Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-25 / 24. szám
/ 10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. január 25., szombat A vidék forradalma Pécs, Széchenyi tér, 1956 október ízléses külsővel, gazdag tartalommal jelent meg az elmúlt napokban Zsolnay Antal József gyűjtésében és szerkesztésében „Az 56-os forradalom és a pécsiek” című tanulmánykötet. Válogatója ezen újabb könyve kiadásával valóban hézagpótló munkát végzett. 1956. október 23. és az utána bekövetkezett események története évtizedeken át tabutéma volt, néhány célzatosan összeválogatott „dokumentum” kivételével sem írni, sem beszélni nem lehetett róla. A rendszerváltás után megjelent feldolgozások általában csak Budapest-centrikusan, a nagypolitika szemszögéből tekintették át az eseményeket, a szubjektív emlékiratok csak egy-egy szegmensre világítottak rá, más írásművek pedig Nagy Imre és az írószövetség tevékenységét helyezve a központba azt a feltételezést sugallták, hogy 1956 őszének eseményei nem a magyar nép, a teljes magyar ifjúság megmozdulásának következményei voltak, hanem egy szűk körű (reformkommunista) elit volt mindennek az elindítója. Szinte teljesen ismeretlen földrésznek volt tekinthető a „vidék” forradalma és szabadságharca. Nagy érdeme a szerkesztőnek, hogy a hatalmas munkával összegyűjtött könyvében az olvasók elé tátja az eseményeket, melyek következtében Pécs mint egyetemi város (diákparlament), ipari centrum (munkástanácsok) és katona-földrajzi adottságai folytán (mecseki láthatatlanok”) egyik fontos bázisa lett 1956 őszén a nemzeti gondolatnak. Korabeli dokumentumokból, a szereplők megszólaltatásából nyomon követhetjük az egyetemi ifjúság szervezkedésének minden mozzanatát, a korábbi nagy általánosságok helyett „Pajti” és „Béla” egykori naplófeljegyzései szinte óráról- órára parancsnoki szinten ismertetik a Mecsekben folyó gerilla-háború részleteit a pálosoktól és Tettyétől kezdve Vágotpusztán át Apátvarasdig és a jugoszláv gyűjtőtáborig. Teljes képet kap az olvasó - számos résztvevő tollából - a küzdelem, a bukás és a megtorlás eseményeiről. Nagy értéke a munkának a sok, korábban ismeretlen, fénykép, a Széchenyi téren parádézó orosz tankoktól kezdve a Pálosok megrongált árkádjáig, a korabeli térképvázlatok és helyszínrajzok a mecseki harcokról, s a gazdag dokumentáció (újságcikkek, naplórészietek, levelek, bírósági ügyiratok másolatai). Irodalmi csemegének tekinthető a forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó magyar és külföldi költők verseinek közlése. A szerkesztő minden értékelés nélkül gyakran ütközteti a részletekben ellentmondó nézeteket, s végső fokon az olvasóra bízza annak eldöntését, hogy „velünk vagy ellenünk”, hogy október 23. vagy pedig novem- .ber 4. szellemi örökösének te- kinti-e magát. Dr. Páva István Egy kétezer éves város 1997-ben Festményeken és fotókon egy hónapra Berlinbe költözik Pécs Pécs képviseli hazánkat Berlinben a nyáron megnyíló építészeti kiállításon. A Német Építészek Kongresszusán a német XX. századi és a legújabb városépítészeti alkotások mellett ezúttal idén bemutatkozhat néhány jellegzetes kelet-európai város is. így például: Nyizsnij Novgorod, Brno, Wroclaw és Pécs is. E térség kiállítási anyagának megszervezésére a rendező Ost-West Kultur nonprofit szervezet dr. Aknai Tamás pécsi művészettörténészt kérte fel. A kongresszusnak, illetve az azt követő egy hónapos kiállításnak a berlini városháza ad otthont.- A politikai változások után az építészkongresszust idén újra a dogmatikus korszak méltán hírhedt centrumában, Berlin keleti felén rendezik meg - nyilatkozta lapunknak dr. Aknai Tamás. A kiállítás célja az egymástól eltérő karakterű civilizációk, a történelmi múltból eredő különbségek bemutatása. Az illusztrációk egyfajta politikai, szociológiai illetve technikai látképet adnak európa keleti régióiról. A 2000 éves Pécset a római impérium korától egészen napjainkig fotók, makettek, tervrajzok, metszetes és olajfestményekből álló városképek mutatják be. A tárlat legfontosabb feladata rámutatni a város jelenlegi - elsősorban szociológiai, városépítészeti - problémáira. A kiállítást egy könyv teszi maradandóvá, melyben egy fejezetet dr. Aknai Tamás Pécs építészetéről szóló tanulmánya tölt ki. Janek Réka Jubilál a Somogy Huszonöt éves a Kaposváron szerkesztett folyóirat A Kaposváron szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat a huszonötödik évfolyamába lépett. Somogy megyében még nem volt kulturális folyóirat, amely megérte volna fennállásának negyedszázados évfordulóját. Ezt a tényt köszönti a lap élén dr. Kolber István, a megyei közgyűlés elnöke. A szerkesztőség persze, nem ünnepelni akar, hanem emlékezni. Emlékezni a régi szerkesztőkre (közülük Tari János, Sipos Csaba, Szita Ferenc és Laczkó András mondja el emlékeit), emlékezni azokra az írókra, akik a .Somogybán indultak: a huszonöt évre rímelve huszonöt költőt és prózaírót mutat be egy-egy írásával a folyóirat. A legismertebbek: Berták László, Horgas Béla, Kerék Imre, Oláh János, Veress Miklós. A folyóirathoz kötődő vállalkozás volt a Vaspróba antológia öt kötete, valamint a Fonyódi Helikon tíz összejövetele. Ezekről is szólnak az érintettek. Külön írás foglalkozik a megyében élő írók társadalmi helyzetével és a kaposvári írótáborral. A folyóirat aktuális írásaihoz szervesen kapcsolódnak a hagyományok: Várkonyi Nándor levelei Takáts Gyulához, Martyn Ferenc elfeledett írása Rippl-Rónai Józseftől, valamint az emlékezés a világhírű fotóművészre, Juan Gyenesre. Bohár András mai somogyi kiállításokról ír. A szemle rovat kritikái somogyi szerzők könyveit ismertetik. A Somogy szerkesztősége irodalmi estre várja a folyóirat olvasóit, szerzőit, a megyéből elszármazott, Pécsett élő somogyiakat január 27., hétfő délután 5 órára a pécsi Origó Kft. Komlói úti bemutató termébe. Vendégek lesznek: dr. Kolber István, Takáts Gyula és Tüskés Tibor, a lap főszerkesztője. Horvát festőművész kiállítása Zeljko Lapuh horvát festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás csütörtökön a Pécsi Horvát Színház galériájában. A magyarországi horvátok kultúrájának ápolására hivatott intézmény rendszeresen bemutatja a szomszédos anyaország művészeinek munkáit is, s a két ország különböző területeken dolgozó művészei közös műhelyt is létrehoztak Csoport Horda néven. Zeljko Lapuh, aki a zágrábi képzőművészeti akadémián szerzett diplomát, most először mutatkozik be alkotásaival Magyarországon, bár húsz éves munkásságának műveit a világ számos galériájának közönsége láthatta már, önálló kiállításai voltak Párizsban, Milánóban, Frankfurtban, New Yorkban, de a Zágrábi Nagy Szalonban kapott nagydíjára a legbüszkébb. Individualista alkotó, aki nem tartozik egyik művészeti irányzathoz vagy alkotói közösséghez sem. Szürrealiszti- kus hangulatú képei és grafikái egy hónapon át tekinthetők meg a Pécsi Horvát Színház galériájában. (MTI) Eurorádiós Schubert-nap Tizennégy ország több mint hétszáz művészének közreműködésével Schubert-napot rendez az Eurorádió február 2-án a zeneszerző születésének 200. évfordulója tiszteletére. A Magyar Rádió Rt. hét hangversenyt élőben közvetít a Bartók adón, az ünnepi műsor további öt koncertjét felvételről, későbbi időpontokban sugározza majd. (MTI) Komló másik arca Mit tehet egy város a múltjával? Mit tehet egy kicsiny, mégoly öntudatos, villanytelepére büszke falu, amely 3912 lélekkel éli meg az első orosz katonák felbukkanását Zabáknál, de 1951. szeptember 2-án már a szén városa lesz, 1960-ra már 25, később 32 ezer lakossal? Mit tehet múltjával, mit jelenével, különösen ma, amikor az al- táró sínpárjait benőtte a fu, a rozsdás csillék hasa alatt tücsök ciripel, és a szénosztályozó ablakai vakon, szénfekete szomorúsággal bámulnak a világba? Mit tehet?. Semmi mást, mint próbálja kitapogatni, felfedezni a másik arcát. Az 1982-ben alakult Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület a kultúra napján most elnyert nívódíja, melyet Szarka Elemér polgármester, az egyesület elnöke vehetett át, annak is szól, hogy az itt élők jórésze hamar felfedezte a városnak ezt a másik arcát is. Felfedezték és először csak klubot alakítottak, hogy próbáljanak vigyázni rá. Mert magukénak tudják és szeretik a város zöld tüdejét, Kökönyösben és másutt a házak falát súroló lombokat, a dombtetőkig kanyargó lépcsősorokat. Erre a környezetre a városvédőik által 1986-ban létrehívott nemzetközi környezetvédelmi diáktábor is ügyel az 501. Szakképző Intézet segítségével, és a javaslatukra lett természet- védelmi terület a Csermaalja; s noha a Kaszánya patakmenti főutca apró házainak többsége már régen eltűnt, megmaradt múltnak a gondozott Hasmányi templomrom, és a városvédők kezdeményezésére lett az Adolf-, Szerencse és a Glan- zer-táró valamint az Anna- akna ma emlékhely. És egyre több szobor, emléktábla „termett” Komlón az utóbbi években! Közadakozásból Petőfi szobor, emléktábla Dénes Gizella írónő, Szederkényi Adám zenekar-alapító tiszteletére. És múltat teremtett Komlónak számos kiadványuk is. 1989- ben majd 1994-ben pedig országos konferenciák vitték hírüket. Az első klubelnök Kiss József volt - számos könyv, tanulmány szerzője-szerkesz- tője. Jazbinsek Vilmos, Király Ernő már nem ét. Erdélyi Imre, dr. Váradi Sándor, Páll Lajos, Fóris István és a többiek most - és még időben - a stafétabot átadására tesznek lépéseket. Reméljük lesznek és maradnak is követőik. B. R. Bocz Gyula szobra a városháza előtt FOTÓ: LÄUFER L. Futnak a képek Filmjegyzet Akciófilm - jó csapattal Az Apollo 13 rendezőjének, Ron Howardnak új filmje, a Váltságdíj (Ransom), meglepően realisztikus emberrablási história. A jól ismert sablonok helyett igazi drámát kapunk, hiteles figurákkal, valódi szituációkkal. Igen jellemzőnek érzem, hogy a befejező képek színesből fekete-fehérre fakulnak, s olyanok, mintha dokumentumfelvételek lennének. A film főhőse, Tom Mullen, a sikeres üzletember, aki egy balul sikerült rendőri akció után vakmerő lépésre szánja el magát. Rájön ugyanis, hogy a gyermekét fogva tartó bűnözők csupán bábúnak tekintik őt, akik egyszerűen csak a millióit akatják, s eszük ágában sincs cserébe visszaadni neki a fiát. Ekkor a tévé nyilvánossága előtt bejelenti, hogy nem fizet, ehelyett az összeget felajánlja a zsaroló kézrekerítőjének. A váltságdíjból tehát vérdíj lesz. Az apa ezzel gyermeke visszaszerzésének egyetlen, bár igen kockázatos útját választja. A főszerepet játszó Mel Gibson fő érdeme, hogy a keményöklű hősök sora után ezúttal a sorsot kihívó apa vívódásainak ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Méltó partnere ebben a feleséget alakító Rene Russo, aki szintén a jellemrajz lélektani vonatkozásait emelte ki. Mellettük Richard Price forgatókönyvíró munkáját kell kiemelni, aki elég merész volt ahhoz, hogy a szokásos sztorit váratlan utójátékkal tetézze meg, s hogy mindvégig párhuzamos szerkesztésmódot alkalmazzon, Mullenék családi drámája mellett bemutatván az emberrablók figuráit is, élükön mindenre elszánt vezérükkel. Ez utóbbit igen erőteljes játékkal idézi meg Gary Sinise, akit már kétszer is láthattunk Tom Hanks oldalán jelentős szerepben (Forrest Gump, Apollo 13). Rajta kívül leginkább Lili Taylor árnyalt epizódalakítására figyeltünk fel. Az említett művészekben kétségkívül található egy rokon vonás: tehetségük, mesterségbeli tudásuk messze meghaladja egy akciófilm szokásos igényeit, ám képesek halálosan komolyan venni e műfaj szabályait. Azt hiszem, ez a tény emeli a Váltságdíj-at az effajta filmek átlaga fölé. Ám ha már az alkotókról ilyen vonatkozásban szó esik, még egy névvel tartozom. Az operatőr az a Piotr Sobocinski, akinek kvalitásait Kieslowski Piros-ából ismerhetjük. Ezúttal is remekel, anélkül, hogy öncélú művészkedéssel kívánna hivalkodni. Kitűnő a környezet- rajza, amivel szembeállítja Mullenék otthonát a rablók pincelakásával, jó érzékkel emeli ki kamerájával a lélek- rajzra leginkább alkalmas helyzeteket, a Madison sugárút kellős közepén, csúcsforgalomban felvett befejező képsor pedig igazi operatőri bravúr. Az akciófilm, persze, mindezzel együtt is csak akciófilm marad. De, íme, szakmai szempontból ez is lehet rangos teljesítmény. Nagy Imre A fiáért küzdő apa: Mel Gibson l » «
