Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-13 / 251. szám
1997. szeptember 13., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Egy ember, aki nincs A kallódásra csak azokban van magyarázat, akik nem magukban keresik elveszettségük, szerencsétlenségük okát. Egy korsó sör jó válaszokat tud adni az elsikkadt életekre, ha előtte megbeszéltük már ugyanezt öt másik korsóval. Az ilyen kocsmák sose halnak meg. Repedezett betonján kopott asztalok, lapjukon hiányos a furnér, poharak hagytak karikákat hajdan fényes felületükön. J. köszön ugyan, de csak néhányan néznek fel, hozzá hasonlók, a kocsmáros kelletlenül fordul felénk.-Napjában egy-két órát vagyok itt - mondja J. Mégis valami zavarral az arcán, bátortalansággal a mozdulataiban ereszkedik a reccsenő székre.- Az pénz.-Nem itt szoktam berúgni. Itt csak elvagyok. Olyan, hogy két napig tartoztam volna a főnöknek, még nem fordult elő. Inkább másnak, mert ha esik, hideg idő van, nem tudnék ide bejönni. Pécs régi városrészében van ez a kocsma. J. külseje pontosan illik a környékhez. A 45 éves férfi jóval idősebbnek néz ki, vöröses-őszes szakálla csimbókokba ragadt, piszkos haja a fülére tapad, szeme sarkába fehéres nedvesség száradt. Ruhája is koszos, zoknit nem hord.- Én vagyok a társadalom kitaszítottja - mondja J. vidáman. Akkor már a második „nagyke- vertet” itta. Két évet végzett a jogi egyetemen. Akkor úgy gondolta, meglép külföldre. Elkapták, a börtönben sok mindent kitanult. Például hogyan lehet hiszékeny embereket jogi dumával átverni. Másodszorra már szigorúbb büntetést kapott. Szabadulása után segédmunkás lett, hasonló emberek között.-Az volt bennem, hogy tanult ember vagyok. Most is egyedül én idézek latint, ha éjszakánként behúzódunk valahova. A többiek azt mondják nekem, te ügyvéd vagy ... - A fejét csóválja. - Ebből a körből már nem lehet kitömi. Egyszer mentem az utcán. A volt feleségem jött velem szemben, a kislányunkkal. Azt mondta neki: ez az állat volt az apád . . . Minek is akarnék? Két korsó sört kért, két rumot és két vodkát. Kicsit félrefolyt az ital, ahogy remegő szájához emelte. Letörölte, kézfejét lenyalta. Alsó karján alig gyógyult seb. Melózott - meséli -, valami románokkal együtt, kevesellte a pénzt, a gazda odavágott egy vasrúddal, a románok abban a pillanatban a főnök mellé álltak. Néha, későn éjszaka már, odaáll az egyik étterem utcára nyíló ablakához. Egyszer részegen csámborgott arra, az utcai virágágyásból szedett egy csokorral és hirtelen ötlettel beadta a szakácsnőnek. Azóta eszik nagy ritkán meleg ételt.- Csak ha egyedül vagyok - mondja. - Különben meg kellene osztanom. Egy dologra nagyon ügyel. Rúzsos csikket nem vesz fel a földről. Utálja a nőket. A kocsmáros jön az asztalhoz, ő meg - láthatóan - J.-t utálja. Két korsóért és négy rövidért azonban már érdemes letörölni az asztalt. J. hunyorítva néz utána.- Egyszer - mondja - összetörtem egy korsót. Odavágtam a falhoz. Ide csupa ilyen alak jár, mint én. Mégis azt mondta: akárkit nem szolgál ki. Akkor viszont én mögém álltak a többiek.- Elvagyok így is ... Ha nem eszem, hát nem eszem. Ha elkergetnek, elmegyek. A kislányomat szeretném látni. Kéne tiszta ruha is. Ha erre gondolok, olyan az én életem, mint a vonat. Csak megy, sistereg, egyre messzebb az indulóhelytől. rcdíja csak 12 Ft! Felejtse el az óráját és készüljön fel a hétvégi hosszú-hosszú, kötetlen beszélgetésekre! Mert a Pannon GSM előfizetőinek a belföldi beszélgetés percdíja az év végéig minden hétvégén csak 12 forint a szokásos 26 forint helyett. További részletekért hívja nonstop ügyfélszolgálatunkat a 06 l 464 6020-as, a 06 20 200 200-as vagy mobiltelefonjáról díjtalanul a 030-as telefonszámon! A kedvezmény 1997. december 31-ig minden hétvégén I UiUáA PANNON GSM szombat 00.00 órától vasárnap 24.00 óráig érvényes. Az árak ÁFA nélkül értendők! TTTTT &Z élvonal. Néhány sörrel a mindennapok ellen illusztráció: wéber t Elnyomja az egészen apróra szívott csikket. Most már kicsit remeg a feje. Tétován bólogat, valamit magyarázhat magának. Gyűrött cetliket vesz elő farzsebéből. Az egyiket a kezembe nyomja. Latin szöveg. „Sic transit gloria mundi. ” így múlik el a világ dicsősége.- Fizet nekem még egy kört? Éjszakánként, az alvó város valamelyik utcai lámpája alatt, ha senki sincs a közelében, J. bizonyára előveszi ezt a cetlit. Többször is elolvashatja. Közben imbolygó bizonytalansággal, tétován, érteden arccal bólogat. Mészáros Attila Dunai Imre jegyzete Fogoly-dilemma Az USA fegyverkereskedelmi programokkal megbízott államtitkár-helyettese nemrég arról értekezett, hogy a hidegháborúra méretezett hadiipari kapacitás fennmaradása a fegyverek ellenőrzés nélküli elterjedését elősegítő „gazdasági fogoly-dilemma” döntési helyzethez vezet. Az érdekeltek ugyanis így gondolkodnak: „Én soha nem fogom eladni ezt a fegyvertechnológiát X országnak, hacsak nem tudom, hogy más úgyis eladja neki. Ez esetben X ország mindenképpen megkapja ezt a technológiát, miért ne én legyek az, aki eladja és keres is rajta”. S mivel minden vetély- társ ugyanígy gondolkodik, X ország akkor is megkapja a kérdéses technológiát, ha ezáltal akár egy egész régió stabilitása kerül veszélybe. Vagy annál is több. Egyes jövőkutatók szerint valószínű, hogy a gazdag és növekvő népességű szegény országok életszínvonala közti aránytalanság háborúkat fog kirobbantani a kivándorlás jogáért, a természeti kincsek birtoklásáért, illetve irigységből és bosszúból. Csak gazdaság- és oktatásfejlesztő programokkal, a fejlődő országok segélyezésével lehetne megoldani a világ demográfiai problémáját. De nem efelé haladunk. A harmadik világ például évi 40 milliárd dollárt fizet adósság- szolgálat gyanánt a fejlett államoknak. Az adósságok jelentős hányada pedig - legalább közvetetten - fegyvervásárlásból ered. Ha másra nem is, arra rendszerint telik. A fogoly-dilemma nem új. Mindig ez a bűn és bűnös könnyelműség mentsége és ideológiája. Nemcsak a fegyverek piacán, hanem a kábítószerekén is, a politikai korrupcióban és bűnpártolásban, a közönség erőszak- és botrányéhségében - amelyben az orvfotósok csak vállalkozó zsoldosaink és mindenhol, ahol a magán-, és a közélet, a világ folyása, az emberiség sorsa a „valaki úgyis hasznot húz belőle, akkor pedig miért ne én?” elve szerint alakul. A fogoly-dilemmák eldöntése pedig egy-egy válasz a Madách Adámjának kérdésére: Megy-é előbbre fajzatom? Pusztul a Föld tüdeje Az őserdei altalaj sárgás árnyalatát az aranynak köszönheti. Az aranyat pedig nem lehet kinyerni belőle higany és cianid nélkül. Egyetlen gramm színaranyhoz egy tonna talajt kell megmozgatni és higannyal szennyezni az Amazonas mentén. Ezért is megállíthatatlanul pusztul a Föld tüdeje, ez a hatalmas trópusi esőerdő .. . Az aranykitermelő társaságok az aranymosókat helikopteren elviszik a kiszemelt dzsungelrészre, ott kiteszik őket, hátrahagyva nekik némi élelmet és a legszükségesebb eszközöket. Az aranymosók pedig, akiknek utolsó reménye, hogy ezzel a nehéz munkával végre kitörhetnek a nyomorból, nekiesnek az erdőnek. Kiirtják a fákat és, ha útjukba kerülnek, a bennszülött indiánokat, majd higanynyal és cianiddal keverik a talajt, mert ezek a súlyosan mérgező anyagok megkötik a benne lévő aranyat. Végül hőkezeléssel leválasztják az áhított aranyat. Eközben belélegzik a higanygőzt, az egyik legmérgezőbb nehézfémet, mely megtámadja még az agysejtjeiket is. A higannyal, cianiddal, olajjal szennyezett talajon évtizedeken át nem nő majd semmi, a talajerózióval a szennyeződés bekerül a talajvízbe, a higanyt magukkal sodorják a folyók, melyek hamarosan bűzlenek a haltetemektől. Egy kilogramm arany fejében 5 kiló tömény higany kerül a folyóvizekbe. Mára már több ezer tonnányi szennyezi a környezetet az Amazonas- vidéken. Legközelebb Nicaragua és Costa Rica határvidékén kezdődik az aranymosás, az első koncessziókat már kiadták ...
