Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-22 / 290. szám
12 Dünántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. október 22., szerda Mit szeretnénk és kivel? Tíz esztendeje a lakitelki sátorverés idején, és 1990-ben az első szabadon választott nemzeti kormányunk megalakulásakor egy, a nemzeti függetlenségen alapuló, a mindenki számára megélhetést biztosító szociális piacgazdaságért szálltunk síkra. Mi lett ebből napjainkra? Az Antall-kormány nem ezt a társadalmi programnak alig nevezhető politikát hirdette meg. Szociális, igen is vállalkozásbarát intézkedéseivel nem ezt a világot szerette volna látni Magyarországon. A magyarországi helyzet válságos. Az utóbbi években a társadalmi rétegek rohamos átrendezésével több lett a szegény, a nélkülöző, amíg a kondér körül ügyesen tülekedő kevesek arcpirító vagyonokat harácsoltak össze. A klasszikus értelemben vett magyar polgári középosztály, amire az MDF mindig is politikáját alapozta, végóráit éli. A polgárság és az összmagyarság megmaradására törekszünk most is, akár csak tíz esztendeje. A közelmúlt történelmi viharai úgy hozták, hogy nemzetünk egészét szolgáló programunkat önmagunk nem tudjuk sikerre vinni. Ezért kerestünk, és ma már kimondhatjuk, találunk szövetségeseket nem csak Baranyában. Egy világos, mindenki számára közérthető és főként kivitelezhető, szakembereink által kidolgozott program az, ami lehetővé tette a Fidesz-MPP- vel történő összefogást. Sokan vádolnak minket azzal, hogy feláldozzuk régtől vallott eredményeinket egy úgynevezett liberális párttal történő összefogás reménybeli kormányzati oltárán. Valóban szeretnénk ismét kormányra kerülni, ezt csak ostoba vagy hazug politikusok nem merik bevallani. Mi hisszük és - ami ennél fontosabb - tudjuk is, hogy képesek vagyunk az ország hasznára lenni. Megítélésem szerint a mostani, az ország felemelkedését szolgáló összefogásunkkal az MDF ugyanúgy nemzeti, keresztény és konzervatív párt maradt, mint volt annak idején. Tudatosítani kell a választókban, hogy a keresztény és nemzeti értékrend, a klasszikus értelemben vett konzervatív eszmeiség letéteményese, a mindenkori szövetségi politikától függetlenül a Magyar Demokrata Fórum. A mostani megegyezésnek nem szabad gátat szabnia a Baranyában nagy hagyományokkal bíró és térségi, helyi önkormányzatokban a mai napig jól működő szélesebb körű ellenzéki összefogásnak. Habjánecz Tibor, MDF megyei elnök Ünnepi megemlékezés Taktikus jóvátételi kísérletek A kormány által beterjesztett 1998. évi költségvetési törvénytervezet jellegzetesen választási költségvetés. A lényege, hogy benne a kormány igyekszik taktikus osztogatással a leginkább konfliktusképes társadalmi csoportokkal „feledtetni” az 1995-96-os megszorításokat, illetve ily módon törekszik szélesíteni választói bázisát. Önmagában tehát a költségvetés nem sok szót érdemel. Annál inkább beszélnünk kell arról, hogy - mivel ez a politikai ciklus utolsó költségvetése - hogyan is illeszkedik ez az év a négyéves ciklusra és ez a négy év a rendszerváltozás első évtizedébe. Az 1994 óta fennálló MSZP-SZDSZ koalíciós kormány „stabilizációs” programja ugyan valóban csökkentette a külgazdasági egyensúlyhiányt, de pénzügyi deficit helyett súlyos társadalmi deficiteket hozott létre. Jól példázza ezt, hogy az 1995-96-os időszakban 17-18 százalékkal csökkenő reálbérek csak kb. 2001-2002 táján érik el újra az 1994-es szintet, és közben kb. 10 milliárd dollárnak megfelelő összegű bérösszeget szívnak el a bérből és fizetésből élőkből. Ez az összeg még 2 milliárd dollárral magasabb, mint az az összeg, amelynek érdekében mindez történt, vagyis a fizetési mérlegek kumulált pozíciójavulásánál az 1994—2001 időszakban. A költségvetés általános szemlélete világosan jelzi, hogy a kormány arra készül, hogy a Bokros program 3. évfordulóján ünnepélyesen bejelentse, végre sikerült a „növekedés versus egyensúly” problémát megoldania. Ez azonban nem így van. Egyrészt erre egyelőre semmi biztosíték nincs, másrészt ha formálisan be is következik, e mögött az a tény húzódik meg, hogy egy ilyen számítás nemzetgazdasági átlagokkal dolgozik, holott a Bokros program jelentősen felgyorsította az ország földrajzi és szociális terének szétszakítottságát és ezzel további súlyos konfliktusok elindítójává vált. Hiú remény a költségvetés készítői részéről, hogy „osztogató” taktikájukkal feledtethetik az 1995-96-ban történteket. Magyar Demokrata Néppárt Euroatlanti cirkusz Az elmúlt hetek népszavazási hercehurcája több rendkívül fontos kérdést vet fel. Az egyik, hogy Magyarország esetleges NATO csatlakozásával - gazdasági önállósága után - elvesztené a politikailag formálisan még meglévő függetlenségét is. Ezzel együtt egy sor probléma kerül napirendre. Ezek a következők: A felvétellel és a tagsággal járó költségekről senki sem tud biztosat. A honvédelmi miniszter 122 milliárd Ft-ot említett, ami azt jelenti, hogy a csatlakozás évében egy átlag magyar családra 50 ezer Ft plusz kiadást rónak. És ez csak az, amit elismernek. A másik, hogy a NATO-n belül ugyanaz lesz a stratégiai szerepünk, mint a Varsói Szerződésen belül volt. Ugyanis most sem lennénk mások, mint nukleáris háború esetén biztos célpontja egy első csapásnak. A NATO csatlakozás keltette biztonságérzet hamis dolog, mert a szövetség nem véd meg minket semmitől és senkitől. Jó lenne végre rájönni, hogy a honvédelem a hazafias neveléssel kezdődik, aminek során mindenki megtanulja, hogy ha baj van, hazáját magának kell megvédenie, ha kell, az élete árán is. Ez volt 1100 éves fennmaradásunk záloga. Nem elhanyagolható az sem, hogy amerikai főparancsnokság alatt magyar fiatalokat vethetnének be a világ forró pontjain idegen érdekekért. A magyar vér pedig csak nekünk drága. A felsoroltakon kívül a NATO csatlakozás rögzíti a jelenlegi status quot, garantálva ezzel a jelenleg hatalmon lévő és az országot teljesen kiárusító politikai csoport biztonságát az esetleges népharagtól. Az egész népszavazási cirkusz nem szolgál mást, mint hogy igent mondjunk egy olyan dologra, amiről teljesen egyoldalúan tájékoztatnak, elhallgatva olyan érdemi információkat, mint a csatlakozás pontos költsége és feltételei. Korrekt tájékoztatás nélkül hárítják át a felelősséget a társadalomra, ráütve ezzel a demokratikus látszat bélyegét ténykedésükre. Szomorú és szánalmas, ahogy a parlamenti ellenzék ezeket a problémákat elhallgatva egy emberként a kormány mellé áll. A közvélemény mit sem tud arról, miért olyan sürgős november 16-ára kiírni a népszavazást. A NATO-főtitkár, aki nemrég még összekeverte Bukarestet Budapesttel, telefonon figyelmeztette a Brüsszelben tárgyaló magyar küldöttséget, hogy amennyiben november 23-áig nem lesz asztalán a feltétel nélküli megadás, nem tárgyalnak többet. 1956 októberében az ország népe síkraszállt a függetlenségért, a szabadságért és nemet mondott a zsarnokságra és az idegen megszállásra. Tegyük mi is ezt november 16-án! Deák Péter, MIÉP Meciari úton! Európában eddig csak egy kormány merte megtenni, hogy csúfot űzzön a népszavazás intézményéből. Az a szlovák koalíció, amelynek populista, soviniszta és kommunista pártjai (Me- ciarral az élen) következetesen szembe haladnak minden demokratikus és jogállami normával. A földdel kapcsolatos népszavazás ügyében tanúsított magatartásával az eminens európai kisdiák szerepére áhítozó Hom-Kuncze kormány - úgy tűnik - sikeresen zárkózik fel szlovák kollégáihoz. Példátlan cinizmusra és hatalmi arroganciára vall a kezdeményezés kisajátítása, majd a kérdésfeltevés manipulativ forgatása. Sajátos, hogy az SZDSZ, amelynek pártmitológiájában oly fontos szerepet játszik az egykori „négyigenes” népszavazás, most milyen maga- biztossággal söpri le az asztalról a polgárok százezrei által támogatott népi kezdeményezést. Az MSZP elődpártjai eddig is megtettek mindent azért, hogy a magyar parasztnak ne legyen birtoka. A kormány jól kitaposott úton jár - a le- nini-meciari úton. Hegedűs Tamás, MDNP A Mecseki Munkástanácsok Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Igazság és Elet Pártja, a Zöld Alternatíva Párt, az Ifjúsági Demokrata Fórum, a Bocskai Szövetség, az 56-os Magyar Világszövetség, a Recski Szövetség az 1956-os forradalom évfordulóján, október 23-án 17 órakor a Színház téren és 18 órakor a Kopjafánál ünnepi megemlékezést tart. Gyülekezés 17 órakor a Színház téren a Munkácstanács emlékműnél. Beszédet mond dr. Rajczi .Péter. Koszorúzás után fáklyás-gyertyás felvonulás a Kopjafához, itt 18 órakor ünnepi műsor. Beszédet mond: dr. Andrásfalvy Bertalan. A polgári társadalom hanyatlása A késői modemitás nyugati civilizációjának fejlődése holtpontra ért. A hanyatlást bizonyító megatrendek - ökológiai válság, tömeges elszegényedés, állandósuló strukturális munkanélküliség, börzepiac központú és ezáltal bármely pilláiban az összeomlással fenyegető gazdasági rendszer - létezése nem tagadható. Miért akatjuk mi is ezt az amerikanista típusú, falzifikált egalitarizmussal és kozume- rizmussal díszített polgári társadalmi modellt követni? Miért jó nekünk a korábbi kollektivista út helyett egy individualista és a mindennapok gyakorlatában még inkább materialista beállítódásé „fejlődést” - morális szinten visszafejlődést - erőltetni? Felejtsük el véglegesen a minden valóságalapot nélkülöző libertárius dogmákat - szabad verseny, a szabad verseny következtében növekvő jólét, szabad kereskedelem stb., - s vegyük észre, hogy ez nem szolgál másra, mint a transznacionális monetáris vállalkozások világuralmi törekvéseinek álcázására. Miért akarjuk a globalizáció következtében amúgy is peremtársadalmi pozíciónkat tovább gyengíteni a szupraná- ciókkal szemben? Az IKU nem a mennyiségileg mérhető gazdasági produktumkibocsátás növelésben látja a kiutat, hanem a morális megújhodásban és a kozmikus, azaz egész világ iránti szolidaritás újrateremtésében, melyek visz- szaadhatják a politikának a hitelességet és gátat vethetnek természeti környezetünk technológiai lerombolásának és kizsákmányolásának is. Nem hisszük, hogy az utilitárius erkölcsi felfogású polgári társadalom előbbre lépést jelentene számunkra, ehelyett a premo- dem etika elveihez való visszatérést tartjuk kívánatosnak. Jövője kizárólag olyan társadalomnak lehet, melynek etikája mentes az egyéni érdektől, vágyaktól, s ennek megfelelően a közösségi etika ad tagjai cselekvéseinek zsinórmértéket. Dr. Kőhalmi László Ifjúsági Keresztény- demokrata Unió, országos alelnök Párthírek Az MSZP Pécs Városi Szervezete rendkívül kedvezményes egyetemi, főiskolai felvételi előkészítő tanfolyamokat indít magyar, matematika, történelem tárgyakból. Jelentkezni, érdeklődni a 310-035 vagy 313-160 telefonon, ill. személyesen a Tüzér u. 3/1-ben, munkaidőben. MIEP-demonstráció. A Magyar Igazság és Élet Pártja demonstrációt szervez október 25-én Pécsett a Széchenyi téren 16 órai kezdettel. Részt vevők: Csurka István, a MIÉP elnöke, Schuster Loránd rockzenész, ifj. Hegedűs Loránd református lelkész, Balczó Zoltán egyetemi tanár, Győri Béla szóvivő. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők. A Recski Szövetség október 25-én, szombaton 10.30 órakor gyűlést tart a Vasútállomásnál lévő toronyházban. Vendégük dr. Zimányi Tibor elnök. A szimpatizánsokat is szeretettel várják. A jóléti rendszer rosszullétének okai Elmúltak a „gondoskodó szocializmus” központosított áldásai A jóléti rendszer finanszírozásától való állami visszakozás elkerülhetetlenségét gyakran hangoztatják napjainkban. Némelyek az okokat is megfogalmazzák. ík Mondják: a bajok gyökere abban keresendő, hogy egyre kevesebb járulékfizetőre egyre több ellátott jut. Elmulasztják azonban fölemlíteni, hogy az arányok eltorzulásának legkézenfekvőbb oka az országra szabadított kíméletlen vadkapitalizmus. Okként említik a várható élettartam fokozatos növekedését is. Holott az időskori ellátás krónikus rosszabbodását látva alig indokolt e kórtünettel sokáig számolni. Harmadik tényezőnek a munkanélküliség fokozatos növekedést, valamint az állami bevételek csökkenését tartják. Amit ezzel kapcsolatosan elmulasztanak szóba hozni: a gazdaság politikai indíttatású szétverése következtében kerültek százezrek az utcára, s váltak a társadalom számára - úgymond - „fölösleges kenyérfogyasztókká”. Következő okot a gazdasági növekedés lelassulásában látják. Pedig a hataloméhes gazdasági-pénzügyi überokosok és hűséges vazallusaik hajdanán mennyire erősítgették, hogy az igazi jóléti társadalmat egyedül a szocializmus nélküli piacgazdaság teremtheti meg a magyar nép számára. ■3F A jóléti rendszer rosszullétének végső okaként a társadalom szociális szolgáltatások iránt megnőtt igényét említik. Talán, mert a lakosság a rendszerváltók megalapozatlan ígéretei függvényében többet remélt a változásoktól, mint amennyit a szocializmus nyújtott részére. Vannak, akik úgy érvelnek: az elmúlt évtizedek gondoskodó szocializmusa hozzászoktatta az embereket a központosított szociális ellátási rendszer áldásaihoz, jelesül a térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások maradéktalan kihasználásához. A mostani „kötetlenebb” viszonyok között ezért érzik magukat kiszolgáltatottaknak . .. * Hogy van-e egyáltalán elfogadható kiút a jóléti intézményrendszer jelenlegi válságából? Erre a válasz lehangoló: mivel a szociálpolitika a gazdasági prosperitás függvénye, s a romokban heverő gazdaság mélyrepülést végez föllendülés helyett, a téren is tartós vegetálás időszaka következett el. Be kell látnunk, hogy a szociális háló hétesztendei szakadozásának valóságos okai nem függetleníthetőek a rendszerváltástól. Mi több, a rendszerváltás lényegéhez tartozik. Korábbi évtizedekben a szocialista gazdaság társadal- masodottsága következtében képződött jövedelmek többsége az állami büdzsét gyarapította. Ennek megfelelően a lakosság szociális ellátása az állam feladatát képezte. Mivel a hatalomba avanzsált uraink megvonták az állam jogát a termelői tulajdonra, a megfontoltság nélküli privatizálások és az állami tulajdon esztelen osztogatása mellett kivirágozhatott a piacgazdasággal palástolt fosztogatás annak összes hordalék-következményével. Maradt egyfelől a nemzetgazdaság teljes jövedelme fölötti rendelkezési jogától eltiltott állam, másfelől a magánosítások haszonélvezőinek néhány százezres - adókötelezettségek dolgában a költségvetés terhére tartósan manipuláló - tömege. Ebből következően az állam a továbbiakban képtelen a szociális biztonság garantálásának kötelezettségét magára vállalni és azt a korábbi színvonalon teljesíteni. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő
