Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)

1996-12-24 / 351. szám

12 Dünántúli Napló Magazin 1996. december 24., kedd Dinoszaurasztisztítás Sydneyben - A 70 millió éves Albertosaurust egy most nyíló kiállításra csinosítják, 40 másik társával együtt tekintheti meg a közönség. A ván­dorkiállítás Kanadából indul, és végigviszik a világon. A földön idén is több milliárd, a világűrben viszont csak három ember tölti az ünnepeket. Ők hárman is földlakók, de most egy nemzetközi legénység tag­jai: két orosz és egy amerikai asztronauta. A kozmikus kará­csonyozásnak azonban már ha­gyománya van. A holdkeriilő Apolló-8 űrha­jósai voltak az elsők, akik a ka­rácsonyt az űrben töltötték. He­tekkel az űrrepülés előtt a há­rom asztronauta sokat vitatko­zott azon, mi lenne a legerede­tibb módja annak, hogy bemu­tassák e karácsony különleges­ségét. Végül William Anders az űrhajó ablakán kimutatva olyan bejelentéssel konferálta fel a műsort, amire a világ egyetlen televíziója sem lett volna ké­pes: „Közeleg a holdbéli nap­kelte”, közölte. És a világűrből érkező híreket akkoriban még nagy izgalommal figyelő föld­lakók valóban olyasmit láthat­tak, amit korábban még soha. Ugyanaznap reggel James Lovell űrhajós családjának háza előtt az egyik áruház Rolls Royce-a állt meg, s a sofőr Lo­vell feleségének egy díszdobozt adott át. Egy nercbunda volt benne, a Hold körül keringő férj ajándéka. Szilveszter éjjelén pezsgővel szokás koccintani. De koccin- tanak-e az újév alkalmából a vi­lágűrben? Magyari Béla kikép­zett űrhajós szerint a súlytalan­ság körülményei között a más­napi fejfájás nagyon kritikus helyzetet teremthet. Másrészt fent már egyetlen féldeci is bő­ven elég ahhoz, hogy az űrhajó­soknak fényes kedve kereked­jék. Annak idején az oroszok kipróbálták a vodkát és a ko­nyakot, és az utóbbi mellett döntöttek. Németh Csaba Utazás „telefonkártyával” Németországban jövőre ugyan­azzal a kártyával lehet majd te­lefonálni és készpénz nélkül buszon vagy vonaton utazni. A Német Vasutak, a Német Táv­közlési Vállalat, valamint a Német Közlekedési Vállalatok Szövetsége ezt az újítást 1997 nyarától az összes városközeli vasútvonalon be akarja vezetni. Ráadásul a vasúttársaság febru­ártól egy olyan városi jegy be­vezetését is tervezi, amellyel 50 városban metrón, villamoson és buszon is utazni lehet majd. A multifunkcionális kártyát, az úgynevezett paycard-ot Drezdában, Hamburgban, Münchenben, Stuttgartban és a Rajna-Majna területen már si­keresen kipróbálták, és való­színű, hogy más nagyvárosok­ban is sikere lesz a buszokon és vonatokon a készpénz nélküli utazásnak. A chipkártyából egyelőre 50 ezer darabot bocsá­tanak ki, de legkésőbb jövő nyártól már országszerte min­denki számára hozzáférhető lesz majd. A kártya „feltölté­sét” a meglévő 90 ezer kártyás telefon biztosítja és ezáltal a feltöltési lehetőségeknek szé­leskörű hálózata áll majd ren­delkezésre. A tömegközlekedési eszkö­zökön való utazásra jogosító új városi jegy ára a város nagysá­gától függően nyolc és húsz márka között lesz. Két napig érvényes és jóval olcsóbb lesz majd, mint az automaták által kínált napijegy. A jegyet a távolsági vonal­jeggyel együtt lehet majd meg­vásárolni - írta a Reuter. Megmentett lamantin-bébik Északkeleti homokos strandjain partra vetődött lamantin-bébi- ket sikerült megmenteni és hosszabb emberi gondoskodás után immár életképesen vissza­engedni a tengerbe - jelentették be brazil tudományos körök. A szirénfélék családjába tar­tozó lamantinokból (Triche- chus manatus) az utóbbi hat évben 13 bébiállatra találtak a homokos partokon, a legtöbb­jükön még ott lógott a köldök­zsinór is - számolt be Regis de Lima, a szirénfélék megmenté­sével foglalkozó, Recifétől 44 kilométerre, Itamaraca-szigetén lévő brazil központ vezetője. A tengeri tehénnel és a du- gonggal rokonságban lévő la- mantint a tengeri emlősök kö­zül a leginkább fenyegeti a ki­halás. A partra vetődött lamantin- bébiket a központ kutatói cu­misüvegből táplálták, és négy kellően megnőtt példányukat már vissza is engedték a ten­gerbe. A legutóbb egy hete Pá­ráiba állam déli részén egy öt­éves és 500 kilós hímlaman- tint, „Xuxu”-t és „Fólia” nevű 4 éves, 565 kilós nősténytársát helyezték egy medencébe a Mamanguape folyó torkola­töblében, ahol megfelelő nö­vényi élelem áll rendelkezésre addig, amíg a tudósok úgy íté­lik meg, hogy egyedül is képe­sek már a táplálkozásra, és végleg szabadon engedhetik őket. A tengeri lamantinok, ame­lyek legkevesebb 60 millió éve népesítették be a Földet, akár nyolcvan évig is elélhetnek. A kihalófélben lévő állatokat 1967 óta törvény védi Brazíli­ában és befogásuk is tilos. A tanulékony, de félős állatot az 1960-as években túlzottan is halászták. Manapság Brazília észak-keleti partjai mentén mintegy kétszáz példány él be­lőlük, a halászok azonban im­már megkímélik őket. Nyolcvanezer „háborús bűnös”? A második világháború utáni csehszlovák kormány nemzeti­ségi politikájának, amely a kol­lektív bűnösség elvére alapult, nemcsak a szudétanémetek, ha­nem a szlovákiai magyarok is áldozatai voltak. Mindez annak ellenére történt, hogy a szlová­kiai magyarok bűnrészességét az első Csehszlovák Köztársa­ság szétverésében csak nagy nehézségekkel lehetett bizonyí­tani - úja a fél évszázaddal ez­előtt történt eseményeket is­mertetve a legolvasottabb cseh napilap, a Mladá Fronta Dnes. Az összeállítás szerzője, Lu- bos Palata nyíltan „erőszakos kitelepítésnek” és „deportálás­nak” nevezi a magyarok meg­hurcoltatását. Rámutatva arra, hogy a Benes-dekrétumok alap­ján a szlovákiai magyarokat már 1945 szeptemberében megfosztották állampolgársá­guktól, kényszermunkára köte­lezték őket és legalább 80 000 magyarnak „háborús bűnös­ként” a vagyonát is elkobozták a csehszlovák hatóságok. Az illetékes csehszlovák ha­tóságok kitalálták szlovák-ma­gyar lakosságcserét, amit Szlo­vákiában „erőszakos elszlová- kosítással párhuzamosan próbál­tak megvalósítani”. A nyomás következtében 35 000 szlová­kiai magyar vallotta magát kis idő múltán szlovák nemzetisé­gűnek. A lakosságcsere azonban meghiúsult, mert a majdnem félmillió magyarországi szlo­váknak csak az alig egynegyede akart Szlovákiába költözni. Ez­után született meg az a döntés, hogy a szlovákiai magyarokat a szudétanémetek helyére, Cseh­országba kell telepítem. A magyarok erőszakos Csehországba telepítése alig különbözött a zsidók koncent­rációs táborokba szállításáról. Bár a ki- illetve áttelepítésnek elvileg emberi módon kellett volna lezajlania, a gyakorlat azonban borzasztó volt. Az emberek többségét 20 fokos fagyban marhavagonokban szállították, s magyar források szerint ez számos emberéletet követelt, elsősorban az időseb­bek és a gyerekek körében. Te­kintettel arra, hogy a nyugati hatalmak ellenezték a magya­rok kitelepítését, a csehszlovák hatóságok hivatalosan munka- vállalással indokolták az akciót. 1946 februárjáig, amikor is Magyarország aláírta a béke- szerződést, mintegy 50 000 szlovákiai magyart deportáltak Csehországba. A magyarok többsége 1949 után - állampol­gárságuk visszakapása után - fokozatosan visszatért Szlová­kiába, szülőföldjére. Sok he­lyen azonban az időközben be­telepített szlovák „telepesek” nem voltak hajlandók vissza­engedni őket házaikba. Ez volt az egyik oka annak, hogy sokan végül mégiscsak Csehország­ban maradtak. A szlovákiai magyar kisebbség felszámo­lása, illetve szétszórása Cseh- és Morvaországban végül is si­kertelen volt. A mintegy 20 000 csehországi magyar azonban maradandó „mementója” ennek az eseménynek. Autószünet Dél-Koreában a jövő évtől kezdve minden héten egy napot autószünetté nyilvání­tanak az állami alkalmazot­tak számára. A „No Car Day” elnevezésű napon a központi kormány, a helyi hatóságok és az állami tu­lajdonban lévő vállalatok alkalmazottai nem mehet­nek autóval a munkahe­lyükre. A dél-koreai autószünna­pot hétfőn tartják majd, ak­kor, amikor a hétvége után a legtöbben szokták használni gépkocsijukat, hogy mun­kahelyükre utazzanak. Ha a közalkalmazottak valóban lemondanak a gépkocsi- használatról ezen a napon, akkor 600 ezerrel kevesebb gépjármű fogja szennyezni a levegőt Dél-Koreában. A környezetvédelmi mi­nisztérium már az év eleje óta igyekezett leszoktatni saját alkalmazottait az autó hétfői használatáról: a prog­ram sikeresnek tekinthető. Töltőállomásaink az ünnepekkor is otthonos, hívo­unnep képeslap kelne életre, találkozó­az utolsó pillanatban is sokat idéz fel az emlékezet, segítséget adhatunk az ajándékozásban A MÓL Rt. készült minden találkozásra. Töltőállo­Jelen vagyunk a családi körben, az ünnepi otthonok masain korszerűen autósokat adalékolt tás biztonságát hazai kitermelés­fákkal külföldön is sikeres sei és földalatti tárolással teremtjük meg MOL Carrier motorolajokkal, színvonalas szol­miközben már új kőolaj- és gázkészletek után gáltatásokkal és a shopok széles árukínála­kutatunk a távoli sivatagok, tengerek alatt is fával várták Készülünk holnapi találkozásainkra: garantált Büszkék vagyunk rá, hogy 1996-ban elnyertük az minőséggel és hasznos újdonságokkal várjuk ISO 9002 minőségtanúsítványt és a környezet­önöket 1997-ben is! védelmi innovációs nai Fogadják szeretettel ünnepi jókívánságainkat! MINŐSÉG MINDENHOL Í 4 ' V 4 I ✓ Űrhajósok karácsonya Napkelte a Holdon

Next

/
Oldalképek
Tartalom