Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-14 / 161. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. június 14., szombat Hírcsatorna Töke. Fürtös György Mun- kácsy-díjas keramikus elgondolásának megvalósításához szerveznek alapítványt Pécsett. A terv szerint a pécsi polgár, a „Tüke” szellemiségét megörökítő műalkotás a belvárosba kerülne majd. A szobor szőlőtőkét ábrázol, s eozinból készülne. A Művészetek Háza ajánlatából. Különlegesen látványos kiállítás nyílik június 16-án 17 órakor a pécsi Művészetek Háza Martyn Ferenc tetőtéri galériájában. A balettfotóiról is ismert Eifert János retrospektív, tehát az egykori munkáit bemutató, visszapillantó kiállítás-sorozata a „3 T”, vagyis a „Tánc-test-természet” címet viseli. A tárlat elé Dozvald János mond bevezetőt. A megnyitón KrauszAlíz táncművész és Kégl András basszusgitáros működik közre. 18-án 18 órakor folytatódik a Házban a házimozi. Ezúttal az igazi filmcsemegének számító, ironikus hangvételű, s képi megfogalmazásaiban is izgalmas ,.Picasso kalandjai” című filmet vetítik, Tage Dani- elsson rendezésében. Galéria a régi helyén. Az előzetes tervekkel és hírekkel ellentétben sem költözött el a Képcsarnok Ferenczy-terme a régi helyéről. A tulajdonos négy lehetséges pécsi épület után sem talált a jelenleginél megfelelőbb bemutatóhelyet, így a galéria továbbra is várja az érdeklődőket új kiállításokkal, ezúttal a pécsi grafikusművész, Horváth Dénes alkotásaival. Külföldi alkotók. A német- országi képzőművész, Hans Komm kiállítása nyílik meg június 20-án 20 órakor Pécsett, a Horvát Színház Csopor(t)- Horda Galériájában. A tárlatot Erdős János képzőművész nyitja meg. Máris látható viszont a koreai képzőművészeti és iparművészeti kiállítás a pécsi Ifjúsági Házban. A 20-áig látható anyagban rendkívüli finomságú selyemképek, selyemhímzések, kagylóképek és tusrajzok kaptak helyet. Szabadtéri játékok. A régióban kirándulóknak lehet érdekes hír, hogy a simontomyai vár udvarán zenés színházi esteket tartanak július 18-án és 19-én. Az „Egy lány útra kel” című produkcióban Csengeri Ottilia mellett vendégként fellép többek között Gergely Róbert és Szinetár Dóra is. A településen a szabadtéri játékok mellé 18-án rockkoncertet és utcabált szerveznek, míg 19-én kézműves vásár, lovasprogram várja a látogatókat. A középkori várkastélyban állandó kiállítások is működnek. Változatok a nemzet színházára Pécsi tervezők sikere a Nemzeti Színházra kiírt pályázaton Először 1912-ben írtak ki pályázatot Thália fővárosi templomára, de a Nemzeti Színház azóta sem épült fel. A Deák térre idén 71 jelentkező álmodta meg elképzeléseit, köztük közel tíz vidéki tervező. A fődíjas győri Bán Ferenc munkája mellett néhány pályaművet megvásárlásra is alkalmasnak talált a szakmai zsűri. Ezek közt szerepel a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kara két tanárának terve is, mely az indoklás szerint a különleges és egyedi építészeti megjelenítés miatt érdemelte ki a megvételt. A munka koncepcionális részét Kistelegdi István, az épület-szerkezettani tanszék vezetője készítette. Társa, dr. Bachman Zoltán, a tervezési és építészeti ismeretek tanszék vezetője a finomítás feladatát vállalta magára, s a rendkívül igényes, látványos, színes tervrajz is az ő keze vonásait dicséri, ők ketten már az előző, 1964-ben zajló pályázatra is jelentkeztek. A feladat nem volt könnyű. Metróvonalak fölé, szinte tenyérnyi helyre kellett egy színházat elhelyezni, 625 személyes nagyszínházi nézőtérrel, 24x26 négyzetméteres színpaddal, süllyeszthető zenekari árokkal, 200 fős stúdió- színházzal, úgy, hogy az épület ne egy zárt, megközelíthetetlen intézmény legyen, hanem a tér szerves része. A pécsi tervezőpáros nagy üvegfelületű nyitott földszinti terekkel, a bejárat mellé csalogató vízfelülettel érte el ezt a hatást, s azzal, hogy a bejáratot őrző két toronyba liftet rejtettek, mely a tetőre viszi a látogatót, aki ott egy kilátót talál, vagy akár az egész épületet körbesétálhatja. Egy épület létrehozása persze Kistelegdi István és Bachman Zoltán számára sohasem volt csupán technikai kérdés. Ezúttal is törekedtek rá, hogy a színház kifejezze a szentély jelleget, de legyen magyar is, ha már a nemzet színházáról van szó.- Egyedülálló az az üvegkupola, melyet István kitalált, s amelyen át besüthet a napfény éppúgy, mint a csillagos ég - mondta el Bachman Zoltán. - A színházban a legnehezebb dolog mindig a világítás. A mi megoldásunk különleges lehetőségeket kínált fel a játékhoz. A tervezők nem tagadták meg pécsi voltukat: a bejárati tornyokat Zsolnay-kerámiák- kal kívánták volna bontani. Ez az összes terv között egyedülálló ötletnek számít. Az épületet a zöld, a terrakotta a testszínű felületek, a diszkrét földszínek jellemzik. A tető, a kupola, a bejárat előtti vízfelület, a két torony díszkivilágításban rendkívül látványos.- A feladatban a legnehezebbnek az bizonyult, hogy rossz területre, nehezen teljesíthető kiírási feltételek figyelembe vételével kellett a legjobbat elkészíteni - állapította meg Kistelegdi István. - Különleges feladat volt a díszletek szállítása is, ehhez egy nagy tranzitudvart kellett tervezni, teherliftet és két nagy díszlettárolót elhelyezni. A tervezőpáros munkáját több fiatal kolléga, társtervező is segítette, így ifi. Kistelegdi István és Bachmann Bálint, illetve a szakági tervezők: Brandmüller István, Nagy Ferenc, Péterjfy László és Winner Kálmán. A tervfeldolgozásban Lövi János és Angster Eszter működött közre. Hodnik I. Gy. Jacob Wunschwitz igaz története Márton László az „Átkelés az üveghegyen” című, a „személyes” én elrejtésével játszó szürreális regénye 1992-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Szemlélete, megformálásának vitathatatlan eredetisége jókora szakmai vitát kavart. A mostani új kötete - az 1994-es „Szomorújátékkal” és az 1995-ös „A Nagy-budapesti Rém-üldözés és más történetek” című elbeszéléskötetével együtt már a negyedik, mely a pécsi kiadó munkája. Az „igaz történet” valószerű fikció, melyben az idő évszázadokban mért korlátáit az elbeszélői pozíció átlépi ugyan - a homéroszi egykedJACOB WUNSCHWUZ IGAZ TÖRTÉNETE ina MÁRTON LÁSZLÓ vűség, az isteni irónia fölényével tekint vissza hőseire - de színtere egy XVII. századi német város, és egy lázadó története marad. Ä történelem ördögi, alakváltó kulissza kiszolgáltatottsággal, lázadással, vágyakkal és vérrel, öntudatlanul egymásba fonódó sorsok kavalkádja, ahol a „magas” hatalmi és a kicsinyes hétköznapi érdekek egymást metsző buta, az értékeket fonákjukra állító véletlenekkel csúsznak össze, ahol a nagyszerű banálisba fordul és viszont. A történelemnek ebben a tulajdonképpen időtlen vegykonyhájában az ember a tartását megőrizheti, de a sorsa helyesnek vélt erkölcsi döntéseitől sem lesz kiszámíthatóbb. így azt sem tudja, mikor változtatott több reménnyel másokén, mint a sajátján. B. R. Könyv a túléléshez Mindenki tudja, hogy mesével megnyugtatható a rettegő kisgyerek, s hogy a szerelmes lélek fájdalmaira a vers a leghasznosabb gyógyír. Az ember néha egy-egy antikváriumból való regényben is talál aláhúzott mondatokat, olyanokat, melyek valakinek egyszer már fontosak voltak. Egy drávafoki kisleány lett az egyéni kategóriában, s a gyerekek között a legjobb azon a pályázaton, melyet az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Olvasástársasága hirdetett meg. A „Segített a könyv, a mese” című felhívásra olyan munkákat vártak, melynek készítői arról számoltak be, életük egy nehéz időszakát hogyan tudták könnyebben átvészelni egy könyv segítségével. Pápa Teréz, a drávafoki általános iskola hetedik osztályos diákja kiskora óta szeret írni, sokat olvas, és a regényeket is szereti. Kedvence Szabó Magda, de mostanában Mikszáth is felsorakozott, igaz, mint kötelező irodalom. Teri kedveli, mert regényeiben sok a romantika. Lánytól szokatlan, de Verne is azok közé tartozik, akiket szívesen olvas. Hogy miért? Mert ráérősen, hosszan, részletesen ír, s közben az embernek van elég ideje elképzelni az egészet.-Az olvasás egyáltalán nem unalmas - állítja Teri szenvedélyesen. - Beleélem magam a regénybe, s úgy érzem, mintha magam is ott lennék, ahol történnek az események. Terit tanárnője, Éles Istvánná biztatta arra, hogy jelentkezzen a pályázatra. Szabó Magda Sziget-kék című művét választotta. A szomorú élmény, melynek át- és túléléséhez ez a könyv segítette hozzá Terit, szülei hat évvel ezelőtti elválása volt. A Sziget-kék csodálatos könyv. Valaha én is olvastam, sőt még ma is szívesen a kezembe veszem, úgyhogy Terivel egészen apró részletekről is elbeszélgetünk. A történet hőse Valentin, a kisfiú, akinek az édesapja meghalt, édesanyját pedig halálveszély fenyegeti egy baleset miatt. S amikor Valentin már végleg elveszíti a reményt, megtörténik a csoda.-A könyvekben az a jó - mondta Teri -, hogy az ember viszontláthatja bennük a saját sorsát, s arra is ráébred, hogy vannak az övénél nehezebb helyzetek is. A pályázatban ezt így írta le: „Lassan, évek alatt én is megnyugodtam. Gondjaimon sikerült némileg könnyíteni, s ez a mű arra is segített rájönni, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.” Pápa Teréz most 13 éves. Jól és szívesen tanul. Ha nagy lesz, irodalom- és némettanár akar lenni, vagy újságíró. H. I. Gy. Hetedszer is zenei fesztivál A Teremtés az az átfogó nagy témakör, melyhez így vagy úgy az idei 7. Nemzetközi Zenei Fesztivál minden bemutatásra kerül" ..Avo kapcsolódik. A Pécsett rendezett zenei esemény június 20-án este 8- kor kezdődik a Bazilikában, ahol a Pécsi Szimfonikus Zenekar Haydn „A Teremtés” című alkotását adják elő Howard Williams karnagy vezetésével. A fesztiválról a zenekar igazgatója, Szkladányi Péter (képünkön) elmondta:- Nem szerzőiből vagy stílusból akartunk kiindulni az idén, inkább, miután igazi hangversenyterem nincs, a különböző helyszínekhez igazodtunk. A nyitódarabbal a teremtés, mint őstörténet magától adódott, ehhez kerestem a különböző zenei feldolgozásokat, áttételeket. A fesztivál műsorában így szerepel majd az élet és halál, a bolygók, a természet s a természeti jelenségek, az évszakok, az állatok ihlette zenemű, többek között olyan szerzőktől, mint Vivaldi, Debussy, Dvorak, Csajkovszkij, Beethoven.- Liszt Ferenc és Bartók Béla biztos pont - folyJ tatta az igazgató. - Pécsi látogatásukra emlékezve idén is előadunk műveikből. Különlegesség lesi a Kodály és kortárs kórusműveket bemutató Pécsi Kamarakórus koncertje, illetve a fiatal tehetségek, versenydíjasok hangversenye. A Bazilika mellett a Hotel Palatínus Bartók-termében, a Nemzeti Színházban, a Csont- váry Múzeumban, a Művészetek Házában, és a különlegesen szép hangzású orgonájáról híres Pius templomban lesznek előadások. A pécsi zenészek mellett idén a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar is fellép 23-án, míg a Budapesti Vonósok 22-én játszanak. A fesztivál egyébként 28-án este 8 órakor zárul a Bazilikában adott koncerttel. Ezután a társulat franciaországi hangversenykörútra indul majd. Hodnik Ildikó Gy. Futnak a képek FILMJEGYZET Diktátor, birodalom, Richárd, harmadik A III. Richárd Shakespeare korai darabjai közül talán a legmerészebb, legprovokatívabb. Nem azért, mert gátlástalan hőse, akiben a gonoszság éles elmével, jó emberismerettel társul, eléri, amit akar, s megszerzi a hatalmat, hanem mert szinte ellenállás nélkül jut el a trónig. De még ennél is mellbevágóbb, hogy ebben a drámában csupán egyetlen embernek szólal meg a lelkiismerete, s az - jellemző módon - nem más, mint az egyik bérgyilkos, aki egyetlen percig tétovázni kezd Clarence megölése előtt, merthogy esetleg elkárhozik még emiatt. De aztán megállapítja, hogy a lelkifurdalás csak meg- gyávítja az embert, míg Gloster erszénye gazdaggá teszi. Gloster-Richárdot, ezt a démoni bábjátékost, sokféleképpen el lehet játszani. Emlékszem, Laurence Olivier negyven évvel ezelőtt nagyszerű és félelmetes volt ebben a szerepben. Ezzel szemben Richard Loncraine új feldolgozásában, amely tavaly elnyerte a berlini fesztivál rendezői díját, lan McKellen olyan, mint egy külvárosi hamiskártyás. Igaz, Shakespeare hőse valóban hazárd- játékos, szenvedélyes színész, akit szinte jobban érdekel a trónhoz vezető képmutató és álszent út, mint maga a hatalom, amelyet gyorsan el is té- kozol. De Ian McKellen a ferde mosolyával inkább csak egy ellenszenves bohóc. Visszataszító ripacs, aki tetszelegve pózol a kamera előtt, mert - ez különben jó ötlet! - tudja, hogy „adásba megy”, s ki akarja aknázni a televízió által kínált szereplési lehetőséget. Ez a szerepfelfogás azonban, egészében, igen problematikus számomra, és nem tudok egyetérteni azzal sem, hogy a rendező az 1930-as évek körülményei közé ültette át a történetet. Részint azért vannak fenntartásaim, mert a fasizmus kontextusában való elhelyezést, noha az alkotók ezt következetesen végigvitték, kissé elkoptatott és túlságosan brechti megoldásnak tartom. Részint pedig azért vélem mindezt felemás modemkedésnek, mert a vásznon megjelenő látvánnyal számtalan ponton ütközik a szöveg. Az még hagyj án, hogy a főhős a férfi vizelde piszoárja fölött fejezi be „york napsütését” idéző monológját. No de: Hány óra van, hangzik el a kérdés az egyik jelenetben, mire: „épp most üti a négyet”, válaszolja a kérdezett karórájára pillantva. Vagy: a király megkéri Buc- kingham-et, terjessze el (élő szóban!) a nép közt, hogy a király gyermekei fattyúk. Ugyan, miért nem bérelt fel inkább egy bulvárlapot? - kötözködik bennünk a kisördög. Ezek után kíváncsi voltam arra, hogyan kerül majd elő a bosworthi csatában az a bizonyos ló. Hát így: Richard golyószórós gépkocsival menekül a tankok elől, ám elakad egy kátyúban, kipörög a kerék, s ekkor elhangzik a nevezetes kiáltás: „Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!” Ez, kérem szépen, komikus. Szóval én inkább maradok Laurence Olivier változata mellett. Nagy Imre
