Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-25 / 24. szám

1997. január 25., szombat Háttér - Riport DÜinántúli Napló 9 Eényszerbérlet-kényszerhelyzet Az állampolgári jogok biztosa lakásügyben bukkant alkotmányos sérelmekre Az állam által az elmúlt évtizedekben okozott károk megtéríté­sének társadalmi igénye a lakás-kényszerbérletek rendezését is felvetette. Az 1993. évi Lakástörvény rendelkezése szerint a la­kás fekvése szerint illetékes önkormányzat köteles 1996. de­cember 31-ig a kényszerbérlő részért önkormányzati cserela­kás bérbeadását, vagy pénzbeli megváltást felajánlani. Kény­szerbérletnek minősül az állampolgárok tulajdonában álló la­kásra - ideértve az államosított lakást is -1953. április 1. előtt bármilyen jogcímen, illetve azt követően a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján létrejött lakásbérlet. Az Állampolgári Jogok Or­szággyűlési Biztosa panaszok sokasága alapján tavaly vizsgá­latot indított a lakásoknál fenn­állt kényszerbérletek felszámo­lásának elhúzódása ügyében. A vizsgálat kiderítette: az önkor­mányzatok többsége a törvény­ben megadott határidőn belül a kényszerbérlet kérdését nem tudja (nem tudta) megoldani. Pécs is ebbe a körbe tarto­zik: 55 igénylő volt, és a meg­szabott határidőig az önkor­mányzat lakáshatósága 31 el­helyezését tudta megoldani. A rendelkezésre álló lakásállo­mány szűkös és az igénylők stíl­szerűen igényesek: zömmel komfortos, gázfűtéses, nem pa­nelépületben lévő belvárosi la­kást hajlandók elfogadni. A panaszokból eleve az al­kotmányos jogok sérelmének lehetősége volt feltételezhető, s ezt a vizsgálat igazolta is. Ugyanakkor a témához kap­csoltan a lakásprivatizáció kö­rében több olyan jogalkotási, jogalkalmazási hiányosságot ta­lált, amelyek szociális ellen­mondásokhoz vezettek. Egyoldalú feltétek A kényszerbérletek felszá­molásának jogi szabályozása kapásból az Alkotmány 70/A §- ban megjelölt diszkrimináció ti­lalmába ütközik, mert területi alapon az állampolgárokat je­lentős mértékben megkülön­bözteti. Az önkormányzatnak adja feladatul, hogy a polgári jogi viszonyt önmagára nézve is kötelező jelleggel rendezze, így a lakáshiány miatt szükség­gazdálkodást folytató önkor­mányzatok egyoldalú szerző­dési feltételeket állapíthatnak meg rendeleteikben gazdasági helyzetüknek megfelelően. Ä lakásra vonatkozó vételi jog viszont pozitív diszkrimi­nációt okozott az állampolgá­rok egy nem homogén cso­portja számára, de ugyanakkor negatív megkülönböztetést a bérlők széles rétegeinek: a kényszerbérlőknek, a lakást pi­aci áron megvásárolni kénysze­rülőknek, illetve azoknak, akik részben épp a privatizáció miatt esnek el annak lehetőségétől, hogy lakáshoz jussanak. A lakásjogszabályok tökéle­tes rendezetlensége okozhatta azokat az anomáliákat is, me­lyek az elidegenítés, és a lakás­vásárlási támogatásban kelet­keztek. Előfordult, hogy a bérlő az önkormányzati bérleményt kedvezményesen megvásárolta, majd tulajdonát azonnal for­galmi értéken értékesítette, amihez egy másik önkormány­zat, az eladó részére - a vevő fiatal házasok támogatásaként 150 ezer forintot adott. A két önkormányzat összességében fizetett azért, hogy a lakás ne maradjon az önkormányzat tu­lajdonában. A szociális bérla­kásra leginkább rászorulók gyakran még ilyen kedvező fel­tételek mellett sem voltak ké­pesek megvásárolni bérlemé­nyüket, ma őket terheli az ön- kormányzatok által megemelt bérleti díj. Kedvezményezettekből pénzért hajléktalanok Egyéb gazdasági hatásokkal karöltve a vételi jog általánossá tételével töredékére csökkent a korábbi önkormányzati bérla­kásállomány. Az elidegenítés­nél az önkormányzat nem vizs­gálhatta a szociális körülmé­nyeket sem. Ez tette lehetővé, hogy a bérlők, akik szociális szempontok szerint kialakított áron, a forgalmi érték 15-30%- áért vásárolhatták meg lakásu­kat - készpénzes fizetés esetén a vételár 40%-ának elengedé­sével - jelentős számban adták el, akár a tulajdonszerzés nap­ján 100%-os forgalmi értéken, a több millió forint értékű ál­lami ajándékot. Számosán vol­tak, akik mások szorult anyagi helyzetét kihasználva - a bérlő nevében kifizetve az önkor­mányzati lakás vételárát - szo­ciális kedvezménnyel több la­kástulajdonhoz jutottak. A ked­vezményes vételárral támoga­tott bérlők gyakran így váltak hajléktalanná. A kényszerbérletek fennál­lása, és felszámolásuk várható elhúzódása a jogszabályi hiá­nyosságok miatt valamennyi érintett alkotmányos jogait sérti. A kérdés végleges rende­zéséig a kényszerbérbeadók ol­dalán a tulajdonhoz való jog, és a piacgazdaságnak és a gazda­sági verseny szabadságnak az alkotmányos elvei csorbulnak. A kényszerbérlőknek a disz­krimináció mentes eljáráshoz, és a jogbiztonsághoz való jogát, valamint a szociális biztonság­hoz való jogát sérti az önkor­mányzat esetleges nehéz gaz­dasági helyzete, és a lakástör­vény által előírt vételi joggal keletkezett lakáshiány miatt el­húzódó kihelyezési eljárás. Ajánlás a parlamentnek A lakásügyben beérkezett panaszokból levont általános következtetés, hogy azok döntő többségének okát a Lakástör­vény nem kellő részletességgel kidolgozott szabályai, illetve az annak alapján hozott önkor­mányzati rendeletek ellent­mondásossága képezik. Ugyanennek róható fel a kény­szerbérleteknél tapasztalható jogbizonytalanság növekedése is. Az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosa tehát aján­lásokat terjesztett elő az Or­szággyűlés Alkotmány- és Igazságügyi bizottságnak, hogy az alábbi törvényeket vizsgál­ják meg, és azok módosítását kezdeményezzék:- A 1990. évi Ártörvény mel­lékletének, a magántulajdonú bérlakások bérleti díjára vonat­kozó önkormányzati rendelet- alkotási jogot, illetve kötele­zettséget - 1996. december 31-i hatállyal - a kényszerbérletek felszámolására kapott határidő lejártával - törölje.- A Szociális törvény szabályait egészítse ki azzal, hogy a tele­pülési önkormányzat rendelete írja elő, a magántulajdonban lévő lakásra 1989. január 1-je előtt létrejött, vagy azt folytató bérleti jogviszony keretében hasznosított lakás bérlőjének adható lakásfenntartási támoga­tás szabályait.-A Lakástörvény vonatko­zásában a kényszerbérletek fel­számolására vonatkozó szaka­szokat egészítse ki olyan rész­letszabályokkal, amelyek lehe­tővé teszik a nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányza­tok számára is - akár hitelfelvé­tellel - az esetleges bérbeadási célú lakásvásárlást. Rendezze a törvényi határidőre fel nem számolt kényszerbérletekre vo­natkozó további eljárást. Szabá­lyozza azoknak az önkormány­zatoknak az eljárását, amelyek a törvényességi mentesség alapján nem kötelesek rendele­tet alkotni. Egyben felkérte a belügymi­nisztert: hívja fel az önkor­mányzatokat a Szociális tör­vény által lehetővé tett rendelet megalkotására a magántulaj­donú lakásokon 1989. előtt lét­rejött bérletek bérlőinek nyújt­ható lakásfenntartási támogatás módjáról. Már ahol 1997. ja­nuár 1-jén van még kényszer­bérlet. Többnyire van. És elvileg most a parlament lépése követ­kezik^). Dunai Imre Kutyaélet Voltak idők, amikor a pécsi Kertvárosban a panelbogár mellett a gyerekek száma volt a legnagyobb az élőlények köré­ben. Aztán módosultak az ará­nyok. Egy időben a patkányok is dobogós helyezést értek el, de mára egyértelműen a kutyák állnak az élen. Kutya minden mennyiségben, méretben és faj­tában. A kutyára az emberrel ellen­tétben az a jellemző, hogy ha ki kell mennie, akkor valóban kint megy ki, és nem bent. Ebből kö­vetkezően béltartalmát elpo- tyogtatja a városrész füves te­rein, a homokozókban, de amíg azok nyáron elrejteznek az illa­tos virágok tövében, a homok mélyén, télen ott bamállanak méterről- méterre a fehér ha­von. Léteznek természetesen olyan civilizációk is a földke­rekségen, ahol az állat gazdája kis lapátkával kíséri kedvencét sétájára, hogy az elveszített dolgokat összeszedje. Persze arrafelé fejlett a kislapátgyár- tás és kereskedelem, míg ná­lunk mindez kezdetleges, hiszen a változás korát éljük. S egy­előre csak legszebb álmainkban adatik meg, hogy csinos kis la­páttal és színben hozzáillő zacskóval sétáltathassuk szál­kásszőrű tacskónkat vagy áb­rándos szemű pitbullunkat. Cs.L. KÉPERNYŐ ELŐTT Bóka Róbert jegyzete Hullajó érzés A jegyzetíró memóriája is véges. Nem számolt be élete évvégi nagy eseményéről, a kábel beköttetéséról. Már nem nyolcvan nap, de nyolc­van másodperc az út a Föld körül. Sat, Pro7, STV, STB. Ennyi csatorna, ha nagyon akarja, talán még bűzlik is. A jegyzetírónak - akinek eddig csak a közszolgálati műsorok jelentettek kikapcsolódást - végre kinyílhat a szeme. Lát­hatja a századeleji Afrikát, amint a nagy fehér főnök igazságosztó lánya széthinti mosolyát a feketék közt, por­ladót és édeset, mint a méz­csók, s míg a wabi-babi törzs örömdárdáit rázza, a golyó­álló robotzsaru fejéből egy vastag, szikrázó kábelt húz­kodnak elő az életművükre büszke pszichiáterek. Majd két zúgó pofon közt Tocsik fehér zsebkendőjének csücske integet - sakkban tisztáldozat: üthetőségén áll vagy bukik, hogy nemzet­mentő cselekedetté minősí­tik-e a kft.-kel föletetett mil­liárdokat. Pofonok, menekü­lés, pisztolycső a szájban, patkányok, a képernyő üvege meztelen testek lihegésétől párás - a hősnő egy bazi nagy konyhakést dugdosva adja át magát az ágyéki szor­galomnak. De a jegyzet­írónak mindennél jobban az életre kelt halottak tetszettek. Igaz, rettentően rusnyák, gusztustalanok, az embert a hányinger kerülgeti, (a jegy­zetíró ízlése is romlik) és nem lehet őket lebeszélni makacs szokásukról, hogy kiszívják a velőt az agyak­ból, viszont a tévénéző milli­ókat, s főként e sorok íróját felemelő pillanattal ajándé­kozták meg. Merthogy a si­koltozó család otthonába törve a szegény párák már nekiláttak volna a falatozás­hoz, ha nincs bekapcsolva a televízió! Ha hiszik, ha nem, a vezérhulla babonázottan ro­gyott a képernyő elé, s ezek után a jegyzetírót is hullajó érzés, mérhetetlen fontossá­gának tudata tölthette el. Bretter csodálkozik Pozsgayn A tömegigény előtt tárt kapuk, Bartók a kertek alatt sompolyog? Magyarország mély társa­dalmi, politikai és gazdasági válságban van, s ezek kezelé­sére nem elegendő az a prog­ram, melyet a kormány kidol­gozott: különösen igaz ez a kultúra terü­letére. Jele­sül: az MSZP átengedte az SZDSZ-nek a szellemi élet kezelé­sét, s a kiseb­bik kor­mányzópárt elrugasz­kodva a magyar valóságtól, anakronisztikus programmal feláldozza a kultúrát. Ekkép­pen fogalmazott Pozsgay Imre (képünkön) - aki elvállalta a párt tudományos, oktatási és kulturális programjának ki­dolgozását - az MDF múlt hét végi sajtótájékoztatóján. Kézenfekvő volt, hogy megkérdezzük: mit ért konkré­tan a kultúra feláldozásán? Pozsgay Imre az alábbiakat mondotta:- Miközben a tömegigé­nyeket kielégítő „kultúra” előtt tárva nyitva a kapuk, a mai piaci alapon szerveződő világunkban Bartók Bálának valószínűleg a kertek alatt kéne hazasompolyognia. Erről szóltam, s megkérdeztem: hol beszélhetünk akkor itt és ma, a nemzeti kultúráról? Meglehe­tősen elkeserítő a helyzet, s ebben nem kis része van a kormány kultúrpolitikájának. Bretter Zoltán (képünkön), baranyai MSZP-s országgyű­lési képviselő, a Parlament ok­tatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságának baranyai tagja Pozsgay Imre megjegy­zésén csodálkozik. Reflexió­jában csípősen megjegyezte: talán a számtalan párt, mozga­lom és szövetség megalakítása mellett nyilván nem volt elég ideje arra a politikusnak, hogy a kultúrával foglalkozzon. Hi­szen akkor tudná: az elmúlt néhány évben már nem gyako­rolják a kultúra „irányítását”, mint azt az MDF vezette, vagy az azt megelőző kormányok tették. Ellenkezőleg. Cél inkább a közvetlen poli­tikai beavatkozás elkerülése, az ilyenekre módot adó intéz­mények leépítése. Többnyire a szakma vagy a közönség dönt saját ügyeiben, legyen szó akár a Nemzeti Kulturális Alapról, a Magyar Alkotómű­vészeti Közalapítványról vagy bármilyen más alapítványról, önkormányzati színházról, egyébről. Más kérdés a kultúra finanszíro­zása. A pénz soha nem elég. Bretter Zoltán pél­dákkal is il­lusztrálta, hogy azok a célkitűzések valósulnak meg, melyeket a kormány- program megfogalmazott. Mint a könyvkiadás támoga­tása, a millecentenáriumi ren­dezvénysorozat, a Kortárs Művészeti Múzeum megvaló­sulása, a Nemzeti Színház programja. A kormányprog­ram a két párt közös megálla­podásán nyugszik, tehát lázá­lom azt mondani, hogy az MSZP bármit is „átengedett” volna az SZDSZ-nek. K. F. ÁLhírcsatorna Szörnyű baleset Siklóson. Súlyos baleset történt az elmúlt éjszaka Siklóson. Kivilágítatlan gyalogost gázolt el egy kamion a polgármesteri hivatal melletti zebrán. A gyalogos, B. T. a baleset után munkatársunknak elmondta, hogy a körülmé­nyekhez képest jól érzi magát, csak a felsőtestét azóta nem ta­lálja sehol. A mohácsi vész újra. Kovács László külügyminiszter Tö­rökországban megegyezett ar­ról, hogy augusztusban korhű jelmezekben és fegyverekkel összecsapnak a magyar és tö­rök seregek. A harcokhoz hu­szonötezer önkéntest keres­nek, akiket a magyar kormány a csata végeztével saját halot­tainak tekint. A Csele patak áradásáról a vízügyisek gon­doskodnak. Címzett: az Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala Pécs, Rákóczi út 34. Pf.: 134. Előfizetési időszak ■ egy hónapra két hónapra negyedévre félévre J-aUJlJXGLGÖ VJlja 750 Ft 1 1500 Ft II 2250 Ft I 1 4500 Ft 1 Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény példányszámban 6 12 18 36 forintban 249 498 747 1494 Az előfizetéssel tagja leszek a Kedvezményes Vásárlói Körnek és a kijelölt áruházakban, üzletekben, szolgáltatóhelyeken a gépi számlámmal kedvezménnyel vásárolhatok név lakcím (ír. szám) Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni vagy az Új DN hírlapkézbesítőnek átadni, legkésőbb január 30-ig Az új előfizetők külön ajándékot is kapnak! : fi!;!- , — - / _ ___________ az Dunántúli Napló előfizetőinek Folytatjuk ezévben is hetenként egy előfizetőnk ■ megajándékozását. n Naponta egy kihúzott számmal több és hétvégére kiderül ki az előfizetőnk akinek egyezik nyilvántartási száma a hatos számjegycsoporttal. : Ön a nyertes: Tóth József 7629 Pécs, Perr V. u. 5. :f :f loA7l6RoA<A9j 4. heti ajándék értéke: 5.000 Ft, amelyet az / Axel Springer-M. Kiadó Baranya Megyei Iroda Pécs, Rákóczi út 34. ajánlott fel A nyertes előfizetőnket külön Is értessük. * 4 1 i ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom