Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-13 / 251. szám
6 DUnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. szeptember 13., szombat A szárnyalás ígéretében Apróságok Mandula-fesztivál. Ezzel a címmel három napos rendezvénysorozat indul a pécsi szabadtéri színpadon szeptember 18-án. Az első nap 19 órától a Civitas Pinceszínház mellett jazz-zene és latin-amerikai tánczene várja a látogatókat. 19-én cigány, ír, zsidó, magyar, afrikai és indián népzenei és néptáncprogram lesz, míg 20-án 19 órától méhkeréki és széki népzene mellett dunántúli dallamok is felhang- zanak. A Bóbita Bábszínház ír tündérmesét ad elő felnőtteknek. A gyerekeket a Felső Sétatéren 20-án 10 órától gyermekműsorokkal várják. (ly) A ring, „Pécsről indultak” a címe annak a beszélgetéssorozatnak, melyet a pécsi Horvát Színházban tartanak, s melynek keretében szeptember 18-án 20 órai kezdettel dr. Papp Lajos szívsebész professzor és Krémer Károly vállalkozó lesz a vendég. A beszélgetést Balázs Mihály újságíró vezeti. (ly) Változó könyvtár. Érdekes előadásokkal dúsított konferencia kezdődik szeptember 19-én a Várkonyi Nándor Könyvtárban Pécsett. A „Változó világ - Változó könyvtár - Változó szokások” című találkozón többek között a könyvtárak és az iskolák kapcsolatának kérdéseit is elemzik. (ly) Calcutta Trió. Idén ünnepli 20. szülésnapját a világhírű Calcutta Trió. A szi- táron, táblán és tamburán játszó muzsikusok Ravi Shankar születésének 75. évfordulójára több országot érintő koncertsorozatot adnak. Pécsett szeptember 17- én 19 órakor lépnek fel a Művészetek Házában. (ly) Verseskötet. A Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság tagjai ma 14 órakor találkoznak a Várkonyi Nándor Könyvtárban. N. Benkő Erzsébet „Bekopognak hozzám a szavak” című verseskötetét dr. Vadas Gyula mutatja be. (ly) Sanzonest. A Fővárosi Operettszínház tagja, Bar- dóczi Attila ad elő francia sanzonokat szeptember 15- én 19 órakor a pécsi Művészetek Házában. Az operett- és musicalszínész a párizsi „Vive la reprise 1996” sanzonversenyen a legjobb külföldi előadónak járó díjat kapta. (ly) Az Ikarus tényleg lenyűgöz. Ez a szobor Vanyúr István harkányi születésű, most Szigetváron élő szobrász egyik legújabb munkája. Ebben a légies figurában benne van a szárnyalás ígérete, a kezdésé, az elindulásé, anélkül, hogy a zuhanásra és a halálra kellene gondolnunk. A testből, karokból, vál- lakról, szinte a bőrből növő tollak misztikus metamorfózisra utalnak, amelyben az ember több lesz, mint puszta földi lény, s amelyben ott a lélek szárnyalása, a földtől való elszakadás örök vágya is. Vanyúr István nem fogalmaz ilyen költőien, ő csak megmutatja a munkáit, a szavakat rám bízza. Körbevezet az otthonában, ahol lépten-nyomon alkotásaira találok, s megnézzük azt az öreg parasztházat is, ahol műhelyét berendezte. 36 éves, 11 éve fejezte be a képzőművészeti főiskolát. Hamarosan Szőnyi-ösztöndíjat kapott. Most rajztanár Szigetváron, és dolgozik. De nem sieti el, mondja is, hogy vannak, akik nagyon is kényelmesnek tartják ezért.-Inkább megfontolt vagyok - állítja. - Sokat dilemmátok egy-egy kérdés fölött, lehet, hogy néha fölöslegesen. Tavasszal és nyáron tudok a legtöbbet dolgozni, az ősz a felkészülés ideje nálam, a tél a vázlatoké, a rajzolásé. Amikor arról beszélgetünk, mi volt az első élmény, amely a képzőművészet felé vitte, egy első osztályos rajzversenyt említ, amin első lett. Ezért, ha felkérik rá, hogy gyerekek aszfaltrajzait értékelje, sohasem veszi a dolgot félvállról, hiszen mindig megeshet, hogy innen indul valaki a művészet felé. Az idén harmincéves együttes, közeledve a jubileumhoz, fellépések hosszú sorával ünnepelt. Jerant Györgytől, aki 1996 januárjától művészeti vezetője a táncosoknak, megtudtuk, hogy csak az elmúlt másfél évben közel hatvan fellépésük volt. A kérdésre, hogy manapság hogyan maradnak talpon, elmondta, hogy a finanszírozás radikális változása 1992-re tehető, ami egybeesett az együttest negyedszázadon át vezető Vidákovics Antal leköszönésével is. A Pécsi Tanárképző Főiskolán hajdan megszülető együttes ma az egyetemtől évi 220 000 forintot kap, némiképp a város is támogatja, de már rég szélnek ereszthették volna az 1989-ben „Pro Űrbe” címmel is Az alkotó műveivel Harkányban iskolatársak voltunk, úgyhogy mindenkit ismerek, akit megemlít. Sokat köszönhetett Kiss István tanár úrnak, és osztályfőnökének, Kárpáti Imrénének, aki fűtötte ambícióit, s rávette, hogy nyolcadikosként járjon át Siklósra, Vida Dezső tanár úr szakkörébe. A Művészeti Szakközép- iskola éveit alaposan kihasználta. Kollégiumban lakott, s az idősebbektől sokat tanult, elleste a fogásokat. Ötvös szakon végzett, de már elsőben eldöntötte, hogy szobrász lesz. Farkas Lászlóra örömmel gondol vissza, s arra is, hogy középiskolásként annak idején minden pécsi művészeti megmozdulásban részt vettek. A főiskolán Vígh Tamás lett a mestere. Megkövetelte, hogy gondolkozzanak, keveset szólt bele a munkájukba, jobban szerette, ha maguk ébrednek rá a hibáikra.- Az első madárszobraim azokból a mozdulattervekből lettek, melyeket főiskolás koelismert együttest, ha 1994-ben nem alakítják meg a Baranya Kulturális Egyesületet a régi tagok bevonásával és nem kilincselnek mecenatúráért. A budapesti Fáklya, a jóval ifjabb pécsi Tanac és ők képviselik a magyarországi horvát tánckultúrát - sőt, ők döntően ennek kötelezték el magukat. Friss még az élmény: megmelegszik a szívük, ha a Horvát- zsidányban, Szentpéterfán, Be- zenyén tett látogatásukat idézik fel, ahol a tájék táncait a helyi horvátoknak táncolták el. Tudásukra mi sem jellemzőbb mint az, hogy áprilisban Budapesten, az országos koerográ- fiai fórumon megosztott első helyet szereztek, májusban Zágrábból kaptak meghívást a romban Jóbról készítettem. Néha az anyag, a fa, egy szép kő indít el, máskor egy ötlet, egy élmény. Csináltam gyerekkori emlék alapján csőszfigurát, egy francia útiélményből lombot rágcsáló kecskét például. Az állatok Aesopus óta persze mindig emberek is. Arra azért mindig ügyelek, hogy a témából ne geg szülessen, s ne legyen elbagatellizálva. Minden „megfontoltság” ellenére Vanyúr István idei nyara egyáltalán nem volt eseménytelen. Domoloson, Sellyén, Tapolcán, Siklóson volt alkotótáborokban, s közben folyamatosan dolgozik. Jelenleg Pécsbá- nyára és Patapoklosinak készít szobrokat, de munkái állnak többek között Nagyatádon, Rózsafán, Sellyén, Szigetváron is. Tavasszal a Pécsi Kisgaléri- ában láthatta munkáit a közönség, jelenleg pedig a Siklósi szalon kiállításán. Legközelebb szeptember 5-én a szigetvári Vigadóban nyílik tárlata, grafikáiból. Hodnik Ildikó Gy. magyarországi horvátok kulturális hetére, majd Lengyelországba, Biala Podlaskába utaztak, ahol török, makedón, belorusz s más együttesek randevúztak, és barátságot kötöttek egy egyesült államokbeli csapattal, amely egy néptáncot is oktató egyetemről érkezett. A nyár derekán már a Porto melletti Villa Boa do Bispoban, latin táncok tengerében jelentettek egzotikus kelet-európai színfoltot. Gondjaik az egyetem felújítási munkáival megsokasodtak. A próbatermükből kiköltöztették őket, új egyelőre nincs. Milliós értékeik - a munkájukhoz szükséges video, CD, ruháik - egy minden mással is telezsúfolt tornateremben van. B. R. Harminc év után terem nélkül? Pillanatkép a Baranya Néptáncegyüttesről Mennyi tizenöt év? A múltból Hamóczy Csabáné - lánynevén Gungl Márta - a boldog gyerekkori éveket említi. Az egykori ház udvarát Komlón a kórház alatt. Az iskolatársakat és Antal Éva tanárnőt, akitől az első „fertőzést” kapta irodalomból. Csontos Sándort az akkori Kun Béla Gimnáziumból, ahol egy novellájával pályadíjat nyert. Nekik szól az emlékidéző mosoly, s tán a közelgő 30 éves érettségi találkozónak. Néha a színházba tóduló- kat is ez a belső derűről árulkodó mosoly fogadja. A Színház és Hangverseny- termet tizenöt éve, az intézmény születése óta vezeti. Egyébként se tudna elszakadni ettől a várostól - mondja. Embereitől, kiket a nevükön szólíthat. Próbálta, próbálták. Férjével Pécsen kezdték az életüket, de kérésére hazaköltöztek Komlóra. Tíz évig a Kenderföldi Általános Iskolában tanított történelmet és magyart. Némelykor autóval hordta a „kötelező olvasmányt” - otthoni könyveiket - a történelem- órára (is), úgyhogy kinőtt azokból a padokból jó néhány, az átlagnál jóval olvasottabb nebuló is. Amikor 1982-ben hívták a színházhoz - mondja - vonzotta az új feladat, de a katedrát felváltó pódium nem zárta le a megelőző éveket. Ellenkezőleg. Noha ő minden rivaldafényt kerülve tagadja, letagadhatatlan a szerepe abban, hogy a pódium Komlón a diákság - kórusok, táncosok - önkifejezésének magától értetődő színhelye lett. Maga is foglalkozott versszerető palántákkal, hogy most egy babonából névtelen, baráti szálakkal összebogozott csapatnak irányítója legyen. Lehetőleg a háttérben maradva. Olyanoknak, akik egyként értik és szeretik Ady, József Attila vagy Nagy László „verses ráfogásait”. Iskola, színház egyaránt csapatmunka - hajtogatja. Azért csak szerepe lehet abban, hogy a Csiky Gergely Színház máig hűséges a városhoz, hogy novemberre az Evangéliumi Színház Márai-bemutatóját várják, és ismét jönnek a veszprémiek is. Pedig - másfelől - szomorú volt az elmúlt évtized. Apósát, a dédmamát, a nagybeteg édesapát, majd tragikus hirtelenséggel a férjét vesztette el. És mi lett volna - mondja - ha ezek után nincs, ha nem ad erőt a három, felnőttkorba ért gyermeke, akikre annyira büszke? B. R. Micimackóék moziznak Huszonötödik szezonját kezdte meg szeptember elején a pécsi Apolló moziban az a filmklub, mely jelenleg Micimackó névre hallgat, hiszen ide - mint Nyuszi - mindenki elhozhatja rokonait, barátait és üzletfeleit. Akik évről évre el is jönnek hétfő esténként. Dr. Stark András „POTE Filmklub” fedőnéven indította be a klubot, mert bár ő akkor már nem volt POTE- dolgozó, a név legalitást adott, és hozzá tudott jutni azokhoz a művészfilmekhez is, amik szélesebb közönség előtt tán nem is kerültek vetítésre. Manapság az a 40-50 éves értelmiségi generáció je- lenú a törzsközönséget, amely a 60-as években épp a különböző filmklubokban nevelkedett, és ismerte meg Fellinitől Godard-ig az akkori újdonságokat. Ma persze - kesereg kicsit Stark András - egyre nehezebb tervezni, mert a művészmozik megszűntek, számos klasszikus alkotásnak lejárt a vetítési joga vagy a kópia kopott használhatatlanná.-Mindez mégis azért fontos, mert a filmhez kell a közösségi élmény, a lesötétített terem, a többiek reakciói, melyek mind alakítják egy film érzelmi élményét. Van egy furcsa pikantériája is annak, hogy sötétben, másokkal cinkos együttesben, a kisgyerek kukucskálásához hasonlóan belesünk mások életébe. Ez a film. Másrészt a filmklub megadja azt a lehetőséget, hogy ismerősökkel, barátokkal a vetítés után megbeszéljük a látottakat. M. K. Futnak a képek FILMJEGYZET A megveszett cirkáló A képen látható úr éppen repülni tanul Jan De Bont kétségkívül az akcióműfaj egyik legkiválóbb művelője, 1994-ben forgatott Féktelenül című filmje főként bravúros dramaturgiájával tűnt ki. Ebben, mint talán emlékszünk, egy autóbusz kétségbeesett száguldásra kényszerült, különben felrobbant volna. A rendező következő műve, a Twister inkább bámulatos, helyenként sokkoló látványtechnikájával jeleskedett, a cselekmény viszont elég vérszegény volt. Amikor Jan De Bont elhatározta, hogy elkészíti a Féktelenül 2-t (Speed 2 Cruise Control), azt hiszem, a dramaturgia és a látványtervezés együttes alkalmazására szánta el magát. A helyszín ezúttal egy luxushajó, amelyet egy őrült kent hatalmába, s teljes gőzzel nekiirányítja egy szirtnek, illetve, miután ez a terv, úgy látszik, nem jön be, egy tankhajónak. A negatív figurát a rosszarcú megszállottakra szakosodott Willem Dafoe alakítja. Amikor először megjelenik a vásznon, már olyan csúnyán nevet, hogy még a lassúbb észjárású nézők is rögtön tudják, hogy ő a főgonosz, jó lenne ügyeim rá, csak szegény utasok nem sejtik, kivel állnak szemben. Persze, Dafoe pechjére éppen a hajón tartózkodik egy szuperrendőr, Alex Shaw (Jason Patric) is, aki az ördögi tervet, vele utazó kedvese (Sandra Bullock) tiltakozása ellenére, meg akarja hiúsítani. És itt válik nyilvánvalóvá, hogy a dramaturgia és a látvány csak nehezen hozható összhangba. Mert ha a rendőr mentőakciója sikerül, akkor nincs katasztrófaképsor, pedig annak muszáj lenni. Ha viszont a rendőr csütörtököt mond, az nagy égés, ha nem is a tankhajóra, de egy pozitív hősre nézve. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Pofonegyszerű! Alex terve sikerül is meg nem is: a zsaru becsületének káposztája így megmarad, és a látványtervező kecskéje is jóllakik. A cirkáló tehát nem frontálisan ütközik a tartályhajóval, hanem oldalvást sturcolja meg, szép hosszan roncsolódik a két hajótest, és nem a sziklafalnál ér véget a kéjutazás, hanem egy Karib-tengeri üdülőhely főterén. Igen kérem, nem tévedés. A luxusjacht beront a vitorlások, szörfözők, pecázók és fürdőzők közé, neki egyenesen a partnak, végigszántja a főutcát, össze- dönti annak rendje és módja szerint a házakat, s meg sem áll a templomig. Az ütközéstől a toronyban megkondul a harang, mire a hatalmas hajótest jobb belátásra tér és megjuhászkodva befejezi ámokfutását. Ez egyébként az általam látott akciófilmek eddigi legszellemesebb jelenete. Ehhez képest kismiska, hogy a menekülő főgonosz repülője fennakad egy hajóárboc csúcsán. Erre az ugyancsak kitűnő poénon kívül további okok miatt is szükség volt. Egy: Dafoet likvidálni kellett, mire való az árboc, ha nem erre. Kettő: a tankhajó sem úszhatta meg a robbanást, mit szólt volna az operatőr meg a pirotechnika. És még egy harmadik ok: el kellett költeni a rendelkezésre álló több mint százmillió dollárt. Úgy látom, sikerült. Nagy Imre
