Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-29 / 87. szám
1997. március 29., szombat Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Szívdobbanások KOTOK: MÜLLER ANDREA R övid kaptatón kell felmenni Pécsszabolcson a Lehel utcában Sára Lászlóéihoz. Még nincs lebetonozva az út, a salak meg kevés. Eső idején a lehullott csapadék rámossa a földet, csúszik. Az út mentén növendék fenyők, de, hogy erejük még nem az igazi, karókba kapaszkodnak. Sára László és felesége középkorú emberek, már negyven fölött. Tizenkilenc gyereket nevelnek, s közülük éppen néhány, a kisebbek otthon vannak, a többiek vagy iskolában, vagy valamiféle külön foglalkozáson. Mindenesetre ők is mint az apró fenyők, segítségre szorulnak és támogatásra: vér szerinti szüleik vagy eldobták őket, vagy az állami gondoskodás vélte úgy, hogy a szülők életmódja, napirenden lévő torzsalkodása életüket időnként veszélyezteti, s ezért állami gondozásba kell őket venni. A tizenkilenc gyermek között tizenhat állandó lakója a hatalmas háznak (erről talán még külön is kéne szólni), három pedig átmenetileg él itt, várva másik nevelőszülőre vagy örökbefogadóra. (Két szépszemű kislány alig egy hete jött egy másik baranyai városból: testvérek.) Sáráék is nevelőszülők, de házuk egyben átmeneti szállás is. A félj a bánya építési üzemében dolgozott, de kényszerből szakmát váltott, mert szakma ez, akár az autószerelés vagy a szobafestés. Gyermeknevelők. Pótszülők. Édes szülők helyett édes gondviselők. Ők erre tették föl az életüket, éppen huszonöt éve. Miért? A miértet éreztem az egyik legfontosabb kérdésnek, s amint kaptam rá a válaszokat, úgy kezdtem önmagáért a kérdésért is szégyellni magam. Talán nem lehettek saját gyermekeik? De igen. Lányuk már 26 éves, fiúk 20, sőt már unokáik vannak, többen is, (e mellett legidősebb nevelt lányuk gyermekének is ők a nagymama és nagypapa.) Anyagiak? Ilyet még feltételezni is blődség, hiszen a gyermekenkénti állami támogatás (családi pótlék?) összegéből lassan már az élelmezésre is alig futja. S bár most olcsó a krumpli, 14 forint a kilója, nem ehet mindennap krumplit az ember. Legkevesebb hat kiló hús kell egy hétvégén. (Hét közben kevesebb, mert ki-ki az iskolában, a menzán eszik.) Végre az asszony kiböki, hogy a saját édesanyja is árván nőtt fel, s „öröklött életének” hatása alatt ő sem tehetett egyebet. Egyszer hazahozott egy kislányt, aztán még egyet. A férje nem szólt semmit, értette és megértette, hogy miről van szó. Később felszaporodtak. Van aki kutyát tart, más papagájt tanít beszélni, avagy galambokat röptét ki a nagyvilágba, a kék ég alatt. A nagy család a mamával Sáráék a gyermekek oltalmazását választották. Megkérdik: Vajon átgondoltam-e, hogy mit érezhet egy ilyen apróság, élő baba, akinek senkije sincs ebben a fene nagy világban? Miért dacos? Miért hallgatag és közömbös, s miért nem érdekli semmi sem. Láttam-e már szép kerek gyermekszemet, amikor először megérzi az egyedüllét és magány gyötrő kétségei után, hogy van már, akinek megfoghatja a kezét, édesapának vagy édesanyának szólíthat, hozzábújhat, érezheti testének melegét, szólongatva szapora szívdobbanásokkal. Mit jelenthet a szó: biztonság? Család? Otthon? Béke? Szeretet? Testvér? Az asszony bizonyára nem véletlenül mondta el, hogy nem kevés olyan emberrel találkozott, akiket az ilyen, magá- rahagyott gyermekek szomorú sorsa megrí- katott. Viszont nem sok akadt, aki tenni is tett, éppen akkor, amikor kellett volna. És nem megy minden és mindig simán. Olykor ő is elkeseredik, megemeli a hangját, feszült és ideges. Olykor elgondolja, hogy milyen szép volt akkor, amikor együtt mehettek moziba (drága a jegy), járathatta a gyerekeket különórára, zenét tanulni (ma már erre se futja), s néha de jó volna elmenni valahova nyaralni. (Tavaly sikerült, de pihenni nem.) Sáránét nem érdekli, hogy míg ő a saját gyermekeinek gondolja ezeket az emberpalántákat, addig itt Pécsszabolcson, a falubeliek állami gondozottaknak hívják lányait, fiait. Valószínűleg ez így természetes, így volna másutt is. Inkább annak örül, hogy elfogadta a környék, hogy talán a szomszédok, ismerősök érzik - s éreztetik vele is -, hogy van értelme annak, amit csinál. Hogy végre természetesnek veszik a boltban, hogy ők naponta a kenyérből 16 kilót visznek haza. Idéznék Sára Lászlóné éppen egy évvel ezelőtt írt soraiból: De jó, hogy már akadnak sokan, akik átérzik a kicsi korban ért trauma miatti pszichés problémákkal küszködő gyerekek érzelemvilágát, tudják, hogy miért árvák ők, miért agresszívek, miért nehéz számukra a szociális beilleszkedés. Mit érezhetnek ezek 18 évesen, semmivel a kezükben, útnak indulva „otthont" keresni. Tizenkilenc gyermek. A legnagyobbak gimnazisták már, úgyhogy akad segítő kéz is a napi forgalom lebonyolításához. A legnehezebb időszak az esti lefekvés ideje, a sorbaállás a fürdőszoba, a vécé előtt. A kisebbekkel kell kezdeni természetesen, mert ha már elálmosodnak, nyűgösek. A reggel könnyebb. Van aki hatra jár, van aki hétkor ül a buszra, más háromnegyed nyolckor indul az iskolába. A legszebb a szombat, a teljes együttlét, a lustálkodás boldogan önfeledt békéje. Gábor, János, Róbert, Mónika, Katalin, Zsuzsi, Anikó, Viola, Zsanett, Nóra, a két Attila és a két Tibor, Andrea, Kitti, Jóska, Enikő, Alexandra. Névsorolvasás? Nincs a névsorra szükség: ha valaki nincs, azonnal észrevenni. Nem zsörtölődik, nem hallgat, nem duzzog, nem kiabál, nem dudorá- szik, nem éhes, nem szomjas, nem akar pisilni menni. Egyszóval: hiányzik. Amikor anyu súlyos beteg volt, a kórházban kés alá került, a gyerekek összedugták a fejüket, s tudva, hogy őket is az olvasás, a versmondás szeretetére tanítja, verset írtak hozzá. Anyának szóló strófákkal, nem olyan szépen ugyan, mint azt József Attila vagy Váci Mihály tette. Sokkal szebben. „Belőled csak egy van a világon, nem adunk senkinek, semmi áron. ” H étköznap jártam Pécsszabolcson, itt a Lehel utcában Sáráéknál. Alighanem dologidőben. Mindenkit nem sikerült otthon érni. Fotós kollégámat ezért arra kértem, ő a vasárnapot válassza, hogy sikerüljön mindenkinek fölkerülnie a képre. Mert megérdemlik. A Sára családban ott a bizonyság: nem igaz, hogy a dolgok iránt közömbösek vagyunk, hogy senkit sem érdekel már a másik sorsa. Legfeljebb, ha a kívánatosnál valamicskével kérgesebb lett sokunk lelke. de mivel nagy szerencsére nincsen rá mérőeszköz, sántíthat ez a megállapítás is. A szeretet az örök fogalmak közül való. Legyűrhetetlen. Kozma Ferenc Egy kis viselkedéstan Az ember tudatosan befolyásolhatja munkahelyi közérzetét. Az energiaszint nem valamilyen isteni adomány, azt egészséges táplálkozással és mozgással mindenki saját maga növelheti. A szakértők például 15 perces „menetelést” ajánlanak a ház körül a jelentkező előzetes fáradtság leküzdésére. Készítse el a tennivalók rangsorát! A prioritások felállítása segít abban, hogy a legfontosabb dolgokat valóban időben intézze el - ez is fokozza a jó közérzetet. Váltsa fel optimizmus a pesszimizmust. A legtöbb embernek sikerei vannak hivatásában, mégis állandóan arra a néhány dologra koncentrál, amelyek nem a kedve szerint alakulnak. - így saját magunkat egy spirálra juttatjuk, amely lefelé vezet - vélik a szakértők, akik szerint mindenre, ami jó, árnyékot vet az az egy-két dolog, amin nem tudunk változtatni. Munkahelyi közérzetünk szempontjából fontos a kollégákhoz fűződő viszonyunk. Kollégánktól, akivel nem értjük meg egymást, kérjünk alkalmat egy beszélgetésre, felajánlva, hogy tíz percig meghallgatjuk érveit. Aztán tíz percig mondjuk el neki, hogy mi az, ami minket zavar. Csodálkozni fog azon, hogy mi történik, ha valakire csak tíz percig igazán odafigyel! Ugyancsak a közérzetet javítja az ebéd utáni alvás. Dr. Jürgen Zulley, a regens- burgi egyetem alváskutató központjának professzora tudományos kísérletekkel bizonyította, hogy ebéd után, rendszerint 14 és 16 óra között sajátos holtpont következik be szinte minden embernél. A szempillák lecsukódnak, a vérnyomás leesik, erősödik a jól ismert és adott esetben nagyon veszélyes álomkór. Bruno Comby, a neves francia alváskutató már régen harcol azért, hogy ezt a biológiai alaptényt a munkahelyeken is ismerjék el és szűnjék meg végre az a primitív előítélet, amely szerint még a kétperces munkahelyi bób- iskolás is szentségtörés. Comby professzor szerint a munkahelyek vezetői nem is tudják, mennyivel jobban járnának ők is, ha engedélyeznék a minibóbiskolást: az alkalmazottak szinte újjászületnének, és kevesebb hibával több munkára volnának képesek. FEB A házi muzsikát a nagyobbak szolgáltatják A mese egy nap sem maradhat el Az építészeti kultúrától az év lakóházáig Különdíjakkal kívánják növelni a pályázatok vonzerejét Hosszú évek után sikerült valamelyest emelni azt a keretösszeget, amellyel Baranya Megye Önkormányzata díjazni tudja az általa meghirdetett építészeti pályázatokat. A közgyűlés február végén fogadta el az idei évre kiírt tendereket. „A kulturált települési környezetért ” összesen egymillió- egyszázezer forinttal honorált pályázatra falvak és városrészek jelentkezhetnek. A bíráláskor nemcsak a településszépítést, hanem a -fejlesztést is figyelembe veszik; azt, hogy a község, a városrész vezetői, lakói mennyire tartják fontosnak például az építészeti értékek megőrzését. Ugyancsak pályázatot írt ki az önkormányzat „Az év lakóháza ” címért. Ez az egyik legrégebbi pályázat, címzettjei az új épületet létrehozók. A díj elnyeréséért Pécsen kívül minden településről lehet pályamunkát beadni. A legjobbak jutalmazására a kiíró kétszázezer forintot különített el. Az „Építészeti kultúráért" jóval tágabb körű az előbbinél. Minden más olyan épülettel, amely nem lakóház, pályázni lehet. Az elmúlt években volt díjazott például ravatalozó, üzletház. É pályázat összdíjazása ugyancsak kétszázezer forint. Dr. Tihanyi Csaba (képünkön) megyei főépítész elmondta: a közgyűlés először idén lehetőséget nyújtott arra, hogy különdíjak felajánlásával a pályázatok vonzerejét növelje. Előzetes megbeszélések eredményeként várható, hogy kamarák - rajtuk keresztül a vállalkozói kör -, és civil szerveződések - például a kistérségi tanácsok - egyaránt hajlanak saját díj adományozására. Ezeket a különdíjakat egyébként akár őszig is fel lehet ajánlani, hiszen a pályázatokat majd csak novemberben bírálják el. Várható, hogy a nagyobb települések - elsősorban a városok - is csatlakoznak a felajánlókhoz. Az önkormányzat idei negyedik pályázata a védett épületek hagyományőrző felújításának támogatását célozza, erre összesen nyolcszázezer forintot szánnak. Tervezett felújításokkal lehet pályázni, folyamatosan. Az előbbi három benyújtási határideje augusztus 15. A közgyűlés a díjak odaítéléséről november 30- án dönt. A pályázatokat az ön- kormányzat hivatalos közlönyében és a Diskurzusban részletesen ismertetik. M. A. Tavaszodik, virágba öltözik a természet fotó: laufer lászu >
