Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-16 / 314. szám
»Kedvenc olvasónk kedvenc melltartója” szlogennel magyarázott képpel reklámozza magát egy új lap, amely az ifjabb hölgyeket vette célba. A plakáton lévő ábrázolás azonban arra az igen távoli időre utal, amikor az ember még nem tért rá az eszközhasználatra, ám a szebbik, a göm- bölydedebb formákkal büszkélkedő nem iránti lovagias segítőkészség már kézzel fogha- tóan megmutatkozott. Ehhez a legősibbhez képest intim ruhadarabként az ősmelltartó épp csak 85 éves. A történet a század elején kezdődött, amikor Otto Titz- ling, egy élő német származású amerikai fiatalember munkát vállalt nagybátyja fehérnemű- boltjában. Az ifjú elárusítóként szorgalmasan szolgálta ki az intim ruhadarabokat kereső hölgyeket, ám ezen jellegű kereskedelem komolyabb szakmai érdeklődést nem váltott ki belőle. Egészen addig, amíg egy nap abba a panzióba, ahol lakott, beköltözött egy Swanhilda Olafsen nevű izlandi operaénekesnő. Wagner-szerepeket énekelt, és termete méltó is volt az operák hősnőihez. Otto Titz- ling nem maradt érzéketlen az operadíva hangja és bájai iránt, ugyanakkor feltűnt neki, hogy mennyire zavarja ideálját az akkori nélkülözhetetlen női fehérnemű, a fűző. Az énekesnő keble ugyanis figyelemre különösen méltó méretű volt. A szeretett nő iránti részvéttől vezettetve, Titzling tömi kezdte a fejét, és hosszas, ámbár a számára egyáltalán nem kellemetlen ruhapróbák után 1912 egyik estéjén átnyújtotta Swanhildá- nak a világ első - extra méretű - melltartóját. Az énekesnő megkönnyebbült és állítólag az iíjú feltaláló iránt nem is maradt hálátlan. A jótettet üzleti siker is követte: az első világháború után Otto Titzling ösz- szefogott Hans Delvinggel, egy neves fehémeműgyárossal, és ketten elkezdték a melltartók nagyüzemi gyártását. Vagyis egy izlandi Wagner-szoprán dús keble mentette meg a hölgyeket a fűző kényelmetlenségétől. Egyes felmérések szerint a melltartó mostanában a második legerotikusabb női ruhadarab: csak a csipkés harisnyatartó előzi meg. D. I. Operadíva ihlette a melltartót A vonzás titkos illata ihImImH tapasztalatból Is tudja, hogy a szagok, az illatok nagy hatással vannak életünkre. Híg egyes illatok vonzóvá tesznek dolgokat a szemünkben, mások kellemetlen szagokkal elriasztanak. A hullaszag például egyenesen „be van programozva”. Mindenki undorodik tőle, még a hangyák is. Amikor egy kísérletben egy hangyát elhalt társa szaganyagával kentek be, a többiek addig cipelték ki a bolyból, míg belepusztult. Van olyan gyógyító, aki alkoholista betegének kedvenc italához enyhe hullaszagot ke- vertet. Tény, hogy a beteg ezután rá sem tud nézni (erre) az italra. A nők választásaiban is döntő szerepet játszik az illat. Száz férfit megkértek rá, hogy ne egyen fűszereset, ne menjen dohányfüstbe, ne használjon illatosított szappant, majd az egy napon át hordott pamuttrikóikat hölgyüknek adták. A nők következetesen azokat a férfiakat választották ki az illatuk alapján, akiknek az immungénje a leginkább eltér az övéktől. így, ha gyermekük születne, a lehető legnagyobb immunvédettséget biztosíthatná neki. A csúnya férfiaknak sem kell aggódniuk. Ugyancsak kísérlet bizonyította azt is, hogy a szép, szabályos arcú hercegekkel szemben a csúnya férfiak illatát gyakrabban találták erotikusán vonzónak a hölgyek. A parfümgyártó cégek sokat adnának a titokért, hogy lepárolhassák a „vonzás illatát”. Kutatók is dolgoznak a fero- monok elkülönítésén, de ez nem egyszerű feladat, mert ezek az illathormonok nagy molekulájúak és nagyon kis koncentrációban is hatnak. Nehezíti a helyzetet, hogy már egy kis szerkezeti változás is elég ahhoz, hogy az anyag jelentése megváltozzon. Jó tanácsként javasolják a kutatók azt is, hogy a nők, amikor életük párját kiválasztják, ne szedjenek fogamzásgátló tablettát. Ez ugyanis megváltoztatja a szaglásukat is, és amikor a szülés után abbahagyva a szedést, helyreáll a szaglás, hirtelen kiderülhet, hogy férjüket taszítónak érzik. H. I. Gy. A függővasúton felül a sín, alul a vonat Az ember néha hajlamos olyan újdonságra rácsodálkozni, amely végül is magától értetődő, és ráadásul nem Is olyan új. A képen látható függővasutat (Swebebahn) 1900-ban építették Wuppertalban. Valami csel azért lehet benne, mert Európában azóta sem próbálkoztak hasonló szerkezetű közlekedési eszközzel. Olyan az egész, első ránézésre, mintha álmodnánk: megy a vonat, és felül van a sín. Méghozzá egy darab sín, 14 kilométeren át, ráadásul zömében egy tiszta vizű, keskeny folyó felett, mintegy három méter magasságban, mint valami felszállás utáni, de magasabb távot teljesíteni nem tudó vagy nem akaró repülőgép. Négy guriga van az egy szem sínen, árammal működik a szerkezet, hasonlóképpen, mint a trolibusz. Le nem nagyon eshet, legalábbis az elmúlt 97 év tapasztalatai szerint, legfeljebb megáll. Felszállva a HÉV-szerel- vényhez hasonlítható kocsiba, az utazó azt tapasztalja, hogy nem lepődhet meg semmin. Mintha egy vonatba lépne, ugyanez az érzés keríti hatalmába, minden előzetes félelme ellenére az utazás során is. Legfeljebb akkor imbolyoghat a gyomra, ha a fedett megállók valamelyikére ér, és a le- és felszállók mozgása miatt egy kicsit kileng a szerelvény. Mindezt persze könnyű megszokni és megszeretni, a wup- pertaliak és a turisták is ezt tették, naponta százezrek használják a Németország nyugati részén található függővasutat alkalmanként három és fél márkáért utazásonként vagy bérlettel még olcsóbban. Közben pedig csodálkozhatnak azon, hogy miként juthatott eszébe valakinek, hogy a levegőbe tegyen vasúti síneket. Bozsik László Bonyhád új kincsei A Bonyhádi Múzeum több adománnyal gazdagodott, amelyeket most kiállításra készítenek elő. A Völgységbe és a Hegyhátra telepített felvidékiek emlékanyagát már rendezték, szombatonként is megtekinthető. Dr. Balás Gábor jog- és művelődéstörténész özvegye újabb könyvekkel és 150 tételnyi kézirattal ajándékozta meg az intézményt. Köztük versfordítások is találhatók legkevesebb száz nyelvből, így például a szuahéliból. A kutató felesége korábban négyszáz kiadványt adott át, és megalapozta a múzeum szakkönyvtárát. A megszűnőben lévő Botond cipőgyártól lelkes üzemtörténészek jóvoltából az elmúlt hatvan év helytörténeti értékű fotóit kapták meg. A helyi zománcgyár egyik üzemvezetője, Steib György pedig fényképekkel, iratokkal és művészi kivitelű egyedi tárgyakkal lepte meg a múzeum szakembereit. A mostani létesítmény elődje a Völgység első gyárának számított. Dr. Szőts Zoltán múzeumigazgató elmondta, hogy a bemutatókat januártól lehet látni. Most csak a felvidéki betelepítéstörténeti emléktárlat látogatható, amelyen mátyusfoldi népviseleti ruhák, háziszőttesek láthatók. Csuti J. VDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés november 21-én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134. ÚVDN Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi út 34. (VIII. emelet 801-es szoba). A múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Drágám éppen itt az ideje, hogy befejezd a fogyókúrát.” A sorsoláson a szerencse Nagy János- nénak kedvezett (Teklafalu, Fő u. 30.), aki hajszárítót nyert. E heti rejtvényünk megfejtői között fúvós hajspirált sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után - ha nem jelentkeznek érte - a vidékieknek elküldjük postán.
