Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-17 / 16. szám

1997. január 17., péntek Háttér - Riport Dhnántúli Napló 7 Bankrablás Nem a szokott, fegyvernek tűnő tárggyal történt. Nem símaszkban, vagy fejre hú­zott, női harisnyában követ­ték el. Az okozott hetvenöt- ezer forintos kárral még az évszázad rablásának sem mondható. Tavaly novemberben a pécsi E. István, kezében egy ötezer schillinges bankóval odalépett a Rákóczi úton ta­lálható OTP valutaváltó au­tomatához, belegyömö­szölte a papírpénzt, és arra várt, hogy annak ellenérté­két az automata forintban visszaszolgáltassa. A tranz­akció nem történt meg. Az automata sem a valutát, sem a forintot nem adta vissza. Ekkor E. István lázasan kopogni kezdett a bejárati ajtón, s annak ellenére, hogy szombat volt rövid időn be­lül bebocsáttatást és - neki úgy tűnt - megértést talált. Miután kiderült, hogy a ma­sina valóban nem úgy mű­ködött, mint kellett volna, az ott tartózkodó alkalma­zottak megnyugtatták: jegy­zőkönyvet vesznek fel, s a rovancsolásnál bizonyára előkerül az ominózus bank­jegy. A gép kikapcsolása te­hát - gondolta E. István - nem szükséges. A földszinten tartózkodó titkárnő ekkor egy megle­pett, bajuszos arcot látott rámeredni a masinára, s az archoz tartozó férfitest pil­lanatokon belül nagyobb sprintet vágott ki, elfutott a helyszínről. E. Istvánék ekkor meg­kezdték az üldözést, de a - vélhetően igen szerencsés - bajuszos sikeresen kereket oldott. Mivel a valutaváltó gép­nek, ha nem tudja elfogadni, ki kellett volna adnia az öt­ezrest - okoskodott E. Ist­ván. Nyilván valamilyen meghibásodás történhetett, hogy nem az ő kezébe adta a pénzt. így megvárta a hiva­talos banki állásfoglalást, ami meg is érkezett. A lé­nyege a következő volt: nem szokott meghibásodni a valutaváltó; túl nagy címle­tet próbált váltani E. úr; az ötezrest nem találták meg a gép leltározása során. Természetesen, a bank nem vonja kétségbe E. Ist­ván állítását. Nem is zár­kóznak el az összeg megfi­zetésétől, ha a rendőrség vé­letlenül megtalálná valahol az ötezrest. így történt hát az évszá­zad egyik legbosszantóbb bank(ó)rablása. Csak ne­hogy fegyvert fogjon egy­szer egy ilyen automata! Kincse Sz. Ö. Többmilliárdos Biokom-beruházás a Dunántúlon A hulladék, mint nyersanyag Mi szemetet mondunk, a szak­emberek kommunális és ipari hulladékot. A Pécsi Biokom Környezetgazdálkodási Kft. másod-nyersanyagot. Idézet az Energia-füles, a pé­csi Zöld-Híd Egyesülés kiad­ványának legutóbbi számából: „ Pécsett a szelektív hul­ladékgyűjtés talán egyetlen szervezője az önkormányzat által alapított Környezetün­kért Alapít­vány. ” A megállapítás most már ide­jét múlt. Leitol Csaba, a Bio­kom igazga­tóhelyettese racionális fia­talember, ám a zárt teher­autó körül némi elfogó­dottsággal sü- rög-forog; miközben megmu­tatja a kazettákat, lenyitja az oldalajtót, ahol üríteni lehet majd, rámutat a jármű még hó­fehér oldalára, ahova az emb­lémák, a „kísérő szöveg” kerül. Ez az a több millió forintba ke­rült gépkocsi, az „első fecske”, amely Pécsett a rendszeres sze­lektív hulladékgyűjtés nyitá­nyát jelenti. Amíg azonban a cég idáig eljutott, hosszú és ne­héz csatákat vívtak meg. Rendszergazda szerep Az 1995-ös évet a válságke­zelés esztendejének nevezik, ’96-ban a stabil üzemeltetés megteremtése volt a cél. Ennek érdekében 55 millió forintot ruháztak be, megvették azt a kisteherautót is, amellyel most már a szűk mecseki utcákba is eljuthatnak, gazdaságos útvo­naltervet dolgoztak ki, megnyi­tották a virágáruházat Pécsett - és most itt a szelektív hulladék- gyűjtéshez szükséges jármű. A környezetvédelmi termék­díjak terhére elnyerhető támo­gatásért pályáztak. A Biokom évente mintegy 280 000 köb­méter hulladékot kezel. A szá­mítások szerint a háztartási hul­ladék 15-20 százaléka, az ipari­nak 35 százaléka hasznosítható. Tavaly szakembereik a francia anyavállalatnál tanulmányozták a hulladékudvarokat és váloga­tóműveket. A Biokom ugyanis már akkor elkezdte egy Pécsett építendő, az európai normák­nak megfelelő hulladékudvar tervezését. A cél az volt: a ter­mékdíjas támogatású szelektív hulladékgyűjtési piacon a Bio­kom a térségben domináns rendszergazda legyen. Az év közepén beadott pá­lyázatukban a csomagolóesz­közök, gumiabroncsok, akku­mulátorok és hűtők, hűtőköze­gek gyűjtéséhez, kezeléséhez kértek támogatást. A pályázat második fordulójába az első há­rom termékcsoport jutott. ugyanabban az időben jelennek meg a gépkocsik, s fogadják a szelektíven gyűjtött lakossági hulladékot. A két központi vá­logatómű Pécsett, illetve Szé­kesfehérváron lesz. A lakossági hulladék össze­gyűjtésére egyébként a Bio­Válogatott, bálázott papír a pécsi Megyeri úti telepen FOTÓ: TÓTH L. Mindhárom termékcsoport ese­tében Vas- és Komárom-Esz- tergom megyéket kivéve az egész Dunántúlt megjelölték lehetséges működési terület­nek. A bíráló bizottság a pro­jektből kivette Győr-Moson- Sopront is. Maradt hat megye a lakosságot (közel 2 millió em­ber) és az ipari hulladékterme­lőket egyaránt érintve. A pro­jekt összes költsége 2 milliárd .162 millió forint. Csaknem 1,3 milliárdot igényelt pályázatá­ban a Biokom, 758 millió forin­tot kapott a 865 milliós saját erőhöz. Ezek a nagy összegek is sejtetik: a termékdíjas hulla­dékok visszanyerésére alkal­mazható komplex gyűjtési rendszer kialakítása hatalmas beruházást igényel. Új lerakók és sajátos áremelés Lesznek megyei centrumok, válogatók, különböző típusú hulladékudvarok és úgyneve­zett kontakt-pontok. A többsé­gében önkormányzati tulaj­donú, a hat megyében működő cégekkel létrehozott Dél-du­nántúli Hulladékhasznosító Konzorcium központja a pécsi a Biokom Környezetgazdálko­dási Kft. Minden 10 000-nél több lakosú településen hulla­dékudvart alakítanak ki, a la­kosság ide hozhatja be a háztar­tásban keletkező termékdíjas hulladékot. A gyűjtőszigetek a közterületeken lesznek: speciá­lis konténerek, külön a papír­nak, műanyagnak, üvegnek, üdítős, sörös- és konzervdobo­zoknak. Lesz természetesen „házhoz menő” gyűjtés is: a vá­rosok minden pontján hetente komnak hosszú távra szóló ke­retszerződése van a pécsi ön- kormányzattal. Ebben van egy számítási mód a díj megállapí­tására is. Ez független a cégtől, központi, állami adatokon ala­pul - mondja Kiss Tibor igaz­gató. Feltétel, hogy az árválto­zásnak mindig alatta kell ma­radnia az éves inflációnak, a különbözetet a Biokomnak belső gazdálkodással kell pó­tolnia. Ezzel együtt is: az új, korszerű lerakók építése díj­emelést kíván. Erre figyelem­mel kapcsolódott be a Biokom pályázata révén a másodlagos nyersanyagként használható hulladékok gyűjtésébe, mert a hasznosítás révén a szemétszál­lítási díj emelkedésének üteme mérsékelhető. A Biokom egyébként átalánydíj-rendszert alkalmaz az önkormányzat ren­deletének megfelelően. Javasla­taikat elkészítették, erről az ön- kormányzat és a cég francia tu­lajdonosa közösen dönt majd - a Biokomnak erre önállóan nincs joga. Az utakon hamarosan megje­lennek a konzorcium speciális gyűjtőautói. Már megállapod­tak azokkal a cégekkel, ame­lyek továbbhasznosítás végett fogadják a válogatottan gyűjtött hulladékot. Gondoljunk ezek közül most csak az akkumulá­torokra: mekkora gond az el­használódottak okozta környe­zeti szennyezés. Ha zökkenőmentesen, fo­lyamatosan működik a szelek­tív hulladékgyűjtés, a környezet károsításának komoly veszély- forrásait számolja fel a hulla­dékhasznosító konzorcium. Mészáros Attila KÉPERNYŐ ELŐTT Bóka Róbert jegyzete Orbán nagybetűi Van abban valami elegánsan nagyvonalú, ahogy a televízió leszoktat bennünket arról, hogy hosszabb időt töltsünk előtte. A Szomszédok című domesztikált, szocialista rea­lista sorozatnak most egy új, hatrészes mű, a „Hello, Doki!” igyekszik ritkítani a párját - de nagyobb a baj, ha a tanácstalanság olyan mívesen rendezett műsorok láttán ha­talmasodik el a nézőben, mint amilyen a neves költő, Orbán Ottó portréja volt. Ez a műsor a költőről kapott vérszegény információk miatt igencsak bennfentesre sikeredett. A verses összeállítást vasárnap este a TV 1-en láthattuk „Egy nap a hétből” címmel. Gyö­nyörű felvételeket a háborgó tengerről - vö. a költő há­borgó leikével -, miközben egy betegségével viaskodó, öreg alkotó vall íróasztaltól ágyig, ágytól íróasztalig von­szolt napjairól. Ha tudjuk, hogy már az 1976-os „Távlat a történet­hez” című kötetben az irónia fonák fényeivel bánni tudó, a köznapiság és szentség el­lentmondásait mélyen megélő költővel van dolgunk, akkor ez a kép róla megtévesztő. Azt a látszatot keltheti, mintha költészete mostanra, betegségének foglyaként tel­jesedett volna ki. Mivel még a vájt fülűeknek sem kell min­dent tudniuk, illett volna emlí­teni, hogy a „hivatásos költő­ként” ismert Orbán a nyolc­vanas évekre kerül az iro­dalmi köztudatba; hogy ő még azt a nemzedéket képvi­seli, amely a „teljes ember” hitében él; hogy egyaránt ta­nult Arany Jánostól vagy Ginsberg „óriáskígyó-versso­raiból”. A szomorúságával tüntető műsorból jobban kihallottuk volna, hogy a Szépség uszá­lyába gabalyodó, a verses vi­lágirodaimat „utolíró” költő ma, betegen is nagyobb betű­vel írja az életet a költészet­nél. Ingyen áramot javasolnak Kapjon ingyen, állampolgári jogon mindenki évi 100 kilo­wattóra villamos energiát - ja­vasolja a Reális Zöldek Klubja. A Reális Zöldek sze­rint a jelenlegi jövedelmi vi­szonyok mellett egyre többen lesznek képtelenek kifizetni az áramdíjat. A január 1-jétől 10,56 forintra emelt kilowatt- óránkénti tarifát ezentúl ugyanis az illetékesek rendsze­resen felülvizsgálják, és várha­tóan legalább a forint leértéke­lésének ütemében emelik. Úgy vélik, hogy ez az eddigi tapasztalatok alapján az inflá­ciónál sokkal nagyobb emel­kedést jelenthet. - Bukásra ítélt a kormány terve, hogy a Héra Alapítványon keresztül kompenzálja a rászorultakat - szögezte le Juhos László, a szervezet elnöke. Véleményét azzal magyarázta, hogy a Héra Alapítványnál már ko­rábban is komoly pénzügyi zavarok voltak, amelyek sze­rinte megismétlődhetnek. A Reális Zöldek azt han­goztatják: a lakosság egyhar- mada olyan helyzetben van, amikor tovább már nem ter­helhető. Sikeres érdekegyeztetés Az érdekegyeztetésben sike­res év volt az elmúlt esztendő - jelentette ki csütörtökön Héthy Lajos munkaügyi ál­lamtitkár. A szociális partne­reknek tavaly valamennyi fontos kérdésben sikerült megállapodniuk. Megegyez­tek a munkaügyi ellenőrzés­ről, a közvetítői és döntőbírói szolgálatról, a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületéről, az Érdekegyeztető Tanács to­vábbfejlesztéséről. Összessé­gében 15 megállapodást kö­töttek. Az idén várhatóan befeje­ződik az érdekegyeztetés to­vábbfejlesztése, bizonyos té­maköröknél nagyobb jogosít­ványokat kap a testület. A tervek szerint például a mun­kaidőről, a munkarendről és pótlékokról, a Munka tör­vénykönyvétől eltérő megál­lapodásokat is köthetnének. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszer­vezete (MKKSZ) konferen­ciára hívta meg a magyaror­szági helyi önkormányzati köztisztviselőket: polgármes­tereket, jegyzőket, ügyinté­zőket, a Pénzügy, Belügy és Munkaügyi Minisztérium képviselőit, hogy a munkahe­lyi körülményekről és a bér- fejlesztés lehetőségeiről tár­gyaljanak. Az Önkormány­zati Köztisztviselői Érdekvé­delmi Konferencia résztvevői nyílt levélben fogalmazták meg gondjaikat és javaslata­ikat. Levelükben indokoltnak tartják felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzat költségvetési tervezetének a helyi köztisztviselők bér és jut­tatásait érintő részéről - a Munka Törvénykönyve 21. és Bérekről és körülményekről 22 §-ában foglaltakra is figye­lemmel - az önkormányzat ve­zetésének tájékoztatnia kell az MKKSZ helyi képviselőit. Kérik a polgármestereket, jegyzőket: biztosítsák, hogy az MKKSZ helyi tisztségviselői időben megismerhessék az ön- kormányzat költségvetési ter­vezetének (a hivatal munkavál­lalói kereseti helyzetét, mun­kakörülményeit meghatározó) tervszámait, és tegyék lehe­tővé, hogy azzal kapcsolatos álláspontjukról, kezdeménye­zéseikről a szükséges egyezte­tés megtörténjen. A z 1995. évi XLVIII. tör­vénnyel módosított köz- tisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.) 42. § (3) bekez­dése szerint az önkormányzat képviselőtestülete az illetményalapot évente rende­letben köteles - a helyi érdek- egyeztetés keretében kialakí­tott állásfoglalás, valamint az államigazgatásban érvényes illetményalap figyelembevéte­lével - megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacso­nyabb, mint az előző évi illet­ményalap. Az MKKSZ igényli, hogy a helyi illetményalap megállapí­tását tárgyaló képviselőtestü­leti ülésre a szakszervezet he­lyi vezetőjét (képviselőit) hív­ják meg, és biztosítsák, hogy a testület a munkavállalói érdek- képviselet álláspontját megis­merhesse. Tájékoztatnak arról, hogy, hogy az MKKSZ 1997-re ere­detileg 25 000 Ft-os illetmé­nyalapot javasolt, amelyet a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum (KÉF) 1996. október 15-ei ülésén az önkormányzati érdekszövetségek, valamint a Magyar Közigazgatás Kar képviselői - a Kormányzati Oldal tartózkodása mellett - elfogadtak. Az MKKSZ ennek teljes körű érvényesítését fo­kozatosan tartja megvalósítha­tónak. A z 1997. évi állami költség- vetés - az elmúlt négy év bevált bérpolitikai támogatási rendszerét megváltoztatva - nem tartalmazza a jogi lehető­séget a helyi köztisztviselői il­letménynövekedés (címzett központi pénzeszközökkel tör­ténő) elősegítésére, ösztönzé­sére. Az MKKSZ erre irányuló kezdeményezéseit a hivatalos érdekegyeztető fórumokon nem kifogásolta senki, vélhető­leg más (önkormányzati?) ér­dek miatt mégis kimaradt a törvényből, arra hivatkozással, hogy az erre a célra is szolgáló normatív támogatás tartal­mazza azt is. E zt a megoldást a konferen­cia nem tekintette elfogad­hatónak, ezért kérte az Ország- gyűlést és a Kormányt, hogy biztosítson központi költségve­tési támogatást az önkormány­zati illetményalap növelésé­hez. Javasolták, hogy a támo­gatás az 1996. évi feltételekhez hasonlóan kerüljön megállapí­tásra, azaz 23 400 Ft-ig 50%- os mértékű legyen. A fentiekre is figyelemmel az Érdekvédelmi Konferencia résztvevői elengedhetetlennek tekintik, hogy 1997. január 1- jétől valamennyi önkormány­zat hivatalában úgy állapítsák meg a helyi köztisztviselők il­letményalapját, hogy az leg­alább 17%-os keresetnöveke­dést biztosítson éves szinten, illetve sehol ne legyen alacso­nyabb, mint az államigazga­tásban érvényes illetményalap, azaz 23 400 Ft. A magyar közigazgatás egy­sége, az azonos követelmények érvényesítése indokolja, hogy a juttatás átlagos szintje min­den köztisztviselő számára alanyi jogosultság legyen. T Tégezetül kifejtették hogy V az MKKSZ - mint az ön- kormányzati hivatali szférában működő egyetlen országos szakszervezet - bízik abban, hogy e megkeresésük is ked­vező fogadtatásra talál, és az összefogás, az azonos akarat közelebb visz a közös célhoz, a közjót szolgáló, és ezért a köz megbecsülését élvező önkor­mányzati köztisztviselői kar kialakításához. k r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom