Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-22 / 290. szám
1997. október 22., szerda Háttér - Riport Dtinántúli Napló 11 Az egyik kutya, a másik eb Az újsághír szerint a rendőrség adatokra bukkant Szigetvár környékén. Kutyaviadalról készített videokazettát foglalt le, és három gyanúsítottja is van. A Szigetvári Rendőrkapitányságot tárcsázom. Péter Ferencet, (képünkön) a bűnügyi osztály vezetőjét kapcsolják.- Gyanúsítottak valóban vannak, de személyiségi jogot sértene, ha neveket mondanék. Videofilmek is vannak a birtokunkban. Eddig három eset bizonyított, persze, a pitbullosok vannak olyan dörzsöltek, hogy ráfogják: kiképzés volt az egész. De még ez utóbbi sem engedélyezett. Folyik abban az ügyben is a nyomozás, hogy van-e alapja a szóbeszédnek, mely szerint ilyenkor nagy tételben történnek fogadások.- Azaz mégsem fantomok ezek az ivartalanitásra ítélt szegény párák?- A fertőzöttnek tartott területeken szakértők fajtavizsgálatot tartanak. Az 1997. február 27-i rendelkezés szerint október 15-éig még bejelenthetők, és tartási engedélyt kérhetnek a veszélyes ebek gazdái. Az se ösztönzi az embereket, hogy az engedélyeztetés és ivartalanítás 26 ezer forintba kerül, majd ezután évi 20 ezer forintot kell a kutya után fizetni. De hogy a bejelentés elmulasztása a határidő lejárta után milyen szankcióval jár, az már a bíróság hatásköre. Egyébként pitbull - vagyis amit annak hiszünk - embert nem bántott a területemen! Más kérdés, hogy a Szigetvári Önkormányzat ettől még alkalmazhatna sintért a kószáló ebek befogására. Tavaly módosították az 1974- es Állami- és közbiztonsági törvényt, amely szerint pitbull tartása bűncselekménynek minősül. Az 1996-ban módosított törvény 266. paragrafusa szerint veszélyes eb engedély nélküli tartása 2 évig terjedő szabadságvesztéshez is vezethet, a viadalok rendezőit akár 3 évvel is sújthatják. Sőt a rendelet szerint más kutyafajtákat is veszélyessé- lehet nyilvánítani. Valószínűleg nem a palotapincsire vagy a chihuahuára gondoltak. De hogy egy nagyobb állatnak hány ártatlan nadrágot kell szétszednie ahhoz, hogy kiérSokan rács mögé kívánják őket demelje a veszélyes titulust, azt a törvény bizony elhallgatja. Az bizonyos, a Megyei Állategészségügyi Állomáson senki nem jelentkezett - tudtuk meg dr. Éva Gábor állatorvostól. Ha mégis akadna, akkor a bőre alá egy chip - azaz egy 16 számjegyű azonosító kód - kerülne. De Baranyában és valószínűleg másutt se tudnak bejelentőkről. A törvényben akkora lyukak vannak, hogy az gyakorlatilag befoltozhatatlan. Veszélyessé egy eb valószínűleg csak feljelentés nyomán válik. Például, ha szétszed három kutyát, megharap embereket. Ilyenkor többnyire elaltatják. De az orvosnak egy ilyen jószággal is FOTÓ: TÓTH L. ugyanúgy kell bánni, mint a másikkal, hisz a kutyának nincs önálló személyisége. Ez a nevelésén túl döntően attól függ, kik tartják, milyen célból. Hogy ki mit tart, az leggyakrabban a gazdájára jellemző. Egyébként a pitbull köztudottan nem egy standard fajta hangsúlyozza az orvos - csak szakember tudja megkülönböztetni a vaddisznó megállítására is jól használható Straf- ford-Shire terrierektől. Az állomás mindenesetre fel van készülve az ebek fogadására és arra is, hogy szükség esetén - harapásos balesetkor - az állatot két héten át megfigyeljék. Ez közegészségügyi kérdés, nem a gazda hozzájárulásán múlik. Az őszi napfényben ragyogó Szigetvár legalább olyan nyüzsgő és szép kisváros képét mutatja, mint a televíziós sorozatban - csak sokkal békésebb annál. A belvárosi kerítések mögött vakkantgató pulik, a macska után hasztalanul settenkedő német juhász - az egész farkát csóváló, csaholó kompánia ehhez az idillhez tartozik. A pitbull, az más? Egy jókötésű harmincvala- hány éves férfi, akit a viadalokról kérdezek, tiltakozik, hogy a nevét leírjam, de azt elárulja, hogy a tacskójának a gerincét éppen egy ilyen fékezhetetlen harci eb roppan tóttá ketté.- Négyen szedték le a kutyámról! Köztük olyan is, aki mindig félt tőlük! Ezekkel a viadalokkal szerintem vándorolnak ide-oda, és videokazettákról is hallani. De ha szigetváriak lennének, már mindenki tudná, kikről van szó. Itt mindenki ismer mindenkit, én a videón - ha látszana - még a cipőjéről is felismerném a csávót! De ebben az ügyben a rendőrségnek és nem a városnak kell nyomoznia. A kutyájának békés mackótermészetét szeretettel emlegető H. L. szerint valahol Dobszán is ivartalanítottak kutyákat a közelmúltban.- Azt nem tudom, hogy Nagy- vagy Kisdobszáról van-e szó, de ilyesmit hallottam egy környékbeli állatorvostól. Á közelmúltban a környékre költözött egy állatidomár - attól sokkal többet megtudhat erről. Az emberek többsége ezekkel a korántsem dicsőséges viadalokkal nem foglalkozik. Miért is tenné? Aki tudna valamit erről, az udvariasan másra tereli a szót vagy csak annyit mond, hogy nem hallott róla. Pedig e sorok írója nem is nyomozni akart, csaík néhány véleményt csokorba kötni. Hogy ki miképpen ítéli meg a viadalt - azt, hogy a félelem nélküli és fájdalmat is alig ismerő mokány kis ebek széttépik egymást, s ebből mi, emberek esetleg még üzletet is csinálunk - végül is nem érdemes sok szót vesztegetni. Hogy a vándorló „ring” gazdagok kényét muszájból kiszolgáló munkanélküliek műve vagy másoké? Ezt se firtassuk. Az viszont megjegyzendő - az „ősgonosz” pitbullok védelmében is -, hogy alig akad kutyafajta, amelyiknek jó vagy rossz szellemét ne lehetne kiszabadítani az ösztön igencsak törékeny palackjából. Nevelés kérdése. Az egyébként is rettenthetetlen terrierfélék közül egy fal- kányi ariadle-vel például tigrisre vadásztak Indiában az angol urak, és ami a bátorságot illeti, ki ne látta volna legalább filmen a harcias pumit, amint a meghunyászkodó bika orrán csüng? Áz erős izomzatú boxe- reket bikavadászaton alkalmazták, s hírlik, Amerikában a mi komondorunk vált be legjobban a nyájak mellett, hogy a farkasokat távol tartsa.- Persze, a fajták, de egyetlen fajta egyedei között is nagy különbségek lehetnek. Állunk Jóskával a piaci büfé októberi, langymeleg pultjánál. A pult barna lapján két fakósárga darázs osztozkodik a sör kocsonyaként rezgő habján. Jóska elegánsan öltözött roma fiatalember - fogalmazom magamban. Nehéz elhinni, hogy közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Húsz éve krampács a vasútnál - mondja. A hűségének, két keze munkájának köszönheti - teszi hozzá -, hogy a családját eltartja és háza van. A kutyákról csak annyit mond, hogy a katonaságnál maga is foglalkozott német juhászokkal. Csak az tud értő módon nyúlni ezekhez a derék, a mi akaratunk szerint formálódó állatokhoz, aki szereti őket. Valami ilyesmit gondolhatunk, ahogyan összevillan a szemünk. Koccintanánk is erre, de sörrel nem illik. B. R.
