Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-13 / 251. szám
1997. szeptember 13., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Egy pécsi zenekar jubileuma Negyven évvel ezelőtt egy szeptemberi napon a Pécs- gyárvárosi Általános Iskola egyik tanára, Rajnai Henrik összehívta az intézet jó hallású tanulóit és megkérdezte, hogy kinek lenne kedve fúvószenekarban játszani, olyan hangszereken, amelyeken a pécsi szénbányász zenekar felnőtt tagjai - akiket különböző felvonulásokon láttak - játszanak. Jelentkező jócskán akadt. Rajnai Henrik, a zenéhez értő technika szakos tanári!) ezután kiosztotta azokat a fúvóshangszereket a gyerekek között, amelyeket az előző tanévben gyűjtött össze innen-onnan. Valahogy így alakult meg 1957-ben a Pécs-gyárvárosi Általános Iskola Fúvószenekara. Rajnai tanár úrnak nem volt könnyű dolga az első években, mert - ahogy azt lánya nemrég egy beszélgetés kapcsán elmondta - többen voltak a gáncsoskodók, mint a látogatók. A kezdeti sikerek után el is ment a kedve a tanulók hangszeres oktatásától és a zenekar vezetésétől. Amikor 1963-ban felkerestem az iskolában, hogy elújságoljam: „Egy év múlva fúvószenekari találkozó lesz Siklóson”, azt mondta: „Vége a zenekarnak”. A hangszereket felvitétte az iskola padlására. Aztán mégis a kezükbe kerültek a tehetséges bányász gyerekeknek a hangszerek, és az első Siklósi Várfesztiválon ott muzsikáltak, elismerést aratva, ők is. Majd később is, illetve mindaddig ott voltak vele a siklósi fesztiválokon és másutt, amíg Rajnai tanár úr „egészsége megengedte”. Rajnai Henrik tizenöt évig vezette a Pécs-gyárvárosi Általános Iskola fúvószenekarát. A fúvószenét szülőfalujában, Mágocson ismerte és kedvelte meg. Úgy gondolta, ha neki meghatározó élményt jelentett a fúvószene, ezt fogja jelenteni tanítványainak is. És jól gondolta! Lelkes irányításával a pécs- gyárvárosi zenekar országos hívnévre tett szert. Az első sikeres gyermek fúvószenekar volt az országban: követésre méltó példa. Az eltelt évtizedekben közel másfél száz gyermek fúvószenekar lépett a nyomdokába. Váratlan halála majdhogynem a zenekar megszűnését idézte elő. De szerencsére akadtak munkájának elisme- rői és folytatói. 1973-tól 1975-ig Bornemissza Géza zeneiskolai rézfúvóstanár vezette a zenekart. 1975-től jelenlegi karnagya, Auth Vilmos zenetanár áll az együttes élén. Munkáját 1989-től a zenekar hajdani trombitás tagja, Kerekes Csaba segíti másodkarnagyként. A zenekar az utóbbi két évtizedben Nyugat- és Közép- Európában is ismertté vált. A legmagasabb fokú országos minősítésekkel rendelkezik. Az iskola vezetése, Bogárdi Mészöly Kálmánné igazgatónővel az élen, méltán büszke a hetvenéves iskola ma már két - iljúsági és utánpótlás - fúvószenekarára, és minden tőle telhető támogatást megad további eredményes működésükhöz. A zenekar megalakulását és első karnagyát emléktáblán örökítették meg, amit próbateremben helyeztek el. Dr. Várnai Ferenc Méhes Károly Siratófal Vékony szálú, folytonosan pontosításra szoruló csönd. Egy máié, szemüveges kislány, aki a fölbontott járda mentén botorkál hegedűórára, s már most sejteni, hogy vénkisasszony marad, nyikorgó dívány lesz összes éjszakájának tanúja. Minden hideg, mint a márciusi tűzfalak töve az olajfoltokkal. Akárha vasárnap délelőtt lenne, senki se jár erre, csupán régi sóhajok bújnak meg minden repedésben, mint kis cédulák a siratófalban. Lélek-habarcs, ami a test összetartja. Az esztéta fellángolása A Kortárs magyar fotográfia ’97 a pécsi galériákban Hajnóczi Örs képe a Mecseki Fotóklub Galériájában Miután Kiss Sándor esztéta lángoló kézzel átszakította a Múzeum Galéria alkalmi papírajtaját, jól érzékelhetően egyre gyorsabb tempóban rohant az életmentő vizesblokk irányába. Az udvaron, az est sötétjében összegyűlő népes nézősereg ekkor lélekben felkészült a rendszerváltás utáni első vidéki tűzáldozatra, amely végül sokak örömére, mások bánatára elmaradt. A kiállítás azonban ezzel a szokatlan aktussal megnyílt, aznap este harmadikként a tizenegyből. A Kortárs magyar fotográfia című rendezvénysorozat, melyre a Mecseki Fotóklub jóvoltából két év múltán másodszor került sor Pécsett, s amely a szakemberek véleménye szerint a hazai fotóművészet legrangosabb eseményének bizonyult, az idén kilenc helyszínen tizenegy kiállítással nyílott meg az elmúlt hét végén. Amíg a Mecseki Fotóklub Hamóczy Örs vezérletével szervezésből kitűnőre vizsgázott, kiállított képanyaga rendkívül szélsőséges teljesítményt mutatott, hiszen Marsaiké, Kalmár, Tóth vagy Tillai jó színvonalú felvételei mellett voltak szép számban a giccsha- táron lévő és azon túlbillenő produkcióik is. Nagyon szépek viszont Bo- zsó András egyéni tárlatának barna, sejtelmes, a sötétség homályából felbukó vagy tán éppen elsüllyedő, komor arcai. Vegyes benyomást keltenek Török László kékben úszó cigányfotói. Néhány kellemes, finom áttűnéseket hordozó kép mellett nem túl eredetiek a kép a képben fotódarabjai. Cigányfotókat állított ki Kása Béla is, bár az ő cigányai egzotikusab- bak, felidéznek egy nálunk már elfelejtett, letűnt világot. Néhány sallangmentes képe a legjobb szociófotós hagyományokra emlékeztet, a felvételek nagy része azonban túl felszínes, teátrális ábrázolás, operettszerű hangulatot árasztva. A jó hangulatot az Ecsegfal- ván élő nyolcvanhat éves Papp Gergely világa biztosítja. S bár fotográfiái nem tartoznak a szoros értelemben vett fotóművészeti alkotások körébe, képanyaga mégis a tizenegy kiállítás egyik legizgalmasabb kollekciója. Talán azért, mert hiányoznak belőle a művészi fotó előállításának sokszor tapasztalható görcsei és modorosságai. Papp Gergely a vérbeli dilettáns teljes felkészületlenségével vetette bele magát a fényképezés világába, a lehető leghitelesebben, valamiféle naiv bájjal ábrázolva a körülötte zajló világot, a rozzant vályogház előtti tomamutatványt a sárban, lányokat biciklivel, fáradt arcú bakákat. A különös hangulatot még fokozza a penész leheletfinom szövedéke, amely mintegy felfalni készül ezt az ámyékvilágot. Hasonló, bár szakszerűbb anyag a néhai Soltész István tibolddaróci, hagyatékban maradt felvételei. Az önmagának készített, s hátrahagyott kétszázhetvenkét tekercs film tízezer felvételéből válogatva fia készített nagyításokat. Az idén hetvenéves Tillai Ernő a fiatalokat megszégyenítő aktivitással és kísérletező kedvvel dolgozik ma is. Mindennek eredménye látható egyéni tárlatán. Á különböző festői stíluskorszakokat idéző színes képei közül talán azok a legizgalmasabbak, amelyek kevés színnel, s néhány motívummal bírnak, és amelyeknél nem lepleződik le a felhasznált technikai segédeszköz. Az Első Alkotócsoport sokszínű alkotói nagyon különböző színvonalú alkotásokat mutattak be. Szépek Minyó Szert Károly „rontott” képei, Kovács Melinda férfi aktjai, s figyelemre méltó a kortárs magyar fotográfia talán legkiemelkedőbb alakjának, Kerekes Gábornak steril hegyvidéke. Érdekesek az Iparművészeti Főiskola fotószakos hallgatóinak a festészettel kacérkodó, játékos kísérletei, melyek zöme azonban többnyire nem lép túl az érdekességen magán, közismert festményekre való utalásaik gegként értelmezhetőek, de többnyire érdektelenek. Herendi Péter a Papp-Sol- tész párossal ellentétben igazi profi fotós. Hommage á André Kertész című tárlatának képei vibráló fényeivel, elegáns kompozícióival, finom tónusaival az egyik legjobb anyaga a Kortárs magyar fotográfiának, bár ez voltaképpen csak a nagyobb méretű fotókra igaz. A másik terem míves, szecessziós hatású ezüst képeinek fémes csillogása ugyanis árnyalatnyit soknak tűnik, egy idő után hideg borzongás fut végig rajtunk. Úgy látszik, az ember valóban melegségre vágyik. Persze, mint az az írásunk elején kiderül, a melegségnek is lehetnek elviselhetőségi határai. Cseri László Herendi Péter fotója a Pécsi Kisgalériában Apróságok Mediterrán Ősz. Szeptember 13-án 14 órától kezdődik a Bicsérdi szüret, mely egyben a Mediterrán Ősz nyitórendezvénye. Szüreti felvonulás és bábműsor után 17 órakor lesz a több mint egy.hónapos rendezvénysorozat hivatalos megnyitója, melyet néptáncműsor követ. Lesz kézműves bemutató, borverseny és ejtőernyős verseny is. Ezen a napon 9 órától Mágocson Hegyháti szüret zajlik, néptáncegyüttesekkel, vásári komédiával, mustkóstával, hologramkiállítással. Szeptember 14-én a Siklósbodo- nyi búcsúban 15 órától ormánsági lakodalmas a program. (ly) Pasztellek. Letűnt századok hangulatát idézik Nim- csevity Anna pasztellképei, melyekből szeptember 18- án 17 órakor nyílik kiállítás Pécsett, a Gyöngyszem Galériában. A dávodi születésű festő Szlovéniában kezdett festészettel, rajzolással foglalkozni. (ly) Bábművész vendégségben. A Nyugdíjas Művészek a Nyugdíjasokért Kör tart összejövetelt szeptember 18-án délután fél 5-kor a pécsi Nevelők Házában. A vendég Kós Lajos grafikus és bábművész lesz, a Bóbita Bábszínház egykori vezetője. (ly) Kortárs zene. Legány Dénes zongoraművész és zeneszerző ad hangversenyt kortárs magyar szerzők darabjai mellett Liszt, Kodály és Bartók műveiből. A különleges zenei élményt adó koncert a Művészeti Szak- középiskola hangverseny- termében lesz szeptember 18-án 19 órakor. (ly) Az Ifjúsági Ház programjaiból. Az I. Magyar Mackókiállítás nyitja meg kapuit a pécsi IH-ban szeptember 18-án. A Desser Ágnes gyűjteményéből való válogatás 28-áig lesz majd látható. Naponta 10 és 14 óra között a gyerekek játszhatnak is a mackókkal. (ly) Hegedűmuzsika. Kovács Dénes hegedűművész és a Budapesti vonósok lépnek fel szeptember 18-án este fél 8-kor a pécsi Hotel Palatínus Bartók-termében. A közönség Johann Sebastian Bach, Händel és Grieg egyes műveit hallhatja majd, de elhangzik Mozart D-dúr hegedűversenye is. (ly) Mit ígérnek az őszi „bóbiták”? A pécsi Bóbita Bábszínház belső felújítása befejeződik. Az új évad több új feldolgozással és Kiss Anna költői mesejátékának, a „Lepke és Hold a tükrömben” című művének kamaratermi ősbemutatójával lepi meg legifjabb nézőit. Szeptember közepétől a munka nyugalma, majd az október 5-i szezonkezdettel a legkisebbek önfeledt nevetése költözhet a pécsi Bóbita Bábszínház falai közé. Sramó Gábor igazgatótól (képünkön) megtudtuk, a gázkazán beszerelésével a napokban végeznek, ezzel befejeződik az 1905-ben épült ház belső, 17 milliós rekonstrukciója. Kezdődik a bérletes évad, sűrű utazgatásokkal - tájolással - váltogatva. Műsomapló- juk a jövő nyárig ez utóbbit tekintve is csaknem betelt már. A szezonkezdetet a beteg kolléga, Hang Gábor megsegítésére rendezett október 5-i jótékonysági műsor jelenti, amelyen az esti órákban két felnőtteknek szánt előadásra is sor kerül. Az évad számos meglepetést ígér, Szász Ilona pécsiek számára írt „Csizmás kandúr”-ja körmönfont aktualizálás és átírások nélkül, francia barokk miliőben kerül színre október 12-én. Ezt a bemutatót november 9-én Vajda Zsuzsa és Pilári Gábor közös munkája, „A bőgős fia meg az ördögök” követi, február 15-én pedig egy csokorra való japán mese jelent majd újdonságot. Végül egy újabb színpadi mű, amely a szerző és a színház együttműködésének jegyében született: Kiss Arma költő „Lepke és Hold a tükörben” címmel írt darabot a Bóbitának, március 29-re tervezett kamaratermi előadása ősbemutató lesz. Az ínyencek számára is izgalmas, eredeti produkcióval kecsegtet. A kecskeméti Ciróka „A király virágoskertje” című előadását hozza Pécsre az évad folyamán, és természetesen a régi sikerdarabok - „A kígyókirály gyűrűje”, a „Hol van a világ vége”, a szabadtérre szánt „Bábel” - sem hiányozhatnak a listáról, és egy év szünet után ismét látható lesz a „Holle anyó” is. Az óvodások és az iskolások bérlete egyaránt három-három előadásra szól. Októbertől animációs színpadot indítanak a műfaj iránt érdeklődőknek, amelyre szeptember végéig 16-28 éves jelentkezőket várnak. A színház jövő év júniusában a XI. Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál házigazdája lesz. B. R. A gazdag múzeum szegényebb A Múzeumok Megyei Igazgatósága nemrégiben egymillió forint támogatást kapott a megyei műtárgyállomány állag- megóvásához szükséges eszközök vásárlásához. Az idei év folyamán elnyert pályázati pénzek ennek az összegnek körülbelül a tízszeresét teszik ki. A külső támogatásoknak a múzeumok költségvetésében betöltött szerepéről Ecsedi István megyei igazgatót kérdeztük.-Az állami támogatást nem a gyűjtemények nagysága, hanem az egyes megyék lakossága alapján osztják szét, így a sok munkával és kiadással járó nagy gyűjtemények nem kerülnek kitüntetett szerepbe. A normatíva nagy része egyébként is csak az intézmények fenntartását, illetve a bérköltséget fedezi. A külső támogatásoknak ott van nagy szerepe, hogy azoknak a kimondottan szakmai alapfeladatoknak a megoldását teszi lehetővé, melyeket önerőből nem tudnánk finanszírozni. A pályázati rendszer problémája azonban az, hogy a célirányos támogatás nem mindig az intézmény legsürgősebb feladataira szól, és a sikere is bizonytalan. A pécsi igazgatóság már 1993 óta várja azt a mintegy hatvanmilliós céltámogatást, amit a Régészeti Múzeum épületének felújítására szánnának. Az utóbbi harminc év anyaga csak időszaki kiállítások formájában került a látogatók elé. Időszerű lenne az anyag teljes feldolgozása, de ahhoz az épület felújítására lenne szükség. Addig is marad az alkalmazkodó túlélés technikája. S. G.
