Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-23 / 230. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 4 1997. augusztus 23., szombat Hírcsatorna Támogatás restaurálásra. Egymillió forint támogatást nyert a Nemzeti .Kulturális Alap múzeumi pályázatán a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága. Az összeget a megye S rgyállományának álegóvásához szükséges eszközök és anyagok vásárlására fordítják. (sn) Erdélyi vlseletek. Erdélyi és moldvai népviseletekből rendeznek kiállítást a komlói helytörténeti múzeumban. A válogatás augusztus 29-én 18 órakor nyílik. Pap Judit és Fritz Oberhofer gyűjteménye elé dr. András- falvy Bertalan mond beveze- . tőt. (ly) Pécsiek Tatabányán. A jövő héten a Tatabányán rendezett nemzetközi zene- pedagógiai találkozóra utaznak a pécsi ANK művészeti szabadiskolájának képviselői, akik a konferencia Komplex Művészeti Szekcióját vezetik, budapesti és kaposvári kollégákkal együtt. Az új kísérletekre nyitott pécsi művészeti műhely iránt létrejötte óta nagy nemzetközi érdeklődés nyilvánul meg, különösen angol, amerikai, holland, finn, lengyel kutatók részéről. (ly) 100 éves egyesület. Éppen száz éve alakult meg Pécsett a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete. Később ebből a szerveződésből alakult ki a zenekonzervatórium is. Az egyesület megalakulását élénk zenei élet előzte meg, mely a Hattyúban, a régi sorházban, a tettyei majálisokon, az üszögi erdőben, a Katolikus Körben, a Vigadóban, a színházban és a Pannóniában talált otthonra. (ly) Megváltozhat minden. Ez a címe annak a hangversenynek, melyre ma este 6 órakor kerül sor a pécsi Ifjúsági Házban. Az egyházi örömzene képviselői a ma már a világ 70 országában működő Continental együttesek. Közülük a Magyar Continental Singers 22 tagja különleges zenés-színházi programot ígér mára. (ly) Házimozi. Igazi drámai szerepben láthatják a nézők Peter Falk amerikai színészt Daryl Duke Griffin és Phoenix című híressé vált filmjében, melyet a pécsi Művészetek Házában augusztus 25-én 18 órakor mutatnak be. (ly) Sikerek és tanulságok A pécsi mesteriskolás szobrászok kiállítása Németországban Sok szempontból különleges az a kiállítás, melyen a németországi Lahr városában 12 fiatal pécsi diákalkotó jelenhetett meg munkáival. Már az első hónap után elkelt a bemutatott tárgyak jó része, s a műkereskedők, műítészek is komoly érdeklődéssel fordultak a magyar tehetségek felé. Ritka eset, hogy értékesíthető műtárgyak jönnek létre egy képzés során, mondta el a fiatal szobrászok mestere, a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola tanszékvezetője, Bencsik István. Európában gyakorlatilag nincs hasonló képzés. Az azonban, hogy ezek az alkotások megszülettek, bizonyítja az itt folyó munka eredményességét. Bencsik István nagy horderejű tapasztalatnak ítéli, hogy bebizonyosodott: a magyar művészeti alkotások is eladhatók külföldön. Lehetséges, hogy a két kamionnyi kiállított anyagból csak egy kamionra való érkezik vissza, a többi németországi gyűjtőknél marad. A diákok mellett kiállító Eric Hauser és Hirochi Akiyama munkáira természetesen nagyobb volt a kereslet, hiszen tehetséges, de névtelen, fiatal alkotóktól ritkán vesznek a mecénások, s ha mégis, lényegesen kevesebbért, mint a befutott, nagy nevektől. Pályakezdők után Nyugaton sem ön- tik zsákba a pénzt, a 12 magyar diák azonban most jó eséllyel számíthat rá, hogy a külföldi galériák tulajdonosai figyelemmel kísérik majd munkáikat. Bencsik Istvánnak és a főszervezőknek, két üzletembernek, Horst Peter Maentelének és a pécsi származású Hoffmann Antalnak éppen az volt a céljuk, hogy a mesteriskolások számára egyéni utak, lehetőségek is nyíljanak, s hogy kapcsolatba kerüljenek az élő műtárgypiaccal. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy csak a megnyitón közel ezer érdeklődő volt kíváncsi a fiatal magyar alkotókra és a három mesterre. Lahr városának notabili- tásai mellett a német kormány is magas szinten képviseltette magát, felismerve, hogy a hasonló kulturális kapcsolatok későbbi, hasznos együttműködések alapját adhatják.-A bemutatott anyagot értékelő művészettörténészek a kiváló munkák mellett gyengébbeket is találtak, mégis úgy ítélték meg, hogy mai és jó színvonalú alkotások készülnek a pécsi műhelyben - mondta el Bencsik István. Nem véletlen tehát, hogy hamarosan Akiyama professzor is Villányba jön tanítani egy időre, Eric Hauser pedig fiatal művészek számára alapítványt hoz létre, hogy ebből többek között tehetséges diákok villányi képzését is finanszírozza.-Az iskola, de nem túlzók, ha azt mondom, hogy az egyetem számára is hatalmas a kiállítás jelentősége - sommázta Bencsik István. - Ugyanakkor egy előre nem látott kérdést is felvetett a szerzői és a tulajdonjog tekintetében. A nemzetközi jogban is az az általános elv, hogy egy munka azé, aki készítette. A mi iskolánkban viszont idáig technikát, eszközöket, anyagot, szerszámot ingyen kaptak a gyerekek, és azt sem vizsgáltuk, hogy mennyiben egyéni a munka, s mennyiben hat egy-egy alkotásra a tanár irányítása. A későbbi viták elkerülésére a nyáron az Iparművészeti Főiskola, a Képzőművészeti Főiskola és a JPTE Művészeti Kara közösen kidolgozza a szerzői és a tulajdonjogokra vonatkozó álláspontját. Mindez korábban nem volt aktuális, hiszen évtizedeken át az állam adta a pénzt a műalkotások létrehozásához, a szerzői jog kérdése sosem vetődött fel, mert nem volt túlságosan nagy értéke. A mesteriskolás szobrászoktól a tervek szerint a következőkben az állami támogatás mellé nagyobb egyéni hozzájárulást várnak majd az amúgy elég drága képzéshez. Ezzel Bencsik István szerint ahhoz az eredeti tervhez is jobban közelítenek majd, mely az iskolát önfenntartónak képzelte el. Hodnik I. Gy. Az emberséghez méltó értelem A kilencvenéves Achátz Imre fotó: Müller andrea-És Ady Endrét szereted-e? - kérdezte Juhász Gyula dajkája 18 éves fiától 1925-ben, mire az elővette noteszát, melyben száznál több verse volt átmásolva, holott ekkor még Ady korántsem volt olyan elfogadott poéta, mint napjainkban. így kezdődött a pécsi Achátz Imre mélyebb kapcsolata a XX. század művészetével, mely aztán igen jeles megállókkal gazdagodott az idők folyámán. Azé az Achátz Imréé, aki 90 éves lesz ősszel, s tanári pályája, művészetpártoló élete megbecsüléseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal kitüntetést vehette át augusztus 18-án. A fiú aztán nem érte be hétköznapi pályafutással, megtanul németül, franciául, tökéletesen ért latin tudása révén olaszul és spanyolul, s megismerkedik a svéddel és a portugállal is.- A legszebb nyelvnek a finnt tartom, de igen nehéz grammatikája miatt a sok közül éppen ezt nem voltam képes igazán elsajátítani. Mindemellett esténként imádság helyett egy finn verset ismételgetek Aleksis Kivitől, az északi nép legnevesebb költőjétől. A vers arról szól, hogy a halál kertjébe miként kerül egy kisgyermek, és hogyan szűnik meg az életében minden, ami keserűség. Achátz Imre a nyelvismeret mellett Baranya életében a középfokú közgazdász-képzésben szerzett maradandó érdemeket, igazgatója volt a Női Felsőkereskedelmi Iskolának, s 1969-es nyugdíjba vonulásáig a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolának. Az 50-es években hosszú ideig ő volt a baranyai országgyűlési képviselőcsoport elnöke, s a jónéhány társadalmi szervezetben - Hazafias Népfront, Pedagógus Szakszervezet - ugyancsak vezető szerepet töltött be. Persze, a művészettel is megmaradt a jó viszonya, Martyn Ferenc festő baráti köréhez tartozott.- Martyn Ferenc a II. világháború idején Pécsre, s ő keresett meg, mivel akkortájt én írtam művészeti kritikákat a képzőművészeti alkotásokról. Sokszor felkerestem ebben az időszakban a Pálosok temploma melletti szőlőprésházban berendezett műtermében, ahol többek között mutatott egy Simone Martine-képet, forgatva minden irányban, hogy úgy is képnek látszik-e még? így közelített az absztrakcióhoz, mondván, a képnek akkor is helyén kell állnia, ha nem a tárgyat nézi az ember, hanem a színfoltokat, a valőröket. Végül meglepett egy olyan Ex librissel, melyen a csillagos ég van, s belerakott egy achát féldrágakövet. Achátz Imre másrészt mint csellós, jeles kamarazenészként is szórakoztatta pécsi publikumot, Liszt-kutató munkássága szintén nemzetközi hírűvé tette. Több, mint tízezer darabos házikönyvtára már egy évtizede a Megyei Könyvtár gyűjteményét gyarapítja. O mégis tanítványaira büszke igazán, a spanyolföldön alkotó Bársony Gyula szobrászra, Bleyer Jenő országgyűlési képviselőre, dr. Révész Mária alpolgármester-asszonyra és Petsnig Mária Zita közgazdászra. A XX. századot tartalmasán végigélő művésztanárember végül így búcsúzik:- Egy Radnóti-idézet volt mindenkor életem jelmondata: „Az emberséghez méltó értelem!” Mészáros B. Endre Meliorisz Béla Virágzói bennem idegenné lettek a szavak de virágzói bennem mint régi álom mesékben történhet ilyen szívem szívedre tetoválom Évszakváltás szelek bolondoznak füstölög a nyár viseltes kabátban vacog a határ Fuchs Richard A holdat figyelem folyók sodorják végig a partokat, hol láttam kőből halmokat emelkedni fáradt tested fölé, valami régi, régi jár a fejemben évek elevenednek elvegyülés a hihetetlennel gyertek le a fák közé ma este, lessük meg a koszorúkat hajigáló finom erdei népeket mint tüzeket ugrálnak át ott hol az ágak egymást simítják kedvesen, arcomat repedezett sziklához nyomtam s élő lett az élettelen nem számít már ez se feltartóztathatatlanul közeleg az az este mikor az élőből lesz a kő, meghúzódok a rönkök között, a holdat figyelem Futnak a képek Pablo Picasso már elmúlt hatvanéves, mikor 1943-ban megismerkedett az akkor még csak huszonkét éves párizsi művésznövendékkel, Francoise Gilot- val. E találkozásból szerelem sarjadt, ami egy tízesztendős kapcsolat alapja lett. Azt mondják, Francoise volt az egyetlen asz- szony, qjp képes volt a zsarnoki természetű Picasso árnyékában megőrizni egyéniségét, s így kettejük közül ő volt az, aki lezárta viszonyukat, s két gyermekével önálló életet kezdett. Igaz, a hűséget hírből sem ismerő idős mestert ekkor már gyengéd szálak fűzték Jacqueline Roque-hoz, de Francoise- nek megadta a sors azt az elégtételt, hogy Picasso Jacqueline előtt könyörgött neki, térjen vissza hozzá. Állítólag ... Merthogy mindezt Gilot Életem Picassóval # A modell című önéletrajzából ismerjük, aminek alapján Arianna Stassi- nopoulos megírta híres Picasso- könyvét A teremtő és a pusztító címmel. Ezekből a munkákból meglehetősen egyoldalú kép bontakozik ki előttünk a mesterről. Csapodár férfinak, érzéketlen és önző kényúrnak ábrázolják. Ami valószínűleg igaz, de nem a teljes igazság. A teljes igazságot, amennyiben létezik egyáltalán, bizonyára a képek őrzik. A brutálisan őszinte Avigoni kisasszonyok, a gátlástalan erotikáról tanúskodó Fürdő nők és a tiszta, szinte áhítatos szeretetet sugárzó Életöröm. Meg a többi maradandó értékű alkotás, amelyek egyébként csakugyan arról vallanak, hogy a nemek harca, b FILMJEGYZET és festője a szerelmi párviadal témája valóban az életmű egyik főmotívumát alkotja. Mint tudjuk, a művészfeleségek és szeretők vallomásait éppen elfogultságuk teszi érdekes olvasmánnyá. (Az elmúlt hetekben például élvezettel hallgathattuk a rádióban Mik- száthné Mauks Ilona és Vajdáné Bartos Róza emlékiratait.) De téved, aki korlátlan tárgyi hitelt tulajdonít ezeknek a - még egyszer mondom: rendkívül izgalmas - szövegeknek. Márpedig James Ivory ezt teszi a Gilot-önéletrajz alapján forgatott Túlélni Picassót (Surviving Picasso) című, hatalmas apparátussal készített filmjében. Ahelyett, hogy ironikus szemlélettel társítaná, s ha kell, kiegészítené, esetleg felülbírálná a szubjektív nézőpontot. Ráadásul meg-megfeledkezik arról, hogy hőse a festészet egyik megújítója. Mindez joggal róható fel, hiszen a film, lévén vizuális művészet, bizonyára nemcsak egy festő hálószobájába, de műtermébe is képes lenne elkalauzolni bennünket. James Ivory filmjében azonban az egyébként kitűnően játszó Anthony Hopkins (a maszktól a gesztusokig szinte mindene hibátlan) kizárólag közhelyeket mond önmagáról és munkájáról. Hogy a festő sohase ismételje önmagát, hogy az életénél fontosabb neki a festészet, meg hogy másképpen lát, mint a többi ember. Ja, igen, majd elfelejtem, még azt is megállapítják, hogy a festő is ember. Nagy Imre A film egyik plakátja *■ * t
