Új Dunántúli Napló, 1996. november (7. évfolyam, 298-327. szám)

1996-11-23 / 320. szám

6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. november 23., szombat Az ének nem csak egy tantárgy Tanár, szaktanácsadó, karnagy, zeneszerző' Volt olyan időszaka az életé­nek, amikor annyira hiányzott neki a zene, hogy az már szinte fájt. Ma is a zene élteti, az iz­gatja, foglalkoztatja, napi 14- 15 órában. Pedig még csak 33 éves Schóber Tamás, a JPTE 1. Sz. Gyakorló Iskolájának ének­tanára, aki nemrégen a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet ének-zene szaktanácsadója lett. A zeneszerető közönség a Pécsi Spirituálé Együttes tag­jaként ismerhette, de a Baranya Big Band révén is, melynek vezetője volt. Jelenleg a Pan­non Volán Férfikar másodkar­nagya. Iskolájában a Kicsinyek kórusával és a Campanella kó­russal dolgozik, Szigetváron pedig a Tinódi Vegyeskart ve­zeti. Nemrég jelent meg kazetta saját szerzeményeiből, de több gyűjteményes felvételen is sze­repel. A dzsessz már egészen korán megragadta, ehhez a mű­fajhoz ma is hűséges, oktató­anyagot is készített róla.-Számomra a tanítás fel­üdülés - mondta el és mivel magam is tanítok, jól tudom, mit lehet megvalósítani az órán, mit nem. Jó érzés, ha az ember nem csak beszél valami­ről, hanem meg is csinálhatja. A végeredmény a fontos, hiszen a cél az, hogy az, amit tanu­lunk, meg is maradjon a gye­rekben. Gondolkodásmódot kell átjuttatni, legalább any- nyit, hogy ha zenét hall a gye­rek, ne kapcsolja ki. A szakta­nácsadói feladat nagy felelős­ség. Pedagógusnak lenni ma egyébként sem egyszerű, nincs pénz, és bárki belénk törölheti a lábát. A szaktanácsadó nem felügyelő, nem akarok én sem vitatkozni, csak jó szándékkal segíteni. A megye általános és kö­zépiskoláinak ének-zene ügye­iben is a Nemzeti Alaptanterv igényeinek való megfelelés a középponti kérdés. Schóber Tamás szomorúan jegyezte meg, hogy a NAT-ban az énektagozat már meg sincs említve, ez pedig visszalépés Kodály országában. Pedig többek között az ének is egyike azoknak a tárgyaknak, melyek tanítása során szóba kerül a hagyomány, ahol érzé­sekkel, érzelmekkel lehet dol­gozni, s ahol megtanulható, hogyan különböztethető meg az érték az értéktelentől. Schóber Tamást is ez vezette, amikor az Apáczai kiadóval való tanácskozás alkalmával elmondta a tankönyvkorrekci­óra irányuló javaslatait.-Rosszul esik, hogy ma a szellemi értéket ilyen kevéssé becsülik. Mindig arra gondo­lok, hogy én például nem örül­nék, ha a gyerekemet hite vesz­tett, megalázott tanárok taníta­nák. H. I. Gy. Viszlát, Charlie Bűnös férfi női testben Könyvek a Hollótól A kaposvári illetőségű Holló és Társa Kiadó számos újdonság­gal lepi meg vásárlóit, olvasóit így karácsony előtt. Új kiadás­ban jelentette meg Móra Ferenc olvasókönyvét a 6-10 éves gye­rekek számára. A magyar iroda­lom örökbecsű művei olvasha­tók itt, amelyeken generációk nőttek fel: A cinege cipője, A kis bice-bóca, a Didergő király és mások: a Furfangos Cintula meg A csókái csóka. Szép, ízlé­ses kiadvány. Friedrich Dürrenmatt a hat­vanas években hódította meg a magyar színpadot, s bár egy ideig kevesebbet szerepelt, leg­fontosabb drámái színre kerül­tek hazánkban, s két klasszi­kusa, A Nagy Romulus és Az öreg hölgy látogatása új és új megfogalmazásban újabb és újabb korosztályokat gyönyör­ködtettek el. Most két puhatáb­lás kötetben vehetjük kezünkbe Dürrenmatt drámáit: az említet­tek mellett Az újrakeresztelők, A vak, az Angyal szállt le Babi­lonba és az Ötödik Frank is ol­vasható a Holló kiadásában. A Fiatalok Oxford Könyv­tára kiváló angol szerzők műve, akik nemcsak szakmájuk ismert művelői, hanem kiváló peda­gógusok is: értenek a fiatalok nyelvén. A most megjelent A Föld őstörténete című, színes képekkel díszített tanulmány- kötetben A Föld születésétől az ember megjelenéséig figyeli bolygónk életét: az utolsó olda­lak egyikén annak az 5300 éves embernek a holttestét mutatja be, akit jégembernek neveztek, és ezer évvel az első egyiptomi piramisok előtt élt. Szép karácsonyi ajándék a Vadászok könyve: nemcsak a gyakorló fegyverforgatóknak, hanem a téma iránt érdeklő­dőknek is. Francia szakember írta a könyvet és francia fotó­sok készítették a szép képeket. A fotók bepillantást engednek a természet olyan titkaiba is, amelyekről az átlagos kirándu­lónak vagy olvasónak fogalma sincs. A könyv segít felkészülni a vadászvizsgára, megismerteti a leggyakoribb vadászfegyve­reket, a kutyákat és a vadász­ható avagy éppen tilalmi listán lévő vadfajokat. Jean Berton, a szerző bemutat régi vadászato­kat, beszámol a vadászok és a környezetvédők vitáiról, és még a vadászok speciális nyel­vezetét is segíti megérteni egy rövid szószedettel. Tavaly jelent meg, de még mindig kapható a Sütés-főzés kombinált mikrohullámon című szakácskönyv, amely gyorsan és finoman elkészíthető egy­szerű gyorsételek, hús- és halé­telek, sütemények receptjeit tar­talmazza. A szerző Evelyn Lie- pold, aki Németországban ház­tartási készülékek szakértője­ként és kísérleti főzőtanfolya­mok szervezőjeként ismert. A Somogy száma Zaláról A Kaposváron szerkesztett lap, a Somogy idei hatodik száma a szokásosnál másfél ívvel na­gyobb teljedelemben jelent meg, hogy bemutathassa a Ba­latontól a Muráig terjedő zalai táj irodalmi múltját és mai éle­tét. Szó van a számban Somlyó Zoltán zalai kapcsolatairól, Ke- resztury Dezső munkásságáról, a Kis-Balaton világát regényei­ben megörökítő Fekete István pályájáról s a keszthelyi Heli­konra látogató Berzsenyi Dá­niel költészetéről. A közelmúl­tat egy többnemzetiségű család leszármazottja, a kiváló Fejtő Ferenc idézi. Verssel Kiss Dé­nes, Jánosy István, Hules Béla és Pék Pál jelentkezik. Novellát a kanizsai Rózsás János és a za­laegerszegi Lackner László adott. A megyéhez fűződő em­lékeit mély bensőséggel idézi föl Bertha Bulcsu és Nagy Gáspár. Tanulmánnyal Ágh István és Fodor András jelent­kezik. A képzőművészeti írások közül kiemelkedik Juhász Fe­renc esszéje, aki a kiváló zalae­gerszegi keramikusról, Németh Jánosról ír. Tüskés Tibor egy zalai művészettörténeti hipoté­zis "gondolatát veti föl. A szemle rovatban zalai szerzők műveiről és zalai tárgyú köny­vekről esik szó. A Somogy Zala megyei számát Németh János, Szép Gyula, Tavaszy Noémi rajzai, valamint régi metszetek díszítik. Pécsi szerzők könyvei A karácsonyi könyvvásáron pécsi szerzők könyvei is kapha­tók a Pannónia Könyvek Kiadó ünnepi újdonságai között. Az elmúlt napokban megjelent, és a könyvesboltokban megtalál­ható Páva István: Ország a ha­dak útján című történelmi mo­nográfiája, amelynek témája Magyarország részvétele a má­sodik világháborúban. Szendi Zoltán „Lélek és kép” címmel írt könyvet Thomas Mannról, melyben a német író kisprózái­nak elemzésével tekinti át a nagy életművet. A gyermekek körében sikerre számíthat a Barcson élő László Endre „A bűvös cimbalom” című mese- gyűjteménye, melynek darab­jait a szerző a Csallóközben, és Mátyusföldön gyűjtötte, s ame­lyekhez Somorjai Éva készített pazar illusztrációkat. Liszt Ferenc élete „Liszt Ferenc élete levelezőla­pokon” a címe annak a kiállí­tásnak, mely november 26-ától látható a pécsi Művészetek Há­zában. Ä tárlatot 17.30-kor Szkladányi Péter, a Pécsi Szim­fonikus Zenekar igazgatója nyitja meg, közreműködik Ko­máromi Alice és Tényi Zoltán. A bemutatott anyag Steiner Jó- zsefné gyűjteménye. A Házban november 28-án 18 órakor Pelle János lesz a vendég, aki „Az utolsó vérvá­dak” című kötet szerzője, aki a holocaust utáni -vérvádak kap­csán az etnikai gyűlölet és a po­litikai manipuláció kelet-euró­pai történetéről írta meg mun­káját. Az esten levetítik a Hun­nia Filmstúdió „Midőn a vér...” című filmjét is, melyet Simó Sándor, Surányi Andrea és Kő­szegi Edit rendezett. A Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott Viszlát, Charlie című vígjátékon nagyokat lehet nevetni, és azt hiszem, ez a leg­fontosabb, amit el kell mondani róla. A vidámság köszönhető egyrészt a szerzőnek, George Axelordnak, aki rendkívül jól írta meg a könnyed darabot, és természetesen az előadásnak. A humor mellett gyorsan fel­fogható tanulságot is megfo­galmaz a darab: a nők érző lé­nyek, nem szabad velük puszta testként bánni. Történik ugyanis, hogy Cha- lie-t, ezt a tehetségtelen írót, de annál tehetségesebb nőcsábászt lelövi egy feldühödött, felszar­vazott férj. Charlie hiába próbál a hajó kabinablakán menekülni a tett színteréről, átlőtt teste az óceánba esik, és a habokba vész. Búcsúztatóján csak régi barátja, George jelenik meg, il­letve még egy hölgy, aki Char- lie-ként mutatkozik be. Kide­rül, a playboy-nak nőként kel­lett ismét megtestesülnie, hogy így bűnhődjön azokért a gaztet­tekért, amiket a női nemen kö­vetett el. Charlie szerepét Dévényi Il­dikó játssza. Feladata rendkívül nehéz, hiszen egy férfi lélek női lélekké való fokozatos átalaku­lását kell bemutatnia. Azt pe­dig, hogy milyen is egy férfi lé­lek, saját közvetlen tapasztala­tából nem tudhatja, lévén maga is nő. Az előadásból úgy tűnik, hogy a színművésznő és a ren­dező, Balikó Tamás egy han­goskodó, erőteljes és agresszív férfi Charlie-t képzeltek el. Dé­vényi Ildikó ezt az alakot játsz- sza el nagy hanggal, nagy, szé­les mozdulatokkal. Ez a női testbe bújtatott férfi groteszk je­lenség, és kétségtelenül okot ad a nevetésre, néhol azonban túl­zottnak tűnt számomra a férfi­asságnak ez a kissé sablonos felfogása. Charlie alakját jól ellenpon­tozza a barátot alakító Mora- vetz Levente, aki meglepően visszafogottan játszik. Ez az önkorlátozás azonban kifejezet­ten jót tesz a szerepnek, és az egész előadásnak is. Gellért Éva Charüe szép, kissé buta milliomos szeretőjét alakítja. Olyan keménységgel, amire a súlyosan megsértett nők képesek. A keménység mögött azonban a kellő pillana­tokban mpg tudja mutatni, hogy mennyire érző lélek is a kicsa­pongó asszony. A gyilkos férjet játszó Bánky Gábor megjelenése a színpadon lendületes, kacagtató és hátbor­zongató. Rajta keresztül sejthet­jük meg, hogy milyen „vadál­lat” is lehetett Charlie férfi alakjában. Balikó Tamás rendező na­gyon jól gazdálkodik az idővel. Az előadás feszes, a csúcspon­tok kidolgozottak, nem hagyja a nézőket unatkozni. U. G. Makay Ida Ikerfáklya Mikor a csönd már rezzenetlen, megtalállak a rétben, vadrózsaág égő íve fölénkborul az éjben. Eloltva mind a csillagok, ikerfáklya, mi égünk ott a néma, őszi rétben. Gellért Éva és Moravetz Levente jelenete fotó: Müller a. Futnak a képek FILMJEGYZET A bábu vére Nézd, az alkonyuló Nap ... David Cronenberg alaposan próbára teszi Karambol (Crash) című filmjének nézőit. Ennek hősei ugyanis - realiszti­kusan szemlélve, márpedig a néző hajlamos arra, hogy a ké­peket konkrét jelentésük szerint értelmezze - egytől egyik pszi- chopaták, sőt: aktív őrültek. És mivel nagyon ráérnek, azzal szórakoznak, hogy karambolo­kat adnak elő. Akkurátus mű­gonddal eljátsszák századunk híres baleseteit, James Dean és Jayne Mansfield egykori, végze­tes autózását. Azután az ütkö­zést követően előtámolyognak a volán mögül, már aki túlélte e perverz színjátékot, s vértajtékos ajakkal elrebegik: csodálatos volt. Ez bizony, gondolnánk gya­nútlanul, meglehetősen szélső­séges megvalósítása a kegyetlen színháznak. Fura „Living The­atre”, amelynek műfajai: elszál­lás a halálkanyarban, frontális ütközés, száguldás a semmibe. És közben a szereplők arról filo­zofálgatnak, hogy az autó a mo­dem ember bölcsője és kopor­sója, és még nászágya is, mert­hogy a szerelem is a műszerfal előtt a legédesebb. Ha így nézem a filmet, mint ahogy sokan, akkor a téma két­ségkívül morbid, a stílus pedig sértően provokatív. Ezért megér­tem, hogy a film bemutatója Cannes-ban hatalmas botrányt kavart, mindenki ócsárolta Cro- nenberget, sőt meg akarták verni. Csakhogy, szerintem, nem helyes így szemlélni a látot­takat. Ez a film ugyanis valójá­ban vígjáték. Pontosabban: ab­szurd komédia, Ionescóba oltott Bataille. Torzkép korunk embe­réről, groteszk látomás. Ebből fakad a szereplők gépszerű mozgása és a fényképezés paro- disztikus jellege. Ez a műfaj pedig megköve­teli a nézőtől az áttételes, meta­forikus értelmezést. A filmnek éppen az a hibája, hogy ezt a gondolati erőfeszítést nem mindig könnyíti meg a befoga­dónak, néha pedig kifejezetten akadályozza. Ami összefügghet azzal a ténnyel, hogy a dialógu­sok szövegében kevés a lendü­let, a fantáziát általában durva­sággal akarják helyettesíteni, s mivel a jelenetfűzésben is ural­kodik, nyilván szándékosan, a mechanikus elem, helyenként, főként a film közepe táján, el­nehezedik, leül, unalmassá vá­lik a történet. Marinetti, mint tudjuk, egy­kor ódát írt a versenyautóhoz, ami avantgárddal együtt, éppen akkoriban született. Cronen­berg, persze, nem Marinetti színvonalán, a folyamat végét mutatja be. Amikor végzetesen beteljesülni látszik a futuristák egykori, még gyanútlan sze­relmi sóvárgása: „Hajrá, jó dé­mon, tiéd vagyok egészen”. S eközben kegyetlen-fonák látle­letet kapunk a „homo techni- cus”-ról. Ezek az emberek való­jában lelkűkben viselik szörnyű forradásaikat, s a gondolataik is kattogó járógépeken mozog­nak. Erkölcsi érzékük sem na­gyobb a halott fémekénél. Bá­buk, akikből vér helyett már csak hitvány kóc fakad. „Vak az égbolt, csillag hiába lobban...” Nagy Imre A i FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ „Számomra a tanítás felüdülés”

Next

/
Oldalképek
Tartalom