Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-23 / 81. szám
1997. március 23., vasárnap Magazin PtÉáiitúli Napló 7 JMotim it Ajtó, ablak, kapu Az Álomvilág című, havonta egyszer megjelenő sorozatunkban az álmokban feltűnő jelenségekről olvashatnak az érdeklődők. Első alkalommal - álmoskönyvek alapján - arra keressük a választ, mit jelenthet az ajtó, az ablak, a kapu az álmunkban. A Modem álmoskönyv szerint a csukott ablak arra utalhat, hogy olyasmit szeretnénk megtudni, melyhez nincs közünk. Ha nyitva van: egy titok kiderül. Ha bedesz- kázták: nem tudunk megfejteni egy rejtélyt. Az Álomszótár a nyitott ablakhoz a külvilágot, a zárt ablakhoz a védettséget, a magányt rendeli. A kitárt ablaktábla, vagy az, ha valaki az ablakon át kihajolva festői tájat szemlél, elvágyódásra mutat. Ha az álomban nyitott ajtó jelenik meg, melyen az álmodó belép, az jelentheti azt, hogy elhatározását valóra váltja. Ha viszont nem lép be: halogat egy régóta szükséges teendőt. A nagyméretű ajtó újdonság, kedvező változás az álmoskönyv szerint, míg a csukott arra figyelmeztet, hogy beszélnek az emberről a háta mögött. A diadalívszerű kapu szerencsés fordulatot ígér. Ajtót, kaput kinyitni bátorságot, vállalkozókedvet is jelenthet. Ha ablakot tár ki az álmodó: mások dolgába avatkozik, segítő szándékkal, de közben azt sem bánja, ha bizalmas információk birtokába jut. Ablakból kizuhanni: változásra érett helyzetet a bizonytalanság árán is vállalni. A négyzetről, mint formáról az Alomszótár azt úja, hogy a földhöz kötöttséget, a szabályokat, korlátokat idézi, de jele az időben korlátozott térnek is. Keretet és formát ad, de megmerevedést, stati- kusságot is jelent. Az ablak, az ajtó szubjektív tartalma természetesen egyénenként még más és más is lehet, mint ahogyan egyetlen képet sem elemezhetünk általánosságban. Az álmok sokszor hordoznak különös üzeneteket. A legjobban és leghelyesebben azonban az ember a saját álmait tudja fejtegetni. Hodnik Ildikó Gy. A párizsi divathéten mutatta be Kate Moss topmodell ezt a Chanel tervezte kosztümöt. Három kínai hadihajó első alkalommal látogatott el Pearl Habour kikötőjébe. A legénységet tahiti táncosnő köszöntötte. A Állatkínzó népünnepélyek Vihogó fiatalok a tömeg ujjon- gása közepette dobják le Mar- celát, a kecskét a harangtoronyból. Ugyanezen a napon Burgo de Osmában átvágják egy disznó torkát, s az ünneplő tömeg élvezettel figyeli lassú agóniáját. Egy másik faluban kötélre aggatott libákat fejeznek le vágtató lovasok. Másutt bikákat, boijakat és sertéseket hajtanak bele a tengerbe. Más bikáknak meggyújtják az előzőleg viasszal bekent szarvát. Villanueva de la Verában a helység legsúlyosabb emberét ültetik fel egy szamárra, hogy végigparádézzon a falun. Ez csak néhány példa a sok spanyolországi állatkínzó szertás közül, amelyek felháborítják a spanyol állatvédőket - írta a Reuter. Spanyolországban virágzanak az állatkínzással egybekötött népünnepélyek, mivel nincs országos állatvédő törvény, a hagyományokhoz ragaszkodó falusiak pedig nem engedik, hogy megfosszák őket ősi szórakozásuktól. Mindazonáltal a Külön őrzik a legnagyobb londoni könyvesboltok azon részlegeit, ahol az Anna Franknapló legújabb kiadását árulják, miután az elmúlt napokban számos üzletben neonáci röplapokat találtak a holland zsidó kislány jegyzeteit egybegyűjtő mű példányaiban. A nácik által haláltáborba hurcolt és megölt tinédzser naplóját csalásnak nevező, a holospanyol állatvédők egyre erélyesebb kampányt folytatnak e népszokások felszámolására. Kisebb győzelmet arattak tavaly nyáron, amikor a madridi tartományi vezetés betiltotta az állatok bántalmazását a fiesták alkalmával. Ezt követően eljárás indult számos falu ellen, amelyekre akár 10 millió pezeta bírságot is kiróhatnak. Hasonló tilalmakat hoztak több más vidéken is, de a törvényeket ritkán tartják be. Jó példa erre az észak-spanyolországi Manganeses de la Polvo- rosa - írta a Reuter. Az isten háta mögötti falu lakói a helyi templomtorony ablakából védőszentjük ünnepén minden évben a mélybe hajítanak egy kecskét, amely - ha szerencséje van - a lent kifeszített vászonra esik. A kecskehajítást 1992-ben betiltotta a tartományi kormány, de a helybéliek tiltakozására visszavonták. Egy évre rá kompromisszumként kötélen eresztették a mélybe a kecskét, de utána megint visszatértek a hajításhoz, mondván, hogy a caust tényét is tagadó irományokat a Dillons és a Foyles hálózat legelegánsabb belvárosi üzleteiben helyezték el szélső- jobboldali aktivisták a könyvekben. A gépelt röplap politikai zsarolásnak minősíti a náci üldöztetés hatmilüó zsidó áldozatáról szóló „állításokat”. „Ezeket az állításokat gátlástalanul használják a Nacionalizmus, a Patriotizmus és a Faji kötelén való leereszkedés még gyötrelmesebb az állat számára, mert tovább tart. Másutt is makacsul tovább tartják magukat az efféle kegyetlen szertartások. Tordesil- las észak-spanyolországi faluban lábuknál fogva felakasztott kakasok nyakát próbálják elvágni kardjukkal hadonászó, bekötött szemű lányok a falu védőszentjének ünnepén. Levante vidékén dühöngő bikákat engednek szabadjára, miután viasszal vagy más gyúlékony anyaggal bekent szarvukat meggyújtották. A hagyományok folytatódása ellenére az állatvédők bíznak a mentalitás lassú változásában, aminek főként a fiatalok körében már látják is jelét. Változóban van a hatóságok hozzáállása is. Baszkföldön például megtiltották a rendőröknek, hogy élő kecskén gyakorolják a célbalö- ,v.ést. Az elmúlt években 19 állatot lőttek szitává abból a célból, hogy tanulmányozzák a lövések hatását az élő szervezetre. Büszkeség elnyomására ... mindaddig, amíg a (holocaust) mítoszát életben tartják, a Fehér Faj ennek rabszolgája lesz” - olvasható egyebek mellett az Anna Frank-könyvekbe rejtett iratokon. A napló legújabb kiadását gondozó cég, a Viking - Nagy-Britannia legnagyobb kiadója - attól tart, hogy a szélső- jobboldali kampány átterjed több más boltra is. Gyalogosan a Föld körül Világ körüli útra indult Bukarestből Mariea Crasmaru 47 éves globe-trotter, aki 1988- ban hajtotta végre első fegyvertényét: 114 nap alatt kör- begyalogolta Romániát. 1992-ben európai útra indult, ami szponzorok hiányában kudarcba fulladt. Most a fémipari szakszervezeti szövetség karolta föl világjáró szándékát, amelynek 140 országgal van kapcsolata. A ta- xisofőrségből élő elvált asz- szony két nagykorú fiút hagyott odahaza, s legnagyobb öröme, hogy sikerült megszereznie valamennyi nyugati ország beutazó vízumát. Műanyag cső a gyomorban Egy indiai férfi huszonöt éven át élt úgy, hogy a gyomrában egy tíz centiméteres plasztikcső volt. Az esetről a Hindustan Times című indiai lap számolt be. Az illetőt a lap szerint gyomorfekély miatt kellett megoperálni, s az orvosok igencsak elcsodálkoztak, amikor a beteg gyomrában megtalálták a csodarabot. Tévékalózok Velencében A 200 évvel ezelőtt megszűnt Velencei Köztársaság, a Serenissima nevében felolvasott közleményt hallhatták az olasz televízió tévéhíradójában, a TG1 adása alatt a velenceiek. A tévéhíradó csak egy percig ment a velenceiek számára a megszokottak szerint. Ekkor elhallgatott az eredeti hang, és helyét egy erős helyi akcentussal olaszul beszélő férfihang vette át. A tévékalóz arra szólította fel a velenceieket, hogy vessenek véget a két évszázada tartó rabságnak, és állítsák helyre a dózsék ezeréves, dicsőséges köztársaságát. A döbbent velenceiek értesülhettek a Veneta Patria kikiáltásáról, és azt a tanácsot kapták, hogy keljenek fel az olasz állam ellen. Boj- kottálják az adókat, és semmiképpen ne fizessék az állami televízió, a RAI esetében kötelező előfizetési díjat. A tévékalóz mintegy húszperces szereplés után a velencei ' köztársaság harci himnuszának „Viva San Marco” felkiáltásával búcsúzott el. Az eset ügyében indított nyomozás eddig csak azt tudta megállapítani, hogy a hangot sugárzó kalózadó valahol a város történelmi központjában lépett működésbe. Náci röplapok a naplóban RÁDIÓ MELLETT JEGYZET Átdobták a .... t a palánkon Hát megint beugrottak néhányan, és mindjárt az elején megjegyzem: semmiféle sajnálatot nem érzek irántuk. Elhiszem, hogy az ember nem képes mindig kivédeni a sanda átvágásokat, időnként becsapnak bennünket, és most nem is áprilisi tréflikre gondolok, amelyekre később röhögve gondolunk vissza, hanem a kemény, alávaló szélhámoskodásra, amelyet akár bűncselekménynek is minősíthetünk. Valahol a Tisza mentén egy káefté remek kirándulásra invitálta a Tisztelt Nagyérdeműt. Gyönyörű tengerpartra, ahol kék a víz, a homokon pedig fehéren habzik; pálmafák, szép lányok, jégbehűtött italok és persze, a tenger gyümölcsei, vagyis kagylók, csigák, rákok, ostoros állatkák citromkarikákkal és dinnyével díszítve az óriási reggeliző-asztalokon. Ilyesmit csak filmekben és mélynyomású színes prospektusok oldalain láthat az ember, a jámbor magyar állampolgár, aki a hazai „tenger-gyümölcsök” közül csak a paprikás liszttel megszórt sült keszeget ismeri - és nem ám tarisznyás rákokat és társaikat! No, de mennyiért...?!- érdeklődik a polgár. Bagóért. A hülyének is megéri, hiszen csak képzeljék el, hogy potom 200 ezer forintért öt személy nyaralhat az említett tengervidéken hat teljes héten át. Persze, ÁFA nélkül. Mert egy kevéske plusz kiadás azért még van. Először is 20 ezer forintot még le kell számolni, fenntartási költség (?) címén. Hogy fejenként-e vagy összesen, az nem derült ki a rádió riportjából. Az sem, hogy a további 150 márkát milyen címen és hány turistától gombolja le még a káefté. És azért nem derült ki, mert voltak percek, amikor egyszerre többen is beszéltek. (Hogy enyhén fejezzem ki magamat... Mert gondolom, a szidalmakat kivágták a szalagból.) Tehát ez történt - tavaly, úgy kora tavasz idején. Az öt jelentkező férfi és nő - akik e fenti összeget befizették, és ezért részemről még csak szánalmat sem érdemelnek - természetesen nem jutottak ki a tengerre. Azért nem, mert becsapták őket. Igaz, leveleket is irkáltak a káefté címére, először a helyi irodájába, de ott tovább dobták a labdát, mondván, Pesten található a Nagy Szervező. A rádió riportere megkereste a pesti címet, de ott - ha jól értettem, a házmestemé - tudatta velük, hogy az említett cég már hónapok előtt felszívódott. Aztán hosszas utánjárás után mégis csak találnak egy embert, aki azt mondja, valótlant állítanak az ügyfelek, mert nem kettőszáz, hanem „csak” száznyolcvanezer forintot kellett befizetniük. „És hol ez a pénz?” - hallatszott a nagyon helyénvaló kérdés, amelyre meglepő választ kaptak? „Én honnét tudnám? Ide nem érkezett meg a befizetett összeg .. Itt vége a történetnek. Gondolom, egyelőre. Mert az átrázott ügyfelek - ahogy szavaikból kivettem - feljelentik a társaságot a rendőrségen. Ami viszont a hiszékenységüket illeti, hát - bár nem vagyok kárörvendő, de - rászolgáltak. A hazai közélet számtalan esetet produkál - akár a piramisjátékokra, akár más jellegű panamákra, visszaélésekre gondolunk -, amelyek figyelmeztettek bennünket: ne dőljünk be a hangzatos anyagi előnyöket ígérő ilyen-olyan társaságok propagandájának, mert bár a szélhámosok előbbutóbb lebuknak (inkább utóbb ...), a pénz soha nem kerül elő, és a szerencsétlen páciensek összekuporgatott forintjaikra örökre keresztet vethetnek. Honnét is gondolták, hogy manapság kétszáz valahány ezer forint ellenében, öt ember hat hétig tejben-vajban fürdik a tengerparti szállodák bármelyikében? Ha egy főre vetítem, heti hét-nyolcezer forintért? Szállással, ráadásul ellátással együtt? Ennyiért még a harkányi medencében sem áztathatja a lábát, akár napi öt darab lángos mellett sem. ¥
