Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)
1997-06-14 / 161. szám
1997. június 14., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 7 Az Ünnepi Könyvhét könyveiből Itt van Pompeji A pécsi Pannónia Könyvek sorozatban jelent meg Czi- gány György új vers- és prózakötete Itt van Pompeji címmel. Lapunk számára a szerző a következőképp szólt könyvéről:- Pompeji természetesen szimbólum, nem valamiféle kultúrhistóriai emlék taglalása. Pompeji maga a létezés, ami meg is marad és még sincs már meg. Az utóbbi két évben írt 28 új versemet olvashatják, melyek tán kevésbé optimisták, hiszen befelé megélt dolgokról szólnak, ugyanakkor bízom benne, hogy némelyikük vigaszt nyújtani is képes, ha nem is társadalmi remények tekintetében.-Az utolsó ciklus rövid prózái miképpen viszonyulnak a versekhez?- Sok közük van hozzájuk, úgy is hívom őket: versháttér. Előfordul, hogy lett is belőlük vers, de többnyire csak lehetett volna, vagy lehetne belőlük vers. Sok mindent elárulnak, és tán a versek is hitelesebbek lesznek általuk. Mindenképp lírai ihletésű kis darabok ezek, egy majdani - bizonytalanul mondom még - újabb prózakötet első darabjai?-A hagyományos vershez vonzódik inkább?- Nem csak a költészet, az egész művészet itt zeng körülöttünk. Kortársként, jelen időben zajlik minden! M. K. Mátyás király, a szabadúszó Helyei László nem ismeretlen a pécsi közönség számára. A ’80-as évek elején La Mancha lovagjaként a Nyári Színházban mutatkozott be, majd néhány évvel később egy teljes évadra szerződött a Pécsi Nemzeti Színházba. Tavaly a Tótékban vendégszerepeit. Nemrég pécsi hónapjairól beszélgettünk.- Nagyon szép emlékeim fűződnek a városhoz. Elsősorban a városhoz, mert az akkori színház nem volt olyan jó.- Tavaly mégis visszajött.- Vincze János rendező barátom hívott és darabbéli partneremet, Vári Évát is jól ismertem. A várost szeretem, jó szerepet ajánlottak, minden adva volt ahhoz, hogy a gázsi említése nélkül is elfogadjam a felkérést.-Általában így szerződik?- Szabadúszó vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Előny a szabadság érzése, ugyanakkor az emberben mindig ott motoszkál a félelem: holnap lesz-e munka. Családosán (a három Helyei gyermek: Kristóf (26), Nóri (17), Áron (16) - a szerk.) ez elég nyomasztó tud lenni. Szerencsére eddig mindig volt munkám.- Ha tehetné, újra játszana Pécsett?- Szerződni valahová, ez nem a várostól, sokkal inkább az emberektől függ, akikkel együtt dolgozom. Mindig így választottam, és a tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy művészként a főváros kevésbé vonzó, mint a vidéki városok, színházilag a vidéket jobbnak, emberközelibbnek tartom. Budapesten egzisztenciális megfontolásból egy szerepre nagyon nehéz nemet mondani, ezért a művészek ki vannak szolgáltatva a színházaknak.- Annak idején, a rajzfilmes mesesorozat kapcsán Mátyás királyként emlegette az ország. Gyakran vállal narrátori szerepet, feltűnik filmekben is. Melyik áll legközelebb önhöz?- Az örök szerelem a színház, de ha már szóba került, elmondom: a rajzfilm izgalmas, élvezetes feladat volt számomra. Minden férfi szereplő hangját én produkáltam.- Apropó hang. A hírek szerint most egy könyv-CD elkészítésével kapcsolatosan ismét erősödtek pécsi kapcsolatai.- Koncz István keresett meg, hogy a Ballada a városról című gyűjteményét kellene CD-re mondani. Szívesen vállalkoztam az érdekes ötlet megvalósítására, annál is inkább, mivel a prózák az első olvasatra megfogtak. Úgy éreztem, hogy az írások a szívemből szólnak. Kaszás E. Kányádi Sándor, egy boldog költő Kányádi Sándor az egyik legismertebb magyar költő. Az idei Ünnepi Könyvhétre nem csupán egyberostált verseinek gyűjteménye jelent meg „Valaki jár a fák hegyén” címmel, hanem Pécsre is ellátogatott az erdélyi írók népes társaságával. A dedikálás megkezdése előtt állt lapunk rendelkezésére.- Mikor tizenöt évvel ezelőtt Kolozsvárott meglátogattam, déli 1 órakor még fürdőkö- penyben volt, mert nem ért rá felöltözni a sok betérő vendégtől. Tart még a vendégjárás a Horea utcában?-Nem nagyon, mert most már én jövök, illetve jövök- megyek. Annyit mondok csak, idén ez a pécsi az 55. találkozásom az olvasóimmal. Elmondhatom magamról, hogy jóformán bejártam a glóbuszt, ahol - mint tapasztaltam - zömmel magyarok laknak, csak Ausztráliában, Dél-Afrikában és a komáromi járásban nem fordultam még meg. Mindenhová az olvasóim hívtak, ők fizették a költségeket, állami pénzen egyszer utaztam, illetve küldtek, de abból elég is volt.- Miért?- Kérlek szépen, jeles időpontban, 1956 őszén beutaltak a Szovjetunióba, nézzek körül. No, meg is történt, hazatértem, és megírtam a beszámolómat, arról, amit láttam. Jött is értem a nagy fekete autó, elbeszélgettek velem. Azt mondja az illetékes, „Hát nem szégyellj magát? A nép pénzén ilyen dolgokat látott a nagy Szovjetunióban?!” Szerencsére könnyen elengedtek, aztán nem is küldtek többé sehová, de nem is vágyom rá.-A Ceausescu-éra alatt, ha Erdély szóba került, jóformán az erdélyi írókkal azonosítottuk az ottani magyarságot, Sütő Andrással, Szőcs Gézával, önnel is. Mi ennek a magyarázata ?-A nemzetiségi lét nyomorúságos lét. Főleg az volt akkoriban. Semmilyen lehetőségünk nem maradt, csak a szellemi anyagcsere állta a próbát. És ez mi volt? Az írás, az írás maradt egyedül. Persze, még így is mindent metaforizálni kellett, és a vers, az irodalom sok minden egyébtől, mi teljesen el volt sorvasztva, átvette a szerepet. Mára ez nincs így, a vers visz- szakerült a saját partjai közé, voltaképp most derül ki, költő-e a költő?- Mégsem jobb minden tekintetben az új irodalmi közeg!-Te is tudod, az irodalom sose lesz „húzóágazat”! Nekem ugyan nem tipikus a helyzetem, mert a Napsugár című gyereklapnál dolgoztam, ami jó befektetésnek bizonyult. A gyermekolvasóim felnőttek ugyan, de ragaszkodnak hozzám. így lehetett megvalósítani, hogy szponzorálás nélkül, 10 ezer példányban jött ki a könyvem, amiből 7000 lábon elkelt, sőt 2000-et már utánnyomtak! Ezek az adatok még Németországban is jónak számítanának!- A romániai forradalom után sok írótársa politikusi szerepet vállalt. Önt nem kísértették meg?-Dehogynem! Kapásból felajánlották a szenátorságot is. De tudom magamról, hogy alkatilag alkalmatlan vagyok erre. Én egy sokat beszélő, intoleráns pasas voltam mindig is, ráadásul románul se tudok any- nyira jól! Markó Bélát becsü- löm-tisztelem, sőt annyiban szolidáris is vagyok vele, hogy amíg ő nincs abban a helyzetben, hogy megint az irodalomnak éljen, én sem írok verset.- Sok vita folyik mostanában az elektronikus médiák kontra hagyományos irodalom-könyv témában. Mit gondol erről?- Szamárság, az irodalmat nem lehet tönkre tenni! Az Internetet viszont fantasztikus dolognak tartom, a határok nélküli, egységes magyarság egyik lehetőségének. Ha megtörténik szellemi felhurcolkodásunk az Internetre, az legalább akkora lépés lenne a világ felé, mint a .kereszténység felvétele volt. Amúgy meg azt hiszem, hogy a jövőben a tömegeké lesz a képernyő, és az ínyenceknek megmarad a könyv. Méhes Károly Megjelent a Somogy balatoni száma A huszonötödik évfolyamába lépő, Kaposváron szerkesztett, kéthavonta megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat, a Somogy - megújulása óta - immár a harmadik alkalommal idén is megjelentette balatoni számát. Ez alkalommal a tóvidékről szóló írások mellett a természetvédelem, az ember és a környezet kapcsolatának kérdését is igyekszik a lap előtérbe állítani. A Balatonról, a természet szépségéről szóló versekkel jelentkezik Albert Zsuzsa, Gáspár Boldizsár, Karay Lajos, Nyári László, Szakács Eszter, Turcsány Péter. Szépprózai írással Horváth Lajos és Szász Imre szerepel. Külön figyelmet érdemel Rótt József szociográfiai írása, mely egy somogyi és egy alföldi település mai életét mutatja be, valamint Szili Katalin nyilatkozata és Uherkovich Ákos dolgozata, akik a somogyi természetvédelmi területekről adnak átfogó képet. Gilbert Edit tanulmánya arra a kérdésre keresi a választ, hogy két jeles prózaíró, Karát- son Gábor és Komis Mihály szépprózai műveiben miként van jelen a mai ember természetélménye. Bodosi György versciklusa a Balaton „mindenesének”, a füredi Lipták Gábornak állít emléket. Kálmán Gyula Reich Károlyról, Czigány György a zene és a vers kapcsolatáról ír. Folytatódik Várkonyi Nándor Ta- káts Gyulához írt leveleinek közlése. A Szemle rovatból kiemelkedik Tamás István jegyzete Moldova György közelmúltban megjelent Balaton-köny véről, valamint Pomogáts Béla írása Tatay Sándorról. A lap megemlékezik a közelmúltban elhunyt Bertha Bulcsúról egyik utolsó levelének közlésével. A szám anyagát kis Balaton-antológia egészíti ki. Hírcsatorna Pécsiek Németországban. Magyarországot két pécsi meghívott képviseli a Német Építészek Berlini Kongresszusán, mely június 12-e és 15-e között zajlik. Dévényi Sándor „Egy közép-európai építész bemutatkozása” címmel tart előadást, s ismerteti azt a kamarakiállítást is, melyet Pécs építészetéről, városfejlesztéséről rendeztek Aknai Tamás művészettörténészszel. Aknai Tamás Pécsről, mint a nyugat és kelet, észak és dél között létrejövő, nem főváros szerepű formációról beszél. A résztvevők Pécs építészettörténetének fordulópontjairól írott tanulmányával is megismerkednek. A szám. Ez a címe annak a tárlatnak, mely június 20-án 18 órakor nyílik meg a Pécsi Kisgalériában. Tóth Yoka Zsolt formabontó munkái elé Gréczy Zsolt mond bevezetőt. A megnyitón a Cs. V. Műhely zenekar működik közre. A zene világnapja. Június 21-én 17 órakor a zene világnapját ünnepük a pécsi Művészetek Házában, ahol a Hild udvarban a Dániel Speer rézfúvós kvintett lép fel. A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola pécsi tagozatának növendékeiből 1990-ben alakult fúvósötös koncertje egyúttal most elkészült CD-lemezük bemutatója is lesz. Repertoárjuk öt évszázad muzsikájából ment. Eső esetén a hangversenyt a Művészetek Házában tartják. Diákújságírók. Diákújságíróknak hirdetett alkotói versenyt a Soros Alapítvány, melynek keretében az iskola belső világáról, s a környezettel való kapcsolatáról küldhették be versenyműveket a jelentkezők. Összesen 177 munka érkezett, ebből 3 Baranya megyéből. A második kategóriában, a 15-19 évesek versenyében a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium tanulója, Kalányos Krisztina harmadik díjat nyert. Dolgozatának témája az előítélet volt, a címe pedig: Diszkrimináció az iskolában? Zenés kabaré. Június 18- án 19 órakor zenés nyári kabarészínházi előadás lesz a komlói Színház-és hang- versenyteremben. A Csala Zsuzsa rendezte műsorban fellép Antal Imre, BenkőPéter, Závodszky Noémi és Kocsis György. A világ féltenyéren A legnagyobb ex libris is elfér a fél tenyerünkön, a legapróbbakat pedig lupéval illik tanulmányozni. A 87 esztendős Szentesi Flórián, az 1959-ben létrehozott pécsi Kisgrafika Barátok Köre alapítótagja, 1937 óta tartozik a gyűjtők táborába. Azt mondja, talán 50 ezer darab ex librise lehet.- Harminc országgal leveleztem, bejártam a fél világot - rakja elém kincsekkel teli, gondosan lajstromozott, címkézett dobozait az idős ember. - Szerettem rajzolni, szeretem a művészetet. Szentesi Flórián jelképek nyelvén beszélő, rajzos világát, nem most fedezte fel a szakma, a sajtó, de most fenyegetheti a feledés. Igaz, Flórián bácsi abban reménykedik, hogy Éva lánya a gyűjtemény jó gazdája lesz, merthogy az exlibrist bemutató tárlatok mostanság kiszorulóban vannak a kultúrházakból, gyárakból is. A szakmában ismert pécsi gyűjtő, aki Martyn Ferenccel, bitzky vánnal, építőipari technikum akkori igazgatójával, dr. Hetey Ottó postaigazgatóval, Soltra Elemér képzőművésszel és másokkal létrehozták a Kisgarfika Barátok Körét, az egyik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik az országban. Körülbelül félezer alkotó munkái láthatók a dosz- sziékban. A választék gazdagságát a század- forduló tájékáról Haranghy Jenő munkái, Dienes János, a gyomai Kner Imre vagy a pécsi dr. Veress Endre történész könyvéhez készült metszetei és sok olasz alkotó fémjelzik. De találni ex libriseket pécsi művészektől - Gábor Jenőtől, Gebauer Ernőtől -, a szegedi Buday Györgytől, miniatűröket Dániel Viktor, Kékesi László grafikusoktól. A címzettek közt professzorok - Reuter Camillo pécsi ideggyógyász, Lissák Kálmán, Fischer Béla egykori pécsi alispán és mások vannak. Tallózhatunk japán, német, spanyol ritkaságok között - Szentesi nagy becsben tartja az oroszok, köztük a moszkvai Kalasnyikov munkásságát, aki Liszt Ferencről is készített metszetet. A kép ott van dolgozószobájának falán. Pécsett Takács Dezső grafikusművész foglalkozik ex librissel. A műfaj idős szakértője 1962-ben szervezett ismét baráti klubot, amely 1980 - a stafétabot átadása - után megszűnt. A gyűjtő hírnevét főként a „Szőlő és bor” című tárlata öregbítette a nyolcvanas években, az utolsó 1994-ben volt a pécsi borvásáron. B. R. Emblémaszerű forma Horvátit Dénes grafikusművész (felvételünkön balról) alkotásaiból nyűt kiállítás Pécsett, a Képcsarnok Rt. Ferenczy Galériájában. Az újabb műveket is bemutató tárlatot Laki Edit, a galéria vezetője (középen) rendezte. A megnyitót Sólyom Katalin színművész (jobbról) ihletett versmondása tette ünnepivé. fotó: tóth
