Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-24 / 262. szám

8 Dtinántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. szeptember 24., szerda PÁRTHÍREK Dr. Wekler Ferenc or­szággyűlési képviselő szep­tember 25-én csütörtökön 16.00 órai kezdettel fogadó­órát tart a mohácsi képvi­selő irodában a Széchenyi tér 3. fszt. 7. alatt. Habjánecz Tibor, az MDF Baranya megyei el­nöke, dr. Kádár Béla or­szággyűlési képviselő meg­bízásából fogadóórát tart Mohácson, pénteken 16 órá­tól az önkormányzat „B” épületében. A Munkáspárt pécs- kertvárosi szervezetének vezetősége minden hétfőn 16.30 órától a Németh László utca 16. szám alatt irodájában tagtoborzó fó­rum keretében eszmecserét folytat a közelgő parlamenti választásokról, valamint a NATO-csatlakozás várható következményeiről. Vitave­zető: dr. Südi Bertalan. A Munkáspárt Baranya megyei szervezetei szep­tember 26-án, pénteken 16- 17 óráig NATO-csatlakozás ellenes politikai nagygyű­lést tartanak Pécsett, a Szé­chenyi tér templom előtti részén. A rendezvény szó­noka: Vajda János, a Mun­káspárt országos alelnöke. Gyülekező 15 órától a Búza téren, felvonulás 15.30-tól a Király utcában. A gyűlést követően autós felvonulás indul a Búza térről. A nagy­gyűlésen elfogadott véle­mény petíció formában ke­rül átadásra az SFOR Ver­seny utcai bázisán. A Bocskai Szövetség szeptember 25-én délután 17 órakor taggyűlést tart az FKgP Baranya megyei székházában, Pécs, Széche­nyi tér 18. II. emeletén. Na­pirend: Az 1997. augusztus 29, 30 és 31-én tartott vá­lasztmányi ülésen történtek ismertetése. Staub Ernő, az 5. számú vk. képviselője, szeptember 29-én 16-18 óra között képviselői fogadóórát tart Pécsett, a Napsugár játszó­kertben, rossz idő esetén a Vadász utcai óvodában. Az MSZP Pécs városi szervezete rendkívül ked­vezményes egyetemi, főis­kolai felvételi előkészítő tanfolyamokat indít magyar, matematika, történelem tár­gyakból októberben. Jelent­kezni, érdeklődni a 310-035 vagy 313-160 telefonon, il­letve személyesen a Tüzér u 3/1-ben, munkaidőben. Az MSZP ingyenes jog­segélyszolgálatát szeptem­ber 25-én 16.30 órától dr. Bachesz Mária tartja a Tü­zér utcai pártszékházban. Páva Zoltán országgyű­lési képviselő szeptember 25-én, csütörtökön 15 óra­kor Mágocson a polgármes­teri hivatalban fogadóórát tart. Dr. Lusztig Péter or­szággyűlési képviselő szep­tember 25-én, csütörtökön 17.30 órakor Bogádon, 19.00 órakor Pécsudvardon a polgármesteri hivatalban fogadóórát tart. Szeptember 27-én, szombaton 14 órai kezdettel a Mecseki Szénbányák és a Kertvárosi Nyugdíjas Szak- szervezet alapszervezete évzáró taggyűlést tart a Testvérvárosok terei Általá­nos Iskola aulájában. Kié legyen a magyar föld? A Magyar Demokrata Néppárt megérti a népszavazás kiírását kez­deményezők jogos aggo­dalmát a ter­mőföld meg­szerzéséért folytatott egyenlőt­len verseny miatt. Elutasítja a Hom-kormány erre irányuló javaslatait, mivel a tervezett módosítás a családi gazdasá­gokat, az egyéni gazdákat s ál­talában a magyar mezőgazda- sági vállalkozásokat esélyte­lenné teszik a tőkeerős befek­tetőkkel - legyenek külföldiek vagy belföldiek - szemben a földtulajdon szerzésében. Ugyanakkor elismerjük, hogy az érvényben lévő szabá­lyozás sem tartható fenn vál­toztatás nélkül, mivel kiskapui révén a tiltás könnyen kijátsz­ható. A Néppárt a tervezett tör­vénymódosítás helyett - a magyar mezőgazdasági vál­lalkozók, bérlők és földtulaj­donosok érdekeit szem előtt tartva - az ésszerű birtokkon­centráció kormányzati támo­gatását tartja kívánatosnak. A Néppárt ennek érdekében az alábbi intézkedések megtételét javasolja:- A kormány gyorsítsa fel a földtulajdon viszonyok végle­ges rendezését.- Javasoljuk, hogy azonnali hatállyal alakuljon meg egy, az önkormányzatok, az ott működő mezőgazdasági szer­vezetek, az egyéni gazdák és az illetékes földhivatal képvi­selőjéből álló szakértői cso­port, amely a Földkiadó Bi­zottságok be nem fejezett fel­adatait 1997 végéig megoldja.-A kormány a parlament őszi ülésszakára nyújtsa be a földhaszonbérletből, a birtok­összevonásokból illetve a bir­tokrendezésről szóló törvény- javaslatát és a birtokrendezés­hez szükséges költségvetési támogatást építse be az 1998. évi költségvetés javaslatába. Felismerve a birtokkoncent­ráció előmozdításának fontos­ságát, a Magyar Demokrata Néppárt „Életképes birtok” fejlesztési program címen or­szággyűlési határozati javasla­tot terjeszt be. A program fő célja, hogy életképes mezőgazdasági áru­termelő egyéni vállalkozások sokasága jöjjön létre. A prog­ramban résztvevők a vállalko­zásuk méretének bővítéséhez kapnának segítséget. A fejlesztési programot és az állami támogatás folyósítá­sát meglátásunk szerint a taka­rékszövetkezeteken keresztül lenne célszerű megvalósítani. A beruházások lassú megtérü­lése miatt a birtokfejlesztési hitel futamideje 7 év lenne. Ez a birtokfejlesztési prog­ram elsősorban a középbirto­kokat (25-300 ha), az egyéni­leg vagy családi alapon gaz­dálkodókat kívánja segíteni. A Magyar Demokrata Nép­párt válasza a címben feltett kérdésre tehát a következő: A termőföld elsősorban a magyar főfoglalkozású me­zőgazdasági termelők, az egyéni vállalkozók, egyéni gazdák, és a saját földjeiken közös gazdálkodást folytató társas vállalkozók tulajdo­nába kerüljön. A törvényi és gazdasági szabályozás az ő földszerzési törekvéseiket se­gítse gazdaságuk életképessé tétele céljából. Dr. Esküdt Béla Magyar Demokrata Néppárt Mezsgyék Kétségek között élünk. A vá­lasztások közeledtével azon­ban egyre többször hallani a jobb élet délibábjáról. A szi­rénhangok legtöbbször gazda­ságelemzőkben öltenek testet. Ezek a szakértők sajnos szem­látomást úgy elemeznek, ahogy személyes vagy csoport érdekeik megkívánják. No persze a gazdasági növekedést várja mindenki, azt ígérik poli­tikusok, gazdaságkutatók, po­litológusok, vagy épp annak kilátástalanságát elemzik attól függően, hogy milyen pártál- lásúak. Amikor a bajokat a lakos­ság a saját bőrén megtapasz­talva háborogni kezd, máris jön az asztalfiókból előránga­tott válasz: „Nem mi tehetünk róla, a kritikus helyzet még az előző kormány felelőtlen in­tézkedéseinek tudható be”. Az ún. elemzőknek (megmagya- rázóknak) kimeríthetetlen az eszköztára. Hol az ország el­adósodása és a kamatterhek a ludasak, máskor arról beszél­nek, hogy koraszülött jóléti ál­lam vagyunk, ami a szociális ellátásokat illeti. Aztán jönnek a korrupciós botrányok, a bankcsődök, a parlamenti vizsgálatok, és a végered­mény, elúsztak a milliárdok, felelősök azonban nincsenek. Közben a kormány a jólétről megálmodott saját illúziókkal kábítja a leendő választókat és az ellenzéki pártokat. Az azonos kérdésekről val­lott kettősség ékes bizonysá­gát szolgáltatta Kuncze Gábor és Medgyasszay László bara­nyai kiruccanása. A kérdés azonos volt: a földtörvény kormányzat által benyújtott tervezete és az ellenzék ehhez kapcsolódó népszavazási in­dítványa. Az SZDSZ első em­bere Pécsváradon fennhangon ostorozta az ellenzék - sze­rinte - felelőtlen kezdeménye­zését, mondván, hogy elen­gedhetetlennek tartja a valós piaci viszonyok kialakulásá­hoz a magyar termőföld kiáru­sítását a külföldi tőkének. Ha ezt nem tesszük meg, magun­kat zárjuk ki az EU- hoz való reménybeli csatlakozásból. Nem így Medgyasszay László, aki Pécsváradtól alig tíz km-re, Somberekén bara­nyai gazdálkodók előtt be­szélt. Leszögezte: a kormány által beterjesztett tervezet igen is lehetővé teszi a külföldiek földrablását, az abba beépített látszólagos akadályokat pedig csak óvodás gyermekek vehe­tik komolyan. Vidéken szer­zett tapasztalatait ekképpen összegezte: A legegyszerűbb embereket sem kellett különöseb­ben győz­ködni azért, hogy világo­san lássák, akié a társa­ság, azé a föld. A tör­vénytervezet könnyen lehe­tővé tenné, hogy például élel­miszeripari cégek jelentős földterületekhez jussanak, amit aztán bérmunkában mű­veltemének. A mezőgazdasági termelők ezzel kikerülnének az alku pozícióból, a magyar parasztság teljes mértékben ki lenne szolgáltatva, így a mul- tik kényének-kedvének. Itt van tehát egy mezsgye, amit politikusainknak az egész ország boldogulása érdekében át kellene, hogy ugorjának. Mára már a napnál is világo­sabb, hogy a nem politikai in­dulatoktól fűtött józan megol­dásokra kellene törekedniük az erőből politizáló kormány­zati köröknek is, mert ha nem így teszik, jövőre könnyen le­verik a gátat. Az MDF nem csak hisz, hanem szakmailag alátámasztva, biztosan tudja, hogy miért akar népszavazást. Habjánecz Tibor MDF megyei elnök Nótás kedvemben vagyok „Nem a való hát: annak égi mása / Lesz, amitől függ az ének varázsa” (Arany János: Vojtina ars poétikája) Nemegyszer hallom ismerő­seimtől, barátaimtól: „Ti olyan szélsőségesek vagytok” És mi­től? - kérdem. „Hát mindenki mondja.” Elmés válasz. Sugal­latra született. Volt, aki az „ál­lattól nem különböznek” neve­zett minket. Minket az arctala­nok ítélnek, őket a felkent ma­gyar átvilágító bíróság. Ma­gyarországon az előző a té­nyező, utóbbit lesöprik, mint a tollpihét a kabátról. Akkor mi­ről is szól az ének? Hál’ Istennek, újra megnyu­godhatunk. Elkezdődött a par­lament őszi ülésszaka és újra tudjuk, hogy a restrikciós pénz­ügyi politika lassan meghozza áldásos gyümölcsét. „Nem volt hiábavaló az áldozat.” Igaz, hogy a tejtermékek ára kissé emelkedik, de „a lakosság köz­érzete egyre javul”, hisz a nettó államadósság csak 14 milliárd dollár. (Az átmeneti csökkenés oka az egyszeri és megismétel­hetetlen országeladás.) Tény az, hogy a hitelezők a kamat­terhekkel megnövelt bruttót va­lahol a 37 milliárd körül tartják számon, de az nem mutat jól a statisztikában. Aki nem ismeri a nettó és a bruttó fogalmát, még azt hiheti, csökkent a summa. Eljátszom a gondolattal, hogy legközelebb az ABC pénztáránál 1 kg nettó kenyeret és 1 liter nettó tejet fogok csak kifizetni. Hisz nem áfát, kenyeret akarok enni. (Jó, ha nem fognak tolvajt kiáltani). Tény az, hogy az árak és a bérek úgy versenyeznek, mint a nyuszi és a teknősbéka a szán­tóföldi futásban. Miért nem halljuk a hites beszámolókon: uraim, emeltük a béreket, igaz csak 13-16%-kal, azt is késve, de annak is csak egy részét adja a kormány, a többit a klinikák, iskolák, intézmények gazdál­kodj ák ki. Hogy miből? Számolják fel a kórházi ágyakat, emeljék a pe­dagógus óra­számát, bo­csássák el a „fölösleges” munkaerőt. Csodálatos, hogy a nóta sze­rint ennek ellenére csökken a munkanélküliek száma. És a jövedelempótoltaké? És a nem regisztráltaké? Fogatlan, ron­gyos kukázó nemzet tart Eu­rópa felé. (Ott legalább a kuká­ban is több minden van.) Tény az, hogy bank- és TV- vezérek féléves alkalmatlanság után 10-20 milliós végkielégí­téseket zsebelnek be az új koncra startolva, míg az „át­lagmagyar” egy munkával töl­tött életút végén esetleg száz­ezerrel kerül a partvonalra. Szégyenletes tény az is, hogy a felsőoktatásban dolgozó tanár­segédekkel és adjunktusokkal 4 éves (megújítható) szerződéses munkaviszonyt akarnak alá­íratni a végkielégítésről való önkéntes lemondás jegyében. No meg a közérzetük javítása érdekében. Tény az, hogy az ország la­kossága évente 43 000 fővel, egy város lélekszámával fogy. A magyarázatot valószínűleg nem a létbiztonság érzete, a szociális érzékenységű kor­mánypolitika és egészségügy rózsás helyzete adja, amiről a nóta szól. Át kéne vennünk a nagy testvér régi, de ott már nem aktuális dalát: „Nincs a földön gazdagabb szebb ország ...” De vigyázzunk a nóták­kal, inkább a tényekre koncent­ráljunk. Mert ha azokkal nem merünk szembenézni, kiéneklik a szánkból a maradék sajtot is, mint abban a bizonyos mesé­ben. Dr. Balázs Ferenc MIÉP Miért elleneztem? Már kezdetben azért elleneztem a népszavazást, mert értelmet­lennek tartottam. A több mint másfél milliárd forint költséget fontosabb célokra lehetett volna felhasználni. Minden hírforrás arról tájé­koztatta a lakosságot, hogy a parlamenti pártok mind meg­egyeztek abban, hogy Magyar- ország érdeke azt kívánja, hogy belépjünk a NATO-ba. Miért kellett akkor népszavazást kez­deményeznie a kormánynak? Nagyon meg kellene gon­dolni a népszavazás szükséges­ségét. 200-300 ezer ember alá­írása nem tükrözi a nép igazi akaratát, főleg ha meggondol­juk, hogy itt Magyarországon még politikai kiskorúságban van a nép többsége. A miért kérdésre inkább válaszoljanak a pártok és politikusaik, akik szintén kiskorúságról tesznek tanúságot. Már Szent István fiának írt intelmei közt felhívja a figyel­met: „ ... tanácsot csak tisztes öregektől fogadj el.” A tapasz­talat ugyanis nélkülözhetetlen a nagy tehetség mellett is. A mos­tani politikai kötélhúzás sem a demokráciának, sem a benne részt vevő pártoknak nem használ. Monostori Antal Mohács, Haladás Tanulni kellene a történelemből Szinte naponta halljuk, olvas­suk a NATO-ba invitálok érve­lését, miszerint „túl sokba ke­rülne hazánknak a semlegesség, melyet egyetlen kelet-közép- európai ország kormánya sem tekint komoly alternatívának”. Vannak, akik szerint „a semle­gességet nem a vállaló ország politikai akarata, hanem az adott nemzetközi helyzet hozza létre”. Olykor a csatlósi szerep- vállalást bagatellizáló szöveg hangzik el: „A NATO-ba integ­rálódás nem zátja ki a politikai toleranciát, a konfliktusmege­lőzést, a távolságtartást orszá­gunkat nem érintő kérdésekben, mások belügyeinek tiszteletben tartását, tehát egyféle semleges magatartás tanúsítását”. Ha a NATO a béke és a de­mokrácia letéteményese, miért hallgatott az USA szégyenteljes vietnami agressziója idején? Miért nem tiltakozott az ango­lok észak-írországi kegyetlen­kedései miatt? Miért engedi, hogy Törökország kvázi hábo­rút folytasson a kurd nép ellen? Azért hunyt szemet az efféle gaztettek felett, mert a NATO a vezető tőkés országok, elsősor­ban az USA világhatalmi céljai megvalósításának eszköze. A fáma szerint nem a vé­delmi képességünk megterem­tésének és fenntartásának költ­ségei lennének vaskosabbak a NATO kötelékébe avanzsálás financiális igényeinél, hanem - kívül maradás esetén - egy esetleg bekövetkező háborús katasztrófa okozhatna az or­szágnak fölbecsülhetetlen ká­rokat. Az ilyen érvek azért sán­títanak, mert ugyanakkor azzal nyugtatgatnak minket, hogy Magyarországot semmilyen háborús veszély nem fenyegeti. Ami igaz is. Észérvek logikája szerint ez indokolná leginkább a NATO-tól való távolságtartá­sunkat. „Csatlakozás esetén nem lesz számunkra többé vesztett háború” - nyilatkozta a parlamenti elit illetékese. A re­víziós vágyálmokat kergető horthysták öt és fél évtizede is úgy vélték, hogy Európa legna­gyobb hadi potenciáljával ren­delkező hódítóhoz csatlakozva sikeres lehet a Szovjetunió el­leni hadjárat. S mi lett belőle? Teljes katasztrófa. Mostani politikai korifeusa­ink és parlamenti pártjaink kompetensei fittyet hánynak a történelem szolgáltatta tanulsá­goknak. Fék­telen Nyugat­imádatuk közben képte­lenek mérle­gelni: Ma­gyarország immár két vi­lágégésből került ki vesz­tesként olyan szövetségesek szekértolójaként, melyek emi­nens tagjai ma a NATO-hoz tartoznak. Mégpedig ismét Oroszország ellenlábasaiként. Hiszen kimondatlanul is őt te­kintik a legrettegettebb ellenfél­jelöltjüknek. A történelmi té­nyek mementóként szolgálnak a népeknek. Minket arra kell fi­gyelmeztessenek, hogy a sem- legességi státus helyett válasz­tandó NATO-tagság ellent­mond Magyarország, ennél­fogva a magyar nép érdekeinek. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő A mi politikánk igazolása is A Magyar Demokrata Nép­párt örömmel üdvözli a len­gyelországi választások eredményét, a Szolidaritás vezette ellenzéki koalíció győzelmét. Igen jelentősnek és tanulságosnak tartja a kormányalakítás szempont­jából a mérleg nyelvévé vált keresztény-liberális párt, a Balcerowicz vezette Sza­badság Uniója sikerét, mely párt programja és politizá- lási stílusa sok hasonlóságot mutat a Néppártéval. A párt elért választási sikerében és meghatározó pozícióba ke­rülésében a Magyar Demok­rata Néppárt saját politiká­jának igazolását és felér­tékelődését látja. Magyar Demokrata Néppárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom