Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-09 / 186. szám

1997. július 9., szerda Baranyai Tükör Dhnántúli Napló 5 Régen lejárt engedélyek MOHÁCS A kétéves türelmi idő véget ért, a vízi szezon pedig meg­kezdődött. Még mindig több ezren vezetik kishajójukat lejárt engedéllyel. 1995 februáijától új típusú okmányhoz, az úgynevezett kishajó-vezetési igazolvány­hoz kötik a magyar vizeken való közlekedést. A régi jogo­sítványok lecserélésére két évet szánt a Közlekedési Fel­ügyelet, így idén nyáron elvi­leg már mindenkinek a nem­zetközileg is elismert, a Raj­nát kivéve Európa minden belvizére érvényes papírral kellene rendelkeznie. Eddig mintegy tizennégyezer csere történt az országban, ebből körülbelül háromezer Pécsett. Temyei László, a megyei közlekedési felügyelet hajó­zási munkatársa elmondta, hogy az ügyintézés postán ke­resztül is megoldható, és mindössze 800 forintos költ­séggel jár. Ennek ellenére Tolna, Baranya és Bács-Kis- kun térségben még legalább kétezer régi engedély vár be­vonásra. Ha a gondatlan tu­lajdonos lebukik, a vízi rend­őrség automatikusan elindítja a cserét. A folyamatot legké­sőbb jövőre szeretnék lezárni, büntetés eddig még nem ke­rült szóba. S. G. Nem egy cipőben járnak SZENTLŐRINC Két üzemben is gyártanak cipőfelsőrészt. Az egyikben féiszáz embert vennének fel, de hiába várják az álláske­resőket. A városban és környékén több mint 1100 munkanélkü­lit tartanak nyilván, a német piacra dolgozó Lady Star and Co. Cipőgyár 1955-től mégis munkáshiánnyal küszködik. Szabó Ferenc gyárvezető sze­rint a cipőfelsőrész-készítő szakma hanyatlóban van, a fiatalok sem jönnek a pályára. Nem bírják például a folya­matos fizikai munkát, az álló- képességük gyenge. Említi, hogy a szigetvári szakmun­kásképzőben most 20-an vé­geztek, és csak hárman vá­lasztották a felsőrészkészítést. A gyárban az elmúlt két év alatt legkevesebb százan ér­deklődtek, munkába is álltak, aztán pár hét után elmentek. A 130 embernek kenyeret adó üzemben, ahol a munkások 70%-a bejáró, naponta félezer lábbelit állítanak elő - a meg­rendelő ennek a dupláját kéri. A Budapesti Kézműipari Rt. telepén csak cipőfelső­részt készítenek, szintén né­met partnernek. A dolgozók zöme lőrinci, nincs lemorzso­lódás. Dezse László igazgató elmondta, hogy sok a túlóra, a 40-50 éves szakemberek mégis sikeresen nevelik kitar­tásra a fiatalokat. Állítja, hogy a szakma felfutóban van. Csuti J. Segítséggel nyaralhatnak PÉCS Hétfőn kiürült a Magyar La­jos Gyermekotthon. A gyere­kek három hétre Fonyódra utaztak a városi önkormány­zat táborába, amelyen a nyár folyamán felváltva osztoznak a kisegítő iskolával. Az idén az intézet minden lakója - 80 gyerek - lehető­séget kap valamilyen vakáci­ózásra, mondta Nagy Imre (képünkön), az otthon igazga­tója. A mároki plébánián jú­niusban huszonötén vendé­geskedtek. Utaznak néhányan Whürtbe, a FICE által szerve­zett nemzetközi természetvé­delmi táborba, Zobákpusztán szintén 30 gyerek nyaralhat az erdészet jóvoltából. A lehetőségek között szere­pel még ma­gán szerve­zésű olvasó­tábor és vízi túra is. Mindez az egy gyermekre jutó évi 7000 forintnyi állami támogatásból nem lenne megoldható, a fo- nyódi tábort kivéve azonban mindegyik lehetőséget ingyen vehetik igénybe az otthon la­kói. A Kisegítő Foglalkoztató Iskola diákjai szintén hétfőn utaztak a Velencei-tóhoz, két heti csereüdülésre. B. Zs. Hullmann Béla (felvételünkön) értetlenül szemléli a fejleményeket fotó: Müller a. Mit bont az önkormányzat? Nekiláttak a Gelka épületének bontásához. A szomszédokat nem értesítették, s az épület bérlője - aki egyébként maradna a szerződésében meghatározott 1999-es időpontig - sem felhőtle­nül boldog. Azt hitte, rádöntik a házat. SIKLÓS Hullmann Béla és felesége 1994 szeptembere óta bérli a volt Gelka épületét, ahol ruházati boltot üzemeltetnek. Szerződé­sük az önkormányzattal 1999 szeptemberéig érvényes. Á belváros parkolási gondjai­nak megoldására a siklósi ön- kormányzat határozatot hozott, melynek értelmében a Gelkát elbontják, helyére mélyparkolót, irodákat és üzleteket építenek, így lehet az, hogy Hullmannék - bár megtették volna -, nem vá­sárolhatták meg az épületet. A cserében felkínált helyiséget és megoldásokat - Máté János polgármester (képünkön) sze­rint - nem fogadták el, illetőleg mindeddig nem adtak választ rájuk. Hullmannék a közigazga­tási hivatalhoz fordultak az ügyben. A múlt héten egy vállalkozó kereste fel a ruházati boltot, mondván, a bontási mun­kákat hama­rosan meg­kezdik - a vil­lanyt is ki­kapcsolják majd. Hull­mannék ekkor felkeresték a polgármesteri hivatalt, ahol Máté János ígéretet tett arra, hogy a munkálatokat addig nem kezdik el, míg meg nem oldódik közös problémájuk. E hét hétfőn az üzletben dol­gozók hatalmas dübörgésre let­tek figyelmesek, a zaj és a ráz­kódás akkora volt, hogy az aj­tóra szerelt falitükröt leszedték, ne törjön darabokra. Megkezd­ték az udvari épület bontását. A szomszéd - egyébként üres - üzlethelyiség falán megjelent a „Bontott anyag eladó” felirat. Hasonló értelmű felirat jelent meg a szomszédos vasbolt tu­lajdonosának az udvar túlsó ol­dalán álló - egyébként magán- tulajdonú -, épülete falán is. Sem őt, sem a bontási terület másik oldalán élő családokat nem értesítették a bontási mun­kálatok megkezdéséről. Máté János elmondta, a ru­haboltot egyelőre megkímélik. Arra a kérdésre, hogy miért nem tudtak a szomszédok a bontás megkezdéséről, a pol­gármester meglepve válaszolt. Bizonyára hiba csúszott a rend­szerbe. Kérdés, ki lehet-e adni, avagy etikus-e kiadni bontási engedélyt a szomszédok értesí­tése nélkül. Hullmann Béla kedden reg­gel feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, rongálás miatt. Kincse Sz. Örs Bizonytalan a közmunka Huszonkét munkanélküli foglalkoztatása válik bizonytalanná a városban július 31-étől, miután vita támadt a városgondnok­ság és a munkaügyi központ között. SZIGETVÁR A képviselő-testület június 26-ai ülésén Láng János, a vá­rosgondnokság vezetője be­számolt arról: a dolgozók han­gulatát hátrányosan befolyá­solja, hogy a munkaügyi köz­pont felbontotta a szeptemberig megkötött szerződéseket - el­mondása szerint ugyanis csak július végéig téríti a közhasznú munka támogatását. így a vá­rosgondnokság nem tudja ma­radéktalanul ellátni feladatait. Láng János lapunkat arról tá­jékoztatta, hogy március végén a munkaügyi központban meg­tartott megbeszélésen a város­környéki települések polgár- mestereivel ismertették a felté­teleket, majd április végén megérkezett a szerződés, a ko­rábban ígért hat hónap támoga­tási idő négy hónapra, továbbá a 70 százalékos támogatás 65 százalékra való csökkentésével. Közben már megkötötték a szerződéseket a dolgozókkal, szeptember 30-áig. A két hónap különbözetet most valakinek meg kellene fizetnie. Sponga Margit, a megyei munkaügyi központ szigetvári kirendeltségének helyettes veze­tője úgy véli, csak szóbeli ígéret volt arra, hogy a központ ebben az évben féléves támogatást tud nyújtani. A pénzügyi helyzet azonban úgy alakult, hogy a tér­ség egyetlen önkormányzatának sem tudtak biztosítani ilyen nagyságú támogatást. Elmondása szerint az ön- kormányzatoknak képződnek pénzmaradványaik, nagyjából nyolcszázezer forint havonta, amit utólag még fel tudnak használni támogatásra. Szán­dékaik szerint az átmeneti gon­dokat - egy egyeztetést köve­tően - ebből meg lehetne ol­dani. A megbeszélésen megál­lapodhatnak abban, hány em­berre van feltétlenül szüksége a gondnokságnak augusztusban és szeptemberben. Cs. L. Hírcsatorna Katonák a szomszédból. Magas rangú horvát és oszt­rák katonai vezetők tartóz­kodnak a hét közepéig Pé­csett. A delegációkat a 101. Szigetvári Zrínyi Miklós tüzérdandár látja vendé­gül. (nf) Kerékpárút Oroszlón. A faluközpont és a temető közt csaknem egy kilométe­res kerékpárút készül, melynek átadása még idén várható. (cs) A Mozgó Könyvtár nem mozog. A Pécsi Városi Könyvtár Mozgókönyvtára betegség miatt bizonytalan ideig nem működik. Az első kölcsönzési napról értesítik az olvasókat. (dz) Gépkocsitolvajok. A múlt héten négy, azt megelőzően tíz személyautót loptak el Pécsett. A tolvajok főként a nyugati márkájú járműveket kedvelik. (cs) Krokodilok szálláshe­lye. Az MSZOSZ Baranya megyei képviselete a tettyei majális tombolabevételét az Akvárium-T erráriumnak ajánlotta fel, hogy téli szál­láshelyet alakítsanak ki a krokodiloknak. (cs) Utazó színház Nincs kihalt csend a Pécsi Nemzeti Színházban. A tár­sulat tagjai Moravetz Le­vente rendezésében operette­ket próbálnak. Már 3-4 éve járnak nyáron Siófokra, hogy az ottani hazai és külföldi közönségnek német nyelvű előadásokat tartsanak. A rendező elmondta, hogy Kálmán Imre Csárdáskirály­nőjét pénteken, a Marica grófnőt pedig a jövő hét keddjén mutatják be a Bala- ton-parton. A fellépő színé­szek nagy része pécsi, de a társulat vendégművészekkel is kiegészült. Büszkeséggel töltheti el a művészeket, hogy Fényes Szabolcs Rigó Jancsijával meghívást kaptak a hónap végére a Gyulai Nyári Játékokra. Moravetz Levente úgy látja: az operettet Kálmán és Lehár magyarrá, de leg­alábbis monarchikus műfajjá tette, s talán ez az oka annak, hogy még az amúgy higgadt német közönség is állva tap­solt a tavalyi év sikeres elő­adásain. Idén a pécsiek is láthatják a társulatot: az ope­rettgálával és a Viszlát, Char­lie című darabbal a Tettyén lépnek majd fel. H. I. Gy. Nemere István Szabadok szerelme Krimi kisregény (3.) Nem hagyták el egymást közben, és most Tina félig nyitott szeme fogadta be a kintről vászonszűrőn át áradó na­rancsvörös fényességet. Néha Paul feje takarta el a napot? De nem, hiszen Paul maga volt a nap ... Tengerré lettek mindketten, hullá­mok leikévé, tajtékos tarajjá. Fel-fel- csaptak a sziklákra, a két óceán egye­sült, mindent eltöltött vágyuk. És ami­kor a csúcson jártak, alig tudták visz- szatartani diadalmas kiáltásaikat. Ahogy a vulkánból előtör az élő tűz, úgy üvöltötték volna világgá, micsoda gyönyört élnek át. De a külvilág azért ott volt, ha csak tudatuk utolsó szikráinál is. Összeharap­ták szájukat, torkukban forrtak az elfoj­tott kiáltások, némák maradtak, majd­nem némák. Miközben, akár a Nap láng­lobogó csóvái, úgy csapott ki belőlük mindaz, amit akkor éreztek. És amihez a világnak mégsem volt semmi köze. A hangszóró nehezen törte át a zajt. Körös-körül sokan beszélgettek, vala­hol egy táskarádió is zenélt. Tina vi­szont azonnal felült:- Az én nevemet mondta!- Ugyan már! - Paul pislogott karja alól. Oldalára fordult a matracon. A meleg kezdett elviselhetetlenné válni. Délután kettő múlott. Már túl voltak az ebéden is. - Ki tudhatná, hogy itt vagy? Mást is hívhatnak így. Tina nem felelt. A strand hangszó­rója ismételte a hívást. „Tina Liefess kisasszonyt várják a bejáratnál.” Most már nem lehettek kétségei:- Igen, rólam van szó, Paul. A kijá­ratnál várnak, azt mondta. Eaulról hirtelen lehámlott a lustaság máza. Mintha valami megfeszült volna benne, egy rugó, vagy a tettvágy? két mozdulattal összekapta a holmikat:- Gyere, menjünk. De előbb öltözz fel. A strandra nem sok holmit vittek magukkal. Egy könnyű ruhát, szalma­táskát, benne a lány szépítőszereivel. A fiúnál még ennyi sem volt. Az öltö­zősátorból kikapta ruháit, egy pillanat alatt magára húzta őket, aztán Tinához fordult:- Hadd menjek előre, jó?- Miért vagy ilyen furcsa? Elisme­rem, nem mindennapos, hogy itt és most keresnek, de ... - Tina nem tudta, mire vélje a dolgot. Paul azon­ban csak intett és elsietett előre, a strand bejáratátjelző fehér rácsos kapu irányába. Tina lassan lépkedett arra­felé. Paul szándékosan oldalról került a kapuhoz, nem túl gyorsan mozgott. Mint aki szinte csak véletlenül jár arra­felé. A rács két oldalán fiatalok álltak, beszélgettek, lányok illegették magu­kat, fiúk cigarettáztak. A rácsos forgó­ajtónál nem volt nagy forgalom. A fe- hértrikós jegyszedő lányok hangosan nevetgéltek. Paul szeme ide-oda járt, körülbelül sejtette, kit kell keresnie. Ki az, aki nem sajnált néhány frankot, hogy bemondassa Tina nevét, és itt várjon rá? Aki ezt megtette, előtte nyilván nem kis erőfeszítéssel kiderí­tette azt is, hogy Tina itt lehet a stran­don. Vagy csak vaktában tette? Úgy sejtette, ilyen remek időben ebben a tengerparti városkában minden nya­raló a strandon lehet? Hol is lehetne másutt... Testében leapadt a délben még oly ágaskodó vágyakozás, most egészen másfajta érzések ébredtek benne. Va­dász és űzött vad volt egyszerre, ez a párosítás meglepte, még sohasem gondolt rá, nem is volt egyszerre mindkét szereplője egy ilyen ősi drá­mának, a vadászatnak. De most köny- nyen azzá lehet, tudta jól. Vad is, va­dász is. Nem sok ideje maradt, mert mö­götte közeledett Tina. Paul abban re­ménykedett: aki hívta Tinát, még nem tudja, hogy az nincs egyedül, hogy ép­pen ő van vele. Napszemüvege elta­karta arca egy részét. Észrevette őket. Ketten voltak, hu­szonévesek, de nála valamivel időseb­bek. Rossz arcúak, úgy vélte. Feszül­ten álltak és figyeltek a kijövőkre. Paul egészen közel ment hozzájuk, már látta a szemük fehérjét is. Körülnézett még egyszer - és látott másokat is. Színes sapkáját levette, megtörölte homlokát, feltette ismét. Kivárt, pedig már nem volt sok ideje. Igyekezett azért a közelükben maradni. Mint aki szintén vár valakire .. . Amazok végre felfigyeltek Tinára, két rövid szót váltottak halkan, aztán az egyik előreindult, a másik ott ma­radt, körülnézett. A közelben elhaladt néhány autó. Paul minden izma meg­feszült, tudta már, mit fog tenni, ha amazok... És pontosan úgy történt, ahogyan sejtette. Egy autó állt meg a járda mel­lett, éles fékcsikorgással. (Folytatjuk) r » t

Next

/
Oldalképek
Tartalom