Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-24 / 231. szám

1997. augusztus 24., vasárnap Magazin BÜiántúli Napló 7 Ék TSÁ *5rt«UCtő| Társ és önbizalom Az írás arról is beszámol, mi­lyen társas érzület és mennyi önbizalom szorult az em­berbe. Más jeleket is figyelni kell, de legjobban az m és t betűk világítanak rá arra, hogy az adott személyiség mennyire domináns, mennyire érzi ma­gát hivatottnak mások vezeté­sére. Az m esetében lényegé­ben az első betűszár az En-t képviseli, a második azt a va­lakit, aki az énhez legköze­lebb áll, a harmadik pedig a tágabb világot. Ha a szárak teljesen egyforma magasak, a személyiség a társas kapcso­lataiban kiegyensúlyozott. Aki az első szárat emeli ki, gyakran mindennél többre becsüli saját magát. A hang­súlyosabb második szár azt jelenti, hogy a szeretett sze­mély érdekei alá helyezi a magáét. A magasabb harma­dik szárat kevesen választják, többnyire olyanok, akiket egy nagyobb közösségért való eszme hevít. Az ilyen embe­rek a köz javára is önfeláldo- zóan tevékenykednek, sőt maguk és szeretteik érdekeit is alárendelik az emberiség ügyének. Fontos az is, ki milyen ma­gasságban húzza át a t betű törzsvonalát. Ez arról tájékoz­tat minket, hogy az írójuknak milyen az Én-értékelése. A normális áthúzás középen van. Ha a vonal alacso­nyabbra kerül, az illető keve­sebbnek hiszi magát mások­nál, kevésbé önálló, vezetésre vár. Ha az áthúzás magasra kerül, úgy az író többre tartja magát a többieknél, úgy hiszi, egyenesen hivatott rá, hogy vezesse őket. A nagyon alacsony áthúzás már kínzó önbizalomhiányt is jelezhet, míg a kifejezetten magas, vagy a törzsvonal fölé vetett vonal lekezelő hajla­mot, egocentrizmust. Az utóbbi, ha főnök írásában ta­lálható, olykor zsarnoki egyé­niséget takarhat. Hodnik Ildikó Gy. Középkori falíreskók Dél-Tirolban a múlt héten há­rom újonnan felfedezett közép­kori falfreskót mutattak be a közönségnek: a Brixen melletti Tötschling templomának falán egy vadászjelenetet ábrázoló hatalmas falfestmény nyomaira leltek, míg Brixenben, a Kla- risszák templomának külső fa­lán az utolsó ítélet 20 négyzet- méteres ábrázolását fedezték fel. A harmadik középkori freskó-leletről még vitatkoznak a művészettörténészek. Mindenesetre igen ritkának számít, hogy napjainkban még eddig rejtőző középkori fres­kókra bukkanjanak. A vadász­jelenet a jelek szerint egy ugyancsak a 13. század első feléből származó, már ismert freskó másolata: látható rajta egy szarvas, több kutya és a va­dász. A brixeni lelet nagysága miatt számít szenzációsnak. Sok ördögöt és egy igen érde­kes pokolábrázolást láthatnak rajta az érdeklődők. Az ábrázo­lás megfelel a klarisszák hitbéli elképzeléseinek. Kelet­kezését a 14. század elejére te­szik. A harmadik freskótöredék a brixeni székesegyház és a ke­rengő közötti átjáróban került elő, s talán egy kelyhet tartó szentet s imádkozó asszonyokat ábrázol. Emberevő óriáskígyók Szuperméretű cápa, krokodil, polip, aligátor, medve után most óriáskígyó eszi az embe­reket a legújabb - a mozikban nálunk most vetített - amerikai filmben, az Anakondában. A kígyó mérete és emberevő vadászkészsége eltúlzott a „mozivásznon”, de nem telje­sen képtelen és nem alaptalan. Az anakonda Góliát még az óriáskígyók között is. Neve in­dián nyelven sokatmondó: bi­kaölő. Egy átlagos példány 5-6 méter hosszú, különösen izmos, súlya kb. 100 kg. A folyók és mocsarak szélén vadászik. Izomerejével öli meg zsákmá­nyát, például a kajmánt, a peka- rit, a tapírt, a vaddisznót. Az anakonda legnagyobb al­faja az Amazonas medencéjé­nek északkeleti részén honos. A újabb adatok szerint 11,4 méte­rest is találtak. Ám 14 méteres­ről is regélnek. Ezzel a hosszal az anakonda a délkelet-ázsiai kockás pythont is maga mögé utasítja, amely egyébként az óriáskígyók közül a leginkább támadó. A 9 méteres példá­nyaik sem számítanak ritkaság­nak. Ezek őzeket, vagy disznó­kat is megtámadnak és meg­esznek. Olykor-olykor érkezik olyan hír is, hogy a kockás python embert ölt. Az afrikai asszala átlagosan 5-6 méteres, de beszámoltak már 9,75 méteres példányról is. Nevezetes arról, hogy antilopot és gazellát is eszik, és egyéb nagy testű emlősöket is képes lenyeli. Kittenberger Kálmán, a nagy magyar Afrika-vadász írta: „Hogy kivételes nagyságú óriások is előfordulhatnak, azt magam is állítom. Egyszer ... egy python csúszásának nyomát láttam, amely olyan széles volt, mintha egy akós hordót gurítot­tak volna át az úton. Csak ritkán lehetett hallani, hogy python embert támadott volna meg, ámbár néhány teljesen hiteles adat említést tesz emberölő pythonról”. Egy másik nagy vadászunk, Molnár Gábor épp az Amazo­nas mentén, vagyis az anakon- dák földjén végzett gyűjtő­munkát. Á Pálmakunyhó az ős­erdőben című egyik könyvében a helyszínen tudósít arról - a 30-as években! -, hogy az ana­konda legnagyobb alfaja megnő akár 10 méteresre is. A leghosszabb addig ismert pél­dánya 11 méter 28 centi. Mol­nár Gábor maga is lőtt egy 8 méterest. „Az ilyenek már a törpeszarvast is képesek le­nyelni. ” Ennek a példánynak a bőre 70 centis volt a derekánál. (Ebből következően egy 11 m hosszú különleges példány de­rékkörmérete 100 cm is lehet!) Molnár Gábor egy érdekes megfigyelését is leírta: „Sem­miféle kritikai érzékkel nem rendelkeznek ezek a kígyók az irányban: képesek-e elnyelni a saját hosszukkal egyező, vagy éppen nagyobb másikat". Molnár Gábor birkózott is egy kisebb, karcsú anakonda al­faj ötméteres példányával, ő volt a támadó fél: torkon ra­gadta a kígyót zsákmányolása közben. „Farka rácsavarodik bokámra, négy gyűrűt is vet láb­száramon, combomon. Csüngő­csavarodó törzse fogy, mialatt lábamon, derekamon szaporo­dik átvetett gyűrűinek száma’’- úta birkózásukról, amelyben három társa segítette ki. Az anakondáról azt állítják a zoológusok, hogy kevéssé ag­resszív. Néhány éve azonban egy sekély tavon átgázoló kuta­tócsapat tagjára támadott egy anakonda: alig tudták megsza­badítani tőle. A 80-as években pedig egy állatkert akváriumá­ban átlagos méretűnek számító anakonda támadta meg a me­dencéjébe merészkedett ápoló­ját. Hosszas vízibirkózás után három ember tudta csak lefej­teni a kígyót az ápolóról. D. I. SZÓKIRAKÓ zott négyzetekbe kerülő betűket számsorrendben összerakva egy ér­telmes szót kell kapni, melyet küld­jön el levelezőla­pon címünkre: Új Dunántúli Napló 7601 Pécs, Pf: 134. Beküldési határidő: 1997. augusztus 29. (péntek). Rejtvényünk megfejtése az alábbiakban megadott szavak megfelelő helyre történő beí­rásával lehetséges. A szavak helyét meghatározza részben a betűszám, másrészt a ke­resztező szóval (vagy szavak­kal) közös betű(k). Ä számo­9 betűs szavak: PARLAMENT, SEJTELMES. 7 betűs szó: ÉT­TEREM. 6 betűs szavak: ASZTAL, PÜS­PÖK, SZAPUL, VÁSZON. 5 betűs szavak: ADOTT, ALVAD, BETÖR, BUKTA, EGYES, IKREK, JÁRAT, KAPAR, KOBRA, KORSÓ, KÖRTE, KULCS, MAROK, NESZE, NYERT, OMLÁS, ONNAN, OPERA, ÖNADÓ, SÁSKA, SÁTOR. Múlt heti rejtvé­nyünk helyes meg­fejtése: „ZALÁT A” Nyerteseink: Brantmiiller Zoltán - Somogyapáú, özv. Horváth Lászlóné - Kaposvár, Pataki Nagy End- réné - Sellye. Szókirakó Sanghajban egy forgalmas áruházban bevezették, hogy aki 12 dollárnyi összegnél többet vásárol forgathat egyet a szerencsekeréken és értékes tárgyakat, akár 100 dollár értékben is, nyerhet. Stanley Steel CSILLAGOK (H) BORÚJA Aki ismerte az erőt Lüké tudta, baj van. Megpördült, de túl későn. Egy múmia állt előtte ki­vont karddal. Lüké védtelen volt. Még a hitelkár­tyája sem volt nála. Mit tegyen? Ä lény nem gondolkodott, hanem undorítóan vicsorogva rárontott. A rém felemelte a kardját, de lesúj­tani nem tudott. Ebben a pillanatban iszonytató üvöltés hallatszott. Bere­pedt a bal dobhártyája, azután meg a jobb. Tökre megsüketült. De nem bánta ezt sem. Mert a szörnyszülöttet ebben a pillanatban megütötte a guta. Összeesett, akár a colstok. Halkan nyögött, a száján kibuggyant valami­féle sóhaj, de ez most Lükét különö­sebben nem foglalkoztatta. Lényeg, hogy a múmia nincs többé. Megjelent egy öregember, az üvöl­tött. Szakadt kámzsa volt a testén, fe­jén csuklya. Szivart rágott, de jóságo­sán nézett a fiúra. Közben köpködött. Rekedt hangján csak ennyit mondott az árvának:- Az APÁD küldött.-Az lehetetlen, bácsi, hiszen az apám két évvel a születésem előtt meghalt.- Akkor lehet, hogy tévedek - hümmögött az öreg. Erősen ránézett, úgy mustrálgatta. - Pedig azt hittem, te vagy az iljú Skywalkman.- Én vagyok, bácsi!-No - mondta az öreg. - Akkor rendben is volnánk. Megmentettem az életedet, de ne bízzuk el magunkat, mert errefelé sok a múmia. Máma is láttam épp hármat. Élő embernek ve­szélyes errefelé. Azám, te hogy ke­rülsz ide ifjú ember?- A kis robotunk, a Gyökkettes el­szaladt otthonról. Én tehetek róla, mert kiszereltem az indításgátlóját.-Lüké vagy, fiam - bólintott az öreg.- De honnan tetszik tudni a neve­met? - kérdezte kíváncsian Lüké.- Az ERŐ bennünk van fiam. Nem ismerjük honnan, miből származik, de itt van szerteszét. Körbegyűrűzi az Univerzumot, minden élőt és élette­lent ez alkot, ápol, és végül eltakar. Csodálatos ez az ERŐ, bizony mon­dom néked...- Te ismered az ERŐ-t? - döbbent meg Lüké. - Ez fantasztikus! Meg­tudhatnék róla többet is?-Természetesen, ha tovább olva­sod ezt a könyvet. - Átnyújtott a fiú­nak egy fizikakönyvet. Hallgattak egy sort.- Engedd meg, hogy én is bemutat­kozzam. A nevem Ubi-Van Ken-Ubi. De a sivatagi népek csak Büdös Bá­csinak ismernek, mert ritkán fürdők. Az öreg felemelte a jobb kezének mu­tatóujját, megnyalta és széllel szem­ben felmutatta.-Az ERŐ apró rezdüléseiből em­pirikusan megállapítottam, hogy szél van. Ebből arra következtetek, hogy balhé lesz. Nagy balhé. El kell húz­nunk a csíkot, mert jönnek a múmiák.- Sokat kell még tanulnod, fiam - mondta jóságos hangon a bácsi. Ekkor a Gyökkettes egyetértőleg füttyögött egyet. Beugrottak a dzsipbe és elro­pogtak.-Néhány nap múlva megérkeztek akárhová, ahol az öreg élt magányo­san.- Itt lakom - magyarázta a bácsi. Egy kényelmetlen, de célszerűtlenül berendezett munkagödörben voltak. A berendezés spártai jellege, az ott­hon elhelyezése arról árulkodott, hogy a ház ura bizonyosan nem nor­mális.- Engedd meg, hogy vendégül lás­salak az otthonomban. Igyunk például egy ötórai teát - javasolta az öreg. Teáztak. Ősi brit szokás szerint. Nem tudták, ez mit jelent, de a vérük­ben volt, tehát tették, amit tenniük kellett. Élvezettel kavargatták a forró lét, amit az öreg készített el egy mik­rohullámú szamovárban. Szürcsölték, szívták a nedűt. A meleg folyadéktól a forróságban még jobban kimeleged­tek. Amikor már nem jutott eszükbe semmi, akkor kedvesen mosolyogtak egymásra.- Milyen jól elbeszélgettünk - je­gyezte meg Lüké.- Határozottan - helyeselt az öreg.-Máskor is összejöhetnénk - ve­tette fel Lüké.-Hogyne - bólogatott a bácsi. - így teázni... (Folyt, köv.) (Lapunk olvasói a könyvet 15 százalékos kedvezmény­nyel, postaköltséggel együtt, 450 forintért postai utalvá­nyon rendelhetik meg az Excalibur Könyvkiadónál, Sze­ged 6701 Pf: 136).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom