Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-24 / 351. szám

1996. december 24., kedd Közélet Dlinántúli Napló 11 Pécs elismert városként szerepel Európa térképén Az USA elnökének az új év elején beszédet kell mondania a kongresszusban az Unió helyzetéről. Pécs polgármesterének nincs kötelezettsége ilyen retorikai teljesítményre, ám szokás, hogy év végi lapszámaink egyikében számvető beszélgetésre invitáljuk. A mostaninak külön jelentőséget ad, hogy dr. Páva Zsolt polgármester és a közgyűlés most ért megbízatásának fél­idejéhez: az 1994-es választások második évfordulójához.- Milyen leltárt tud készíteni a polgármester a két évről?- Szükségképpen szerényét. Ha ugyanis nálunk valaki arra kíváncsi, milyen eredményt ért el a város, akkor ehhez mindig olyan képzet társul, hogy mi­lyen látványos fejlesztés telje­sült. Pécs esetében ilyenről nem beszélhetünk, hiszen lehetősé­geit tekintve átlagos magyar nagyváros és így a két év során a túlélésért küzdött. Az 1994. végén költségvetési értelemben kritikusnak tűnt helyzet nem enyhült, hanem nehezedett. Erősebb lett az önkormányzat működését behatároló állami ráhatás fiskális vonása. Ön- kormányzatunk tevékenysége a gazdálkodási szférában gyakor­latilag arra szorítkozhat, hogy intézményeit nagy nehezen életben tartsa, a kommunális szolgáltatásokat hasonlókép­pen, továbbá gondoskodjon a város minimumként még elfo­gadható megjelenéséről. S ez­zel a költségvetés ki is merült. Annak krónikusan súlyos hely­zete miatt lehet bármilyen a közgyűlés összetétele, lehet bármelyik politikai erő a város kormányrúdjánál, mód nem adatik arról döntenie, hogy a kötelező feladatok teljesítésén túl mely egyéb szükséges cé­lokra költ. Sajnos nincs pénz nagyobb léptékű fejlesztésekre.- Akkor ez a leltár szomorú, vagy inasként kell értelmezni az eredményt?- A leltár szomorú, ám más­ként lehet értelmezi az ered­ményt. Az elmúlt két évben minden szorító feltétel köze­pette a város talpon tudott ma­radni. Sőt, a hitelállomány csökkenő tendenciát mutat. A szakirodalom szerint az adósságállomány maximum 15%-a lehet a város éves költ­ségvetésnek. Pécsett mintegy 12 milliárd Ft a költségvetés főösszege, így az adósságállo­mány 1,8 milliárd Ft lehetne. Most ennek egyharmada körül tartunk. Tehát nem kerültünk adósságspirálba, amelynek a végén csak csőd lehet. Sőt, a csőd egy kicsit messzebb ke­rült. En ezt tartom legfőbb eredménynek. Pénz a mérlegen-Milyen volt és mi lehet a város költségvetési filozófiája?- A két fő cél lehet előttünk: előzzük meg az eladósodást és a vagyonfelélést. Ehhez számba kell venni, hogy az önkor­mányzat mennyit kap a köz­ponti költségvetéstől, mert ez a döntő. Az állami forrás - a személyi jövedelemadó vissza­osztása és az állami támogatás - a legnagyobb tétel az önkor­mányzat költségvetésének be­vételi oldalán. Idén várhatóan mintegy 50%-a lesz a teljes be­vételnek. A támogatás ez évben nominálisan is csökkent, ám ami még rosszabb: ezen belül növekedett a kötött felhaszná­lású rész aránya. A személyi jövedelemadó abszolút mérték­ben ugyan folyamatosan nő, ám a szabályozás változásai már idén is hátrányosan érintették a nagyvárosokat. 1996-ban, ami­kor a pécsi polgárok 1994-ben befizetett 5,3 milliárd forintja volt a vetítés alapja, az önkor­mányzat visszakapott ebből 1,6 milliárdot, amely 30,5%. Jö­vőre, amikor az 1995-ben befi­zetett 6,5 milliárd Ft személyi jövedelemadó az alap, a vissza­jutó rész várhatóan 1,9 milliárd Ft lesz, amely már csak 28%. Amikor arról beszél a kormány, hogy a személyi jövedelemadó visszaosztásánál javul a ten­dencia - 1996-ban 36% volt, 1997-ben 38% lesz -, akkor az elosztás taktikájából követke­zően Pécs és más nagyobb vá­ros számára mindez kisebb mértékben teljesül.- Viszont még soha ekkora összeg nem szerepelt a költség­vetésfőösszegeként. Mi hozta a kötelező egyensúlyba a mérle­get? Melyik a legnagyobb tétel a kiadási oldalon?- Az összbevételek ugyan mintegy 9%-kal nőttek, ám az infláció a becslések szerint 24% körül alakul. Tehát elég nagy az eltérés a két szám kö­zött. Ezt nekünk valamilyen módon fedezni kell, hiszen fo­lyamatos kötelezettségeink vannak: az önkormányzat a kü­lönbséget részben felhalmozás és tőkejellegű bevételekből, vagyonértékesítésből teremtette elő. Ha ez a napi kiadások fe­dezésére kerül be a költségve­tésbe, akkor vagyonfelélést je­lent. Hosszú távon ez pedig tarthatatlan. Elengedhetetlen ésszerűsítésekkel is takarékos­kodnunk. A költségvetés kia­dási oldala 71%-ban az intéz­ményeknél realizálódik. A in­tézményi kiadáson belül pedig 66% a bér. Elgondolkodtató számok. Ezek vezettek el ahhoz az elhatározáshoz - hasonlóan más városokhoz -, hogy hozzá kell nyúlni az intézményi struk­túrához. Számos változtatást kell végrehajtani. Az első lépé­sek megtörténtek, de a folyamat még nem állhat meg. Elkerülhetetlen ésszerűsítések- Az oktatási ágazatban ?-Itt az intézményi kör egé­szére gondolok, ám mivel ab­ban az oktatás képviseli a leg­nagyobb részt, az ésszerűsítés érintette, nyilván a jövőben is érinteni fogja.- Van-e példa e tekintetben az egészséges arányra?-Rendkívül nehéz modelle­ket találni, hiszen például or­szágonként más és más az ön- kormányzatok intézményfenn­tartó szerepe. Szerintem csak abból indulhatunk ki, hogy Pécs mostani intézményi rend­szere 15-20 évvel ezelőtt, a vá­ros akkori helyzetéhez iga­zodva alakult ki. Akkor normá­lisan működött, sőt nem voltak lefedetlen területek. Eltelt 15 év és teljesen átalakult a lakosság belső aránya. Egyre kevesebb az iskolás és óvodás. A bölcső­dék egyharmadát már be kellett zárni. Ebben a helyzetben úgy fenntartani az oktatási rend­szert, ahogy 15 éve volt, szerin­tem pazarlás. Amikor az élet minden területén a legdurvább módon történnek a megszigorí­tások, nem lehet megtenni, hogy ezt a szektort érintetlenül hagyjuk, mintha mi sem történt volna körülötte.- Viszont itt a legnagyobb az ellenállás.-Persze, hiszen itt van leg­többünknek érdekeltsége: a polgármestereknek is, a mun­kanélkülinek is. A racionalizá­lásnak voltak kellemetlen vele­járói: indulatos fórumok és rossz emlékű megnyilatkozá­sok. Elvileg mindenki egyetér­tett a céllal és a tennivalókkal, az oktatási szféra is ezt hangoz­tatta, csak amikor kimondatott egy-egy iskoláról, hogy azzal kezdjük a racionalizálást, akkor következtek a felháborodások, a petíció-gyűjtések. Ezen túl­vagyunk. Végül el lehetett fo­gadtatni az elkerülhetetlen.- Polgármesterként mit élt meg a legkellemetlenebb, il­letve kellemes meglepetésként? Gondolom, idén nem május volt a kedvenc hónapja.-Valóban kellemetlen volt, hogy az 1994. végén alakult négypárti szövetség nem tudta tovább vinni a város kormány­zását. Persze senki nem is állí­totta, hogy ez örökéletű szövet­ség lesz, de én több fantáziát láttam benne. Ezt megcáfolva májusban más összetételű szö­vetség hozott létre kormányzó többséget a közgyűlésben. Ne­kem a váltás hirtelensége oko­zott meglepetést. Ugyanakkor kellemes meglepetés volt, hogy az irányítás váltása nem rázta meg annyira várost, mint ahogy ezt többen vélelmezték. Kisebb zökkenők adódtak, de nagyob­bak nem. Nagyon nem örültem a ÁPV Rt. magatartása miatt bekövetkezett sikerdíj-ügynek, viszont örültem a szeptember 1 -jei városi ünnep sikerének. Új szociális frontvonalon- Úgy tűnik, hogy a munka- nélküliség után, amely elérte a fásult megszokás szintjét, illetve az erőviszonyokat rögzítő „ál­lóháborúvá alakult", most újabb frontja nyílik a szociális gondokkal való közdelemnek a lakásfenntartás terén.- Magam is borúlátó vagyok. Olvassuk az energiaárakról szóló kormánydöntéseket, na­pirenden vannak a távfűtéssel kapcsolatos problémák, s most decemberben nekem a legtöbb fejfájást ezek okozzák. A szo­ciális helyzet rákfenéjét én is abban látom: a lakosság mind nagyobb hányada ott tart, hogy a hihetetlen drága közműszol­gáltatások elviselhetetlenek és megfizethetetlenek a számukra. Ez nagyon szomorú helyzet és veszélyes folyamat. A önkor­mányzatnak jövőre e gond ke­zelését kell munkája közép­pontjába állítania, noha saját erőből csak részleges sikerekre lehet reménye. Ez a munka egyébként megindult már: dol­gozunk azon, hogy milyen mó­don lehetne jobban és egyben differenciáltan támogatni a rá­szorulókat. A jövő garanciája és az atomtemető-A gazdasággal hogyan alakul a város kapcsolata ?- Szerintem alapvetően normálisan: nincsenek különö­sebb ellentétek, sem pedig egymás nyakába borulás. Az önkormányzat azt a szerepet játssza el, amit kell: nem irá­nyítja a gazdaságot, nem befo­lyásolja direkt eszközökkel a gazdaságot. Közvetett módon persze adódnak eszközök, pél­dául az iparűzési adó, vagy a kommunális szolgáltatások, ám ezeken túl nincs befolyásunk, és nem hiszem, hogy az ellen­kezője szerencsés lenne. A kapcsolathoz tartozik, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködési megállapodást kötöttünk, többek között az egymás közt egyeztetendő kér­dések kezelésről. A feladat má­sik része, hogy az önkormány­zat tegyen meg minden tőle tel­hetőt a település gazdaságának fejlődéséért. Segítse a város számára kedves, hagyományos iparágak fennmaradását és munkahelyeket teremtő új ipart csábítson a városba. Ám ami­kor erről beszélünk, hozzá kell tenni azt is, hogy Pécs legfőbb, legerősebb gazdasági szektora a szellemi tőke. Ennek megfe­lelő súllyal kell foglalkoznunk és együttműködnünk az itt lévő egyetemekkel, tudományos műhelyekkel, további fejlődé­süket segítve.- Mi a véleménye a városfej­lesztési koncepcióban szereplő azon célról, amely szerint Pécs ne hagyományos értelemben vett iparváros legyen tömeg- termelést folytató ágazatokkal?- A koncepció a szívemből szólt. Mindig is mondtam, hogy Pécs városa nem igazán arról nevezetes, hogy itt bányászat folyik. Pécs olyan város, amelynek nagyon gazdag a múltja, és ez a garancia a jövő- jéhez is. A fejlődés záloga a nagy hagyományokkal bíró tu­dományos és művészeti élet. Azért elszontyolodok, amikor megint arról beszélnek, hogy Pécs határában atomtemető lesz. Én elhiszem azt, hogy a legzseniálisabb és a legbizton­ságosabb körülményeket fogják megteremteni, s azok egy része meglévő adottság, ám Pécs azért mégse arról legyen a jö­vőben nevezetes, hogy atom­temető szomszédságában van. Ez pazarló luxus lenne egy ilyen város rovására. Nem elég csak az alkalmasság szempont­ját nézni. Ha netán az derülne ki, hogy biztonsági okokból a legalkalmasabb pontot a budai hegyekben, vagy mondjuk a pesti Hősök terén találták meg a szakemberek, nyilván eszébe sem jutna senkinek, hogy oda telepítse az atomtemetőt, mert blőd ötlet. De ugyanilyen blőd, hogy Pécs mellé akarják. Egy város sem próféta..- Hogyan hat Pécs esélyeire a délszláv helyzet alakulása?- A várostól légvonalban 30- 40 kilométerre folyó háború évei alatt sok befektető és turista el­kerülte emiatt Pécset és a régiót. Amióta a békekötés megtörtént, számottevő a javulás. A nyáron már sokkal több turista jött Pécsre mint 1995-ben. Még fon­tosabb, hogy számottevően megnőtt az érdeklődés a befekte­tők részéről a város iránt. A be­ruházási kedv élénküléséről szól ez a jelenség. Remélem, ez nemcsak az új helyzet teremtette kampányszerű felfutás, hanem hosszabb távon érvényesülő fo­lyamat lesz. Ehhez szeretnénk jobb alapot teremteni. Eszék polgármesterével úgy ítéltük meg, hogy városaink viszonyla­gos közlekedési elzártsága miatt azon kell gondolkodunk, miként lehetne a két Baranyában olyan közös fejlesztéseket indítani, amelyek révén ebben a két or­szág területére eső, ám egységes térségben a gazdasági élet pezs­gőbbé válik. Ez vezethetne ah­hoz az eredményhez, hogy egy­mást erősítő vonzerejük miatt Eszéket, illetve Pécset jobban bekapcsolják a saját és a szom­szédos ország gazdasági vérke­ringésébe.- Mennyire és milyennek lát­szik Pécs a hazai horizonton?- Én azt érzékelem, hogy kétféle módon látszik Pécs a kormányzati központ szemé­ben. Amikor a magyar kultúra, a magyar múlt összefüggései­ben nézik, akkor a megítélés nagyon kedvező számunkra. Amikor viszont területfejlesz­téssel kapcsolatos döntések születnek, akkor következik a visszahatás. Utalhatnék itt a bányabezárásokra. Feltehetően úgy gondolkodnak kormányzati körökben, hogy Pécs nagyvá­ros, jó lehetőségei vannak a munkanélküliség felszívására pont az intézményhálózata ki- terjedtsége folytán. Tehát a ná­lunk fejletlenebb területeket próbálják fejleszteni. Az elvont adót más településen fektetik be. Ilyen okok miatt Pécs nem kapja meg az őt megillető fej­lesztési lehetőségeket.- És külföldön milyen rangja van a városnak?- Folyamatosan kellemes élmények érnek. Pécs kimon­dottan nagyon kedvező hírnév­vel bíró város a külföld szemé­ben. Például Strasbourg, az Eu­rópa Tanács székhelye és Bo­logna verseng, hogy partnervá­rosi kapcsolatba lépjen velünk. Szinte megcsípnie kell magát az embernek, hogy nem álmo- dik-e. Pécs tehát igencsak rajta van a térképen, neve - számos példát mondhatnék rá - jól fo­rog az európai közgondolko­dásban. Sokat segítenek ebben a testvérvárosi kapcsolataink és a nemzetközi programok. A fejlődés segítői- Mit lehetett idén odatenni a város karácsonyfája alá?-Első helyen kell említeni a Keleti elkerülő utat. Ugyan még csonka, de így is nagyon sokat je­lent a város életében. A nyugati ágra is van ígéret, tehát az átmenő forgalom kikerülheti a városköz­pontot. Végre sikerült a pécs-po- gányi repülőtér tulajdonjogának rendezésében dűlőre jutni: Pécs is ténylegesen tulajdonvárományos az eddigi kusza jogi helyzet után. Az ipari park működésének szer­vezeti kerete megalakult, meg­kezdődött a pályázatok írása, sőt egyes pályázatok elbírálás alatt állnak már. Olyan stádiumba ke­rült az ipari park, hogy remélhe­tőleg csakhamar nyilvánvaló eredményeket lehet felmutatni. Elkészült a pécsi szennyvíztisz­tító mű: a próbaüzemelései javán már túl van. Nagy kapacitású, korszerű, 50 évre kielégíti a város ilyen jellegű kommunális igé­nyeit. Ézek mind hosszabb távon segítik a város fejlődését. Jelen­tős összeg ment a sportcsarnok felújítására, és az önkormányzat is nagy mértékben támogatja a Hullámfürdő fedett uszodájának építését. Az alapkövet novem­berben tettük le. Továbbá voltak még kisebb, 10-20 millió Ft ér­tékű intézményfelújítások az ok­tatási ágazatban.- Mit üzen karácsonykor a városnak?- Köszönetét szeretnék mondani minden pécsi polgár­nak azért, hogy az ország és a város igen nehéz helyzetében - amelynek sajnos nem ígérkezik hamar bekövetkező enyhülése - fegyelmezetten és türelmet gyakorló módon élték napjai­kat. Pécsett nem voltak olyan heves megnyilvánulások, ame­lyek még nehezebbé tették volna a körülményeket. Érez­hettük: Pécs van annyira kultu­rált város, hogy itt alapvetően az együttélés normális módját tanúsítják az emberek. Felhasználva a lehetőségét, Pécs Önkormányzata, vezető társaim és a magam nevében a lap minden kedves olvasójá­nak kellemes karácsonyi ün­nepeket és boldog új évet kí­vánok! Dunai Imre Az idei évben csaknem teljesen elkészült a várost keletről elkerülő út fotó: Müller andrea Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere V t I # *

Next

/
Oldalképek
Tartalom