Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-21 / 168. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. június 21., szombat Kert László 1945-1997 Június 17-én közlekedési balesetben elhunyt Kert László, aki élete során Pécsett a népművelés és kultúra szinte minden területén tevékenykedett. Alapító tagja volt a Bóbita Bábegyüttesnek, vezette a Kulturális Rendezvények Irodáját, a Planetáriumot, a művelődési ház fénykorában tizenkét évig volt a DOZSO igazgatója. A Magyar Népművelők Egyesülete Baranya megyei Szervezetének a titkára volt, s egy ideig a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szak- szervezetének baranyai ügyvivőijeként tevékenykedett. Élete utolsó másfél évében a Pécsi Extránál dolgozott. Hírcsatorna Országos találkozó. A Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság június 21-22-én országos író- és költőtalálkozót rendez Pécsett. A találkozó résztvevői ma, szombaton 21-én 14 órakor műsorukkal is bemutatkoznak a Várkonyi Nándor Könyvtárban. A találkozót dr. Újvári Jenő alpolgármester nyitja meg. Többek közt fellép a Pécsi Madrigál Kórus és Nádasi Zoltán a költők megzenésített verseivel. Fuvolatábor. Mintegy ötven zeneiskolás diák részvételével június 1-je és július 6-a között rendezik meg Bolyon a Dunántúl első fuvolatáborát. Június 29-én 18 órakor az Erzsébet Vigadóban neves zenetanárok adnak nyitókoncertet. A táborzáró gálaműsor július 6-án 10 óra 30-kor lesz. (sn) Bezár a könyvtár. A Janus Pannonius Egyetem Könyvtára a számítógépes rendszerre történő átállás miatt július 1-jétől augusztus 31- éig zárva tart. A visszahozott könyvek a portán naponta 10-12 óráig leadhatók. A lejárt határidejűeket szeptember 20-áig késedelmi díj nélkül veszik vissza. A bölcsész és természettudományi kar könyvtára rövidített időben végig nyitva tart. Jnhannn»-ünnep. A Pécsi Magyar-Finn Társaság és a Nevelők Háza szervezésében június 21-én szombaton 17 órakor nyárköszöntő Ju- hannus-ünnep lesz az Égervölgyben, amelyre minden érdeklődőt várnak. Az őslakosok jellemvonásai Fürtös György a tüke szellemiségét megragadó műalkotást készít A kút makettjét már elkészítette a mester fotó: Müller a. Hogy ki számít pécsi tűkének, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint az számít őslakosnak, akinek családja három generáción át e városban élt, s egyes kutatók szerint ezen felül még szőlősgazda is volt. Mások azt állítják, már a 30 éve itt lakót is tűkének mondhatjuk, és vannak akik sokkal szabadabban fogalmaznak: tüke minden városi polgár, aki itt akar és szeret élni. Fürtös György keramikus- művész is beszélgetett már a barátaival - hol tréfásan, hol komolyan - a tűkéről. S egyszerre kipattant az ötlet: miért ne készülne egy műalkotás, mely megjelenítené az itt lakók szellemiségét, kötődésének jellemzőit, tulajdonságait?- Úgy döntöttem, én is, mint tüke, elkészítem ezt a munkát, és Pécsnek adom, ahogyan annak idején a Zsolnay-kutat is ajándékba kapta a város — mondta el az alkotó. A díszkút szőlőtőkét ábrázol, mely öt ágra oszló gyökerével szilárdan kapaszkodik a földbe. Öreg, szívós törzséből fiatal hajtások fakadnak, csúcsán pedig zöldellő levelek között érett szőlőfürtök csüngenek. A nagyjából kétméteresre tervezett kútból víz csobogna alá egy kör alakú, éjjel megvilágított betonmedencébe. Az egész piro- gránitból készül majd, s szőlőszemek pedig eozinból. Jó érzés lehet, hogy akármerre jár az országban, Fürtös György saját munkáival találkozhat. A pécsiek többnyire a Konzum Áruház nőalakját kötik a nevéhez, amelyben, mint tréfásan mondta, élete összes, nőkkel kapcsolatos élményét összegezte.-A legjobban mégis a kutakat szeretem - vallotta be. - Alkalmazott művészetet műveletként persze igazodtam a Zsol- nay-hagyományokhoz, ezeket nagyon tisztelem. Saját stílusomat, egyéni dolgaimat kiállításokon mutatom be. A keramikusművész, aki a Zsolnay gyárnak 1962 óta tervezője, eredetileg építész akart lenni, majd grafikus. Végül a festészetet, szobrászatot is magába ölelő kerámia mellett döntött. Ötletei állandóan vannak, s műtermében élvezettel mesél, vezet körbe, mutogatja régi alkotásait, új terveit.-Jelenleg egy soproni étterem kapubetétjét tervezem. Különös véletlen, hogy oda is éppen szőlőfürtöt kértek tőlem. Nem is akármilyet, hiszen a szőlőt, a levelének erezetét valósághűen kell ábrázolnom. Most a tűkéről készült kút alig fél méteres mása áll a műterem díszhelyén. Az igazi felállításához a Pécsi Polgári Kör nevében az elnök, Kerényi János ígért segítséget, mellette Kóródi Ferenc vállalkozó, akik alapítványt is szerveznek a nemes célért. Az ügyet dr. Újvári Jenő is támogatja, s a Zsolnay Porcelángyár Rt. vezérigazgatója, Kocsi Jenő Attila. Úgy tudni, a gyár Zsolnay Vilmos születésének 175. évfordulójára ajándékozná a kutat a városnak, jövőre. Az elképzelések szerint a városlakók is beleszólhatnának abba, hová kerüljön a műalkotás. A kút megépítése azonban nem megy magától. Úgyhogy kiderül, kik azok az igazi tükék, akik áldozni is akarnak érte. Hodnik I. Gy. Az angyal pillantása A kötetnyitó novellában megerőszakolnak egy lányt. Az ellenpont: bepaliznak egy balekot, aki ezt gyáván egy hajléktalanon torolja meg. Ä szerelmesek csak gyilkossággal billenthetik helyre a világ egyensúlyát. Az orvos csak a halálba menekülhet a múltjából. Élhet példásan Ciliéi Ulrik - zarándokúba során a kápolnában megpillantott freskó Keresztelő Szent János fejevételéről az ő sorsán is beteljesedik. Távolság, idő csak látszólag tépik szét a kapcsolatok egymáshoz kötő szálait, s már egy rossz szó, egy gondolat a búvópatak bizonyosságával tér vissza. Férfias, komor világ Drago Jancsaré. Azt hihetnénk, csak Drago Jancar Az angyal pillantása az álmok világa, melyben li- dércnek, balsejtelemnek, kettős előfordulásnak van helye. Holott a sorsfordulatok kísérteties ismétlődése valóságos, bár mágikus ítélőszék ítél cselekedeteink felett. A történelemé? Istené? A Karmáé, hogy előző életeinkért mindaddig feleljünk, amíg nem válunk méltóvá az öröklétre? Aki Jancsar világával „Az angyal pillantása” című elbeszéléskötet révén találkozik először, nehezen teszi le a könyvet. A történetek láttató erejű, szabatos, üdítően egyszerű nyelven fogalmazódnak meg Gállos Orsolya kitűnő fordításában. A mai szlovén irodalom jelesének művét a Jelenkor Kiadó adta ki a Könyvhétre a Primoz Trubar-alapítvány támogatásával. B. R. A verbális humorról Nemrég jelent meg Lendvai Endre monográfiája a Nemzeti Tankönyvkiadónál, ami a Közelkép a verbális humorról címet viseli, de nemcsak az angol és'az orosz nyelvet ismerők olvashatják nagy szellemi élvezettel, hanem mások is. Ä szerző a JPTE Szláv Filológiai Tanszékének a vezetője, aki jól tudja, hogy a humor - mint az alkotó emberi gondolkodás terméke - áthatja a mindennapjainkat; néha valódi szellemi felüdülést jelent az enervált hétköznapi ember számára, néha pedig önigazolást szenvedélyes igazságkeresésünk kínos napjaiban épp azáltal, hogy mások már frappánsan megfogalmazták azt, amit mi még nem mertünk ... A vicc a „nyers” politikai diktatúrák elleni fegyvernek is minősült a múltban is: nem véletlen, hogy Sztálin idején az „épülő kommunizmus országában” tíz évet is kaphatott a „vicces ember”. Lendvai Endre könyve kortörténeti dokumentum is több vonatkozásban, hiszen mintegy 8 évtized 10 ezer viccét felölelő terméséből válogatta ki a legtipikusabbakat az olvasó számára - valós történelmi-kultúrtörténeti jellemzést adva egy társadalmi alakulat gondolkodásmódjának torzulásairól, csaknem két emberöltő szellemi vajúdásainak „verbális” megfogalmazásairól. A szerző történeti vázlatot ad a humorelméletről Platóntól, Arisztotelészen, Cicerón, Freudon át egészen a mai magyar humorelméletekig. Bemutatja a humorszöveg struktúráját, annak jelentéstani mechanizmusait, illetve a verbális humor nyelvi szintjeit elemzi a jelentéstan szakemberének alaposságával. A hazai átlagolvasó számára a könyv egyik érdeklődésre számot tartó fejezete az orosz vicckultúra diakron rendszeréről szóló fejezete, hiszen a szovjet hatalom időszakának „vicchősei” (Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Cser- nyenko, Gorbacsov) lényegében az elmúlt 8 évtized karikatu- risztikus történelmi panoptikumának figuráihoz való „betekintést” tesznek lehetővé szellemi síkon az olvasó számára. Lendvai Endre könyve a hazai russzisztika területén is hiánypótló munkának minősül. Hajzer Lajos A magyar Párizs Néhány napja jelent meg Pécsett és Párizsban egyidejűleg, a Gálos Kiadó Kft. gondozásában dr. Merik Miklós és Varga Ida „Párizs és környéke magyar emlékei” című könyve. Párizsban erős magyar közösség él. Klubjuk van, összejárnak, a párizsi konzulátus épületében magyar kulturális központ működik. Az egykori világfőváros területén és vonzáskörzetében számos hazánkfia megfordult, köztük híres művészek és államférfiak. Ady Endre, Antall József, Bartók Béla, Kossuth Lajos... és még sokan mások. A könyvben 150 személyről esik szó. Valódi „főszereplők” azonban a helyszínek. Dr.Me- rik Miklós budapesti jogász és autodidakta történész húsz évig dolgozott a témán. Franciaországgal egyetemista korában került először kapcsolatba. Ugyancsak Párizsban ismerkedett meg Varga Idával, aki a magyar intézet kulturális titkáraként hasonló területen kutatott. Egy gyümölcsöző kapcsolat született ekkor. Gálos László kiadó (képünkön) 2000 példányt jelentetett meg a könyvből Pécsett, négyszázat pedig Franciaországban. A méretével is zsebbe kívánkozó kiadvány érdekes útitárs lehet, ebben kíván segíteni a mellékelt három térkép a látnivalók precíz megjelölésével és közlekedési információkkal. Párizsban- a helyi magyar kolónia figyelmére számíthat. Segítséget jelenthet a témával foglalkozó diákoknak is. A rövid, betűrendbe sorolt fejezetek végén életrajzi adatok és irodalmi utalások vannak, az olvasást 43 fotó teszi élvezetesebbé. A szélesebb olvasórétegeket érdekelheti néhány igazi kultúrtörténeti csemege. Kevesen tudják talán, a párizsi diadalíven szerepel Győr város neve, vagy hogy a város közelében Rákóczi emlékoszlop van, ahol minden évben francia katonai tiszteletadást szerveznek. Az újnak számító pécsi kiadónak sorrendben ez a második megjelent könyve. Leginkább a regionális jellegű kiadványoknak szeretnének teret biztosítani. Törnek Iván Futnak a képek filmjegyzet Orvosthriller - igényesebbeknek Az orvos dilemmáját Gene Hackman jeleníti meg A Halálos terápia az első film, amelyet Hugh Grant és Elisabeth Hurley közös produkciós vállalata, a Simian Films gondozott. Mindketten Londonban tanultak, Angliában aratták első művészi sikereiket, játszottak is együtt, s most megpróbálnak betömi az amerikai és (ami ebből következik) a világpiacra. Családi mozik s vígjátékok forgatását tervezték, de most mégis egy izgalmas és gondolom, pénzcsinálónak szánt thril- lerrel jelentkeztek, amely Michael Palmer lektűrjéből készült. Maga Hugh Grant, aki korábban különösen a Négy esküvő-ben és az Értelem és érzelem-ben jeleskedett, ezúttal nem félszeg, romantikus lelkű hőst, hanem egy fiatal angol orvost alakít, aki egy New York-i kórház ambulanciáján dolgozik. (A kömyezetrajzra vonatkozóan lásd a Vészhelyzet című tévésorozatot.) Komoly karrier előtt áll, éppen most kapott meg egy fontos ösztöndíjat. És akkor egy titokzatos betege szörnyű körülmények közt és megmagyarázhatatlanul meghal, s aztán eltűnnek a leletek és ráadásul a holttest is. Az orvos, lelkiismeretére hallgatva, vizsgálódni kezd az ügyben, annak ellenére, hogy ezáltal veszélybe kerül állása, hivatásának gyakorlása, a karrierje, sőt az élete is. Izgalmas krimi bontakozik ki tehát előttünk, habár élvezetünket jócskán korlátozza néhány szokványos, százszor látott megoldás (a váltó által beszorított lábtól az üldözési jeleneteken át a liftben lebonyolított csihi-puhiig). Nem értem, Michael Apted, aki korábban nívós dokumentumfilmeket is készített, van tehát érzéke az élet- szerűséghez, hogy elégedhetett meg, egy aránylag igényes produkcióban, efféle panelekkel. Jól sikerült viszont a film nagy összecsapása (inkább szavakkal, semmint golyókkal, itt helyesen döntött a rendező, mert így szokatlanabb és súlyosabb a dolog) a fiatal orvos és a sötét ügyek hátterében álló professzor között, akit az egyre formátumosabb Gene Hackman alakít. Túlléphet-e egy tudós az erkölcsi korlátokon? Feláldozható-e bárki is másokért, különösen úgy, hogy az érintett helyett mások döntenek? Vannak- e rendkívüli mértékek? (Erre utal egyébként a film eredeti címe: Extreme Measures.) Ezeket a kérdéseket, persze, jóval súlyosabb formában, rangos művek sorából ismerhetjük már, de azért mégis figyelemre méltó, hogy egy thrillerben van ilyen igény. Amit egyébként a többféleképpen értelmezhető zárójelenet is igazol: az ifjú orvost felső gépállásból látjuk, amint kezébe veszi halott ellenfele kutatásainak dokumentációját... Hugh Grant tehát úgy döntött, hogy nem játszik több Hamletet és Coriolanust, hanem ehelyett szórakoztatni fogja a publikumot, ám azért még igényei is vannak. Még ... A többit majd meglátjuk. Nagy Imre
