Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-29 / 87. szám

10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. március 29., szombat A tudás keserű gyökereiről Az EKP-program központja maradhatott az Egyetem Utcai Általános Iskola Kiállítás a Táncsics Galériában A Siklóson a Táncsics Gimná­zium galériájában kiállítás nyílt a héten. A tárlaton Szatyor Győző faszobrász dokumen­tumgrafikáit tekinthetik meg az érdeklődők. A Pusztuló tanyák, falvak című kollekció a művész úgynevezett „kismappájából” származik, a teljes sorozattal, illetve a nagymappa anyagával szeptemberben ismerkedhet meg majd a közönsége ekkor rendezik meg a siklósi várban az alkotó életmű- kiállítását. A megnyitón Szatyor Győző beszélt a grafikák megszületé­sének körülményeiről az érdek­lődő tanulóknak. „Az ellenségem ellensége a ba­rátom”. Ezzel a tételmondattal kez­dődött az ötödikesek matema­tika órája Pécsett, az Egyetem utcai Általános Iskolában. A negatív és pozitív, a természe­tes és egész számok viszonyát tisztázták, s az abszolút érték fogalmát határozták meg. Kop- rivanaczné Szentesi Erika óra­vezetésében feltűnt - túl a módszerek ötletes, dinamikus váltogatásán -, hogy a matema­tikai példákat mindvégig nyelvi megfelelői, árnyalt, a gyere­kekben is tudatosított pontos fogalomalkotás kísérték.- Eredetileg matematika­népművelés szakon végeztem - mondta érdeklődésünkre a ta­nárnő a bemutató óra után. - Nagyon szeretem az irodalmat, ezért később magyar diplomát is szereztem. Tavaly jöttem vissza a gyedről, most informa­tikát tanulok. Magyart, mate­matikát és számítástechnikát tanítok a gyerekeknek.- így jobban, mintegy „ be­lülről" érti meg azt is, ha valaki gyöngébb matekból vagy éppen magyarból?- Ez is előnye lehet; és mivel ugyanazoknak a gyereknek ta­nítok magyart és matekot, ezért a gyengébb teljesítményt - kü­lönösen, ha a diák a másik tan­tárgyában sikeres - nehezebb hanem az érdeklődők vannak többségben. 1998-ra minden iskolának a NAT-nak megfe­lelő tantervet kell készítenie, a figyelem ezért is fordult többek közt a NAT-tal kompatibilis Zsolnai-módszer felé. A prog­ramról azt is tudni kell, hogy beépítése a tanórákba a peda­gógusoktól az átlagosnál sokkal intenzívebb felkészülést és al­kotókészséget követel. A NAT 1998-as kötelező be­vezetése miatt az iskoláknak most már dönteniük kell, prog­ramot készítenek maguknak vagy kész programot alkalmaz­nak a saját körülményeiknek megfelelően. Az ÉKP tehát csak ajánlat, amelynek egyes elemei is kiválaszthatók. Egy találkozó alkalmával Zsolnai professzor hangsú­lyozta, bár tény az, hogy a módszer másfél évtizeddel a NAT előtt született, mégis egyezik annak fundamentális alapvetéseivel. Az egybeesés nem véletlen, hiszen a fejlett Európa oktatáspolitikáját, vizs­garendszerét is figyelembe ve­szi. A professzor szavait fei- dézve újra felötlenek bennem Apáczai Csere János egykori alma materem falán lévő sorai is: „A tudás gyökere keserű, de a gyümölcse gyönyörűsé­ges.” B. R. Remélhetőleg újabb táblák kerülnek még a falra fotó: Tóth pességfejlesztő program regio­nális központja. Igaz, ezt a Nemzeti Alaptantervhez a ké­szítői szerint tökéletesen illesz­kedő módszert egyelőre csak 107 iskola alkalmazza az or­szágban. tózkodás mellett egységesen szavazta meg tantestületünk. Szakmai talákozóinkon a Bács- Kiskunból, Somogyból, Tolná­ból, Baranyából sőt az Alföld­ről érkezett vendégeink közül ma már nem az EKP-iskolák, összefüggésbe hozni a tanár személyével, elfogultságával. Az iskolánkban ilyen ritka pá­rosítása van Gutrainé Szalay Erzsébetnek, aki matematika- magyar-fizika szakos. Hozzátehetjük, az Egyetem utcai Iskolában ez azért sem kü­lönös, mivel az iskola a Zsol­nai-féle értékközvetítő és ké­- Dr. Zsolnai József ptofesz- szor való jó munkakapcsola­tunknak is köszönhetően 1988- ban a Nyelvi-Irodalmi-Kom- munikációs programot, a köz­ismert NYIK-ket vettük át el­sőként a programcsomagból - mondja dr. Góbi János, az Egyetem utcai Általános Iskola igazgatója. - Átvételét két tar­Hírcsatorna Tavaszi műhely. Az MTA pécsi székházában április 1- jén kilenc órakor négynapos konferencia nyílik „Tavaszi műhely” címmel a vizuális művészetek tudományban való megjelenéséről. Az előadók többek közt Keserű Ilona festőművész, Marx György fizikus és Grüner György fizikus, a Los Ange- les-i Kalifornia Egyetem ta­nára lesznek. Az eseményt dr. Tigyi József, a PAB el­nöke és dr. Páva Zsolt pol­gármester köszönti. Pedagógiai napok. „Gyermekbarát iskola - gyermekbarát NAT” cím­mel a IX. Baranyai Peda­gógiai Napok kezdődnek április 2-án délután fél ket­tőkor Pécsett a Művészeti Szakközépiskolában. A há­romnapos eseményt, amelynek dr. Gazsó Ferenc egyetemi tanár és dr. Ve- kerdi Tamás pszichológus is a vendége lesz, dr. Tóth Sándor, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke nyitja meg. Futnak a képek A SOMOGY új száma A Kaposváron szerkesztett fo­lyóirat ezúttal a nyugati ma­gyar irodalom helyzetéről ad képet. Hét nyugat-európai és két tengerentúli ország ma­gyar szellemi életéből kap­hatnak ízelítőt a SOMOGY olvasói. Sok szép vers, elgondol­koztató interjú, személyes vallomás, naplórészlet, elbe­szélés, művészi reprodukció, változatos könyvszemle vagyis egy műfajilag gazdag folyóiratszám a váija az ér­deklődőt. Egy nagyszerű koncert Kiemelkedő jelentőségű ese­mény színhelye volt múlt hét péntekén a pécsi Bazilika: Bach János-passiója szólalt meg Howard Williams ve­zényletével, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar közreműködé­sével. Akik a mű öt évvel koráb­ban ugyanitt elhangzott in­terpretációját is hallották, aligha szabadulhattak a kész­tetéstől, hogy összevessék akkori és mostani élményü­ket, annál is inkább, mert az 1992-es (teljes egészében Várdai István által betanított és irányított) produkció mai nézőpontból is áttörésnek tű­nik: barokk oratorikus művek merőben új távlatokat nyitó, professzionális igényű meg­szólaltatásának példájaként épült be a régió zeneéletébe. A múlt heti - Williams személyével ízig-vérig össze­forrt - előadás többek között éppen a nagyszerű angol karmester kitartó munkáját dicsérte: ez a zenekar távolról sem azonos öt év előtti önma­gával, az időközben (főként Handel-oratóriumok révén) szerzett stílusismeret és rutin a mű által felvetett problémák nagyságrenddel magasabb minőségű megoldását teszi immár lehetővé, az akkor fogcsikorgatva vagy fél-szív­vel játszott barokk ritmusok, karakterek mára a zenekar eszköztárának természetes ré­szeivé váltak. Williams - mint a stílushű zenélés elkötelezettje - el­képzeléseit magukévá tenni képes partnerekre talált a ze­nekaron kívül is. Mindenek­előtt a Dobos László által ve­zetett és betanított Bach Énekegyüttesben, melynek teljesítményét csak a legna­gyobb köszönet és elismerés hangján méltathatom. A ba­rokk oratóriumok ideális, 30-40-es létszámára bővített énekegyüttes hangzásszép­sége, kifejezőereje elejétől végéig beragyogta az előadást - korál-éneklésük pedig akár közép-európai etalonnak is tekinthető. Csak remélhetjük, hogy akiknek módjukban áll, a város koncertéletének szer­vezésekor kihasználják majd a Dobosék pécsi jelenlétében rejlő különleges lehetőséget. A recitativo-énekesek kellő meggyőző erővel ren­delkeztek. Haramza László (Evangelista) bátrabban épít­het hangjának természetes szépségére, kultúrált zeneisé­gére: oldottabb, nyugodtabb kifejezési rendszerben tó­nus-törések nélkül érvénye­sülhetnének erényei. Massá- nyi Viktor (Jézus) különösen értékes baritonja a feladatá­hoz illő aurával ruházta fel megszólalásait. Kuncz László (Pilátus) biztosan és kiérlelten teljesítette feladatát. Egyetlen lényegi problé­mám a produkcióval inkább karmesteri, semmint énekesi döntések függvénye lehetett: a recitativo-réteg kezdettől lassú és áhítatos kivitelezése - főként a mű középső szaka­szában - ellentétben áll az események drámai sodrával, így a kartételek indulásainál tapasztalt megannyi zökkenő törvényszerű volt. Az ariosok és áriák éne­kes-gárdája nem mindennapi művészi potenciált képviselt, kezdve a maga területén vi­lágnagyságnak számító Zá- dori Máriával (aki két áriája kíséretével a zenekar labilis perceit "fogta ki"), s folytatva az ifjú, szinte pályakezdő férfi-szólistákkal: a nagyigé­nyű tenoráriákat megszólal­tató Bonecz Tamással, a kie­melkedő hangi és zenei kvali­tásokkal rendelkező Kovács Istvánnal, valamint a két altá­riát stilárisan és technikailag egyaránt hibátlanul(I) interp­retáló Csapó Józsefiéi. Utóbbi igencsak perspekti­vikusnak érződő lehetőségeit aligha befolyásolja, hogy a hallgatóság nem minden tag­jának agyában gyűlt fény: hi­szen ez az énektechnika azo­nos a King's Singers és mások jóvoltából rádióban-tévében és lemezeken még nálunk is évtizedek óta hallhatóval! Hi­ába, a barokk zenekultúra megtelepítésében még bőven jut feladat a régió erre hivatott művészeinek - nagy szükség van a most tapasztalt alkotóe­rőre és tehetségre. Gönczy László FILMJEGYZET egyet látni a moziban, te­szem hozzá én, az se ku­tya, sőt: ka­cagtató szó­rakozás, s ez biztosabb, mint a kutya vacsorája. Pedig kétség­kívül kocká­zatos dolog egy korábbi mozgókép új- raforgatása. A képen Joan Plowright, Jody Richardson és Különösen Perdy, a dalamatiner-lány akkor, ha olyan legen­Ebet látni: gyönyörűség - tartja dás filmsikerről van szó, mint a egy régi álmoskönyv. Száz- 101 kiskutya (101 Dalmatians), Egy humanista film s ha ráadásul az ismételt feldol­gozás nem animációval törté­nik, hanem játékfilmes eszkö­zökkel. Nos, a Walt Disney Stúdió új vállalkozása, a műfajváltásból adódó nehézségeket leküzdve, a megszokott színvonalon, vagyis kitűnően sikerült. Első pillantásra alig távolodtak el az eredeti rajzfilm világától. Ugyanaz az ódon-időtlen lon­doni hangulat, ugyanazok a szereplők, ugyanaz a mese. És ennek így is kell lennie. Pedig a történet ezúttal napjainkban ját­szódik, s Pongo, a derék dal­mata gazdája itt nem zene­szerző, hanem - hiába, azért ha­ladni kell a korral - videojáté­kokat tervez. Szömyella de Frász alakja is módosult kicsit. Most egy divatház főnökasszo­nya lptt belőle Glenn Close ala­kításában, aki láthatóan élvezi a szerepét, felszabadult humor­ral, remekül boszorkánykodik. És még valami - bár a lelkes gyerekközönség, amely termé­szetesen kellőképpen utálja őt, ezt valószínűleg nem méltá­nyolja, e sorok írója ellenben tárgyilagosan megállapította - szóval, hogy a szép színésznő karcsú termetén valamennyi de Frász-jelmez kifejezetten jól áll. Merthogy szemben a rajzfi­gurával, amelynek csupán egyetlen „szerelése” volt, az új Szömyella nyolc ruhát is felvo­nultat. De a legfőbb eltérés, hogy az új feldolgozás állatai, eltérően a korábbi kutyusoktól s egyéb négylábúaktól, nem beszélnek. Vagyis jobban megőrzik ere­deti állatkarakterüket. Ezért a film kiválóan alkalmas arra, hogy - stilizált absztrakciók he­lyett - az igazi állatok iránt éb­resszen együttérzést és rokon- szenvet. Azok a gyerekek, akik megnézik ezt az új Disney-pro- dukciót, talán nem fogják lég­puskával lövöldözni a madara­kat, rájönnek, hogy nem termé­szetes dolog az állatok fogság­ban tartása, s felismerik: ma­gára az emberre nézve is ve­szedelmes bizonyos fajok kiir­tása. S akkor - reménykedjünk - kevesebbszer fordul majd elő, hogy állatokat kedvtelésből és haszonlesésből leöldösnek, s a megunt kutyát a „gazdi” egy­szerűen kiteszi az erdőszélen. Németh László egy helyen ar­ról ír, itt az ideje, hogy az ember, aki az újkor hajnalán a huma­nizmus eszméje által önmaga méltóságának adott hangot, most, a huszadik században, va­lóban felelős felnőtté válva, a te­remtett lénynek kijáró tiszteletet és megbecsülést kiteijessze az állatokra is. Az író, találó kifeje­zéssel, szubhumanizmusnak ne­vezi e felfogást. Tudom, kissé messze kalan­doztam. Mert Stephen Herek filmje „csak” egy jól megcsi­nált, kedves gyerekfilm. De ne­kem ez is eszembe jutott róla. Nagy Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom