esti mise. A szerzetesek énekét kazetták és CD-k őrzik, melyek között néhányat éppen a pápa- látogatás emlékére adtak ki. Az altemplom a bazilika legrégebbi és egységesen megmaradt része. A hagyomány szerint itt, a bejárat melletti falában, a fülke mögött, István király fából készített trónusát őrzik a márványlapok. De tény, hogy itt nyugszik (kérésére) Stefánia belga királyi hercegnő és második férje, Lónyai Elemér herceg. (Stefánia első félje a szomorú sorsú Rudolf trónörökös volt, aki Vetsera Margit szerelmében búcsúzott az ámyékvi- lágtól.) Külön érdekesség a látogató számára egy jókora már- vány-mozaikkép, melyet Rómában készítettek régi mesterek, s melynek eleven színvilága nem festett, hanem a természetben föllelhető kövekből állt össze, s melyet Stefánia kapott nászajándékba annak idején. Az apátság könyvtárának boldog rabszolgája, könyvtár- igazgatója Bánhegyi Miksa, maea is természetesen bencés szerzetes, (a vesperások legszebb hangú előénekese), aki ma már a kilencedik éve felügyeli e több mint félmillió kötetet. Időről időre kiállítást készít elő a látogatóknak, felfrissítve, átformálva, hogy a vitrinek alatt egyre több érdekességet tárjon a nagyközönség elé. ^nyomtatványokat, régi kódexeket, énekeskönyveket (evangelistáriumot), s például Jedlik Ányos egykori bencés tanárember iskolai jegyzeteit vagy Czuczor Gergely levelezését. Ha új könyv érkezik, ma is azt a pecsétet használja az igazgató a regisztráláskor, amit 1870-ben készítettek. A könyverdő számítógépes feldolgozása pár éve megkezdődött, s eltart bizonnyal jó ideig. A hazai és a nemzetközi könyvtárakkal kapcsolatban állnak, sok a látogató és kutató, sok a világ különböző pontjairól érkező kérés. Ugyanis akad nem egy régi kiadvány - különösen a természettudományok köréből -, amelyből itt őrzik a világon fellelhető egyetlen példányt. Megjegyzésképpen: a könyvek épen tartásának egyik módszere, hogy páraelszívó berendezéseket építettek be az impozáns könyvtárterembe. Megesett, hogy naponta 50 liter vizet (!) gyűjtöttek össze a gépek. A levéltáros Csóka Gáspár, alpeijel. Ha mennyiségében mérni lehetne e levéltár kincseit, akkor legszívesebben azt mondaná, hogy 140 méternyi iratot őriznek az apátságban, s ezek egy részét a páncélszekrények mélyében. Mint például 1055-ből a Tihanyi apátság alapítólevelét, a pannonhalmi kiváltságlevelet Könyves Kálmán pecsétjével, vagy azt a magánoklevelet, ami első a magyarországi magánoklevelek között. Szent László királyunk két eredeti oklevele is itt található, melyben többek között 80 könyvet, köztük Cicero, Cato, Lucanus és Donatus műveit adományozza a kolostor lakóinak. És persze akad ólompecsétes pápai bulla is, nem régi, 1102-ből való, s II. Pascalis pápa írta saját kezűleg alá, ami később kimegy a divatból. Mindenek között talán a legszebb II. Béla királyunk oklevele, hatalmas, cipó alakú pecséttel, s egy másik, Fulep hos- pesé, melyben először említik Szentendre nevét. Itt őriznek egyébként néhányat Kossuth Lajos levelei közül. Köztük azt, amit Concha Győző kolozsvári professzornak írt a számkivetésből, s melyben szomorúan panaszolja Kossuth, hogy miért nem tudott elmenni Belgiumban, az ott élő édesanyját meglátogatni, majd a temetésen miért nem vett részt. A belga hatalom megalázó feltételeket szabott ugyanis, Kossuth csak rendőri kísérettel mozoghatott volna, „se brutális engedelmet” nem fogadhatta el. A látogató mivel búcsúzhat Pannonhalmától. Talán avval a történettel, amit Várszegi Asztrik mondott el, s ami Murphy- törvényét idézi még e monostor falai között is. Azaz, ami elromolhat, az elromlik éppen akkor, amikor nem kéne. Nos, II. János Pál, a kolostor ezeréves történetében először odalátogató pápa és a környezetében lévők már bizony éhesen feszengtek az esti vacsorát várva, de a halétel, csak nem érkezett. Tán most fogják a halat? De nem. Rosszabb. A kiszolgáló személyzettel együtt a halastál két emelet között, a liftben rekedt, bizony időbe telt, mire kiszabadították a lift foglyait, szétfeszítve az ajtót, s kikapva kezükből a falatokat. Ilyen is csak egyszer fordulhat elő, ezerévenként. Kozma Ferenc Ezer meg egy esztendő Pannonhalmán
